Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám
1897-12-19 / 101. szám
XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, deezember hó 19-én. BEEESMEGYEI EÓZLÖNY Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/, az. (Zzsilinszky-féle házi a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEG YEST A RT ALM U LAP. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. tQVfl* ./am í> *r Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzt-k küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A p p o n y i. Apponyi államférfiúi bölcsességét, páratlan ékesszólását magasztalja ma miudeu lap, a Magyar Újságtól a Magyarországig, persze az utóbbi hűvösen, mert Apponyi nem az obstrukció malmára hajtotta a vizet. Miért ne szentelné első helyét, vezető tliemául ez a hírlapi orgánum, mely müködétét, existenciáját azOu a földön találja föl, mely az Apponyi családnak ősi vármegyéje : B'ékésmegyében. Az emberi szivben réjlik a titka, hogy a szerető sziv vérségi, faji, közös élethivatási, földrajzi és ki tudná elősorolni, milyen kapcsokat keres"; .a lokálpatriotizmus pedig ebben a különös alkotású szivben leli mentségét, melynek jól esik, hogy a kit ünnepelnek, kitüntetnek, akit szerencse ért vagy a hirnév széles mezőjén valami fordulatra beszéltet magáról: az vele valamikor szót váltott, vele egy vidék levegőjét szivta, egy eszmét, hitet képvisel, egyformák reményeik, álmaik és az a sok külső-belső száll, mely az átlagos humanizmus elvétől bevou a szubjektív szeretet világába Apponyihoz bizonnyal sok olvasónkat ilyen subjektiv tekintetek főzik. A lokalpatriotiz.mus büszkesége, hogy e nagy politikai alak békésmegyeiféríiu a kinek az otthonban aspiraciós vágyai egyek a többiével, a kiket mint „földiket" ismer és a kik közül sokat, mint „földit" sz-eret. A politikában azonban nem érvényesülhet a szubjektivitás, legalább nem mindég. A földinkhez való szimpátiával nagyon versenyez az a rokonszenv, melylyel az egyazon elvet vallók kölcsönösen megbecsülik egymást. Apponyi pedig sokszor és sokakkal kollisióba jutott nálunk elveivel. Ha tisztel ük őt és csodálattal töltött az ő lángesze, megvesztegethetlen jelleme, melylyel a hatalom csábjainak ellenállt, ragyogó ékesszólása, lángoló hazaszeretete ; mégis sokak lelkesedését közömbösítette az ő külön, olykor homályos politikai c.éljai, szándékai, lm egy oly beszéd kelletett, mely egy nagy politikai párt meggyőződésének mesteri és szabatos alakba öntése, hogy fellelkesüljenek érte a szivek. Széles rétegben elhigyjék, hogy ez a beszéd, mint a Pesti Hirlap is mondja : esemény. Az élőszónak milyen csodás ereje, mely — a mint egy lapban olvassuk — a Tisza Kálmán fagyos nyugalmát lelkesedésig csigázza. Az Apponyi szónoklatának hatása, már nem tudjuk innét ellenőrizni, milyen megfigyelési kézséggel — Tisza Kálmánt illetőleg, igy van festve : „Az öreg Tisza, a ki fagyos nyugalommal hallgatott iiáig, előbb megcsóválta a havas fejét, aztán levette a melléről a két kezét és tapsolt." Mindenek örülnek, mikor egy talentum, a kinek államférfiúi képességei nagy reméuyeket költenek, a gyakorlati politika útjáról többé mesterséges kautalákkal, erőszakolt és ellenzékiséget alig igazoló kicsinyes elvekkel elvonni nem kiváuja magát. Azt mondják, még Báuffy is helyeselt és tapsolt. Föl is tételezzük Ízléséről, mert a bársonyszék nem olyan monopolium, melyet a konkurreűs idegességével elfoglalni lehetne és a parlamentarizmus fogalmával lenne ellentétben, lia a politikai közös találkozási pontok utáu is sorompókat állitanáuak föl. De szó sincs erről, csak az ellenzék hirdeti ezt. Bizonyos pedig az, hogyApponyit, midou azzal a felfogással lép a pártba, hogy elveit helyesli, ideáljait pedig a kiuálkozó alkalommal megvalósítani hiszi, szivesen üdvözölte volna mindig. Sokkal kisebb politikusoknak átlehetett jönni túlról, még tulon tulabbról is, hogy csak Győrffy Gyulát említsük, hogy nem azt az akvicziót, minő Apponyi, meg ne becsülnék, A szabadelvüpárt pedig akkor sem űzött féltékenységi processust, mikor Szilágyi Dezső Appouyiéktól átjött, pedig Szilágyi zordon természete és prepotencziájáról félelmes hírek keringtek akkor is, most is, beavatottak jobban tudják, menynyi joggal. Hogy Apponyi átlépése uem számbeli erőt, de fajsúlyt jeleuteue, azt átérzi mindeuki és bizonj os, hogy csak triumfussal üdvözölnék. Hanem, a hogy mi látjuk, eddig nem értek a dolgok. S nem is fognak. Nem Bánft'y féltékenykedése az oka, de Apponyi tétovázása. Mit higyjüuk Apponyiról ? Látjuk nagy képességeit, széles tudását, parlamenti olyan fegyvereit, minő másoknak nem adatott, és fázik mégis a gyakorlati politikában érvényesülui. Olyan ő, mint az a családalapításra képes, egészséges, izmos, keresetképes ember, a ki nem nősül meg, mert nem mer. Fél, hogy beleválaszt. Mitől fél Apponyi ? Csak a népszerűségét féltheti. Hiszen a függetlenségi párt éppen tegnapelőtt nyújtott már egy kis izlelitőt: egyszer meghócholta ! Mindenesetre sok indító ok van, hogy a Bartha gy ulai programmbeszédében elmondottak komolyabb tartalmat nyerjenek, nevezetesen azok a fejtegések, melyek esetlegesen uj parlameuti pártkeretekről, változásokról szóltak. E pártbeli elhelyezkedés kulcsát Apouyi tartja. De erős kérdés ma még : fogja-e használni ? Politikai apróságok. i. Dr. Bartóky József a képviselő házban. Hogyan is csinálják az obstrukeziót ? — Fölmen'em megtekinteni. De mondhatom nem csak az vitt föl. Látni akartam a mi emberünket, a vármegye népszerű Bartóky Józsefjót, a ki most ott ül a törvényhozók között, a Darányi miniszter háta megett, pedig nem — törvényhozó, csak törvény csináló. Ritka do'og az. Nem lobogott nevével korteszászló, nem termett róla kortesdal (legfölebb ő énekel nagy titokban a Magdus leányáról — az asztalfiókja részére) és mégis bent van a képviselőházban, Pedig nem is minbzter! (A minisztert t. i. látatlanban is megválasztják.) A hét elején lep'e meg Szilágyi a képviselőházat, mondván, hogy a munkások ós munkaadók törvényjavaslatának tárgya lásakor a földmivelési miniszter megbízásából j -len lesz Bartóky József dr., osztály lanóctos ós esetlegesen felvilágo.-ílásokat fog nyújtani a törvényjavaslatról. Hírlapírói tollamnak bezzeg jó théma volna azt szinezgetni, hogy a kijelenté sekre mint nézett össze a t. Ház! — Vajh, ki ő, merre van hazája ? De enől szó sincs ! Bartókyt, a mi Bartókynkat jól ismeri a politikai közvélemény. Nevet szerzeti neki a mostani javaslata. Jól esett szivemnek, midőn láttam, hogy mindössze tizenhat ember ^ékésmegyeiKözlönylártája. A jelen Évája. — Nem jogosult válasz „Szőke doctor" levelére. — — Clismeri: az iró. — Kedves doctor 1 Már tapasztalhatta az asszonyok azon sajátságát, hogy ki nem mondott kérdésre felelnek; el nem hangzott vád ellen védekeznek ; meg nem hozott itólet miatt felebbeznek ; íme, tapasztalata gyarapo dik most, mikor nem kapott levélre válaszolnak, azaz válaszolok. Mikor a levelét olvastam, mely, egy Istenben boldogulandó tekintetes asszonynak szól, de mi, nagyságos ós kevésbbó nagyságos mamák értsünk róla, hirtelen eszernbe jutott az agyszeri bölcs professzor elmélkedése a ;saládi öröm hirére : „apa vagyok-é vagy nya ? u Ez a definitió az álnévre vonatzik, a mely ármányosan rejtegeti, vájjon hat leányos mama, vagy egy kikozott doctor irta-e ? Mert ilyen levél hoz ilyen rendkívüli s semmi esetre rigylendő helyzet kell. csoda feljajdulás 1 ő hiedelmem a „hat leány" volt, n bánatosan kezdi I A ferjhez "etnek, tudománynakmondja, anyósi" előléptetésre as-. "••nem én, az egyik Évában, mert y AV -V „Adám, Tehát, kedves Adám, engedje meg, hogy a maga sóvárgott „tekintetes asz 8zony"-;a helyett szóljak ón, a jelen Évája. Menynyi panasz és mind-mind ellenein, a jelen Évája ellen szól, mig min den dicséret azédeB néném, á mult Évájának jut 8 minden guny és malitia a jövő Éváját éri. A mult tekintetes Évája szende arczczal, pihenő kezekkel, félig lecsukcít szemekkel tekint reám vissza s 'ebből* a szendeséget, női erényt sugárzó t.ekintetessógből én anynyi mindent-'ki tudok olvasni, a mit ha elmondanék, nem hinné el, maga, kedves Adám. . Persze csak imitatitó, smyrna-imitátió a divánom szőnyegje, melynek egyik zugában meghúzódva, kényelmes, ránezos flanePblouzban olvastam a maga nyomtatott levelét, a' lelki szemeim előtt rög tön ott volt az a tekintetes asszony, a kihez a levél intézve volt. Fehér porczel Ián szeges fekete bőr kanapén, annak i* a legközepén, fesesen ült a tekintetes asszony,nyers kemenyitős deszka keménységű fehér kötényén egy gyűrődés nélkül, lesimított haján egy ügyetlen légy élet veszélylyel juthatott volna tovább. Jól esett neki a sok dicséret, hangossabban klapogott a szive a karton mellény alatt ; de hirtelen egyet sóhajtott, leejtette a lapot s szólt: — Éva, ón édes húgom: ne ess kétségbe s főképp, ne irigykedj. Mind ezt Te is eléred, csak az kell, hogy a múlté 1 ó g y 1 Igen, ezt mondta az én édes néném s kedves Adám, Ön beláthatja, hogy ez mind színigazság. — Hogy bizonyítsak ? Ah, az asszonyok nem szoktak Z>ebizo nyitani, aiokra tudvalevőleg csak rabi zonyitani szokás. Szóval, az a' színigazság, hogy a multó kell lenni, hogy a „jelen" elismerését elnyerjük. Szándékosan használtam ezt a szót „nyerni", mert erre érdemekkel nem lehet rászolgálni, meggátol ebben az első itólet, mely a jelen — a modern Évát sújtja. Adám, önök sokat kívánnak tőlünk, de a soknál is többet, mert olyat keresnek nálunk, a mit maguk nem ismernek s ezért nem találják megbennünk: apoezistl Ódon lappáliának mondja a szerelmet sala p-igazságnak tartja azt, hogy a mostani házasságokban nincs szerelem ! Nincs igaza I A szerelem ma is mindenható, ebben a lázas, szőnyeges, csilláros, kaczór világban, mint volt a zöld ripszgarniturák, kötött függönyök letűnt korában. Volt érdekházasság akkor is, van most is, van vonzalmon épült házasság most is, volt akkor is. Ma Éva „á-jour millieu" t himez, akkor, a házi kisasszony két „frajj"-al félnapig „tapiroztatta" a fürtéit s a kisebb testvér harisnyája azért nem kért sem kását, sem parfait, mert, Kneip pátert, leleményesség dolgában, épen ugy félszázaddal előzték meg. A mit a „kor" finomult izlóse, a szellem fejlődése már occupált a „ma" Évájánál, ne rójja mind bűnül, mint a hogy nem a „nagyságos asszonynak" vétke ez a titulus sem, mert istenem, hogyan hangzanék az, ha egy szalonban azt mondá valaki: „Kérem, én nem vagyok nagyságos asszony, a férjem ügyvéd". Bah 1 mondaná magában, ez kész pénznek vesz minden szót, még jó, hogy expensnotát nem nyújt be. Vagy pedig: Ez az asszony stréber, imponálni akar, századvégi asszony 1 Jobb hát nem szólni, ugy-e I Értünk arról a névről, mintha csak azt mondaná Éva 1 de nem acceptáljuk, mint a hogy, az „Évá"-tnem tartjuk személyes sértésnek. Hibáink voltak, vannak s a férfiak segítségével lesznek is, de mind ezt nem szabad oly egyoldalulag megítélni, mint megítéli ön, Adám, a mikor nem indokolt felháborodásában nyílt harezot üzen minden gobelin, barokk ós nem tudom milyen motívumnak, mint az idealizmus kipusztitójának. A kényelemmel, ízléssel rendezett otthon még soha nem volt a boldogság megrontója. Egy bájos lányszoba fehér függönye, aranyos legyezője, ezernippas je nbm fagyasztotta meg egyetlen, kifogástalanul álló frackzsaket tulajdonosának lángoló szivét, soha. Tudom, ön azt mondja erre : igen, de a jelen Évájának, a kényelem, az ízlés csak drága pénzen szerezhető meg, azért óhajtom vissza a ripszgarniturát s az ő elmaradhatlan horgolt „dekli"-eit. Én pedig erre azt mondom : Adám, hol vagy ? Mert a sok motívum között rendesen talál az ember egy Ádámot is. Egy Ádámot, ki nem beszél, hanem dörmög s ha nem hallgatnak rá, veszi a kalapját, megy a casinóba, elveszti a ferblin két méter „Wand-teppich-nek fél ir melléklet van csatolva.