Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám
1897-11-21 / 93. szám
XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, november hó 21-én. 93. szám. BEEESHEBTEI KÖZLÖNY Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle héz hova a küldemények ős az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Vármegyénk községeinek haladása. Örömmel látjuk, hogy Békésmegye minden községe mily buzgalommal jutott a haladás sodrójába. Az időt, me lyet élünk, bizonnyal a munka idejének fogják utódaink mondani. Hogy csak azou intézményekről szóljuuk, melyek a biztos siker kilátásával kez deményeztettek, fölemlítjük : Az állam, a megye területén husz állami iskolát óhajt legközelebb fölállítani ; sikerrel folynak a tárgyalások, ugy a békési, miut a csabai gymnasium teljessé kifejlesztésére; szakiskoláink e korból valók : a csabai gazdasági, az orosházi kertgazdasági iskola, a békési kosárfonó tanműhely, ujabb intézmények ; szaporodott öt év alatt a megyei elemi iskolák száma negyvennel ; Gyulán építenek igazságügyi palotát, elmebeteg gyógyintézetet, mindkettő nagyszabású alkotás, emeli a megyei központot, az építéssel pénzt hoz forgalomba. Sikerrel várhatjuk, hiszen az ügyet buzgó főispánunk propagálja, hogy megyénkben a szöoészeti háziiparnak adunk lendületet, valamint hogy a kendertermelés fellendítésével az intensiv gazdálkodás elé teszünk nagy lépést. Nagy igyekezetet mutat a Sárréten Szeghalom községe. Kir. közjegyzősége, adóhivatala érdekében nagyon előrehaladott lépések történtek s bizouynyal mindkét igen szükséges közhivatal, már a közel jövőben föl fog állittatui. Közigazgatásunk ugy szólván újra restaurálódott rövid idők folyamán. A mi a vármegyét olykor országosan pellengérezte, a fölfakadt visszaélések, azok mintha tüzes vas«al irtattak volna, egyik-másik közhivatalunk olyan példaadó munkásságot, lelkiismeretet tüntet föl, hogy még az okvetetlenkedő kritika sem talál gáncsot. Általában pedig közhivatalnokainkba^ a komoly hivatali lelkiismeret verf gyökeret s merjük hinni, hogy közigazgatási reudszerüuk megbízhatósága még szórványos esetben sem fog csorbát szenvedni, mert az ellenőrzésre hivatott tényezők valóban féltékenyen munkálnak közre, hogy a vármegye megiugott becsületét lelkiismeretlenség, viszszaélés ne rontsa. Még a kikürtölt socialismusuuk is mintha lassan elosztanék. Munkásaink vezetői, miután szemet-szuróbb tünetek az ő káros mozgalmuk erősítésére nincsenek, — hajánál fogva előrántott sérelme ken rágódnak, erre pedig a töm g meg nem mozgósítható, tapasztal váii, hogy a hatóság éber gonddal védi jogait és a nyáron is a szervezkedő sztrájk idején, érdekeik sgoj; gálatában a legszélső határig, a mire a hatósági és hivatali működés egyáltalán őket képesiti, elment, — a fő városi váudorapostolokuak meg kell elégeduiők azzal, hogy csak a szemen szedett dologtalanok lelkesülnek tanaikért és hogy a socialistikus bárányhimlő átvedlik szelídebb térre: lesz belőle miszticizmus, a félmiiveltek szigora áhitatos szektája, kiforratlan elvekkel és zavaros, de még igy is tiszteletreméltó elvekkel. Még a szépészet és közegészségügy terén is történik tiszteletreméltó közmunkásság. A fásítás ügye, melyet programmszeríi'.eg végeznek, a legújabb üdvös elhatározás eredménye. Orosházán, Gyomán, Endrődön gyermek menhelyek, kór- és szegényházak állíttatnak, millenáris alkotásokul; dicsérve az emberszeretet melegét és az embereknek a humanitárius czélok iránt való fogékonyságát. Mindezt elérte a népmivelődés a maga 90 százalékos olvasni, irni tudó számával Békésváraiegyében. A néprétegnek a műveltségben való emelkedéséből, párosulva a magyar józanság, munkásság és a termőföld áldásával, még több eredményt várunk s hisszük, hogy a várakozásban nem fogunk csalódni. Nem tételes fölsorolására vállalkoztunk azon akcióknak, melyeket egyház, iskola, közélet, társadalom rövid idők alatt fölvetett; Erre képtelenek lennénk. Hiszen akkor irnunk kellene a közvagyonnak jobb értékesítési módja fölött való tanácskozásokról, ujabb jövedelmi források fölött való töprengésekről ; uizkultura terén tett készületekről, az ármentesítés szinte befejezett nagy munkájáról, mely a lakosságtól több-több milliót igényelt, de uj termőföldjeit adta át az ekének. Szólnunk kellene gazdasági rendszerünk nagy fordulatáról, hogy ime, a mire évek előtt nem is gondoltunk, Békésmegye fekete humujába gőzeke mélyed és széles borozdát von s még kicsiny gazdálkodásokban haladás jelei mutatkoznak. Szó-nuuk kellene a kövezésről, mely V •• forgalmi utakat minden időben alkKÍma> tette, melylyel bizvást elsőnek mondhatjuk magunkat az Alföldü . lik kellenne vasúti hálózatni; ról hogy immár csupán Bánfalüa, *S - 1 -Jjndrás, Öcsöd, Gyulavári ét Doboz községünknek nincsen vasútja le rövidesenlesz a három e >>aan van-e az országban megye, melyben az összes községek 90%-* vasúti megállóval bir ? Örömünkre szolgál a haladás e tényeire rámutatni. Kétségkívül vau még teendő. Mik legyenek csupáu a legközejebbi teendők ? erről más alkalommal fogunk szólani. Apponyiék búzája érik. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Budapest, nov. 19. Mennyiszer, de mennyiszer volt már Apponyi olyan helyzetben, mintha — érnék a búzája. Legalább — igy van vele a közönség — ha nincsen a lapoknak valami kézzelfogható szenzácziójuk, megindítják a képzeletüket ós ennek nyomában legalább is fakad annyi, hogy Apponyit megteszik — miniszterelnöknek. Most is megtették. Nem először; nem is utoljára. Hogy micsoda jusson kombinálnak igy, az érdekelt források igy adják elő. Apponyi az utóbbi időben nagyon is bevonta vitorláit. Csöndes volt. Nem interpellált, nem kritizált. Ellenzéki vére megsűrűsödött, AZ ilyenekből válik a jó mameluk. Példa rá Szilágyi (No ugyan „BékésmegyeiKözlöny^tárcája. Válasz. — Egy elhivó levélre. — Nem esküdtem, én meg Ezzel a vidékkel, De azért igy, télnek idején, Még sem mehetnék el ! Idegenül jöttem E hegyek aljába S erdő, mező befogadott A barátságába. Megszerettük egymást, Igaz szeretettel A virágos Marosparttal, Az erdős hegyekkel. Sőt még a felséges, Zugó fenyvesekben E legfelsőbb helyeken is, Otthonossá lettem. Akárki ha bántott; Vigasztalást adtak, Szivem minden bánatában Ok orvosolgattak. — S most, mikor sem egy lomb, Sem egy virág nincsen : Bucsutlanul, hálátlanul, Mehetnék-e innen ? . . . Szabolcska Mihály. Az asszony Heggel. Ha regényes korrajz volna ez a czik kely abból az időből, a melyet annyira szeretnek a mi krigliző és panaszkodó apáink visszasóhajtani, akkor igy kezdeném : — Ju'csa, megtömted a libákat? Est egész nyugodt lelkiismerettel kezdeném igy, bar nem vagyok tisz ában a modern ludtőmés elveivel s lehet, hogy ezt nem is reggel szokták megcselekedni. Csak ez egy csöppet se blamirozna en gemet, mert önök se tudjik jobban és olyan nyugodt lelkiismerettel olvasnák, a mint én irom. De ez nem regényes korrajz abból a bizonyos időből, hanem fotográfia máról. Olyan pillanatnyi felvétel, a mely talán csak a legközelebb álló alakokat mutatja be teljesen. Tehát igy kezdem : — Elza, jött már a tejes asszony ? Ügyeljen, mert nekem ma megint mig rénem van 1 Lám, az idők hogy változnak. A Julcsa helyett Elza, a liba helyett mig rén. Nem ugy van már, mint volt régen. De ez még hagyján. A tekintetes asz szony talpon volt már és ki tudja menynyit i-ürgött-forgott. a mig végre Júliával szóba állott, hi-zen annak is van dolga és nem kerül mindjárt az urnő elé. De őnagysága még az ágyban van, mikor Elzának panaszkodik s onnan szokta reggelenként az első utasítást adni "Délben. A tekintetes asszony harangszóra vitte a párolgó levesestálat, mert az asztal toritve volt. Őnagysága csönget. Jön a szobaleány. — Menjen visssza, szóljon be a kony hába ós fogjanak már hozzá a teritós hez. A parancs után olvassa tovább a divatlapot, amelyből rendkívül érdekes dolgot tud meg ; fájdalom, egy cseppet sincs hasznára . . . hogy az őszi ruhák még sem olyanok lesznek, mint tavaly sejtette. Jön a férj, őnagysága csönget. — Elza, tálaljanak. Megtörténik. Leülnek ós lehetőleg hallgatnak, mert nagyon kellemetlen a hangulat Odakün permetez az eső, idebenn csakhamar őszi fél homály van, az asszony pedig olyan ideges ábrázatot vág. — Hát ez uj rendszer, mormogja a férj. Levest villával. — Jaj, már megint 1 — Jiin nem tu dom, mit csináljak ezekkel a cselédekkel. Igy kesereg őnagysága és megnyomja a csengőt . .. . — Az urnák két villát adott, kana lat pedig nem hozott. Hol áll a szeme? Elza fogja az egyik villát ós durczásan viszi kifelé, de őnagysága utána kiált: — Hozza vissza ügyetlen 1 Nekem két kanalat tett, most kicseréljük. Maguk csak edónytöréshez értenek ós a vasárnapi sétához, másra nem jók I Elza mosolyogva távozik, őnagysága pedig a homlokát tartja és szemrehányóan néz a férjre, a miért izgalmait észre sem veszi, hanem közönyösen, szinte komoran kavarja a levest. — Borzasztó ám az, a mit nekem e cselédektől tűrnöm keli, nem is birom tovább Kilököm őket legközelebb. — No, annak is igen örülök, ha minden hónapban másokat hozol. Már épen torkig vagyok a cseléd-mizériáddal. Őnagysága először is fájlalja magában, hogy ez az incidens megint olyan kiállhatatlan hangulatba ejtette férjét, a melyikben beszélni se lehet vele s igy az őszi ruha kérdésére még csak célozni sem tanácsos, azután benne lóvén a panaszok árjában, folytatja kifogásait és epésen rivall a férjére, ha ez türelmetlenséget árul el. De ő nagysága alig ebédel, csak ugy belekóstolgat mindenbe, pedig a tekintetes asszony annak idején igen jó étvágygyal evett és aggódott, ha az ura nem versenyezett vele . . . Este. A tekintetes asszony pörölt némelyik estén. Ha napközben valami megesett, ami nem tetszett neki, attól aztán hangos volt a ház. A Julcsa olyan leckót kapott, hogy sírva fakadt s jobban vigyázott máskor; az ur, no, attól sem ijedt meg, ha szava volt hozzá. Hanem behivta a belső szobába ós négyszem között ráolvasta kifogásait, csípőre tett kézzel szavalta, hogy mi járja, mi nem járja ós meg nem állt, mig a végére nem ért. De azért a vacsoránál teljesen megbékültek. Őnagysága beteg, a kereveten fekszik. A házi orvos ép az imént távozott, már negyedszer volt itt, mert a szobaleány mindannyiszor sürgősen hivta. Es nagyon dühösen rohant el a doktor. A férj szorongva jön fel. Kís3Ó elfáradt a munkában, a hivatal megviseli néha az embert. S im, az orvossal találkozik, aki kérdésére azzal a megszokott gúnyos mosolygással felel, hogy még nem sikerült megállapítani őnagysága baját, bár — ez aztán még gúnyosabb — negyedszer tette ma tiszteletét. Őnagysága fájdalmas nyögésekkel fogadja a fórjót, a kinek arcza még jobban elborzul. Aztán felkel a kerevetről, elvánszorog a csengőig és miután megnyomta, bossusan néz a férjére, aki egy lap olvasásába merül. Szinte gyűlölni tudná ezt a figyelmetlen embert, aki nem törődik az asszony bajával, hanem hazajön ós olvas, mint egy unalmas nyárspolgár. Ah, hiszen nem is egyéb, olyan ő mint a többi. Nem, nem ilyennek képzelte őt a tisztviselők bálján, a melyen oly élénk fialal ember volt ós rendezte harsány vezényszóval a négyest ... De ilyen a férfi ilyen valamennyi, — Valami nagyon érdekes dolog van leirva abban az újságban, nemde ? — Igen. Az asszony nem nyögdécsel tovább. Minek. Ezt a pogányt semmi sem hatja meg. Összehúzódik a kereveten, ajkait megharapva néz végig a kiállhatatlan férfiún, majd egy könyv lapjait forgatja és a szoba menyezetón révedez tekintete. A belépő szobaleánynak odaszól: — Az egyik terítéket visszaviheti, Elza. Mert ő nagysága ma nem vacsorázik. Földes Ignácz.' Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.
