Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-08-15 / 65. szám

inékre nézve. Az eszme kétségkívül igen humánus, de mint köztapasztalat mindenki előtt ismeretes, hogy nálunk az árvákat a rokonok nevelik és részben a szegényházban nyernek elhelyezést, a hol tudvalevőleg 6—7 árva nyer gondozást. Zsilinszky Endre drt nem győzték meg a főjegyzőtől hallott érvelések. Sőt ellenkezőleg 1 Éppen az a körülmény, hogy a szegényházban — melyről ő mit sem tudott, — állandó elhelyezést talál hét árva, igényli, hogy a kérdésről gondolkozzunk ós a helyes megoldást véghez vigyük. Hiszen az képtelenség, hogy árva gyermekek szegényházban nevel tessenek. Fejér Béla tájékoztatni kívánja a közgyűlést az árvatári tartalék alapok jövedelméről. Az alapnak 40000 frt tő kéje van, ennek jövedelme 2400 frt, ka matjövedelem 1600 frt, pénzügyi felesleg 180 frt, ebből mintegy 500 frt adó fize:tetik, ha a városi árvaszók felállíttatnék, akkor mintegy 4000 frt kiadás fog föl merülni, ugy hogy az árvatári tartalékalap felesleggel nem rendelkezik, ellenben megtörténhet, hogy a községi közadókból kell pótolni ennek kiadásait. Mindezek figyelembe vételét ajánlja, mi dőn árva gyermek menhely létesítésének eszméjét abban a feltevésben fölvetik, hogy ezt az árvatári tartaléktőke megbírná. Kocziszky Mihály a pénzügyi adatok alapján meggyőződött arról, hogy ez időszerint a városi árvaház létesítése lehetetlen. Erre a tanácsi javaslat elfogadtatott. Kimondatott továbbá, hogy míg a belügyminiszternek végleges döntése a város, árvaszók létesítéséről meg nem érkezik és mig az ezzel bekövetkező költségek pontos számadatát nem tudjuk, a városi árvaház létesítését a napirendről leveszik. A honvéd hadapród iskolába alapítványi hely létesítése érdekében küldött felhívást — alap hiányában H a a n Béla indítványához képest, — sajnálattal nem teljesíthette a képviselőtestület. Kimondatott, hogy a hódmezővásárhelyi közkórházban felveendő ós igazolt szegény csabai lakosok után hat heti ápolásig a város fizeti a gyógykezelési költségeket. — S as k ó végrehajtó ellen indított fegyelmi ügyet tudomásul vették. A költségvetés. Fejér Béla főpénztárnok hossza sabban ismerteti a községi költségelőirányzatot. E tekintetben mi napokkal előbb hosszabb ismertetést közöltünk s kimutaituk, hogy a költségvetés lehetőségig a régi keretben mozog. A költségvetéshez a képviselőtestület tagjai részéről a következő észrevételeket tették : A személyes járandóság tótelénél fizetés emelést kérnek : Spisják ós Valentinyi rendőrbiztosok, Vilim István segédgyám, Kristóff'y Károly iskolaügyi esküdt és két utkaparó. H a a n Béla szerint a rendőrbiztosok fizetését alaposan kell szemügyre venni. A tanácsra bizza e tekintetben jelentést tenni. Az érdemesek jutalmaztassanak, a nem odavalók a további szolgálattól mentessenek föl. A segédgyám fizetése feltótlenül szabályozás alá fog kerülni, de majd akkor, ha a városi árvaszók föl fog állíttatni. Ezzel tehát nem foglalkozik. Kívánja azonban az ülnök fizetését mármost felvenni a költségvetésbe, mert a jövő évsorán a városi árvaszék életbelóptethető. Fejér Béla ós K o r o s y László felvilágosították a felszólalót, hogy mi után a belügyminiszter még nem döntött, költségvetésbe nem illeszthető a szerve zet; azonban nem fog zavart okozni, ha pótköltségvetés szerint intéztetik el a kérdés akkor, mikor a végleges döntés meg lesz. Korosy László ezenfelül készségét jelenti ki, hogy a rendőrség szervezéséről javaslatot foga tanács bemutatni mert a tanács valóban nem zárkózik el az előtt, hogy a rendőrség alaposan szerveztessók. Vidovszky János melegen szólal föl az iskolaügyi esküdt fizetésének emelése érdekében. — Zsilinszky Endre fizetésemelésbe nem megy bele (élénk helyeslés.) Kivételt csak az alrendőrbiz tossal szemben tenne, de megnyugtatta a főjegyző imént mondott kijelentése. — Kovács Mátyás nem ad senkinek na gyobb fizetést, a kinek nem elég a fizetés, az mondjon le. (Nagy derültség.) Próbálja más is, van minden állásra akár husz is. (Derültség.) Haan Béla a városi árvaszék behelyezését a költségvetésbe újból kéri. Nálunk, a hol annyi eszmét termelnek, félő, hogy a rendelkezésre álló összeget is elforditgatják másra. — A közgyűlés ez izben nem kívánja a városi árvaszék szervezetét költségvetésbe illeszteni. S ü d y István a kutak tételénél melegen érvel a mellett, hogy Jam.ina vá rosrészbe fúrassanak Northon kutat. Rosenthal Ignácz az utczai világítás érdekében szólal fel. Most is ott vagyunk e tekintetben, a hol évekkel előbb. 200 frttal emelné évenként a közvilágítás tételét. Szeb erényi Lajos nem akarná a lampákat szaporítani, bár a világosság barátja, nem pedig azért, mert szeretné megőrizni Csaba régi jellegét, hogy a lakosok éjjel ne kóboroljanak. (Derült ség, felkiáltások: Lgy is teszik 1 A kik teszik, járjanak lámpással. A képviselet a tételt a régi szerint fogadta el. Az egyházak segélye. Az egyházaknak adandó segélyezések tételénél dr. Zsilinszky Endre fölhívta az elöljáróságot, indokolja meg, miért hagyta ki az egyházaknak adandó segélyt ? Korosy László: Kihagyta a tanács e segélyt, mert megszűnvén a róm. kath. hívekkel szemben fennforgó enemü kötelezettség, nincs ok e segélyek to vábbi megadására, annálinkább, mert akárhogy huzódozunk, nem háríthatjuk el magunktól azon kiadásokat, melyek a város belterületén városi iskolák lótesi tés'^ra fognak szorítani. A város iskola ügyi tétele 13 000 frt, de ha a törvény betartására fognak utasítani, akkor 22.000 frt kivetésére fogunk szoríttatni. Az ügy régi, már a hatvanas években felvetették e segály megvonása kérdését, a hajlandóság már akkor is erősen meg volt ós csak azon múlott, ho^y a kitti, kanonika vizitációja alapján e segélyeket tényleg, ki kelletett adni, — a reciproci tás alapján jutottak a többi egyházak e segélyhez, mivel ennek megvonása most lehetséges, kéri azt a költségvetésbő

1 tényleg kihagyni. Dr. Zsilinszky Endre a megadott felvilágosítások után a következők kije lentésére szorítkozik. A takarékosságért melegen üdvözli a tanácsot. Hogy a patronatus rendezésével a kath egyháznak nem adunk éveként 307 frtot, mert az összeget tőkésítettük, nem logikus, hogy mert a kath. egyháznak az évi terhet megváltottuk, a többinek ne adjunk. Malegen érvel a mellett, hogy az egyházak segélye tovább is fenntartassók. Előtte még az sem mumus, ha a róm. kath. egyházat tovább is kellene segélyezni. Igazságos megoldás egy esetben lenne, abban az esetben t. i., ha a többi felekezeteknek is tőkésítenék azon összeget, melyet most a patronatusi kiegyezéssel a róm. kath. hivek kaptak. A kath. hívek azonban egyházuk segélyezését nem igényelhetik, mert ők a patronatusban kötött egyezségi szerződésben e segelyről, a prestácziókról, örök időre lemondanak. Szeberónyi Zs. Lajos, nem tudja elfogadni azt az érvelést, a mit a tanács beterjeszt. A tanács ugy mutatja be az egyházaknak adott 9egélyt, mintha azt a protestánsok a katholikusok kegyelméből kapták volna alamizsnaként. Ezt az ér velést nem fogadja el ós visszautasítja Igazolni tudja, hogy a protest. egyházak kót kanonika vizitáczió szerint igényelhetik. Kéri a képviselőtestületet, hogy az egyházaktól a segélyt továbbra is meg ne vonja. Beszédében szokatlan szenve délyeiség ragadta el s midőn az alamizs náról szólott, felháborodással utasította vissza az érvelést. Korosy László kimutatja, hogy előtte szóló szavaiból mást magyarázott ki. Ez viszont egyszerűen neki is kötelességévé teszi, hogy az insinuaciót visszautasítsa. Kijelenti egyben, hogy az egy házak nem kaptak sohasem segélyt, hanem csak a tanitói fizetésekben adott a város fát és szénát. Ebből nőtték ki magokat az egyházak segélyei. S z e b e r é n y i Zs. Lajos békés hangulatban sajnálja tett nyilatkozatát, sérteni nem akart, maga a tárgy az, mely íz ga ot'ságát magyarázhatja. Haan Béla a kérdést, mely olyan heveskedő modorban került szőnyegre, jogi alapra óhajtja visszavezetni. Sajnálja, hogy fölhangzott a képviselőtestületben az a merész állítás, mintha a kath. hivek a szerződósben •örök időre lemondottak volna a segélyről. E', nem áll. Az 1868. évi VIII. t. c«. alapján követelni fogják a segélyt s biztosithatja a kép>í előtestületet, hogy — hi kell pör uíjín — dj nekik a segélyt ki kell adni, mihelyt más egyházak kapnak. A városi budget szempontjából helyes e segély.-knek megvonása, mert eleddig mindég eljutottunk az ütközőkőbe, mikor városi költségvetésünket készítettük. Most kikerülhetjük. Vagyok olyan protestáns, hogy ne engedjem-folytatja szónok — miként e vallás autonomikus ügyeibe másnak en gedjek beleavatkozíst, tehát a várónak sem. így már e szempontból is ellene vagyok a segély-tdí-mak. A jogi alap meg van a megvonáshoz, éljünk vele. A törvény csak akkor követeli az egyházi segélyt, ha házi pénztárunk volna. De van e nekünk házi pénz'árunk? hiszen — fájdalom — közköltőt rovunk ki. Korén Pál : R"fLktál a főjegyzőnek azon szavaira, hogy nem az egyházak, de az iskolák kaptak segélyt, bizonnyal azért, mert rá voltak szorulva. De kérdezi, kevesebbek e most az egyházak iskolafenntartási költségei"? Bizonynyal megháromszorosodtak azok. Ebben a helyzetben az következik e, hogy az egyházaknak adott segélyt megvonjuk ós nem az, hogy azokat háromszorosan segélvezzük ? Hursan Pal azt hitte a patronatusról folyik a szó s ebben a kerdésben minden ellen tiltakozott. Südy István felszólalt, hogy a felekezeti vitát szelídítse. Végre is szavazással döntöttek ebben a kérdésben 16. szóval 10 ellenében kimondották, hogy az egyházak segélyezését beveszik a költségvetésbe a tavalyi alapon. így a költségvetés 2068 frttal emelkedik, vagyis a községi adóban 82,765 frtot fognak kivetni Az összes községi adó 59°/o. A költségvetóstezzel elfogadták. Az algymnasium számadása és költségvetése elfogadtatott. Torányi Vendelnek kiadják az általa eddig bírt helyiséget 250 frt évi bérért. Ezzel a gyűlés véget ert. Vasárnap. — Vihar a városházán. — A tanács következetessége. — A tornaünnepély. — Szervezik a rendőrséget ! — Falb nem jósolt zivatart, no de hiszen ő nem is a csabai közgyűlési termek légkörtüneti észleletein fejti ki jóslótehetségét. Tagadhatatlan volt egy kis vihar s bár egy városatya, rueg a fönótárius háborodtak föl, illetve visszautasítottak, — Tadanay albiró izzadt bele. Mert Tadanayt szemelte ki s sors, hogy a haragos tengeren Aeolus tömlőjét (Maczák helyett az elnöki csöngettyüt) a kezében niarizsgassa. Olyan az elnöki csöngettyii, hogy néha még magasabbra szökteti a vihar tornyosuló hullámait, néha meg elsimít mindent, mint a meleg vasaló. Tadanay tehát Hamleti töprengés közben izzadott: lecsöngesse-e Szeberényi nagy— Na, feleljen szaporán, bibliás Diand Pál felnézett a cella menyezetére s aztán hirtelen a szája mindkét szólét még szélesebbre húzta a nevetés — Tudom már. Hihihi ! hahaha. Igen is tudom. Hihihi! Illés prófétát a hollók táplálták, a tekintetes urat a — varjú .. . Hihihi: Hahaha, Hühühü . . . Ezen a rabvallató viccen egy á"ó hétig nevetett a bibliás honvéd. Egy délután tudomásomra jöt*, hogy ő Fensége kegyelem utján elengedte hatralevő büntetésemet s másnap szabad leszek, mint a madár. Behívtam Diand Pált s hozattam egy palack finom, kőbányai bort . . . — Na, Diand, beszéljén nekem valamit. Megfogja a puskát vagy nem ? — Nem fogom én. — Akkor magát elitélik hat eszten dei sáncfogházra. — Nem bánom ón, írva vagyon, hogy inkább ke'l engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. A példa beszédek XXVIII-ik részének l-ső ver sében ez áll; „A ki állhatatos lesz mindvégiglen üdvözül". Továbbá Jézus Sirák fiának írása szerint, l-ső rósz 29 ;k vers: „Csak egy ideig szenved a béketűrő és azután vigasság a fizetése." — Bort szokott e inni? Szabad egy nazarónusnak bort inni ? — „Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön." Azután irva vagyon, I. Timot. V. 23-ik versben : „Egy kevés borral élj, gyomrod ós gyakori betegséged miatt". Egy nagy poharat tettem a nazaró nus eló ós azt színültig töltöttem borral. A nazarónus egy hajtásra kiitta. Azután beszédes lett. Elmondotta, hogy ötven évet ólt át nálunk az uj vallás, melyet Frölich alapított s nálunk magyar tanítványai Denkel és Kropacsek mesterlegények vetettek el magvát s íme az uj szektából terebélyes nagy fa lett, melynek sátora alá tömegesen és nyíltan vo nulnak a hivők az Alföldön különösen Békósmegyében. A felekezetnélküliség n meg épen kedvez az uj szektának. Az áttérés a 'gyülekezet előtt történik, miután az ujoncz bebizonyította, hogy tiszta szándékkal óhajt az uj hitre áttérni. A gyülekezet vezetője két kezét a megtérő fejére teszi, áldást rebeg s megcsókolja. Majd kenyeret és sötétszinü bort vesz magához, mialatt az egész gyülekezet könyörög, hogy a mindenható Isten áldása kisérje minden lépését Templomjuk, papjuk nincsen, ők ingyen is tudnak imádkozni, fehérre meszelt, rácsos ablakú imaházukban, mely épen olyan, mint a többi paraszt házak, csak az udvaron hever egy lócza s erre teszik le a kalap jukat . . . Újra töltöttem a bibliás honvéd poharába 8 aztán ezt a kérdést intéztem hozzá: Nincsenek magának szülei vagy testvérei ? — Nincsenek. „Isten előtt kedves volt lelkük s azért sietett őket a gonoszok közül kimenteni". Csak feleségem van s egy kis leányom. Csak a hitközség elöljárója adott össze, de azért tudom, hogy bár egy éve nem láttum, nem vétett a hitvesi hűség ellen. Nem udvaroltam neki, nem vallottam szerelmet mint a pogányok, csak usy választottam ki s elmondottam szándékomat a gyülekezetnek. Esküt nem tettünk, mert a nazarénus batartja szavát eskü nélkül is. Az igemagyarázó kinyilatkoztatta, hogy egymáshoz méltóknak találtattunk s most, Isten és ember előtt egybekelhetünk. — S nem vágyik maga utánuk. Isten nem követelheti magától, hogy tönkre jusson vallásának egy oly tanítása miatt, mely ellen, nagyobb erővel állván szem közt, bűn nélkül véthet, hiszen embert ölni is szabad önvédelemből. — Nem szabad, mondá a nazarénus. „Ne ölj" ezt Isten parancsolta s maga irta fel a kőtáblára a sinai hegyen. Az élet Isten adománya. Krisztus Urunk I m szüntette meg a tízparancsolatot, sőt önmaga is teljesítette . . . — Ez mind igaz. De nem a kérdésemre felelt. Nem fáj a maga szive kis leánya után ? A bibliás ember nem szólt semmit — Hogy hívják a kis leánykát? — Abigailnak, kinek nevében ez az értelem rejlik: a szülő öröma . . . — A gyerm 'k parsze törvénytelen. — Igen is az, jelentem alássan . . . — Látja, ez sem okosság magától. Isten nem vette volna bünéü

1, ha maga a gyermeket hazai törvényeink szerint házasság által törvényesítette volna. — Ezt akaríam. A tiszteletes ur fel is folyamodott a honvédelmi miniszter hez, mert még csak kétszer voltam sorozáson s a miniszter ur aligha ballábbal nem kelt föl, mert nem adta ki a nősülésre a szabadságot. — S aztán nem busul a családja után ? — Nem mindig. Ha nagyon elfog a honvágy : akkorelkezdek imádkozni. Az után elkezdem fenhangon mondani, hogy : „Négy evangyelista irt ugy, mint szent Máté, Márk, Lukács ős János; ezeket követé Apostolok dolga, azután szent Pálé A tízennégy levél, melyek rendjé imé : Legelsőt intézi a rómaiakhoz, A két ezutánit korintusiakhoz : Nyomban Galácia, Efózus, Filippi S Kolossé városit csak egy-egy illeti ; Tesszalonikába és Timuteuszhoz Viszont kót lovól szól, de csak egy Tetuszhoz Egy szól Filémon — és Zsidókhoz is végre, Összes számuk megyen ekként tizennégyre. Jakab után irjuk Péter két levelét, Három hordja János, egy a Júdás nevét. Jelenések könyve áll Iegesleghátul Szent Jánostól, amaz evangyelistátul . . , S Ettől azután megvigasztalódik a szivem. Elalszom s azt álmodom, hogy szabad vagyok . . . — Hát az ó szövetségi könyvek lajstroma, hogy megy ? — Azt is tudom. Tessék rám hallgatni : „Mózes öt könyvét az ó-testamentumban, Józsué, Bírák és Ruth követik nyomban ; Sámuel, Királyok, Krónikák utánuk Két-két könyvre lévén felosztva mind hármuk, Esdrás, Néliemiás, Eszther, Job sorsára Következik Dávid százötven Zsoltára. A bölcs Salamoni példabeszédekre Jött a prédikátor s énekek éneke ; Sorban Ézsaiás, Jeremiás mennek, Siralmai jővén mindjárt ugyan ennek. Majdan Ezékiel, Dániel, Hozseás, Jóéi, Amosz után Abdiás és Jónás ; Mikeásról Náhum s Habakukra tőrünk, Zofóniás után Haggenshoz őrünk. Még csak Zakariás, Malakiás jönnek S aztán vége az ószövetség könyvének . . . — Helyes. Azaz nem egészen . . . egy egész csomó hiányzik még . . . A nazarónus elhallgatott, fejét le csüggesztő mellére s azutáu egy kissé elszontyorodva, eképan folytatá beszédét : — Azonban vannak napjaim, különössen éjjel és hajnal előtt, mikor rab társaim alusznak, hogy ti-ztára halio n sirni a kis Abigalit. Mikor ezelőtt euy félévvel még itt voltak a fec.-kek, mintha a feleségemnek panaszát csicseregték volna a fogh.iz udvarán. Ilyenkor elgondolom, hogv mikor én ismét megszabadulok, az ón fiatal feleségem, aki szép, mint a bibliai szegény örökbe fogadott árvaleány, akinek az arcza olyan volt, mint a pünkösdi rózsa, vén, összetöpörödöit anyóka lesz; leányomból nagy, eladóleány ; köny cyeim ugy omlanak, mint a záporeső. Oh, csak még egyszer láthatnám őket s aztán nem bínom, bocsásd el uram a te szolgádat . . . Vigasztaltam a szegény nazarénust s igyekeztem rábeszólni, hogy fogja meg a fegyvert. Az öreg Fürdők ezredes ur ő méltóságát jól ismerem, írok néhány sort neki s aztán kap tizennégy napi sza badságot. — Köszönöm hozzám való jó indulatjai a tekintetes urnák. Isten fizesse