Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám
1897-12-09 / 98. szám
lapja lávát szór mindennap és háborog mint az Aetna. Kossuth lapjai szelídebb tónusban fújják, de szintén a csatazaj és harci kiáltás törik föl soraikból. Eötvöst egyelőre az Abbáziában nem hagyta el jó kedve ós szintén bizik, hogy az osztrákok kikaparják a magyaroknak a gesztenyét, ha tüzes barátai el nem rontják. Mert a harczi kedv valóban nincs igazolva ós az obstrukció teljesen czóltalan Mit akar a függetlenségi párt ? Azt módja: legalább az önálló vámterületet és önálló jegybankot. Akarják-e ezt más más pártok ? Persze, hogy akarják —utolsó remediumul. Ez az utolsó elkerülhetetlen pillanat pedig elérkezik junius elsején, néhány hónap múlva, a midőn a beterjesztett második proviziós törvény szerint (a mi ellen obstrualni akarnak) a kormánynak be kell mutatnia az önálló rendelkezésekről való javaslatokat. A függetlenségi párt azt veti föl: harmincz évig vártunk a mai kedvező alkalomra is pártunk elvei győzelmére, elengedjük diadal nélkül ? Eötvös pedig erre igy felel : Édes istenem ! ha harmincz esztendeig vártatok, nem tudnátok még várni hat hónapig? Akkor— a viszonyok megérlelik czóljainkat ós ezzel szemben elérjük : 1) hogy a magyar parlament eifeltoronyi magaslatban fog az osztráktól különbözni ; 2. hogy hiába való harcczal nem költöttük föl azokat az aggodalmakat, melyeket a dinasztia Magyarország iránt szózadok óta táplál, melyet udvaronczok ós ellenségeink mesterségesen szítottak és bizonnyal most sem maradnak tótlenek, hogy a jóságos királyt, mely egyszerre felónk hajlott, — elidegenitsók; 3. megtörténhet éppen a magyar ellenzék harczi ostromára, hogy a sajongó és mámoros nemzetiségek odaát a Lajthán hirtelen eszükre térnek, nem obstruálnak, egy szép napon elfogadják az első provizóriumus javaslatot, majd dűlőre viszik a kiegyezést ós akkor nekünk órunk tői e foghagymás 1 — hogy rövid időn belől önálló vámterületünk legyen ! Eötvös eszméit népszerű modorban igy magyarázza: mi azt mondjuk, hogy az osztrák kapzsiság 1867. óta a vámközösség révén 600 milliót vett ki a magyar zsebekből. Ha ez igaz — az ördögbe is — akkor az osztrákok fölöttébb iparkodni fognak a cseh nyelvrendelet miatt való sérelmeiket behüteni és tovább is megkötni az egyezséget. Miért szolgálnánk mi német érdekeket ? Miért nyitnék ki mi az ő szemeiket ? Igen is az ellenzéknek a kormányzat minden tényét a kritika szigorú bonczkósóvel kell rómulattatására szánt vicczek betanulására, tréfák kieszelésére concentrálódott. A felkelésben — pontosság tekinte tóben! — hozzánk egyáltalában nem hasonlintható nap (e hasonlat az ő javára szól!) sugarai már melegen tűztek alá az ég boltozatjáról, mikor „megbízható" pónztárnokunk (a continensen is az volt 1) ki régi amerikai lévén, egyúttal a rendező és vezető szerepet is magának, occupálta társaságunkban : konstatálta, hogy mindnyájan együtt vagyunk, minek folytán megadta a jelt a vonat indulására, (ami egyébbként valószínűleg bekövetkezett volna e nélkül is I) A Niagara vízesésének előre kirajzolt csodás látványa sem birt reánk oly csábos ingert gyakorolni, hogy teljesen kiűzte volna szemeinkből az álmot. Rendezőnk csak hosszas kísérletezések után jött rá az egyedüli szérumra, a magunkkal hozott Bziv-vidámitó italok használatba vételére. Ez hatott. Ilyen imponáló argumentum előtt a legcsökönyösebb mormota is odahagyja a legpu^ hább fészket is, nem is szólva a temperenczról, a ki azonnal fordít egyet elvei köpenyegén, leven ő csak addig bor nem issza, mig nincs mit vagy mig a magáét kell innia! Minekutánna pedig egyik bajtársunk (a legkövérebb) feláldozta magát társai kényelmére, (asztallá alakítván az ő hátát, melyre sorba kipakoltuk táskáink bő és gazdag tartalmát: hozzáláttunk a falatozáshoz, melyet uri mivoltunk tudatában — tekintettel az idő előrehaladott voltára — második Dejeuner nek neveztük el (noha első nem is volt:) Fájdalom, örömünk s reménységünk, melyet a szép csibék, s ropogósra sült libaczombok elköltéséhez füztünk, nagyon korainak, sőt hiábavalónak bizonyult! A' szeire bontani, de az a nagáció, mely hivatalból akkor is ellenez, mikor az ellenzékiség nagy nemzeti érdekeket ve szélyeztet, — nem felel meg a politikus eljárásának. Okosan ós előrelátóan. A párt esze igy akarja a bókét, az obstrukczió elleni felfogást többségre vinni. Mit ér el vele ? Vagy győz, vagy ismét részeire tagolódik a szélsőbal. Hiszen már ismét pártvezéri velleitások mutatkoznak. Ebben a pártban is több a vezérkedő kapaczitás, mint a közlegény. Pedig nagy nemzeti érdekünk, hogy a függetlenségi párt most szemben az osztrák túlzással egységes legyen. Tegnapelőtt kedden megütött az obstrukczió szele, de enyhe volt ós előrelátó. Hiszen mi magyarok mindig megértettük a válságos helyzeteket. Megértjük most is és átvergődünk rajta dicsőséggel ! Amint hogy a kormány is nem sokára feledni fogja a horvátminiszter Josipovic hímre tárczájáról való lemondását. A király még nem fogadta el a benyújtott lemondást, de utódául Cseh Ervin, Szerómvármegye főispánja van kiszemelve. A esabai nőegylet estélye. — Deczember 4. — Annak a szigorú szemnek, mely mindig azt fürkészi: kik tündökölnek távol létükkel, — ez izben semmi dolga sem akadt. Összegyűlt mindenki, csak a betegek és a gyászolók maradtak otthon. Színigazgatónak kedves látomány. A színház telve elegáns közönséggel. Ha ilyen házat tudnánk állandóan biztosítani, ak kor maga a nemzeti színház haszonnal játszhatnék a műpártoló csabaiaknak. Azt mondottam előbb, hogy az illattal teli levegőben kipirult, estélyi toilett ben pompázó hölgyek kedves látványt nyújtottak volna a színigazgatónak. Hogy is ne! Nemcsak annak ! A szelaaonok, fakírok, szóval az arany ifjúság minden tagja, Rácz Mukitól egész a fakír evezősig, kedvét lelte szóttekinteni a gyémántmezőn, a hol nemcsak a brillantok ragyogtak a fülekben, hanem a legigazibb gyémánt ragyogott, az ifjúság tüze, a szemekben. Majd a műkedvelői előadásokat megelőzni szokott izgatottság zsongott a teremben. Veres Guszti festőművészünk ekkor cselekedte az utolsó mester vonásokat, a világot jelentő deszkákon meg négy bájos szereplő tekintett ki fölváltva a függöny mögül. A parteren pedig találgatták: — Ki volt ? Lőrinczyné, a kis Alice, vagy ki ? De végre! Elült a zsongás, mikor másodszor szólt a csöngetjü, aztán a várakozások kinos perczei teltek, mig a Janó fagykiszivott kezei föl nem zök kentették a függönyt. Egy kis szoba állt a közönség előtt. tisztelt asztal uraság ugyanis, lehet, kényelmetlen positiójából kifolyólag, de alapos gyanúnk van rá, hogy inkább a borból befolyólag — nagyzási hóbortba esett s magát hol Vezúvnak, hol Popocatepeltnek képzelvén, engedelem nélkül fölugrott, s a kocsi egy elrejtett zugába óhajtozott, hogy végre hajtsa önnön magán a láva képzési processust, mely művelete által természetesen megszabadította hátát a rogyásig lenyomó ele mózsiáktól. Az már aztán az ő szerencséje volt, hogy a fülke ajtaján, mely mögé ő menekült, zár is volt, mert a hangulat oly elkeseredett volt iránta, hogy mentem meglincheltük volna, ha kötél és fa lett volna közelében, meg aztán ha a vonat hajlandó lett volna megállani, mig ez operatiót rajta végrehajtjuk. Igy nem maradt egyéb hátra, mint szépen összeszedegetni a porba meghempergetett csirke ós libaczombokat, abban a sovány vigaszban, hogy most már azok legalább vastagabbak lettek. Ilyen ulissesi megpróbáltatások után értünk mi a Niagarához. Az az előbb csak Buffalóba, mert ez állomási vég ponton kocsit kellett fogadnunk, mely bennünket a Niagarához szállítson. Ezt könnyű igy kimondani s a mi fő — a Niagarához! En azt hiszem, a turisták e Mekkájánál vannak conczentrálva a bérkocsisok szemenszedett legimpertinensebb díszpéldányai ; a vendéglősök égbekiáltó zsaro lásainak megírása egy külön kötetet tenne ki. Rendezőnk csak nagy ügygyel-bajjal végre megfogadott egy sanyarú kinézésű, inkább a Noé bárkájához, mint „társas hintó"-hoz hasonló idomtalan jármüvet 112 órára szóló terminussal 60 kemény Három üde, élő virággal a színen. Megszólalt az első (L ő r i n c z y n é) és kívánta Piroskától, akit Kocziszky Alicze bájosan személyesített, hogy írja alá a kontraktust, mely örök pártára kónysze riti a három testvért, a kikhez harmadikul P á n d y Erzsike járult kedves természetességével. Hogy a szerződést alá írják, Kuglertől süteménnyel meglako mázzák, hogy még sem tartják be, ez mind természetes. Megjelenik a nőegylet agilis másodtitkára, vagy hova is beszélek,az Urszinyi iroda népszerű tagja, a csabai társadalom élesztő kovásza, ifj. Urszinyi János dr. és ismert udvarlási képességével, bíróságon kivül hatálytalanná teszi az okiratot (ez is csak egy ügyvédnek sikerül!) ós aztán — eljegyzi Piroskát. Persze, hogy e mindennapi ós nagyon sekélyes menetű vígjátékot csak a jó összjáték mentheti meg. Nagy érdemeaszereplőknek.Lőri nc zyLászlóné úrnőnek, a ki erényesen, humorral ját szotta meg a legmegállapodottabb nézetű nővért, Pándy Erzsikének, a ki őszinte hangjával előkelő sikkel volt előtérben, Kocziszky Aliczenak, a ki kedvesen tromfolt és végül Urszinyi Jánosnak, a ki snajdig volt, és igyekezettel szolgálta a szerző czéljait, hogy a nagyon gyöngécske vígjátékot a közönség tetszése mellett mutassák be. A nőegylet rendezősége minden hölgy szerep lőt kiléptekor csokorral tüntetett ki, Lőrincynó ós Pándy Erzsike ezenkívül is kaptak még szép csokrokat. A második szám G ó c s Jolán k. a. énekszáma volt, aki — szokatlan dolog nyilvános konczerteknél — önmagát ki serte zongorán és az ő bájos, behízelgő hangján balatoni nótákat adott elő érzéssel, melegséggel. Persze szűnni nem akaró tapsok között kelletett énekét megismó telnie s népdalai egyikét Keresztes Ferencz, az aradi ipar és népbank csabai fiókjának főnöke kisérte gordonkán. Hogy újra a zajos tapsokra még egy harma dik nótát is elkelletett énekelnie, hisz ez olyan természetes. A rendezőség szép csokrot nyújtott föl a bájos énekesnőnek. Erre Clemens Nohl adagioját adták elő Singer Ferencz (hegedű), K er e s z t e s Ferencz (gordonka), Gally János (zongora), Uhrin Károly (har mónium). A szépen, szabatosan előadott quartett igen tetszett; a felhangzott ujrákra népdallal szerezték meg derék műkedvelőink. Zeneértők állítása szerint ez a quartett fővárosi hangversenyen is diadalt aratott volna. Az előadók a legnehezebb részletet is nagy biztossággal játszották meg és rászolgáltak a közönség tapsaira. A piece de resistance Csepreghy Ferencz egy ismeretlen vígjátéka volt: „A kitűnő vendég." Bohókásan festi egy mindenkép híres embert megvendégelni akaró magyar kudarczát, a ki télviz idején kocsijára vesz egy Kis-Kunságra törekvő, nyakravaló nélküli gyanús firmát, kiben Petőfi fiát véli, de a ki tulajdonképpen nagy szélhámos. A többi szereplő e kudarcz komikumának színezését szolgálja, de csupa hálás, műkedvelőknek való szerep van benne. Igy a költőkért forintokért, s már ép elhelyezkedőben voltunk, ki a bakon, ki a saroglyában, midőn társaságunk egy mindig okvetetlenkedő tagja a kabai asszony ismeretes mondókájával állott elő. Tisztán az assocziatió idearum cselekedhette velünk, hogy mielőtt e nyilvánvalóan életveszélyes útra (értve: a hintót) elindulnánk, elfogadjuk ez indítványt s ekkép lesze delőzködvón a bárkáról, legközelebbi vendéglőbe tértünk. No de itt már nem időztünk oly sokáig, mint rólunk az előbbi leírások folytán bárki is feltételezhetné. Elég az hozzá, hogy két óra alatt a Niagaránál voltunk ! A Niagaránál! Van-ó toll, melylyel le lehetne irni e fenségben elbűvölő, nagy szerűségben utolérhetlen természeti tüneményt, Isten teremtő erejének, alkotó ha talmának e csodás megnyilatkozását ? ! Van ó ecset, mely a közvetlenség meg kapóságával tudná vászonra vetni e tajtékzó, bömbölő folyam rettenetes víztömegének a horribilis magasságból való alázuhanását s a sziklákon összetört haboknak lassan fölszálló ködfelhőkkó változását?! Ah, a Niagara fenségben megdöbbentő látványa messze túlszárnyalja a legfelcsigázottabb kópzelmet is, a valóság erőtlenné teszi itta toll,színtelenné az ec*et munkáját s szépségeinek imponáló volt nak a legragyogóbb ékes szólás is csak gyarló utánzatát tudná adni! Nem hiába nemzetközi zarándokló hely az a Niagara ! Az Alpesek vagy a tiroli havasok némává tettek engem is, midőn örök hó és fagy borította csúcsokra felpillantottam, az Oczeán torony ma gasságu hullámverései szent borzadállyal s félelemmel töltik el az ember szivét, megbámultam az emberi teremtő ósz ós tetterő alkotásait is, s — a Niagarának rajongó Ágota, ki maga is hat kötettel gazdagítja az irodalmat, kitűnő, m lepően öntudatos szereplőt talált Áchim Gusztávnéban. Húgát, a szolgabiróért hevülő pajkos Málcsit szintén sok és természetes kedvességgel L ő r i n c z y Lászlónó kreálta; a nagy emberre vadászó és törököt fogó kedélyes magyart Faragó Mátyás állandó derültség mellett, humorral játszotta ós persze ő is, mint a kót hölgy, sok tapsot is kapott. Mellette kedélyeskedtek még : a kántor, Áchim Károly elpusztíthatatlan jó kedvvel és T h u r y Lajos, a falusi műveltségben elmaradt földbirtokodnak typusát mestervonáiokban mutatva be. A szerelmes, versre fanyalodott szolgabírót Nagy István dr. régi mükedve ői rutinnal, öntudattal vitte desskákra. Az idegen nehéz szerepét dr. Margócsy Miklós játszotta meg és nehéz szerep mek minden részletét jól fogta föl, szinp idi mozdulatai is természetesek voltak, A második idegenS z o 1 á r Lajos volt és k,s szerepót szintén jól adta. Az összjáték pedig e fordulatos darabban a lehető legjobb volt, gyors dialógok vitték a cselekményt, — a közönség nem győzte tetszését nyilvánítani, végre is zajos tapsok szólították a derék műkedvelőket többször a lámpák elé. E darabban a női szereplőket csokorrail-ipte meg a nőegylet figyelmes rendezősége. Erre a közönség nigy re>ze fölvonult a vigadóba, a hol csakhamar megszólalt ifj. Flóra János nyirettyüje és a Suppé egy andalító keringőjével kezdődött a kedélyes vigalom. A táncz forgatagában irtuk ö^ze magunk is a jelenlevőkről ezt a névsort: Asszonyok : Áchim Gusztávné, Lőrinczy Lászlónó, Ormay Gézánó, Fried Mórné, Korosy Lászlóné, Réthy Bélán , dr. Seiler Vilmosnó, Uhrin Károlyné, özv. Kósáné. Leányok : Gécs Jol in Koczi-zky Alicze és Ella, Pándy Erzsike, Zinnern Olga, Gally Rózsika, Filipinyi Mariska, Badics Ilona és Margit, Lind ír Margit, Jeney Linka, Zlinszky Rózsika (Szarva^). Fürich Margit, Csepreghy Ilona, Jung nővérek, Tóth Vilma (K.-Ladány), Leitmann Ida. * A csabai nőegylet elnöksége : B e1 i c z e y Rezsőnó ós Urszinyi J tnosnó személyesen megköszönték a fá radhatlan rendezőségnek, Fejér Bélt;né, Friedmann Mórné és Németh Lajosné választmányi tagoknak, a nagysikerű estély körül te'j sitett odaadó, fa radhatatlan buzgalmukat, "úgyszintén a közreműködő L ő r i n c z y Lászlóné, Áchim Gusztávné úrnőknek Gécs Jolán, Pándy Erzsike ósKoczis zky Aliezének, mint ügyes és kedves színjátszóknak, a közreműködő férfiaknak pedig szívélyes sorokban mondott köszönetet az elnöknő, a kinek a legnagyobb öröme telt, hogy a társadalom az egyletet emberbaráti czáljaiban oly lelkesen segíti. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. G é r e s y Kálmán, tankerületi főigazgató, a napokban több még sincs párja előttem a föld kerekségén.' Niagara csak egy van s ez a — Niagara I Tessék elképzelni egy óriás folyamot, alig kisebbet, mint a Duna, 160 láb magasból iszonytató víztömegével alázuhanni ! Micsoda hajtó erőt képvisel, mily rettenetes nyomást tudhat előidézni az a horribilis víztömeg, ha meggondoljuk, hogy a 3010 láb szélességben őrült gyorsasággal alárohanó víztömegből technikai czélok szolgálatára csupán 7 láb széles rész van fölfogva és ez & buffaiói, niagarai s a canadai p ar tokon elterülő összes városok közúti kocsijait hajtja, A társaság, a mely a Niagarában fekvő óriási eleven erő egy ily aránylag parányka részének kiaknázására alakult: 7 millió dollárt fektetett a nagyszerű s üzletileg is pompásan bevált vállalatba, mely 6 óv alatt építtetett ki teljesen Ki van szamitva, hogy ha a Niagara zuhatagnak összes erejét kihasznalni le hetne, hát oly óriási hajtóerőt tenne az ki, mely az Egyesült Államok ő szes vasuijaira s közúti kocsijaira nézve képes volna minden más erő alkalmazásai fe leslegessó tenni 1 De kincses bánya ez igy is az amerikaiaknak. És ők ezt jól ki is tudják használni. Megsarczolják ugy a touristákat, hogy a ki egyszer a körme közé kerül, az ugyan nem óhajtozik még . gyszer a Niagarához ! Legalább minket, mind a kettőnket bátran odaállíthattak volna kirándulásunk után akár a Bakony kellő közepébe. . . . Ott sem éreztük volna jobban kifosztottnak magunkat.
