Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-12-19 / 101. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, deezember hó 19-én. BEEESMEGYEI EÓZLÖNY Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/, az. (Zzsilinszky-féle házi a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEG YEST A RT ALM U LAP. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. tQVfl* ./am í> *r Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzt-k küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A p p o n y i. Apponyi államférfiúi bölcsességét, páratlan ékesszólását magasztalja ma miudeu lap, a Magyar Újságtól a Ma­gyarországig, persze az utóbbi hűvö­sen, mert Apponyi nem az obstruk­ció malmára hajtotta a vizet. Miért ne szentelné első helyét, vezető tlie­mául ez a hírlapi orgánum, mely mü­ködétét, existenciáját azOu a földön találja föl, mely az Apponyi család­nak ősi vármegyéje : B'ékésmegyében. Az emberi szivben réjlik a titka, hogy a szerető sziv vérségi, faji, közös élet­hivatási, földrajzi és ki tudná előso­rolni, milyen kapcsokat keres"; .a lo­kálpatriotizmus pedig ebben a külö­nös alkotású szivben leli mentségét, melynek jól esik, hogy a kit ünne­pelnek, kitüntetnek, akit szerencse ért vagy a hirnév széles mezőjén valami fordulatra beszéltet magáról: az vele valamikor szót váltott, vele egy vidék levegőjét szivta, egy eszmét, hitet képvisel, egyformák reményeik, álmaik és az a sok külső-belső száll, mely az átlagos humanizmus elvétől bevou a szubjektív szeretet világába Apponyihoz bizonnyal sok olva­sónkat ilyen subjektiv tekintetek főzik. A lokalpatriotiz.mus büszkesége, hogy e nagy politikai alak békésmegyeiféríiu a kinek az otthonban aspiraciós vá­gyai egyek a többiével, a kiket mint „földiket" ismer és a kik közül sokat, mint „földit" sz-eret. A politikában azonban nem érvé­nyesülhet a szubjektivitás, legalább nem mindég. A földinkhez való szim­pátiával nagyon versenyez az a rokon­szenv, melylyel az egyazon elvet val­lók kölcsönösen megbecsülik egymást. Apponyi pedig sokszor és sokakkal kollisióba jutott nálunk elveivel. Ha tisztel ük őt és csodálattal töltött az ő lángesze, megvesztegethetlen jel­leme, melylyel a hatalom csábjainak ellenállt, ragyogó ékesszólása, lángoló hazaszeretete ; mégis sokak lelkesedé­sét közömbösítette az ő külön, olykor homályos politikai c.éljai, szándékai, lm egy oly beszéd kelletett, mely egy nagy politikai párt meggyőződésének mesteri és szabatos alakba öntése, hogy fellelkesüljenek érte a szivek. Széles rétegben elhigyjék, hogy ez a beszéd, mint a Pesti Hirlap is mondja : esemény. Az élőszónak milyen csodás ereje, mely — a mint egy lapban ol­vassuk — a Tisza Kálmán fagyos nyugalmát lelkesedésig csigázza. Az Apponyi szónoklatának hatása, már nem tudjuk innét ellenőrizni, milyen megfigyelési kézséggel — Tisza Kál­mánt illetőleg, igy van festve : „Az öreg Tisza, a ki fagyos nyu­galommal hallgatott iiáig, előbb meg­csóválta a havas fejét, aztán levette a melléről a két kezét és tapsolt." Mindenek örülnek, mikor egy ta­lentum, a kinek államférfiúi képességei nagy reméuyeket költenek, a gyakor­lati politika útjáról többé mesterséges kautalákkal, erőszakolt és ellenzéki­séget alig igazoló kicsinyes elvekkel elvonni nem kiváuja magát. Azt mond­ják, még Báuffy is helyeselt és tap­solt. Föl is tételezzük Ízléséről, mert a bársonyszék nem olyan monopolium, melyet a konkurreűs idegességével el­foglalni lehetne és a parlamentariz­mus fogalmával lenne ellentétben, lia a politikai közös találkozási pontok utáu is sorompókat állitanáuak föl. De szó sincs erről, csak az ellenzék hir­deti ezt. Bizonyos pedig az, hogyAp­ponyit, midou azzal a felfogással lép a pártba, hogy elveit helyesli, ideál­jait pedig a kiuálkozó alkalommal meg­valósítani hiszi, szivesen üdvözölte volna mindig. Sokkal kisebb politi­kusoknak átlehetett jönni túlról, még tulon tulabbról is, hogy csak Győrffy Gyulát említsük, hogy nem azt az akvicziót, minő Apponyi, meg ne be­csülnék, A szabadelvüpárt pedig ak­kor sem űzött féltékenységi processust, mikor Szilágyi Dezső Appouyiéktól átjött, pedig Szilágyi zordon termé­szete és prepotencziájáról félelmes hírek keringtek akkor is, most is, be­avatottak jobban tudják, menynyi jog­gal. Hogy Apponyi átlépése uem szám­beli erőt, de fajsúlyt jeleuteue, azt átérzi mindeuki és bizonj os, hogy csak triumfussal üdvözölnék. Hanem, a hogy mi látjuk, eddig nem értek a dolgok. S nem is fognak. Nem Bánft'y féltékenykedése az oka, de Apponyi tétovázása. Mit higyjüuk Apponyiról ? Látjuk nagy képességeit, széles tudását, parlamenti olyan fegy­vereit, minő másoknak nem adatott, és fázik mégis a gyakorlati politiká­ban érvényesülui. Olyan ő, mint az a családalapításra képes, egészséges, izmos, keresetképes ember, a ki nem nősül meg, mert nem mer. Fél, hogy beleválaszt. Mitől fél Apponyi ? Csak a népszerűségét féltheti. Hiszen a füg­getlenségi párt éppen tegnapelőtt nyúj­tott már egy kis izlelitőt: egyszer meghócholta ! Mindenesetre sok indító ok van, hogy a Bartha gy ulai programmbe­szédében elmondottak komolyabb tar­talmat nyerjenek, nevezetesen azok a fejtegések, melyek esetlegesen uj par­lameuti pártkeretekről, változásokról szóltak. E pártbeli elhelyezkedés kulcsát Apouyi tartja. De erős kérdés ma még : fogja-e használni ? Politikai apróságok. i. Dr. Bartóky József a képviselő házban. Hogyan is csinálják az obstrukeziót ? — Fölmen'em megtekinteni. De mondhatom nem csak az vitt föl. Látni akartam a mi emberünket, a vár­megye népszerű Bartóky Józsefjót, a ki most ott ül a törvényhozók között, a Darányi miniszter háta megett, pedig nem — törvényhozó, csak törvény csináló. Ritka do'og az. Nem lobogott nevével korteszászló, nem termett róla kortesdal (legfölebb ő énekel nagy titokban a Mag­dus leányáról — az asztalfiókja részére) és mégis bent van a képviselőházban, Pedig nem is minbzter! (A minisztert t. i. látatlanban is megválasztják.) A hét elején lep'e meg Szilágyi a képviselő­házat, mondván, hogy a munkások ós munkaadók törvényjavaslatának tárgya lásakor a földmivelési miniszter megbízá­sából j -len lesz Bartóky József dr., osztály lanóctos ós esetlegesen felvilágo.-í­lásokat fog nyújtani a törvényjavaslatról. Hírlapírói tollamnak bezzeg jó théma volna azt szinezgetni, hogy a kijelenté sekre mint nézett össze a t. Ház! — Vajh, ki ő, merre van hazája ? De enől szó sincs ! Bartókyt, a mi Bartókynkat jól ismeri a politikai köz­vélemény. Nevet szerzeti neki a mostani javaslata. Jól esett szivemnek, midőn láttam, hogy mindössze tizenhat ember ^ékésmegyeiKözlönylártája. A jelen Évája. — Nem jogosult válasz „Szőke doctor" levelére. — — Clismeri: az iró. — Kedves doctor 1 Már tapasztalhatta az asszonyok azon sajátságát, hogy ki nem mondott kérdésre felelnek; el nem hangzott vád ellen vé­dekeznek ; meg nem hozott itólet miatt felebbeznek ; íme, tapasztalata gyarapo dik most, mikor nem kapott levélre vála­szolnak, azaz válaszolok. Mikor a levelét olvastam, mely, egy Istenben boldogu­landó tekintetes asszonynak szól, de mi, nagyságos ós kevésbbó nagyságos mamák értsünk róla, hirtelen eszernbe jutott az agyszeri bölcs professzor elmélkedése a ;saládi öröm hirére : „apa vagyok-é vagy nya ? u Ez a definitió az álnévre vonat­zik, a mely ármányosan rejtegeti, vájjon hat leányos mama, vagy egy kiko­zott doctor irta-e ? Mert ilyen levél hoz ilyen rendkívüli s semmi esetre rigylendő helyzet kell. csoda feljajdulás 1 ő hiedelmem a „hat leány" volt, n bánatosan kezdi I A ferjhez "etnek, tudománynakmondja, anyósi" előléptetésre as-. "••nem én, az egyik Évában, mert y AV -V „Adám, Tehát, kedves Adám, engedje meg, hogy a maga sóvárgott „tekintetes asz 8zony"-;a helyett szóljak ón, a jelen Évája. Menynyi panasz és mind-mind el­lenein, a jelen Évája ellen szól, mig min den dicséret azédeB néném, á mult Évá­jának jut 8 minden guny és malitia a jövő Éváját éri. A mult tekintetes Évája szende arczczal, pihenő kezekkel, félig lecsukcít szemekkel tekint reám vissza s 'ebből* a szendeséget, női erényt su­gárzó t.ekintetessógből én any­nyi mindent-'ki tudok olvasni, a mit ha elmondanék, nem hinné el, maga, ked­ves Adám. . Persze csak imitatitó, smyrna-imi­tátió a divánom szőnyegje, melynek egyik zugában meghúzódva, kényelmes, ránezos flanePblouzban olvastam a maga nyom­tatott levelét, a' lelki szemeim előtt rög tön ott volt az a tekintetes asszony, a kihez a levél intézve volt. Fehér porczel Ián szeges fekete bőr kanapén, annak i* a legközepén, fesesen ült a tekintetes asszony,nyers kemenyitős deszka kemény­ségű fehér kötényén egy gyűrődés nélkül, lesimított haján egy ügyetlen légy élet ­veszélylyel juthatott volna tovább. Jól esett neki a sok dicséret, hangossabban klapogott a szive a karton mellény alatt ; de hirtelen egyet sóhajtott, leejtette a lapot s szólt: — Éva, ón édes húgom: ne ess kétségbe s főképp, ne irigykedj. Mind ezt Te is eléred, csak az kell, hogy a múlté 1 ó g y 1 Igen, ezt mondta az én édes néném s kedves Adám, Ön beláthatja, hogy ez mind színigazság. — Hogy bizonyítsak ? Ah, az asszonyok nem szoktak Z>ebizo nyitani, aiokra tudvalevőleg csak rabi zonyitani szokás. Szóval, az a' színigazság, hogy a multó kell lenni, hogy a „jelen" elisme­rését elnyerjük. Szándékosan használtam ezt a szót „nyerni", mert erre érdemekkel nem lehet rászolgálni, meggátol ebben az első itólet, mely a jelen — a modern Évát sújtja. Adám, önök sokat kívánnak tőlünk, de a soknál is többet, mert olyat keres­nek nálunk, a mit maguk nem ismernek s ezért nem találják megben­nünk: apoezistl Ódon lappáliának mondja a szerelmet sala p-igazságnak tartja azt, hogy a mostani házasságokban nincs szerelem ! Nincs igaza I A szerelem ma is minden­ható, ebben a lázas, szőnyeges, csilláros, kaczór világban, mint volt a zöld ripsz­garniturák, kötött függönyök letűnt ko­rában. Volt érdekházasság akkor is, van most is, van vonzalmon épült házasság most is, volt akkor is. Ma Éva „á-jour millieu" t himez, akkor, a házi kisasszony két „frajj"-al félnapig „tapiroztatta" a fürtéit s a kisebb testvér harisnyája azért nem kért sem kását, sem parfait, mert, Kneip pátert, leleményesség dolgában, épen ugy félszázaddal előzték meg. A mit a „kor" finomult izlóse, a szellem fejlődése már occupált a „ma" Évájánál, ne rójja mind bűnül, mint a hogy nem a „nagyságos asszonynak" vétke ez a titulus sem, mert istenem, hogyan hang­zanék az, ha egy szalonban azt mondá valaki: „Kérem, én nem vagyok nagysá­gos asszony, a férjem ügyvéd". Bah 1 mondaná magában, ez kész pénznek vesz minden szót, még jó, hogy expensnotát nem nyújt be. Vagy pedig: Ez az asszony stréber, imponálni akar, századvégi asszony 1 Jobb hát nem szólni, ugy-e I Értünk arról a névről, mintha csak azt mondaná Éva 1 de nem acceptáljuk, mint a hogy, az „Évá"-tnem tartjuk személyes sértés­nek. Hibáink voltak, vannak s a férfiak segítségével lesznek is, de mind ezt nem szabad oly egyoldalulag megítélni, mint megítéli ön, Adám, a mikor nem indo­kolt felháborodásában nyílt harezot üzen minden gobelin, barokk ós nem tudom mi­lyen motívumnak, mint az idealizmus kipusztitójának. A kényelemmel, ízléssel rendezett otthon még soha nem volt a boldogság megrontója. Egy bájos lányszoba fehér függönye, aranyos legyezője, ezernippas je nbm fagyasztotta meg egyetlen, ki­fogástalanul álló frackzsaket tulajdono­sának lángoló szivét, soha. Tudom, ön azt mondja erre : igen, de a jelen Évá­jának, a kényelem, az ízlés csak drága pénzen szerezhető meg, azért óhajtom vissza a ripszgarniturát s az ő elmarad­hatlan horgolt „dekli"-eit. Én pedig erre azt mondom : Adám, hol vagy ? Mert a sok motívum között rendesen talál az ember egy Ádámot is. Egy Ádámot, ki nem beszél, hanem dörmög s ha nem hallgatnak rá, veszi a kalapját, megy a casinóba, elveszti a ferblin két méter „Wand-teppich-nek fél ir melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom