Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-08-12 / 64. szám

XXIV., évfolyam. B.-Csaba, i897. Csütörtök, augusztus hó 12-én. 64. szám. BEKESME6Y EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTABTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) huva a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: EgéBz évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. ígyes siam ara 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden beiül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy Bor közlési dija 25 kr. Széttekintés a külföldön. A spanyol miniszterelnököt egy anarkista agyonlőtte. A merénylő olasz, Golli, a meggyilkolt miniszterelnök erős konzervatív hajlamú. Neve : Canovas del Castilló. Ha spanyol ember követ'e volna el a megdöbbentő' s az egész müveit világ részvétét kihívott merényletet, azt kellene hinnünk, hogy a uba valószínű elvesztése fölötti elkeseredés nyomta a merénylő kezébe a revolvert, de a merénylő olasz származása kétségtelenné teszi, hogy nem p o 1 i t ik a i merényletnek, hanem nemzetközi anarkista öszszeesküvésu e k esett áldozatul Canovas. Maga a merénylő is ezt vallja, s mig Cauovas ezzel a megható sóhajjal zárta be életét: „Éljen Spanyolország!" — addig a merénylő, ki szintén halál fia, azt hirdeti, hogy : „Igazságos boszu nevében öltem meg őt!" Annak a rettenetes láthatatlan forradalomnak lett hát áldozata Cauovas is, mely magát terrorista forradalmi anarkiáuak nevezi, a mai társadalmi rend vesztére tör és folytonos háborújában egyes, többnyire egészen ártatlan vezető emberek igazságtalan megölésével akar boszut állani a milliók kétségtelen nyomoráért. Ugyanebben az ádáz harczbau esett el szegény Carnot is és eshetnek el még számosan a legjobbak közül, ha a kormányok nem gondolkoznak a tömegnyomor lehető enyhítésén, mert a kormányok niindeu irtó hadjárata dacára is folyton terjedő az auarkizmus. A gyilkost a tömeg megakarta lincselni, anynyira felizgatta a szörnyű tett. A gyilkosság csak miut megható szenzáczió foglalkoztatja a politikai köröket, politikai hatása nincs. A miniszterelnököt meggyilkolták, éljen uj miniszterelnök, a kit megfognak gyilkolui. Tudvalevő, hogy Cauovast már tgy izben fölakarták robbantani. A bomba hamarabb sült el és a merénylőt gyilkolta meg. Cauovast, mint a furfangos dipl omatát, a vaskezü politikust igen szépen párosította magában az irómester ember ártatlan, otthonába >,árkóz < természetével. Szinte harminc esztendő óta nem is igen tett egyebet, miut vagy miuisztereluökösködött, vagy könyvet irt. Még jó, okos és szép könyveket. Az anarkiáuak talán volt oka a boszura ; mondják, hogy a spanyol börtönökben nem éppen keztyüs kézzel bántak a revolverrel, tőrrel és dinamittal dolgozó emberboldogitó szektával, hogy a vallatáskor megemlékeztek a megboldogult szent inkvizíció egy-két kis fogásáról, a melylyel a legkonokabb hallgatónak is megnyithatni a száját. De a tettet menteni nem lehet. Rettenetes elvadulás, valóságos lelki aberráció. Mélyen megdöbbentő tünet az anarkia. A politikai világra sokkal nagyobb hatása vau a bolgár fejedelem váratlan konstantinápolyi utjának. Nagy meglepetés is az! Miután Coburg bizalmasan, a titoktartás terhe alatt világgá kürtölte, hogy augusztus hó 14-én kikiáltatja Bulgária függetlenségét és királyi koronát tesz a fejére, — mint Ladánybau a mennykő, — betoppant Koustautinápolyba. Azt mondják, hogy a nagy urat is meglepte ez a hamaros Pálfordulás. Kérdés azonban, hogy kellemesen-e vagy kellemetlenül ? És ugyanakkor, amidőu Ferdináud Sztambulba utazott, Sztojlov miniszterelnök leköszönt a hivataláról. Talán nem is azért történt ez, mert AusztriaMagyarországot megsértette, hauem mert összekoccant Ferdinánddal a Cauossába zarándokolás miatt. Legyen bárhogy, az elégtétel megvan. Sztojlov, a privátember, nem sérthet meg országokat szószártyárkodásával. A melyik pillanatban nem miniszterelnök, Ausztria-Magyarországnak nincs többé keresete rajta. Szenzácziószámba mehet az is, hogy elmarad a Faure elnök szent pétervári látogatása. Mégis nem illenék a polgár államfőt egy esztendőben, sőt egy hónapban fogadni a Hohenzolleru danisztiával. Aztán megeshetnék az, hogy a buta muzsik jobban lelkesednék az elnök czivilkabátiáért, mint a Vilmos aranysujtátos uuifirmusáért, a mi tilalmas. Faure ur, ha akarja, vizitelhet a jövő nyárou : addig pedig a franczia-orosz szimpátiákat tessék jégbehiiteni. Nagyobb politikai esemény, hogy II. Vilmos eltutazott Kiéiből Oroszországba a czár látogatására. Ez utazásával a német császár viszonozni kiváuta II. Miklós czár tavalyi látogatását. Jobban tekintve azonban a dolgok mélyére, azt kell hinnünk, hogy II. Vilmos császár oroszországi utja történelmi jelentőségű politikai aktus, lévén ez az aktus királyunk és az orosz czár között létesített nemzetközi megállapodásoknak a rendes logikus folyamánya. Minden jel ugyanis arra mutat, hogy a szárazföldi hatalmak nagyobb akczióra készülnek a kontinens kívül eső Anglia ellen, melynek önző és perfid politikája már régóta szálka a többi hatalmak szemében. Franczia-, Orosz- és Németország különösen rossz szemmel nézi örökös térfoglalását annak az Angliának, mely nemcsak, hogy nem vesz részt a többi hatalmak nagy hadi terheiben, de gazdaságilag maga is erős nyomást gyakorol egész Európára. Anglia azonkívül eddig mindig csak hasznot húzott az európai hatalmak háborús versengéséből. Az angol politika folytonos irányváltoztatása s az angol kormányok perfid viselkedése mély benyomást tett a bécsi diplomáciára is, amely pedig hagyomáiiyszerüleg mindenkor hü tá mogatója volt a Balkánon az angol politikának. Az utóbbi évek tapasztalatai nagyon előkészítették tehát a talajt az Oroszországgal való megegyezésre,Jbár továbbra is fenntartja a jó viszonyt Angliával is, mégis előállott annak szükségessége, hogy egyrészt Anglia megbízhatatlansága, másrészt pedig a Balkán népek nagyranőtt pretenziói miatt monarkiánk ezentúl Oroszországgal karöltve keresse keleti pozíciójának a biztositékait. Királyuuk az egyetértés föltételt it és biztositékait megállapította szentpétervári utja alatt. Mivel pedig nyíl vánvaló, hogy az osztrák-magyar-orosz barátság fejlesztése és megerősítése nem történt s diplomáciáink lojalitá sánál fogva nem is történhetett Németország tudta és beleegyezése nélkül, bizonyos hogy az oroszokhoz való közeledést I. Vilmos császárnak is követnie kelletett. „B8késniegyeiKözlönj"íárcíja. A két rózsabimbó. AZ aszni készülő galy még lomhán leng. Az ég nyugati peremén visszanéz a nap, s/eliden, mintha búcsúzót intene. A sárguló leveleken meg ott ül egyegy harmatcsepp, mint siró leányka szemén a köny. A kerttől nem messze kis tócsa közepén, ring három kis vadkacsa, mint az ősznek elkésett gyermekei, háboritla nul, csak akkor merülnek csobbinva viz alá, ha egy kanalas gém hintálva ereszkedik lefelé, épen nem ellenségképpen. Őszi nap a pusztán. Eső után. A cseiedség által kastélynak csúfolt, kissé vedlett un lakás végső ajtaján könynyü lépéssel szökik ki egy szőke kis leány, kék szeme gyors tekintéssel méri a végnélküli tájat s őz fürgeséggel terem a kis kert egyik sarkában s ott megáll egy rózsatő mellett. Épen most hullt le róla egy sárga levél ; talán röppenő madár rúgta le, mely rezzenve suhant a jázmin bokrok köze. A kis leány ott áll. Piros arczát a lenyugvó nap rózsaszínre festi, a vidéket biborszinnel önti el s mintha ő is a rózsatő csendes szemlelésébe merülne, csendesen foly szét halaváuy bugára á kert csupasz bokrai között. — Ilyen az őszi nap csókja. Motyogta a szőke leányka ajaka, inkább mint mondta: — Elszárad a rózsatőről a virág, lehervad tőle a fa lombja és sárgulva hajtja le fejét minden fü kora álomra, melyből talán soha nem lesz többé ébredése. — Soha 1 Ez volt a szomorú gondolatmenet nyugvópontja. Mikor két erős férfikar gyöngéden ölelte körül a karcsú derekat, melyre a leányka fel se rezzent. A kis leány szelíden hajtotta jobb vállára szőke fürtös fejecskéjét, hátra nézett a jól ismert hangra s az a duzzadó kerek kis piros ajk, mintha várna valamire, mi csak váratni szokott magára, de nem maradt el soh?. Örzsike szélesen irányult szempillái lecsukódtak, egy pillanatra, mintha msgállt volna szívverése. A delejes áram, mi szétfoly eraibm, színes pírt csalt gömbölyű arczára s egy kis időre e.feledett enyészetet, hervadó bokrot, letarolt rózsatőt, csak ólt, álmodva örök boldogságot. — Szép tőled, édes, hogy ezt a kis rózsatőt mindennap meglátogatod — A rózsa nemcsak az enyém, a tied is. Két rózsából oltottam. Abból, melyet adott atyám és te adtál. — Azért függsz hát annyi szeretettel e virágon, ugy-,e bir? — Azért És még egyébért is. Lásd, én azt hiszem, mert ól a világ is, gondolkodik és érez is. Van bánata, öröme, fajdalma ós keserűsége. Virágzik ós elhervad. Mikor egy rózsa, levelét hullatva meghal, ón mindég megsiratom. Tudod, mikor édes atyám — és rámutatott a rózsatő egyU elszáradt ágára —a másik még él, da annak kiszáradását én megérni mír nem szeretőéin, Es a lebukó nap két harmatcseppel többet láthatott, mint azelőtt egy perez czel... Örzsike szemében ott ragyogott két csepp köny. A fiu nem törölte le azokat onnét. Gyönyörrel nézte a szép leány borongó arczát s engedte, hogy az arcz életszinü hamva feligya a sziv harmatát. Beh szép is vofl íaz a leány igy. Kék színnel játszó ábrándos ket nagy szeme álmatag vágygyal csüggött az ifjú szép, férfias arczán s mintha ajövőben egy kérdésére várna feleletet, nem szólt, csa

k lassú lépésekkel haladt a fiú melett a lakás feK Kitszer száradt el a pusztán a szikfűvirág s az ökörfark-kóró sárga pihéje. Az ódon úri lakás most is ott áll, egyedül messze földön. A délibáb olyan szelíden elringatja om'atag falait, mint édesanya kis gyermekét. Este aztán újra körűifogja a csen des sötétség » mintha őrszemül állítót ták vo'na oda, álmosan pislákol a kis mécses fénye a végső ablak keresztvasa közül, távolra hirdetve, hogy ott valaki él. S ez Gáspár, az öreg kertész. Nincs neki egyéb dolga, mint a kertet gondozni, melyet aszomszéd kastélyból minden reggel átjön megnézni egy szép fiatal pár. Mikor körűijárják a terjedelmes kertet, megállnak egy hatalmas rózsatő előtt, melynek egyik kiszáradt ágán kiujult egy hajtás a mult tavaszon, két egyforma ró zsabimbóval. A szép menyecske úgy elnézi azt a két kicsike rózsabimbót, azután gyöngéden megcsókolja férje arczát ós tovább mennek. A kertajtónál mégegyszer vissza kiáltanak Gáspár bácsinak. — Vigyázón arra a két rózsabimbóra, hogy le ne törje a vihar. És Alfréd napsütötte barna, férfias, Orzsikónek pedig hamvas s zép arczán a boldog megelégedés sugaras fénye ömlik szót, hogy a rózsa másik ága még sem száradt el örökre. * Hazaérve pedig megcsókolják álmukban gügyögő két kis gyermeküket. Vetró Lajos Endre. Annuska regénye. Irta : Krúdy Gyula. Regény, regény I Finom, romantikus regény Auuáról, Vas Annuskáról, aki oly tiszta és gyermekesen üde volt, mint májusi alkonyban a völgyi pagony,hol bu vósdit játszanak a rónaság szellő pillangói. — Tessék tehát hallgatni az Annus ka regényét. I. — Kérem, Anna, ne sírjon, Idegessé tesz ezekkel az örökös könyekkel- Es aztán miért sir voltaképan ? Mondjamiért? ... Végre is, végre is elismerem . . . Mit ismerek el? ... Semmit; nincs oka sirni, Annuska, csak ezt. De maga sir, csak sir és nem hallgat rám. Pedig akkor meg vigasztalódna. Igen, akkor, ha rám hall gatna . . . Milyen selymes, lágy édes haja van magának, Annuska. Es a szemei ! Azok az aranybarna, tiszta szemek. Nem kár-e értük?... Hisz igaza van no. Jól van ? Ez egy hónapos szoba itt, ahol Kádár István lakik a feleségével. Ez a Kádár István regényíró volna, vagy mi, de most díjnok a pónzügyigazgatóságnál. A regényírás ugyanis nem egészen biztos foglalkozás, annak a har minczforintocskánuk azonban, amit min • den elsején a2 István markába nvomnak, annak szeme van. Igy élnek. És ezért sir Annuska mindig. Ez egy nagyon romantikus regény itt a Ranolder-utczában. A mult nyáron törtónt, hogy István bebotlott abba a kis vidéki városkába, ahonnan im Annuskát felhozta asszonynak. Ez a művelt, kedves urileány, aki sohasem ismerte a nélkülözést, most schnellsideren főzi az ebédet. Ó, Istenem schnellsideren! Voltaképen ez aschnell sider oka mindennek. István pedig nem tud dolgozni I Miért, miért. — Lehet azt