Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-09-19 / 75. szám

diszitóse, a hol az osztrák-magyar bank épülete tűnik ki a draperiázásban való kiváló Ízléssel. Az Andrássy uton fölvonták a tizenöt méter hosszú lobogókat, impozáns a paloták között e hosszú nyílegyenes világszép utczán. Az Albrecht-uton készül Spanraft diadalive, mely zászlókból, diszitményekből, czimerekből és hadi trofeumokból van összeállítva. A budai várlak munkálatai befejezettek. Legszebb a déli homlokzat, különösen a Gellérthegyről. Nincs ilyen lakása Ferencz József királyuknak több. Legjobb lesz, ha hosszabb időre jön közénk. A kivilágítás kedden este lesz, midőn programm szerint a német császár hazautazik. A Duna partja egyáltalán tündéri képet fog nyújtani. A korzó házait, a görög templomot, a belvárosi plébánia templomot, a vigadót, a FerenczJózsef-teret, az akadémiát és az egész kikötőt pazarul kivilágítják s a Danára villamos reflektorok fénykóvéket szórnak. Fényes külseje lesz a régi városházának is a kivilágításkor. A nagy épületnek egész homlokzata villamos fényben ragyog majd. A villamos izzólámpák kábeleit most vezetik föl a toronyra, a melyen két-két sorban fog tündökölni a villamos fény. Általában mindenfelé villamos kábeleket vezetnek, minden útvonalon lázas a munka. Mindez természetesen sok pénzt mozgósít, a mi szoczialis szempontból fontos. Javarészt indirekt uton meg is térül a fővárosnak, a mi a vendégvárással kiadása van. Nagy lesz az idegen forgalom. Békésből is sokan készülnek és mondhatom, akik valami nagyobbszerü dolgot látni akarnak, ne mulasszák el a felutazást, mert az ünneplés mostani arányai felülmúlják mind az eddigieket, természetesen mindezt lehetővé tette a folyton fejlődő technika, a melynek minden nap van egy-egy vívmánya, inelyet az elmés díszítő, a kabel-vezető technikus fölhasználhatott. No de az lesz hétfőn, kedden Budapesten, a mi még soha.! V. L. Csaba város közgyűlése. Nem ismertünk rá a közgyűlési teremre. Ugyanazok ülték körül az asztalt és mégis mintha megváltoztak volna az emberek, a város tisztes atyái. Csak egyetlenegy tárgy tudta felszólalásra indítani í a Kovács Mihály gőzmaiomíülajdonos ügye. S ü d y városatya is ott szorongatott a kezei között egy leirott interpellácziót, de nem mondotta el. Immár tehát két Pistának van el nem mondott beszéde : Südy Pistának és Károlyi Pistának. (Ugy látszik Südy nagyobb diplomata, mert ő nem mondotta el a beszédet, mig Károlyiból kitört Szakolczán a kulturkampf.) A közgyűlésen pedig csip-csup dolgok mentek a tanácsi javaslat elfogadásával. A biró, mikor bezárta a gyűlést, elégedetten dörzsölte kezeit. — Mit is beszéljenek a közgyűlésen, mikor már a tanács ugy megdolgozza. A közgyűlésről tudósításunk a következő : Maczák György biró megnyitván az ülést, előterjesztettek a havi jelentések, melyek az adó, népmozgalmi adatokra vonatkoztak és a szokott módon tudomásul vétettek. A vármegye alispánja elrendelte, hogy a községi közdűlő utak megállapításával azok határoztassanak meg s fölhívta a várost, hogy a mezei utak meghatározására térképet dolgoztasson ki. A munkálat elkészült és a tanács a képviselőtestületnek bemutatta. A miniszteri rendelet szerint több utcza a közdűlő utak közé nem vétettek föl, ezeknek hossza 40 és fél kilométer, mely jövőben a községi pénztár terhére lenne fenntartandó, ellentétben az eddigi gyakorlattal, mely az összes utakat az útadó terhére gondozta. Beliczey Razső kérdést intézett, hogy micsoda különbség van a között, hogy községi adó, vagy útadó terhére tartják fönn az egyes utvonalakat ? Szerinte mind a kettő közadó, melyet rendszeresen vetnek ki a közlakosságra. K o r o 8 s y főjegyző fölvilágosította kérdezőt, hogy az útadó kivetésére más kulcs szolgál, igát vagy kézi napsaámot véve alapul. A selyemgubó raktár kéri„ hogy a telepre az artézi kut vize bevezetessók. A tanács a bevezetést pártolja. éa a tulajdonjog elismertetéséül 10'korona aranyat javasol fizettetni a selyemgubó> beváltó felügyelőség részéről. Egyben ezzel kapcsolatban K o r o s y László előterjeszti, hogy az államvasutak a vasútnál ártézi kutat építtet, melynek építési tár gyalásához a községet nem hivtájk meg. Miután a belügyminiszternek v-ao. egy rendelete, mely az oktalan árttrai kutak építését ellenzi, mert köztapasataiat szerint a tul sok vagy egymáshoz közelben lévő ártézi int a már meglevő artézi kutak vizét apasztotta, sőt szüntette meg, indítványozza,, hogy illetékes helyen éljen felszólamlással a város, nehogy nagy költséggel épitatt kö zkutjai szenvedjenek az uj kut fúrása miatt. A képviselőtestület a selyemgubó rakíárba az ártézi kut vizét bevezetni határozta s egyben elfogadta a főjegyző indítványát, hogy az államvasutak meg kérdezés nélkül való építéséhez óvást jelentsen a községi elöljáróság. A községi ügykezelés megvizsgálásához e hó 22. ós 23 án négy képviselőtestületi tagot küldött ki a közgyűlés ós pedig: Kocziszky Mihályt, dr. Sailer Vilmost, Sohár Kálmánt, dr. Fáy Samut. Kovács L. Mihály és Y a r g a K. Pálnak 3—300 D-öl telket á 80 krral névszerinti szavazással egyhangúlag eladni határozott a közgyűlés. Kovács Mihály gőzmalom tulaj donos kéri, hogy telekrendezós végett adja át a kérdéses területet a város, melynek birtokjoga tekintetében eddig pör forog közte és a város között. A tanács fizonban nem látja a kérelmező részéről hangoztatott méltányosságot ez ajánlutban fennforogni és a kérelem megtagadását ajánlja. F á b r y Károly tekintettel arra, hogy a dolog 10 óv óta húzódik és miután a városnak nem czélja, hogy rendes birtokpere legyen, javasolja, hogy egyezkedés induljon, ha az ajánlat kevés, lehet az illetőtől többet követelni. A pereskedés raem méltó a városhoz. H a a n Béla, hogy mi méltó a városhoz, szükséges e a városnak jogaihoz ragaszkodni, arra nem terjeszkedik ki, csak a dolog érdemére tesz megjegyzést és pedig azt, hogy meggyőződése szerint a pört a város el nem vesztbe'i és mivel a város a méltányosság szempontjait figyelemben tartotta, azt a fél el nem fogadta, a tanács javaslatát fogadja el. F á. b r y Károly rövid viszontválasza után Korosy László tett megjegyzést, hogy mt r tiz év óta van folyamatban az egyazkeolés és az eddig nem vezetett sikerre. Könnyelmű gazdálkodás nélkül az ajánlatot elfogadni nem lehet. Erre a tanács javaslatát a közgyűlés elfogadta. Láng Pál ós társai helypéozszedő bérlők fölpanaszolják, hogy terménykereskedők Csaba község határában elfogják az eladókat és azoktól áruikat megveszik,. ők pedig elesnek a helypénzszedóstőL Kérik, hogy a czédulaházaknál szedhessék a helypénzt. A tanács a szerződésre tekintettel, de meg azért ts, hogy az bonyodalmakra ne vezessen, — a kórelmet megtagadásra ajánlja. A képviselőtestület ily értelemben határozott. K e s j á r János ós társainak az előbb fönálló haszonbérlet újra megköttetik. S t, ein dl Károly fényképésznek azon feltétellel, hogy a magyar honpolgárságot megszerzi, kilátásba helyeztetik, hogy a község kötelékébe fölveszi. Liker Pál rendőrnek kegydilat nem adnak, de fölhasználják oly szolgálatokra, melyeket egészségi állapota is megbir. Mázán János kérelmét ellenben eluta-itották. Mégegyszer a „Hallja maga!" — Egy kia reflexió. — A „Békéamegyei Közlöny" 69 ik számában a „Hallja maga" czim aDtt közlött czikkecske igen alkalmas anya got nyújt a manapság lábrakapott társalgási modor felett való elmélkedésre. Ezt a témát eddig mindég csak egy oldalról tárgyalták, a másikat mellőzték, pedig ez is megérdemelné a megvilágítást.. Egy idősebb ós tekintélyesebb urat bemutatnak egy fiatal hölgynek. A hölgy szeretetreméltó mosolylyal mondja : „Oh ón magát már régen ismerem látásból." A férfi hátra néz, keresi, hogy hol az a maga, mert nem akarta hinni, hogy ez a czimzós őt illeti; cjak mikor látta, hogy mögötte senki sem áll, lett világos előtte, hogy ez a „maga" neki szól. Szerette volna azt válaszolni: „Ah bocsánat! most látom, hogy tévedtem, maga is régi ismerősöm", de nem tehette, mert nem akarta azzal feljogosítani a nő férjét, hogy az is ezt a hangot alkalmazza vele, illetve nejével szemben, aki ehhez nincs szokva, mert az a kör, hol eddig mozgott, ezt a társalgási modort még nem fogadta el. Már azért is lehetetlen ezt a társalgási modort elfogadnunk ós helyeselnünk, mert finomabb lelkületű, műveltebb embert méltán sértheti, ha tőle, illetve hozzátartozóitól megtagadják azt a tiszteletet, vagy mondjuk a tisztelet külsőségeit, a melyekben ő másokat részesít. Ez mindenesetre kicsinylós, alábecsülés színezetével bir, a mi a társaoalmi érintkezésre bénitólag hat, vagy legalább is diszonáncziát idéz elő. Megengedhető talán ez a bizalmas beszédmodor egykorúak, vagy olyanok között, kik együtt nevelkedvén fel, ezt az érintkezési formát gyermek koruktól fogva megszokták s azóta folyton gyakorolták, de ennek okvetetlen meg kell szűnnie, mihelyt a leány férjhez ment, mert mint fönnebb emiitettem, a férjre nem lehet hizelgő, ha nejét — ha mindjárt gyermekkori barátja is — magázza, a nőre nem hizelgő, ha férjét magázzák, holott az azt a megszólítást nem viszonozhatja, mert udvariassága tiltja. Ep oly visszatetsző a férfiak között is ez a parlagiság. Kinek a fülét, vagy jobb órgókét nem sérti, ha beszéd közben egyszer csak egy otromba „magával" tiszteli meg sokszor olyan ember, kinek egyéb érdeme sincs, mint hogy apja a börzén egy szerencsés órában egy százezrest sepert be, vagy egy falka sertéssel szerencsés vásárt tett. Vájjon a jó neveléshez tartozik e értésére adni annak a másiknak, hogy őt ez a szerencse nem érte ? Azért hoztam fel ilyen példát, mert mindenki tudja, hogy tanult, önbecsórzettel biró egyének mindég megadják egymásnak a tartozó tiszteletet, mert a müveit — Ne komódiázzon velem, Vertán. Hisz maga szerelmes mindenkibe. Olyan, mint egy macska. Es nem furdalja a lelki ismeret Cloclo kisaszony miatt ? Béla kedves gestust tett most balkezével. A gesztus a sziv felől indult ki ós félkört rajzolt a levegőbe. — Cloclo — szólt megvetőleg— nem érdemes vele foglalkozni. O a hadseregért rajong. S tudja. Jettike, ón csak ujságjirói kötelességből járok a cirkuszba. Vájjon nem történik valami szerencsétlenség? A publikum bolond, az ilyesmit szereti. Most kiérnek a főutcára. Itt temérdek ur és hölgy sétál. Vertán igen sokat köszönget jobbra-balra. Sok az ismerőse. J riporter és a foglalkozással jár ez. III. Valóban az örülésig szerelmes lett sgymásba ez a két gyerek. Béla minden iste hazakísérte Jettikót és napközben, ía csak tehette, mindig találtak egy pár percnyi elfoglaltságot a kiadóhivatalban, íste elhagyott kis utcákon mentek haza. 3ólának nem volt keztyüje s Jettike meeg bársonymantillája alá vonta az egyik cezót s ugy melengette azt, kicsi, fehér enyerei közé szoritva. Temérdeket ábándoztak akkoriban, a fiu csak a katonaágtól félt. Egy hosszú esztendeig szolgálni. Ugyan mit csinál ezalatt Jettike? £s mikor veheti még el, istenem, még sak mikor ? A fizetés kicsi: vájjon meg ehet élni oly kevésből ? Talán a fővá osba kellene menni, de ott nehéz állást apni ós hozzá meszsze lenne Jetikétől? — Igy szerették ők egymást. Lókusz ur szerfelett hizásnak indult Kelelennek most már szünet nélkül táncolt vastag bajusza. — Ez mégis szamárság. Ennyire bo>ndnak lenni 1 Igy szólt Kelemen Kókuszhoz. Kóusz ugyanígy vélekedett és elment gy kiskorcsmába, hol jó halpaprikás volt napon, bár tudja, hogy a felesége ha-1 ragszik a kis korcsmára, illetőiig azért, mert nem megy haza ebédelni. . . . Olyan volt ez, mint <egy gyönyörűséges álom, kis Jetti nagyon-nagyon szerette azt a hosszú, sováuy fiút, a kit kinevettek a nők, mert oly ábrfindos vala ós oly naiv. Nem tudott szemtelen lenni. Miről tudtak oly sok?.t, oly igen-igen sokat beszélni, mikor néha vasárnap dél utánokon nekiindultak a szélesen heverő nagy alföldi városnak. Ismeretlen zegzugutcákat fedeztek fel, honnan senki sem takarítja el a leesett havat. Vékony ösvény van taposva itt,, s igy nagyon közel, egymás karjába fogódzva mehettek csak. És talán nem is bes-zélgettek. Hisz az unalmas dolog. Csak a szemekkel éltek. Es miért mosolyogtak "mindig, mindig csak egymásra ? Meg tudnákegyed ezt mondani? Hogyan, hogyan irjam meg tovább — Jettike regényét ? Szeretnék valami különös ós szokatlan kifejezést adni ennek a történetnek, de szabad-e hazugságot irni ? Igy csak megírom, hogy Béla ugy tavasz felé elkezdett köhögni. Meghűlt vagy mert sokat éjszakázott. Nagyon megijedtek erre mind a ketten. Béla vidámságot mutatott: — Eh, végre is C3ak nem halok meg 1 Két napig feküdt egyszer az ágyban. Jettike meg akarta látogatni, de a fiu irt, hogy ezt ne merje tenni. Aztán csak járt, járt, mosolygott, a forró kózszoritások, szerelmes piJlantások szinte egészen helyrehozták- Majdnem egészséges lett. ... De ón hallom most a kicsi ro máncot, hallom s azt hiszem, hogy igeo ostobácska volt a Jettike regénye. Oly kis szamár história, amit igazán csak szégyenkezve írtam meg a hosszú, sovány fittről, ábrándos legénykéről, aki most tav ászról és virágról álmodik egy elhagyott kis temetőben, valahol messze egy vidéki városban. Szomorú füzek vannak a. temetőben, nagy akácok ós sok virág. Miért nyilik a temetőben virág? . . . Hát ilyen forma volt a mese, két gyerek szerelmes meséje. Jettikót azóta férjhez adta az édes anyja, aki okos, jó aszszony. Es miért ne ment volna férjhez ? Krúdy Gyula. A feloldott eskü. A nap épen leáldozni készült. Bucsusugaraít sz omoruan veti a vértől párolgó 'aarcztórre, hol jajszóval, halálhörgéssel van tele a levegő. Szabadságért ragadott fegyrérí a maroknyi nép s vakmerőségeért halállal lakolt Egy fehér ruhás női alak jár für kósző szemmel a holtak között. Fején uiirtuszkoszoru, arczán fájdalom, sötét szemeiben, tüz, láng. Egyenes büszke tar tással igyekszik egy irányba. Nem a vé letlen, hanem dobogó, szerelmes szive vezeti. A haldoklók, kik szemeiket fel vetik, hog V' végső pillantással búcsúzza nak a vérüktől ázott földtől, lázas kép j Kelettel őt a szabadság géniu. zínak tart ják, kinek üdvötadó tekintetére megdicsőülve hunyják: be szemeiket. Most lehajol a lány. Az előbb még szenvedélytől ragyogó arcz nyugodt, csendes. Megtalálta, a kit keresett, megtalálta vőlegényét, halva, némán, szivén tátongó mély sebbel. Nyugodt boldogság ül a halott vonásain,mely arról tanúskodik, hogy s&eretve, boldogan halt meg. Fölemeli a szép menyasszony drága halottját, karjaira veszi és siet vele az átkozott helyről végső sóhajától, utolsó áldásától kísérve. Elhagyta már a csatatéri a hölgy. Egy kis pálmaerdő illatos berkébe érve, leleszi terhét, letérdel mellé, szerelmesen, szenvedélyljel csókolja a hideg ajkat, a véres homlokot. Megásta már a sirt egy sötót czipmsbokor árnyékán, még csak temetni kell. Kebléből egy kis babérkoszorút vesz elő, ráteszi hős vőlegénye homlokára s vigyázva, óvatosan, fehér selyembe takarva fekteti a sírba, melyet maga ásott, maga bélelt ki illatos virággal. Reá is virágot szór. Az a szemfödője, imául pedig halkan susogja : — Aludjál én szarelmem, ón drágám, én mindenem! Aludjál bekével, boldogan, én édes vőlegényem. Itt csak a susogó fák, harmatos virágok legyenek tanúi eskümnek, hogy hü leszek hozzád, örekre, örekre. Te az ón vőlegényem, ón a te szerelmes menyasszonyod maradok mindig, mig majd ott fenn találkozunk egyszer — örökre. Addig is aludjál, álmodj csendesen, boldog m 1 Elkészítette a sírhalmot, illatos ciprusfa vesszőjéből kis keresztet alakított, s odatüzte föléje, mig fejéről levette a szép, fehér mirtuszkoszorut s hosszú néma csók kíséretében ráakasztotta a fej fára, aztán csendesen, mint árnyék távozott. .... Egy közeli bokorból kis madárka csacsog, pajzánul, vidáman : Pitypalaty, pitypalaty, pitypalaty 1 Kisded házikónak virágos kértjében sétál nyugtalanul szép ifjú hölgy. Éjfekete szemei nyugtalansággal tekintenek arra napnyugat felé. Vár valakit epedve, remegőn. Most fölfedez egy lovast a messze távolban, ki vágtatva közeledik. Szél lengeti kócsagos sisakját, szikrázik, mint a villám aranyos fegyvere. A minta kis kert közelóba ért, leugrik lováról, sietve megy a leány elé s vágyó imádó pillantással néz annak fényes szemébe. — Újra eljöttem, hogy láthassalak egyetlen szerelmem. Két napig utaztam, tikkasztó hőségben, de biztatott az a remény, hogy te enyhet fogsz nyújtani, mely elfeledteti fáradságomat. Újra kérdem, mint már sokszor, újra könyörgöm, adj választ: akarsz-e enyém lenni? Felelj 1 A leány szemében mély fájdalom