Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-12-16 / 100. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, deezember hó 16-án^ 100-ik am. _ / •• r S* BEEESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYES'f ARTALMU LAP. Kiadóhivatal: Szerkesztőség : | Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Appouyi-utcza 891/, sz. (Zzsilinszky-féle ház, a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. hova lap szellemi részét i'lető közlemények •/»« »r» K «.r. küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára ilfog-ad bármely jónevC fővárosi és külfföldi hirdetési iroda.. „Nyittter"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A munkást r'rvény A törvényjavaslat, a mely most a képviselőház előtt tárgyalás alatt vau, nem a munkások elleni törvény, vagy ucm törvény a rabszolgatartásról, mini a szentesi demagóg: Sima Ferencz elnevezte, hanem igazán munkástör­vény. Minden intézkedése egy-egy vív­mánya a mezei munkásnak. E törvény végleg megszabadítja a Jancsi-ban­kóktól, ez ad neki szabadságot, hogy a termés minősége szerint munkájá­nak a legnagyobb hasznot lássa. Ez biztosit neki függetlenséget a termés esélyeitől, bérminimumot, melyből min­den körülmények között meg kell élni. még akkor is, ha a gazdája nem tudna megélni a termésből. S ezzel szemben a munkaadónak csak egyet biztosit: hogy a szerző­dött munkása valóban végrehajtja a munkát, amelyre vállalkozott. Nincs is e javaslátnak ellenzéke. Mindössze három matador vállalkozott a szegény munkások érdekében fel ­szóllalni. Ezek között a dühöngő Sima, aki végig portyázott a túlsó politikai pártokon és most fölcsap socialistának. Yisontaira helyesen jegyezte meg a miniszter a következőket: Visoutai jeles kriminálista — s ezt nem kisebbítésére mondja a mi­niszter, ezért ő mindig azokra a muu­kásokra gondol, a kiket be fognak csukni, a munkásoknak azokra az ez­reire azonban nem gondol, a kiket védeni kell, hogy békében dolgozhas­sanak, — szólt tovább. — A mikor a javaslat a minimum intézményét fel­veszi, olyan intézkedést tesz kőtele­zővé mindenkire, aminőt eddig csak a leghiiiU uiusabb munkaadók vettek fel a szerződésbe. E törvény a dolgozni akaró m.iu­kásosztály érdekében hozatott és nem igaz, hogy olyan drákói lenne, mert a miniszter bebizonyította, hogy Ang­liában sokkal szigorúbb törvényei van­nak a munkásokuak. A miniszter ki­jelentette, hogy a kormánynak ezzel szemben nem szűnt meg a soczialis programmja, mert a cselédtörvényt módosítani akarja, foglalkozik a mun­kások táplálkozása és lakásviszonyai­nak javításával is. A kormány miu­den tagja foglalkozik azonnal a helyi okokkal, melyek a munkáskérdést el mérgesítették. így az igazságügy mi­niszter intézkedett, hogy a bíróságok ügyét soronkivül intézzék el A ke­reskedelmi miniszter a háziipar fej­lesztésére nagyobb összeget irányzott elő ; a szőlők felújítása és a munka sok százainak ad kenyeret. A selyem­teuvesz tes ket millió forgalmat köz­vetít. Ez is olyan foglalkozás, a mely a legszegényebbeknek ad kenyeret. A koiu.ány az öntözésről is javas­latot hoz a Ház elé. Ha az Alföldet kétszer oly termékennyé tehetik, ugy ott kétszer annyi lakos is fog meg­élni. Ha pedig arról van szó, hogy mi­lyen szellembau működik a kormány, felolvassa a miniszter a kormánynak egy nyáron kelt bizalmas körrende­letét, melyben a hatóságokat felszó­lítja, hogy koronkiut győződjenek meg róla, hogyan táplálkoznak ? Ilyen szel­lem hatja át a kormány intézkedéseit. Még azt jegyzi meg, hogy a leg­lelketlenebb izgatók daczára az egész aratási kampanyt sikerült lebonyolí­tani anélkül, hogy egy csepp \ el­folyt volna az országban. Az elmondottakban megjelölte azo­kat a feladatokat, melyek a térvéuy­hoz Vsra hárultak. De ez nem elég. Itt a társadalom csszmüködésére is szük­ség vau. Igaza vau a miniszternek, e kér­désben minden társadalmi embernek buzgólkodnia kell, de nem ám ugy, i mint Visoutai teszi, a ki a socziális­tákkal korcsmázik és ott a decik kö­zött beszédeket mond, bizonnyal nem olyanokat, melyek a munkást csilla­pítják és okos mérsékletre bírnák, mert az ama körben visszás népszerűséggel járna és Visoutai furcsán végezné kis­ded karrierjeit, ha megcselekedné. Nem szabad ugy foglalkoznia a so­czializmussal, mint Sima Ferencz, a ki azon beszédét, melyet a miniszter valósággal lázító beszédnek mondott, kinyomatta és a budapesti kültelkeken terjesztette, mindenütt a hol munká­sok vanuak. Ellenben ugy kell a munkásokkal foglalkozni, a mint a miniszter is ki fejezte, a lelkészek, tanítók, jegyzők­től kell várni a jótékony hatást, a kik a néppel foglalkoznak. Nagyon helyes lenne, ha a mi­niszter kedden elmondott beszédét szé­les körben olvasnák munkásaink, hogy lássák, miként a kormány a legua­gyobb jóakarattal van eltelve és igyek­szik megoldani azt a kérdést, hogy ja mit jogosan kiv.uih itnak, azt még­is kapják. A részletes tárgyalás uagyobb emó­ciót nem igér, így a javaslat, mint helyesen megalkotott, csakhamar tör­vénnyé is válik. Csak minél előbb ! A közigazgatási bizottságból. — Deczemberl ülés. — Mintha év végére, hogy a jövő évre ne legyen hátralék, az összes ügyeket előkeresték volna, azokat, melyek adó­felebbezés-ek, ineiőrendőri öt forintos ki­hágások leltek volna. Nem volt csak egy ügy is, mely nagyobb emócióra inge­relné akár a sajtót, akár a bizottsági ta­gokat. Éppen az.M-t egyszerűen közre­adjuk a gyűlés határozatait. A gyűlésen Lukács dr. főispán elnökölt, jelenvoltak : Fábry Sándor dr. alispán, Bodoky Zoltán dr. főjegyző, Jancsovits Péter árv. elnök Oláh György főügyész, Liszy kir. ügyész, Zöldy főorvos, Rezey kir. tanfelügyelő, Somossy h. pénzügyigazgató, Haviár Lajos és Steinacker G. főmérnökök, továbbá Jancsovits Emil, Haviár Dániel, Hogedüs Mihály, Hajnal István, Ladies György, Vidovszky János és Zsilinszky Endre dr. bizottsági tagok, Zlinszky István közg. előadó­Az alUpini jelentésből kiemeljük a következőket : A személy és vagyonbiz­tonság jó volt, csupán lopási esetek me­rültek föl, melyek jelentéktelenek. Tüz 25 ese'ben lépelt föl. ebből legtöbb a sárréti járásban mutatkozott, összesen 9 Öngyilkosi-fíg öt, baleset hat esetben volt. A munkásviszo >yok javul nak. Már a (Károlyi nagy széná-i uradalom arató munkásokat is szerzett, a munkásoknak 1400 • m területet engedett át az ura­dalom felében buza, felében tengeri föld nek. E/enkivül biztosított az uradalom hat mázsa minimális termést. A mun­kások megvannak elégedve s főleg áldá­sos intézmény lesz az ott alakult szövet­kezet. „BékésmegyeiKözlöny^tárcáia. Még I egyszer — Levél a szerkesztőhöz. — T. Szerkestő ur 1 Isten látja lelke­met, nem fogtam volna tollat a kezembe és nem terhelném e sorokkal, valamint nem kérném azok nyilvános közlését, ha nem értesültem volna, hogy a mi buzgó és fáradhatatlanul lelkes nőegyleti ren dezőségünk végleg elejtette a tervet, hogy a minapi nagysikerű műkedvelői előadást megismétli. Nem tudom, micsoda nehéz­ségek tornyosultak e szép szándék elé, de biztosiihatom ugy t. szerkesztő urat, mint a rendezőséget, hogy Csaba közön­sége csak örömmel értesült volna, hogy újra módjában lesz abban a nagysikerű hangversenyben és műkedvelői szinielő­adásban gyönyörködni. Sok műkedvelői előadást lattam már Csabán, de nekem, őszintén szólva meggyőződésem, hogy évek óta nem volt ilyen jól pargő elő­adás, minthogy kiemeljek az egész sike­rült estéből egyet: A kiiünő vendég. Te­kintetbe kell venni, hogy a vígjáték mű­kedvelők ajkán soha [sem lehet olyan zajos hatású, mint a népszínmű, melyet ének, zene, táncz, népies mókák, paraszt kiszólások és a nép jellegzetesebb alak­jai támogatnak. Még hivatásos színészek nek sem terem vígjátékban oly nagy számban a babér, mint drámákban, me­lyekben drámai kitörések, tőr, gyilok, házasságszegés, hipnotizálás ós még isten tudja mi, megcselekszi a néző idegeinek megborzongatasát. A vígjáték sekélyes, benne a részletek dominálnak, műked­velőktől mar az is nagy siker, ha lám­palázában valamennyire otthonos és a müveit szalonembert megjátsza. A mit a mi műkedvelőink cseleked­tek, az tul ós messze megy a mükedve­lősködés határán és oly szellemi élveze­tet nyújtottak, hogy nem szabad fukar­kodni a dicséret legnagyobb elismerő sza­vaival. Te«zem bizonnyal még a műked­velők sem fognak haragudni, ha elismerve ós megadva mindenki érdemét, melylyel az este erkölcsi sikarét szolgálták, leta­szem az elismerés koszorúját az olyan alakítás előtt, melyet Áchim Gusztávnó, urnő nyújtott. Ez a szép, bájos asszony, a ki a jótékonyezélórt, szakítva szerető otthona annyi boldogságot nyújtó vará­zsával, naponként ott volt a próbán és szerepének minden részletére annyi buz­galommal készült. En azt hiszem, a hogy e bájos uri asszony, Ágotát megjátszotta, azt a művészi jelzővel meglehet jutal mázni. Minden szava szerepének termé­szete szerint, minden mozdulata a darab vígjátéki menetének élénkítésére. A kö­zönség meg volt lepve, mert nem várt ennyit. Már csak azért vegye rá t. Szer­kesztő ur a rendezőséget, hogy adják elő újra a „Kittinő idegen"-t, hogy Ago'át lássuk újra, a mint humor, negédesség szól szép ajkain: „Ötvenhárom költe mónyt olvastam föl, ötvenhármat". Es mellette Lőrinczy Lászlónó urnő, a tisztán látó, pajzán leányka szerepében, a ki ennivalóan figyelmezteti az udvar­lóját, mikor ez a boros kancsót emelgeti: „Kálmán, csak ne sokat!" A két hölgy minden szavát várakozással leste a szép közönség és hogy milyen a hatása, egész szálló ige lett már Csabán, a darabnak néhány zamatos kiszolasa. De hát a fér­fiak ! Faragó Mátyás olyan kedélyes apa volt, hogy elmondhatja más válto­zatban, a mit állítólag József császár mondott. — Ha nem lennék császár, szeret­nék radnai gvírdián lenni. Faragó igy mondhatná: — Ha nem lennék főkönyvelő az öreg takaróknál, m igéinek a kedélyes apiságból valami színtársulatnál. Aztán Áchim Károly, a ki nem csak játszott, hanem alakított. Olyan falusi kántor volt, hogy az ember esküdözött volna, hogy ennél az életben levő kán­torok sem lehetnek eredetibbek. Nagy jellemző erőt mutatott be, persze a kö­zönség minden mozdulatát megnevette. Régen volt már ennyi igaz derültség és annyi jóízű kac:aj. P^di? azok manap­ság az igazin jó emberek, a kik ebben a drága időben megnevettetik őket. De­mokritost még most is emlegetik. Emleges sók Achimot i", a jókedvű derék férfiút. Voltaképpen azt kellene elmondanom a mit a Közlöny már egyszer megcsele kedett a szereplőkről, hogy megdicsérjek mindekit érdeme szerint Margócsy Miklós drt, nehéz ós háládatlan szerepe mesteri ábrázolóját, hát Nagy István drt, a kinél otthonosabb, igazabb hangú bonvivant ritka helyen van még igazándi színészeknél h, Thury Lajost, a fa­lusi földbirtokosok jóizü kabinet-alakját, meg a<,t a két kedves hölgyet, Pándy Erzsikét ós Kocziszky Alica-t, akik az elő darabbm játszottak, előkelő sik­kel, mindkettőben ugy gyönyörködtünk, mint, május legszebb rózsabimbóin, a kik j ott voltak gyönyörködtetésünkre az if­1 juság bájával, kedvességével, kedves ter­mészetességgel játszván szerepüket, me­lyet nem a szerző tett vonzóvá, hanem az ő kedves egyéniségűk, Urszinyi János drt. a kit a nőegylet titkári állá­sában az Ur Isten sokáig éltessen! A zenerész kiváló előadói is megten­nék bizonnyal újra, hogy a nőegylet érde­kében föllépjenek. GócsJolán k a. sze retetreméltóíágában is van bizalmam, hogy nem lenne hajthatatlan, mikor a jótékony czólért újra felkérnők közremű­ködését. A színházban ez időszerint nerc hangozhat igazabb hang, mint az övé melyet gyönyör hallgatni. Azért csak rajta ! Legyen a jelszó n,ég egyszer ! A szerkesztő urnák kész híve : Egy, a százszemü augur közül. Igaz is az 1 Mondja csak t, szerkeszti ur ki az a szőke doktori Lapunk mai számához egy fél ív melléklet van csatolva. A női szépségről. Ha e két isteni adomány : az okosság ós szépség közt választásra kerülne a do log, száz hölgy közül kilenczven bizo nyára az utóbbit választaná. S ez nagyoi természetes is, mert gyarlóságunk egyil fővonása: a hiúság, a nőnemnél tetsz vággyá fejlődik ki, mig a férfiaknál in káhb a dicsvágyba cstp át. S a nőket nem is lehet kárhoztatni ha annyira vágynak a szépség után : ől az erősebb nem boldogitására teremtvék s a szépség egyik legnagyobb gyámoli tójuk e czél elérésében. Mert lehet e va lami igézőbbet képzelni et.y szépsége tel jóben ragyogó nőnél? S noha a ^zópséj korántsem érdem, nem gerjeszt e azér hódolatot a legvadabb népek közt ép ugy mint a czivizált Európa gyermekei köré ben ? %

Next

/
Oldalképek
Tartalom