Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-08-12 / 64. szám

Békésmegye közigazgatásából — Az augusztusi ülés. — Mint már évek óta, most is a socialismus vezető thémája foglalta el a bizottságot. A socialismust • mindenki — többé-kevósbbó tagadja. És aki ezt teszi, helyesen itél. Nálunk olyan socialistikus törekvés, mint más államokban, nem észlelhető, a munkásosztály törekszik sorsának javitására, de tisztán törvényes korlátok között. Igy hirdetik vezéreik. S eleddig azt tapasztaltuk. Hogy azonban nálunk nincsen a külföldről kopirozott socialismus, nem ok arra, hogy sokan — homokba dugják a fejőket és minden olyan mozgalmat, melyet a socialismus gyűjtőneve alá foglalnak, semmibe se vegyenek. Mert ellenkezőleg, nagyon komolyan kell a kérdéssel foglalkozni. Igaza van a miniszternek, hacsakvalamelyes sikerre törekszünk is, össze kell fogni a magyar társada lomnak. Ugy a socialis kérdés körüli eszmecseréről ós Lukács György nagyjelentőségű, a helyzetet tapintattal felismerő és azt orvosló felterjesztéséről, valamint a többi ügyekről — melyek között leg fontosabb huszállami iskolának kérése a megye területére, — az alábbiakban tudósitunk : Jelen voltak: Lukács György dr. főispán elnöklete alatt : Bodoky Zoltán dr. h. főjegyző, Rezey Silvius kir. tanfelügyelő, Somossy Zsigmond, pénzügyigazgató helyettes, Haviár Lajos kir. főmérnök, Jantsovits Péter árv. elnök, Oláh György, kir. főügyész, Szarvassy Arzén, főmérnök, Zöldy János, főorvos, Németh József, kir. aliigyész, dr. Zsilinszky Endre, HaviárDániel, Hajnal István dr., Keller Imre, Hegedűs Mihály, Vidovszky János, Jantsovits Emil bizottsági tagok. Zlinszky István, közigazg. előadó. Főispán megnyitván az ülést B od o k y Zoltán dr. bemutatja a féléves jelentést, mely en block elfogadtatott A munkáskérdés. A alispáni havi jelentésből kiemel jük a következőket: Az egészségügy ál lapota javult, megemlékszik a jelentés a nagyszámú balesetekről. A tüzek száma 11 esetben, az öngyilkosságok száma 7. Az állategészség állapota kedvezőtlen A sertésvész állandóan terjed. A munkáskérdésről a következőket jelenti: A rossz termés rendkívül kedvezőtlenné tette a munkáskérdés alakulását. Nemcsak a rossz termés, hanem a hírlapban és szóban való izgatás. A hol a tanok nincs ennek elterjedve, ott a munkások elég méltányos munkabéreket követeltek, de a soczialismustól fertőzött helyeken nagyobb igényekkel léptek föl a munkások. A jelentés közli ezek után, hogy milyen muuka egyezségek kötetlek. Je lenti még, hogy a munkások igyekezete kiterjed arra, hogy a cséplósnól, mint szakmány munkások alkalmaztassanak. Bizonyos az, hogy sok gazda kényszerhelyzetében messzemenő áldozatokat hozott ós a hatósági közbenjárást sem vette igénybe. A mozgalomból a hatóság azt a tapasztalatot tette, hogy a munkásoknak mindenütt czéljuk volt a rósz munkát eltörülni és fix munkabért megállapítani, a risikót tisztán a gazdáknak akarják engedni, mig ők biztos kereset alapján állanak munkába. Nem habozik kijelenteni az alispán, hogy a munkások e törekvése jogos, bár a munka minőségére lehet nagy hatással. Mindenesetre nagy baj, hogy a soczialis tikus lapok évek óta foglalkoztatják a fólmüveltek elméjét, képzelődését ábrándozóvá teszik. Orvosszerét az iskolában és az életben látja. Baj, hogy a mozgalomban nem a komoly elem, de a dologtalan szájhősök viszik a vezórszerepet. A kérdés éppen ezért közigazgatási ós rendőri szempontból bírálandó. Orvoslása csak törvényhozási uton lehetséges. Az alispáni jelentésnek a munkáskérdésről szóló részéhez szót kért HaviárDániel ós indítványozza, hogy az alispáni jelentés felterjesztés alakjában a kormánynak felküldessék. Az ügy érdekében pedig azt kívánja, hogy a hozandó törvényekben a részben való munkabér intézménye fentartassék, mert ez a buzgalom és munkaminőségre befolyással van ; nem zárkózhatunk el ter mószetesen az előtt, ha a termés nem fedezné részben azt a kereseti össszeget, melyet a munkás megérdemel, akkor fix munkaösszeg is megállapitassék, csakhogy ne előlegesen, hanem utólagosan. Lukács György főispán az ügy rendkívüli közérdekű voltara ismerteti a bízott.'ággal azon felterjesztéseit, melyet ez ügyben két izben is tett. E terjedelmes jelentésekből kiemeljük a követ kezőket: A munkás-törvényekhez. A földmivelési miniszter a munká sok és munkaadók közti jogviszouy szabályozását törvényhozásilag rendezni kivánván, az adminisztratív közegektől észrevételeket kért be. Ezeket a főispán fölterjesztette. Egyben jelenti, hogy ő (a főispán) külön felterjesztésében az 1876. XIII. t. c. 84. szakaszában követelt munkás igazolványok rendszerét tovább is fönntartani kivánja. Ugyanezen törvény 85. §-a oly képpen módosítandó, hogy nem a községi elöljáróságok által kötött szerződések magánjogi szerződééekül tekintendők, a hatóságok részéről állandó és gyors közbelépés történjék oly szerződéseknél támadt kontroverziákban, melyek a községi elöljáróságok előtt köttetnek. A régi cselédtörvény a szerződéseknek csak láttamozását kívánta az elöljáróságok részéről; a főispán azt stipuálja, hogy a szerződéseket a községi elöljáróság kösse és hogy a rengeteg munkát a községi elöljáróság meg is bírja, szerződési normativumok dolgozandók vidék szerte, melyek kidolgozásakor a gazdasági egyletek véleménye is kikéressék. Kontrovers kérdéseknél a hatóság egyez tető kísérleteire a munkások és iüunka adók vegyes bizottságát javasolja, melyet esetenként a hatóság meghallgatna. A f-z irződéseket részre, pénzre, vagy ko nbi nálva is lehetne készíteni. Lényeges előterjesztés, hogy az elő vezetési kényszer kimondassák, kártól tósi kötelezettség és büntetéssel is sulyo-bitva. Az elővezetett munkás kihágása megtoroltassék pénzbírsággal, vagy ez fogházzá átváltoztatva. Különösen felhívja a miniszter figyelmét az izgatók ellen hozandó megtorló intézkedésekre, melyeken a kérdés orvoslása múlik. Hosszabb felterjesztésben a tárgy nagy ismeretével mutatja ki, hogy az egyesületi tilalom további fönntartása több kárt okoz, mint hasznot ós javasolja a munkás önképzőkörök engedélyezését. A terjedelmes emlékiratot a bizottság helyesléssel fogadta. Felküldeni ha tározta a bizottság az alispáni jelentést is a miniszter tájékozására. Szakelőadói jelentések. Z ö 1 d y János főorvos szerint a közegészségügyi állapotok kedvezőek voltak, csak a vörheny lépett föl tizenegy községben, Gvomán valóban nagyobb szám ban. A difteritisz három községben hat esetben mutatkozott. Szeghalmon a vör heny 16 esetben mutatkozott. Gyomán a hol a tifusz, Bucsa-pusztán a hólyagos himlő lépett fel hat esetben, két halálozással. E telepen 350 újra oltatott s ujabb betegedós nem merült föl. Tifusz csak a Körösmentén mutatkozott Gyomán. A Körös viz használata tilalmaztatott. A tífuszba esettek közül kettő meghalt a megbe'egedett 16-ból. Trachoma négy esettel több mutatkozott. Jelentette még, hogy B a j t y i k Lajosnak szerzett jogaira tekintettel a belügy miniszter, ellentétben az ügyben itó kező ha óságokkal, a foghúzás Orosházán engedélyeztetett. Bajtyik azonban felebbe zésében kissé érdesebb stylusban fordult az Ítélkező hatóságok ellen, a kik szerinte csak azért Ítéltek ilyen szigorúan, mert ő nem egy azon politikai elvet vallja velők, — a kihágási eljárást megindítják ellene. Keller Imre kérdést intéz a h. pónzügyigazgatóhoz, hogy mi történt a bizottság múltkori határozatával, hogy a belvizek által pusztított területekre az adófizetési halasztás megadassák? Es a menyiben ilyen fölterjesztés nem törtónt, kéri hogy az a miniszterhez mielőbb küldessék föl. Somossy Zsigmond jelenti, hogy a fölterjesztés megtörtént, de azt megfogják sürgetni. Tanfelügyelő előterjesztésére ap.-szt.tornyai, endrődi (iparisk.), nagy szónási, csabai (keresk.), csabai (ipir.), bárányi polg. iskolák számadásai beterjesztettek; a felmentést ajánlja. Megadatott. A kótegyházi róm. kath. iskolai adó behajtására a közigazgatási bizottság tá mogatását kérte. E tekintetben K e 11 e r Imre a hivek érdekében tudni kívánja, hogy az adó kivetés helyes-e ? R e z e y Szilviusz : Nincs jogunk azt firtatni, hogy a kivetés belyes-e, itt egy hivatalos irat van, tartozunk azt hitelesnek elismerni, ha nem hiteles, felel az iskolaszéki elnök, ki azt aláirta és pecsétjével ellátta. Haviár Dániel különbséget lát egy házi és iskolai adó között. Mert ha egy házi adóról van szó, annak behajtásához csak a felsőbb hatóság utján van jogunk assistencziát adni. Rezey Szylvius fenntartván indítványát, szavazás induit meg. A többség a tanfel. indítványát határozattá emelte. A bucsai puszta iskolaórdekében kivetett 5% adót a miniszter jóváhagyta s Füzesgyarmat község közbevetett fellebezését elutasította. A gyulai tanyai iskolák államsegély iránti kérvénye pártolólag terjesztetik fel 20 állami iskola. Az iskolák szaporítása ügyében R e z e y kir. tanfelügyelő jelenti, hogy' Endrőd két uj kath. iskolát létesít, Füze.-gyarmaton az uradalmak állítanak fel iskolát, Szeghalmon az ág. ev. egyház állit két iskolát. Csorvás kérdést intéz, hogy na a község iskolákat létesít, fenntarthatja-e az egyház iskoláit? Békés fedezet hiá nyában állami iskolákat kiván stb Kir. tanfelügyelő mindezen befolyt jelentésekre általános helyeslés közben azt indítványozza, hogy a kormányhoz fölterjesztés intéztessék, hogy a közokt. kormány Békésben husz állami iskola fölállítását engedélyezze. Ezen iskolák elosztása tekintetében tanfelügyelő később ígér határozati javaslatot. A felirat ismertetése után az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A gazdasági ism. isk. felállítására dr. Hajnal István felszólalására kimonda tott, hogy azok fokozatosan fognak fölállíttatni. Szent-András utasíttatott, hogy a tanyákon iskolát létesítsen. A gyulai iskolaszék felelősség terhe alatt utasíttatott a jelentés benyújtására, hogy óvodákat miként akar felállítani? Ebben az ügyben kedélyes polemizálás folyt Keller Imre ós a kir. tanfelügyelő között : Lukács György dr. főispán ismerteti a gyulai polgármester felvilágosító jelentését, hogy a gyulai óvodák létesítésére a közbeeső intézkedések mogt örténtek. Rezey: Szükség is volt. Eddig nem tettek semmit. Keller: És ha most sem tesznek, mi lesz akkor ? Rezey: Akkor felelősségre vonjuk. Keller: Nem megy az. A miniszter is örülhet, ha a jóakaratot látja. Rezey: De nem csak a jóakaratig kell terjeszkedni. Lukács György dr.: Az ügyre jövőben maga is kiterjeszti figyelmét, mert meg kell vallania, hogy mulasztások forognak fönn. Keller: Igy van ez más helyen is ! (Közbeszólás: De az nem megyei székhely!) tudni? — Csak sejteni lehet; ez a sejte lem körülbelől ilyenforma: hogy mert nem lehet csavarogni ide-oda az utczákon, sem lumpolni és koplalni sem lehet ugy, hát azért. De érdemes ezért sirni ? Minden bizonnyal nem. István meg van arról győződve, hogy ez a mostani olyan ideiglenes állapot, amin keresztül kell esni — mulatságból Mert lehet-e képzelni, hogy ez sokáig igy maradjon ? Semmi esetre sem. Különösen azt nem lehet képzelni, hogy István többé ne korhelykedne az elhagyott kompániában, nem járkálna zsebredugott kezekkel, jókedvűen szivarozva az utczákon, szemlélődve ezen meg amazon, a mint ez már ilyen fajta embereknél szokás. Tehát nem érdemes sirni. Addig is kérem Anna öltözzön fel. A fiatal asszony, befásulva a sírásba hangtalanul, a diván párnáiba fúrva könynyes arczát, tagadólag intett a kezével, István felé hajolt s gyöngéden simogatta a haját: — De sétálni akarom vinni, Annuska kérem : S bátortalanul, szinte lopva csókot lehel Annuska hajára. A fiatal asszony lassan, habozva fordítja felé az arczát. Nem sir már, sőt — igen ez nagyszerű, — mintha aranyos derű csillogna aranybarna szemeiben. Neheztelőleg tolja el magától Istvánt, de aztán, — miért, miért ? töprengjen rajta, aki akar, — aztán mosolyogva tűri, hogy a férfi lágyan ós szerelmesen végig csokolja arczát, a kezét, rózsaszínű piczi fülecskóit. Sőt egyszerre hasonlóan a gerlebúgáshoz, felkaczag. Hosszan és egymás kezét fogva nevetnek mind a ketten, mint egy pár turbékoló galamb. A szekrényből előkerül egy bokáig érő, bájos szürke köpeny nagy gyöngyház gombokkal, magára ölti Annuska ; később, amint a tükör előtt kezlyüét húzogatta, mosolyogva nézett egy gömbölyű kis lyukat az egyik kesztyűjén, Csak az szomorította el egy kissé, mikor István ügyetlenül feldöntötte az asztalon a scbnellsider minden szomorúságának az oka. De már mennek lefelé a lépcsőkön, ki a nagy bsrna kapun, Annuska az Ist ván karjába kapaszkodik és mosolyogva indulnak neki az ú'czának, hol szürkén terpeszkedik a téli alkonyat. II. — István . . . Kádár István 1 A férfi hátrafordul. Egy kis fekete ember igyekszik utánok. Benőve fekete szőrrel az egész arcza, messziről talán félelmes benyomást tenne az ő krampuszarczával, de közelről jcsillognak a bozót között gyermekesen naiv, nevető kék szemei. — Szervusz vén kópé! Ezer eszten deje nem lattalak 1 Kezelnek. István szól : — Kedves Annuskám, bemutatom öreg barátomat, Kamuth urat, Kamuth Károlyt. A kis öreg megemeli borzos czilinderét. Egy pillanatig habozva néz Annuskára, végre elszánja magát skezet akar csókolni Anna azonban csengő kaczagással rejti el a kicsi kezét : — Nem szabad, nem szabad ; csak Istvánnak . . . Kamuth jókedvűen koczkáztat meg néhány bókot, István azonban hátbavágja : — Csak nem akarsz féltókenynyé tenni Ezen nevetnek mind a hárman. Mért nem I mulatságos fiú ez a kis öreg, akinek neve Kamuth ? S igy haladnak egymás mellett végig az útczán, hol mint aranycsillagok gyúlnak fel a gázlángok. Kamuth az elhagyott kompániáról kezd mesélni : Tordainak uj téli kabátja van, legalább is kétszáz forintos; ez a fiú tömérdek esztendőkig ülhetne az adósok börtönében ; — a „doktor" elhatá rozta, elégeti az összes verseit, ez helyes : — az öreg Imrének egy könyve csinált szenzácziót a piaczon : a kiadója azon ban, e gaz hiéna, gyalázatosan fizetett. — Es te István ? Mit csinálsz? Kádár restelkedve vallotta be, hogy felcsapott „tisztességes" embernek. Kamuth Károly, mintha elszomorodott volna egy kissé. Aztán bűnbánólag mormogja : — Persze, persze. Igazad van 1 Igy mennek egymás mellett. Nem beszéltek erről többet, — de egyszer a kis ember megáll egy gázláng alatt, előkotorássza a bugyellárist és hirtelen egy csomó bankót nyom az István markába: — Azzal pedig hagy fel Itt van előleg, irj nekem újévre regényt. Az ón újságomnak. Majd szerzekén neked munkát csak győzed I Erted ? Mert vájjon akarsz-e úgy élni, mint egy mormota ? . . . Hallod, mint egy mormota ? Hát erre szülét tél te ? Nincs igazam, imádott nagysád ? Nem öngyilkosság ez ? A regény pedig legyen vagy tizenkét folytatásnyi ; most pedig menjünk vacsorázni, mutasd be a leleségedet a kollegáidnak. István hallgat. Annuska töprenkedve néz maga elé. Vájjon helyes e az ? De mennek előre. A férfi filozofál. Ennek a Kimuthnak, mintha igaz volna. Végre is, . . . Mint egy mormota 1 Es most már fog tudni dolgozni. — Hová jártok vacsorázni ? — Ide a Grammatikába. Annu-kának leányos lelke összeborzad. Félt az ismeretlentől. De vájjon illetlen dolog ez ? Nem, hisz itt van István. Aztán ez a Kamuth sem látszik rosz embernek ? 1 A kis öreg pedig ugy lépdel mellettök, mint egy vígjátéki apa. Zsörtölődik még egy kevéssé ; csak ugy szokásból. Jókedvűen dörzsölgeti a kezeit és ezt gon dolja : — Vajjoa nem kár azért a fiúért ? Nem kötelességem őt megmenteni ? Az asszony igy tönkretenné. De segíteni fogunk rajta. Bohém asszonyt kell faragni belőle. Szokatlanúl jó kedve lett erre. Hogyne! Téli esték jutottak eszébe, mikor fázósan gunynyasztanak a kávéházak szögleteiben a vén korhelyek. De vájjon így lesz e ezu'án ? Nem. Egy barátságos szobát látott, pattogó tüzet, az asszony, amint teát főz, nekik hármuknak, négyüknek, vén gyermekeknek, akik ide járnak melegedni az István lűzhelyéhez. Vájjon nem nagyszerű az: egy asszony, aki teát főz. Es nem csodálkozik semmin, sőt azon sem, ha az öreg Imre félig tölti rummal a csészéjét s megjegyzi, hogy a tea kissé gyenge, — de velük nevet s mosolyog. Igy nagyszerű lesz. Átkerül Anna mellé. Pompássan gesztikulál s igy beszél : — Lássa, kedves nagysád, igy nem helyes, ahogy most élnek. Milyen prózai az, othon főzni ! Nem találja ? — És aztán itt van István. Bele kell nyugodni, hogy ő néha nincs otthon. Ilyenkor dolgai akadnak a városban, néha éjjel is ; sürgős dolgai. S igy nem szabad haragudni. — Lássa nagysád, ugy kell venni az életet, ahogy van. Anna derűsen mosolyogva billentette meg nagytollas Rembrandját : — Nem lesz rosz. Folytassa Kamuth.