Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-08-29 / 69. szám

Gedeon gróf körülményei miatt nem jelenhetett meg a közgyűlésen, holott az ő tudását, buzgóságát ós érdeklődését csak sajnálattal nélkülözhetik. Helyettes elnökül a legidősebb világi tanácsbirót, dr. Hajnal Istvánt kéri fel s a közgyűlést megnyitja. Dr. Hajnal István egyházmegyei tanácsbiró az elnöki széket elfoglalván, szintén mély sajnálatát fejezi ki Ráday gróf távolléte fölött s indítványára a közgyűlés kimondja, hogy a világi elnök iránt érzett szeretetét, bizalmát ós ragaszkodását jegyzőkönyvileg is kifejezi. Még B a k s a Lajos dr. polgármester üdvözölte szép ós meleg ssavakban Vásárhely városa nevében az egyházmegyei hatóság jelenlevő tagjait. Legelsőbben Oláh Antai jelentette be, hogy a jegyzőségre az egyházak részéről a szavazás megtörténvén, egyházi részéről megválasztatott Nagy Károly kovácsházi lelkész, világi részéről pedig dr. Szegedi Kálmán békési ügyvéd. A megválasztottak nyomban le is tették a hivatalos esküt s szép beszédek kíséretében köszönték meg a kitüntető bi zalmat. A bizottságok jelentései után Oláh Antal öcsödiref'. lelkész emlékezett meg az egyházmegye legutóbb elhunyt papjairól. Ezek után a többi egyházak különböző ügyeit intéztek el s szerdán délben az esperes bezárta a két napos egyházmegyei közgyűlést. Megemlítjük még, hogy f. hó 24 ón délután lelkészi értekezlet volt, f. hó 25 ón pedig a közigazgatási bíróság tartott ülést, mig szerdán a fegyelmi bíróság ülésezett. A fegyelmi választmány intézte el a fcirhedt Sima ügyet is. Ugyanis Sima főgondnoka volt a szentesi református egyháznak, egy F i 1 ó nevü öreg tiszteletes ur pedig annak a lelkésze. A képviselő választások idején a tiszteletes ur fia, Piló Tihamér dr., a Sima-párt egyik vezére hirtelen meghalt. A képviselő ós vezető pártembere nagy barátságban éltek egymással s kölcsönösen hitelezői voltak egymásnak. A választások után a fiátvesztett apa igen kényes váddal illette Simát, mire Sima mint főgondnok járt el a tiszteletes úrral szemben, a kölcsönös fenyítő följelentések pedig a szegedi büntető törvényszék elé kerültek, részben pedig az egyházi bíróságok elé. A szentesi egyháztanács bizalmat ós elismerést szavazott Sima Ferencnek, a ki ezután beadta lemondását a főgondnoki tisztség ről. Az ügynek ez a része azonban ezzel nem fejeződött be és a békés-bánáti ev. ref. egyházmegye fegyelmi bírósága elé jutott, a melv Szabó János esperes és Hajnal István legidősb tanácsbiró el nöklóse alatt tartott ülésében foglalkozott a vádakkal és Simát főgondnoki hivatalának elvesztésére Ítélte. A bíróság tagjai voltak -.Bernát Géza szegedi táblai elnök, Széli Akos szegedi kir. közjegyző, Tatár János szeghalmi, Garzó Gyula gyomai, uláh Imre öcsödi ós Dombi Lajos gyulai ^lelkészek, mint tanácsbirák. Előadó Özeremley Sámuel hódmezővásárhelyi lelkész, jegyző pedig Baksa Lajos dr. hódmezővásárhelyi polgármester volt. Félhivatalos értesítés szerint három óráig tartott a vádanyag ismertetése s az ügyészi vádinditvány felolvasása, a mire Sima beismerte Filóókkal szemben indokolatlan hevességét, a temetői földvótelnél tanúsított önkónykedósót s az egyházi vagyonkezelésben elkövetett rendetlenségeket. Vádlottak voltak még Berki Sándor káplán, Varga Béni egyházi pénztáros ós Gerőcz Lajos szentesi lelkész. A tárgyalás során kide rült az elhunyt Filó János lelkész teljes bűntelensége a Sima által ellene szórt vádakkal szemben. A biróság másfélórai titkos tanácskozás után hirdette ki Ítéletét. Sima Ferencet önkónykedés, a szentesi egyház vagyonának rendetlen kezelése s az egyházi törvények ügyeimen kívül hagyása miatt vétkesnek kimondván, főgondnoki hivatalának elvesztésére Ítélték, a vagyoni felelősséget, mindenben kártérítési kötelezettséggel, kimondták, Berki káplánt feddésre ítélték, Varga Béni pénztárost is feddésre ós együttes kártóritési kötelezettségre, Gerócz Lajos lelkészt fölmentve, jövőben az egyházi ügyvezetésben nagyobb körültekintésre ítélték. A háziipari bizottságból. — Ülés a megyén. — A vármegye alispánjának elnöklete alatt a vármegyei háziipari bizottság gyűlést tartott, mely a megyebeli háziipar fejlesztése érdekében nevezetes ha tározatokat hozott. Tételesen felsorolva a következőket: A békésmegyei gazdasági egylet felterjesztésére a földmivelósügyi miniszter megíratván a kendertermelés kis kátéját, ebből a gazdaközönség okulására 1000 példányt kór. Ugyancsak jó eleve olasz kendermagot fog kérni kiosztás végett, a gazdasági egyletet pedig fölkéri a kiosztásra. Fölkérik a kereskedelmi mi nisztert, hogy a megye területén állittas son föl egy minta kenderáztatót. A bizottság lépéseket tesz Orosházin, hol a népben a hajlandóság van egy mű virágkészitő tanfolyam nyitására. E tanfo lyam, mihelyt a mezei munkaszünet beáll, megnyílnék nők ós leányok számára. Megkeresi a megyebeli községeket, hogy a tél folyamán küldjenek egy-egy munkást Békésre, a kosárkötés eltanulására, a kik aztán a községekben lakos társaikkal a háziipar e nemét megismertetnék. Megkeresik a pénz, föld, belügy ós kereskedelemügyi m. kir. minisztert, hogy azon szükségleteiket, melyek házi ipari uton szerzendők be, tekintettel a jelentkező socziális kérdésünkre, — nálunk rendeljék meg tárczáik terhére, hogy ekként a munkásnépnek télen át kereset legyen adható A csabai szövőískoia érdekében a bizottság felirattal járul a kereskedelmiminiszterhez, hogy azt teljes állami kezelésbe venni szíveskedjék ; szervez melette egy részvénytársaságot az üzemtőke összeteremtóseért s puhatalozci fog egy magánember után, a ki a szövött áruk ke reskedelmi forgalomba való jutását magára vállalja A programm tehát kiterjedt és sokat ígérő teljes várakozással nézünk mit vált be a jövő. Nyári esték. — Elbeszéli egy csabai asszony. — Nem azokról az estékről akarok szólani, a miksr az uramról az 5szi toilettek felől rendezek egy kis puhitá i tanfolyamot: megkímélem a családi szentélyt. Elsősorban a magamét. Mert nagy titokról kellene levonnom a jótékony leplet, egy házsártos ember lelkéről, a kit olykor, ha megköti magát, csak a legnagyobb Uháciusokkal: könnyeimmel és az édes anyám jövetelével tudok megpuhítani. De szólok azokról az estékről, mikor az ákáczok misztikus zörrenése közt, a Szeberény

1 nagytiszteletü ur kegyelméből néhány lámpa alatt párok sétálnak, minden tizednek saját jellege szerint. Például a Szt.-Germain városnegyed, a Körösön tuli rész, méltóan uri jellegéhez nyáron át csöndes. Csak kiválóan népszerű uri fiskálisunk, az ifjú János (a kit én ugy szeretek, hogy szeretnék még mindég Jancsikának nevezni) mint a nőegylet másodtitkára buzog az augusztus hó 29-iki színielőadás érdekében. Hir szerint arról volt szó, hogy a szabadban a nagyváradi mintára előadják az Elektrát — műkedvelőkkel a gerlai erdőben, hova e negyedből olykor kiszoktak kucsirozni, akár a párisi Champs Elysre. De az Elektra megmódosult. Alkalmi darabról is volt szó, hogy t. i. Sztojlov és Nopcsa címmel középfajú társadalmi drámát irnak itt helyben és előadják itt helyben. De erre is aludni fognak. És kitudja nem állnak meg a Gyimesi vadvirág mellett. Hogy e negyed szépeiből ;hódító székely leányokat lehet majd a színpadra varázsolni, minden kétségen kívüli. Esti élet leginkább a vasut-utczán és a főtéren van. Mikor bezárulnak az üzletek és megvacsorálnak Merkúrjaink, halk sepegés hallszik a Ketter-féle hervatag tuják márványasztalai mellett. A titokzatos éjben csak a szép csabai aszszonyok «zemei égnek és a petróleumlámpák bambán pislognak. Le vannak főzve. A legszenvedélyesebb sétálók azok, kik egész nap talpon vannak. Sokat sétál férje karján az az if ju menyecske a ki nem is oly régen, nagy színpadi diadalokat aratott. De ugy látszik uj szerepét mégis természetesebben, szívből adja. Bent Madarász ringatja a csabai szalma özvegyeket, meg a pár nélkül fslejtett honoraciort Ki-ki hangzik egy-egy merész vadász anzálogás, a miből kitetszik, hogy az egykori spanyol grand adja a bankot. Katonaváros erős konkurencziát csinál a vasut-utczai torkolatnak, hol a Sztampa kávéház előtt menyecske és leány kaczaj hangzik a csöndes éjszakába. Elmondhatjuk, hogy mig Csaba álmos nyárspolgárai bóbiskolnak, gubbaszkodnak otthon, itt van á város okosan élő kicsiny köztársasága, a langyos éjszakában derültség, vigság, kedély. Űrök kár, hogy a „Csabai Darázs" szerkesztője dr. Izoni Herkules nem itt ajzotta föl fullánkját alkalmi vicceihez. A katonavároson három szép leány öntudatlan és némán versenyez. Egy közülök álmodozó és mintha Albion virága lenne, olyan szöszíke. Szemében az őzike félénksége, kedvessége és ártatlansága; udvara mindég van. Egy-egy fakír, ellentmondva fakiri voltának ügyeskedik, vagy ügyetlenkedik — a hogy jön — mellette. Ő a katonaváros nyári estéinek szent-János bogárkája. Aranyos és ellenállhatlan. A másik is fel-fel csillan, aztán elvegyül a sétálók közzé, mint csillagok közzé nyári hold világa. A Jókai-utcza sarkáról, mamájával jő olykor az az elragadó szép leány, a ki mindég nótás, mindég jókedvű. Öszszevogyül a sétálók karavánja, majd oszlopokra bomlik. Egy ródusi oszlop rendszerint városatyai ügyeket latol. Engem utse, ha nem Südy Pista, aki nem abban hasonlít Károlyihoz, hogy őt is Pistának hívják, de neki is van egy el nem mondoti beszéde. A történeti igazság kedveért azonban meg kell jegyeznem, hogy nem Jaminában szorult a gégéjébe. Ad vocem Jamina ! Szinte félve irok Csaba Y-ik kerületéről, a hol a flasztertalan boulevardokon kneip kúrát élvező sétálók cirkálnak. Nagy sétáló az alkirály is, aki levetkezi szuverén tulajdonságát s olykor mellénytelenül cirkál a postapalota előtt. Jamina dogéja, a mikor be nem tér egy kis Hornyacsek-nedüre, mélyen átérzett önérzettel, hogy ugy mondjam Tisza Kálmáni szent meggyőződéssel méltatja: hogy ugy kaláberezni nem tud az anyavárosban senki és Jamináról meg e tekintetben, de csak e tekintetben, nem érdemes beszólni. Ott suttog Nóvák Laczi is, azt, fejtegetve, hogy ha az olvasókörben nem mér. nének bort, itókát, a kutya se járna oda. Mert Jaminában nem szoktak olvasni. Legfölebb a téglát. Csöndes a Ill-ik negyed katholikus része, legfölebb a szélén álló nyárfákon tánczol ezüstösen a hold fény. Az első tizedben a vecserkázás szerelmi idyljei czuppoknak a nyáresti és szombat esti éjszakába, mintha Velenczében járnék, e tizednek ábrándos, érzelmes levegője elernyeszt. De nem folytatom tovább, mert akkor még az ó-kastélyről azt kellene írnom, hogy ott van az Orsolya szüzek kolostora. Nem fecsegek tovább ! Ilermin. KÖZSÉGI ÜGYEK, — Három száz frtot kért, négy százat kapott. V a n d 1 i k Etel okleveles óvónő Csabán a mezőberényi uton magán ovodát nyitott s hogy fennállása biztosítva legyen, Csaba képviseletéhez fordult, évi 300 frt segélyt kérve. A kórvényt csütörtökön tárgyalta a képviselet aKorosi főjegyző hosszabb felszólalására, melyben kimutatta, hogy üdvös lenne Csaba városára, ha mentől több magán ovoda állítatnék fel, ajánlotta, hogy a város ne 300. hanem 400 frt évi segélyt adjon s mondja egyúttal ki, hogy a még felállítandó magánóvodáknak szintén ily mérvű segélyt ad. A város fentartja maAz anya meghalt A Pöhöly gyerekek még akkor kicsinyek voltak, János négy esztendős, Péter pedig három esztendős. Az anyjuk egy színtelen sovány asszony. Mindig köhögött, hogy leült utánna pihenni ós szomorúan támasz totta a fejét az ágy vállához. Egy napon, mikor a gólya is elköl tözött, sok öregasszony fordult meg a házban. Bejártak a belső szobába ós sóhajtoztak, a szemeiket törölgették. Az egyik megfogta gyöngéden a János szöszke fejét és így szólt hozzá : — Te szegény kis árva. János nem tudta mit tesz az. — Azt gondolta: dicsérik. Péter egy bögrecserepet temetgetett a hamu közé. Az öregasszony ezt.is körül simogatta ós fölvette az ölébe. És ennek is azt mondta: — Te szegény kis árva. Péter összeszorította a szemeit, mikor az öregasszony megcsókolta. Nem szerette ha csókolták. Aztán kicsoszogott egy másik öreg asszony is. Ez is felölelgette a két gyereket. És azt mondta nekik: — Szegény, szegény árvák. Nincs már anyátoki A két gyerek csodálkozva tekintett az öregasszonyra. Nem mond az igazat. Hogy is ne volna anyjuk; mindig is volt, mióta a világ áll. — Odabent van a szobában, Fekszik. János megrántotta Péternek a lajbiját. — Gyerünk a színbe I Átfutottak az udvaron.A szin jó játszóhely. Széna is van benne. A széna puha ós jószagú. A czicza is odajár játszani. Ide oda hempe reg a szénában : olykor a határa fekszik és egy száll szénát vesz a négy lába közé, azzal csiklandozza a bajuszát. Egyszerre csak megjelent az apjuk. Az arcza sárga volt, a szemei vörösek. — Gyertek fiaim — szólott. Gyöngéden megcsókolta mind a ket tőt; azután megfogta a kezüket ós beve zette őket a szobába. Az anyjuk ott fekszik most is, csakhogy az ágy a szoba közepén van. A szemeit lehunyva tartja; a kezeit egyegybetóve. Bizonyosan imádkozik. Mel lette két nagy czifra gyertya ég. János ismeri azokat a gyertyákat; ott lógtak azelőtt a tükör mellet. Egyszer kérdezte is János, hogy „édes anyám mikor gyújtja meg ezt a két szép gyertyát ?" Az anya azt felelte rá : „ón azt meg nem gyújtom, kis virágom soha ; de egyszer, nem is sokára, meggyújtja azt nekem az ódjg apád. Akkor csókolj meg engem fiam, mert annak utánna meg nem csókolhatsz engem többé soha ezen a világon." Sohasem látták ilyen szépnek az anyjukat, mint most. A fején virágok hevertek, száraz sárga virágok: egy régi koszorú Azt is ösmertók. Azelőtt rámában volt, üveg alatt Az apjuk megállott velük az ágy előtt ós fölemelte a Jánost. — Csókold meg anyádat jobbfelől is, balfelől is. Mind a ketten megcsókolták az anyjukat. Hideg volt az és mozdulatlan. Nem emelte föl a kezét, hogy megsimogassa a fejüket. Nagyon aludt. * Másnap délután bevittek a házba egy olyan fekete ládát, aminőben nem rég a Pulyka szabóbácsit temették. Ei a bácsi a szomszédban lakott. Azóta nem lehet, látni sehol. És a láda után bevittek egy nagy fakeresztet is. János ezt az ablakon át látta, mi kor ölíöztettók. Az üneplő ruháját adták rá. A pörge kis kalapját tették a fejére, a Péterkóre is az ünneplő szoknyát adták. Mert Péterke akkor még szoknyába járt. A ház lassankint asszonyokkal és emberekkel telt meg. Jöttek mentek, sirtak-rittak ott. Őket meg átvitték addig Pulyka-Szabóékhoz, a szomszédba. Pulyka Orzse néni két nagy sült krumplit adott nekik ós igy szólt hozzájuk : — Ogyetök árvák, ögyetök. Nem haraptak mindjárt belé, hanem komolyan ós figyelemmel nézték a kezükben páralgó illatos sült krumplit. Azután Péterke beléfalt. A krumpli fehér lisztje szinte porzott a fogai között. Körülnézett hogy latja e valaki ? Nem ; senki. Jánoshoz fordult ós nevetett. Mindig igy tett, ha valami tetszett néki. Délután harangoztak. Az öreg Pulykánó azt mondta nekik : — Gyertek kicsinyeim ... Mást is akart még mondani, de nem fórt ki a száján. Pedig nagy szája volt. Csak húzogatta, ránczolgatta azt a jóíágos vén ábrázatát. Végül aztán mikor látta, hogy nem ura a beszédének, beletörülközött egy kék zsebkendőbe. Azután kózenfogta ós bevezette őket a saját udvarukba, Tele volt már az akkor emberekkel ós asszonyokkal. Az udvar közepén ott sötétéit a nagy fekete koporsó. Előtte tarka, félelmes ruhában a tisztelendő úr, meg a mester úr. Az apjuk is ott állott, Fehér kendőbe törülette a szemeit. A tisztelendő úr mindenféle érthetetlen szavakat kiáltott énekelve. A mester úr erre hasonlóan ánokelve felel getett, azután pedig megköszörülte a torkát ; ós a fejét félrecsapva, hosszan kinyújtott nyakkal olyan szomorú orditási kezdett, hogy a havas macska a tyúkól tetején égnek görbítette a hátát s egy ijedt pillantást vetve a mester úrra, elfutott. A mester ur énekén föl-föizokogtak az udvron állók. Egyszer aztán rajtuk is átfutott valami különös borzongás, mikor a mester úr azt énekelte, hogy: „Az Isten veletök Jánoska, Pétörke. Elválik anyátok tőletek örökre, Epéje édesebb az édes anyának, Mint a czukros teje másik mostohának'" Egy öregasszony átfogta a két gye reket és a kötényéhez szoritota őket. Az öregasszony sírt János is sírt. Péterke titokban megsimította az öregasszony oldaláról lecsüngő rézfeszüleletet. A mester ur végezett. Visszaigazitotta a nyakát a gallérja, közé. Akaiapját a a fejére nyomta. És elindult. Négy ember fölemelte a, koporsót. Kimentek vele az mczára. És mentek, ballagtak mindnyájan. Az ég felhős volt. Langyos eső perme'ezettaz úira. Az asszonyok a fejükre borították a felső szoknyáikat és arról beszélgettek, hogy bizony kár volt érte, az isten nyugtassa. Rendes, jóravaló aszszony volt, tagja a rószafüzérnek is, tavaly az ő libái keltek ki először: kár hogy ilyen fiatalon szólította ki az isten a világból. János hallotta ós értette ezeket a beszédeket és büszke volt az anyjára, Apjának kérges kezébe fogódzva azon tűnődött, hogy álmodik-e? Ha álmodik, elmonja majd reggel az anyjának. Olyan földhöz értek, a mely tele volt fakeresztekkel és apró dombokkal. Némelyik dombnak az oldalán friss fű zöldéit. János azt akarta mondani Péternek, hogy jó volna, ha a kis bárányt ide ki lehetne hozni legelni. De még sem szólt semmit. Egy sárga gödörhöz érkeztek. A gödör mély volt. Nem lehetet belátni. A mester ur megint kihúzta a nyakát a gallérjából ós ordított. Pöhöly apa letérdelt és sírt. Az asszonyok is mind letérdepeltek ós sírtak. A pap egy rózbuzogányt forgatott meg a koporsó fölött. A rézbuzogányból eső esett. Azután a koporsót leeresztették a gödörbe. Tompa döbörgés hallatszott fel a mélységből. Az asszonyok egy egy hantot dobtak le a koporsóra.