Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-11-18 / 92. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, november hó 18-án. 92. szám. BEKESMEB KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/„ sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények ara 8 kr. küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor ' lehet, évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda, Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Itthon és a külföldön. A közös költségvetés ez évben kisebb. Ez is régen történt már meg. Ugyanis az 1898-iki közös költségelőirányzat sommázata az 53,598.890 frttal előirányzat liatárvám-többlet és a magyar kincstár terhére levonandó két százalék levonásával 102,691.1-0 frt 84 kr. Ebből esik birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra 70 százalék 71,883.784 frt 59 kr. A magyar korona országaira 30 százalék 30,807.336 forint 28 kr. Az 1897-ben engedett összeg volt 105,124.931 frt 24 kr; ebből esett a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra 73,587.451 frt 87 kr, a magyar korona országaira 31,537.479 frt 37 kr. Az 1898-iki évben tehát Ausztria járulékbeli tartozása 1,703.667 frt 28 krral, Magyarországé 730 143 frt 12 krral kisebb, A magyar kincstár részéről fizetendő két százalék (2,095.737 frt 16 kr) 1897-el szemben 49.669 frt 60 krral kisebb. Az osztrák miniszterelnök pénteki beszédje — mint már jeleztük is — nevezetes fordulatot jelent. Az egyik fontos kijelentése az volt, hogy a Badeni-kormány nem tűnik el egyhamar az árnyékvilágból, tehát az orsztrák kabinetválságról szóló minden hir merőben alaptalan és semmis. A másik kijelentés, hogy keresni fogja a kiegyezés módját csehek és németek közt, csak egy kis fegyverszünetet kér, természetesen a provizórium letárgyálására. Csakhogy a németek nem adják meg a kért fegyverszünetet, nem teszik le a fegyvert, amig Badeni tényekkel nem igazolja békés szándékait, tények alatta nyelvrendeletek visszavonását értvén. Törökországban a mersinai Lloydügjnőknek Brazzafolniak kiutasítása viszályt kötött Ausztria-Magyarország és Törökország között. Ez a viszály igen éles és haiczias. Calice báró tudtára adta a portának, hogy ezúttal nem tür meg huzást-halasztást és erélyes lépésekkel fenyegetőzik. Ha a porta nem ad teljes elégtételt, akkor Ausztria-Magyarország a legerősebb rendszabályokhoz fog nyúlni, a melyekhez már a hatalmak beleegyezését is megszerezte. Hogy a kiutasítás miért történt, egy trieszti lap ezt irja : A török hatóságok gzon ütköztek meg, hogy Brazzafoli humánus érzésből azzal segítette elő az örmény meuekiiltek elutazását, hogy leszállított áru jegyet adott nekik. De ezek sem nem elitélt, sem vád alatt nem álló örmények voltak, tehát semmi ok st m volt arra, hogy a hatóság beleavatkozzék. Brazzafolit akkor fogták gyanúba, a mikor valamely örmény segítő-egyesülettől ötezer frankot kapott, hogy adja át egy mersinai örménynek. Ámbár Brazzafoli nem állt összeköttetésben sem a földadóval, sem a czimzettel, a török hatóság felhasználva az alkalmat, liogy ellene az ismert módon eljárjon. A fényes kapu nyilván nem fog kikötni monarkiáukkal, hau em megadja a kívánt elégtételt, akár valamely diplomácziai jegyzék, akár pedig egy helyi tisztviselő elbocsátása által. A bolgár kormáuy és fejedelme a legnagyobb zavarban vaunak. Oroszország megbékiilésének most kell megadni az árát, a mire kevés volt Boris herceg kitérése orosz hitre. Oroszország követeli a Battenberg fejedelem ellen elkövetett hűtlenség miatt emigrált orosz tisztek visszafogadását a bolgár hadseregbe. Ez ügyben járt most Petkov orosz ezredes Szófiában s tárgyalt a fejedelemmel, a miniszterelnökkel és a hadügyminiszterrel. Az oroszok nem érik be az 1896-ban adott amnesztiával, hanem azt követelik, hogy az emigrált tisztek, kik most orosz szolgálatban állnak, haza térvén, olyan rangot kapjanak, a minőt elertek volna, ha megszakítás nélkül tovább szolgálnak a bolgár hadseregben. Csak egy kikötést tesz a fejedelem, hogy tudniillik az összeesküvés fejét, Benderevet, a ki közönséges lopással is vau vádolva, nem fogadja vissza. Csakhogy Benderev az orosz hadseregben szolgál s ha ott elnézik neki, egyéb érdemeiért, a lopást, Bulgária fejedelmének aligha fogják megengedni, hogy kényesebb legyen Battenberg Sándor hős eltávolítójával szemben. Belgrádiértesülések szerint a radikális párt vezetősége nevében P a s i c s figyelmeztetést tesz közzé a párthoz, a mely szerint a központi bizottság elhatározta, hogy a radikális párt a kormáuyuyal szemcen a határozottan törvényes és lojális ellenzék álláspontját foglalja el éf az az alkotmánykérdés minél előbb való megoldását, valamirt a nemzeti külpolitikát követeli. Az a n g o 1 o k sehogy sem bin ak boldodulni a Kaibar-szoro , köri'.' folyó háborúban. Az ellenség tetemes vesztesége daczára az angol operá "óknak semmi sikerük sem tfoit. A? -...kölcsi előny az afrid'iknek maradt: kik nagyonjói föl • i': fe ryverkezve. Lőkészletük tömérdek és százakra menő Martini- és Lee-Metford-fegyverekkel rendelkeznek. — A gyulai mandátum. B a r t h a Miklós még tegnap estéig ellenjelölt nélkül áll, igy a pártok b^Dő élete még a választás idejének közel-:ége daczára sem valami élénk. Vasárnap bontotta ki a Barth a párt zászlaját, a hűvös idő. vagy a miatt, hogy^egyedül áll az alkotmányos küzdé s porondján, nem láttuk oly mértékben a gyulai nép lelkesedését, mint máskor, Bartha hosszabb beszédet mondott a köz jogi helyzetről, legnagyobb jelentősége azon jövendölésének van, hogy szerinte a pártok mai keretein az osztrák viszonyok kényszere alatt nagy változás esik. B a r a b ás Béla népies hasonlataival kel tett harsány derültséget és lelkesítő szavaival hatást. Este az újvárosi körben volt vacsora, melyen Frankó László dr. üdvözölte szép beszédben a függetlenségi párt jelöltjét, Barthát. Bartha két izben nagyhatásssal szólalt föl, mig Szederkényi a nép önállóságának elvesztése miatt kesergett. (Ebből kitetszőleg maga Bartha törzskara sem volt a fogadtatással megelégedve ) V á r a d y Károly ós A s b ó th Jenő vendégek nagy„BékésmegyeiKözlöny"tárcáia. A tenger. Reibpach Iván elbeszélése. I. A keskeny töltésen, mely az öböl egyik oldalán a kikötött csolnakokat oltalmazta, öt óratájban hangos kiáltozás hallatszott; a korcsmától elsiető halászok, az ablakokon kikandikáló asszonyok az ő bretagnei fejkötőikben, meghallották a hangos lármázást, amely valami balesetnek volt a hirdetője. Egész csomó gyerek menekülve futott tova, egy másik csomó pedig az ijedtségtől szinte a földhöz szegezve állott mereven a tengerparton. Egy gyerek esett a tengerbe. Nagy csődület támadt. A férfiak rémülten néztek egymásra, A part magas volt, a hullámok pedig, melyek a kifalazott partot ostromálták, merev szikladarabokon megtörve csapódtak vissza. Mindmegannyit megdermesztette a rémület. Végre egy csolnakot láttak elindulni, amely hatalmas evezőcsapásokkal kerülte meg a töltést. A gyermeket még látni lehetett: a kétségbeesés küzdelme vei, a fu'dokló kiáltozásaival. Egy hadonázó tömeg, amelyet a hullám ragadt magával és fogott körül, akár egy lepedő. A partról hallatszó kiáltozás adott irányt a bárkának. Az öbölből immár kifordult, erősen küzdve a hullámokkal és kétségbeesett szökkenéssel siklott a csapkodó víz fölött, A gyermeket pedig, akit az ár egy pillanatra kisodort, ismét hatalmába ejtette a hullám ós vitte to vább, tovább. Aztán nem lehetett őt többé látni ; bizonyára a főnék felé ragadta a víz vagy odacsapta a sziklához. Nem, nem, a bárka nem érheti mar el. A rémülettől terhes, léiekvesztett csendben báiulról egy hang szólalt meg 1 — Mi történt ? A tömeg szinte ösztönszerűleg hátrált a kérdező férfiú előtt. — Egy gyermek 1 itt! itt 1 Az a férfiú pedig hirtelen lehajolt Kezét a töltés széléhez szorította és leugrott a vizbe. A csodálkozás moraja hallatszott a tömegben ; aztán a reménység egy su gara villant meg és mindenfelé annak az embernek a nevét emlegették : Yves Lihonec, egy halász a szomszédfaluból, Yves, a mentő. Yvest ismerte mindenki Ismerték azt az elkeseredett harezot, mely közte ós a tenger között folyt. Ez elrabolta a nagyatyját, az atyját, a bátyját; de mindezekért az áldozatokért Yves viszont tiz másifctól fosztotta őt meg és bizonyára el fog még ragadni tőle ujab bakat és ujabbakat, migien majd ő kerül sorra, áldozat gjanánt Elkeseredett harcz volt ez, fegyverszünet nélkül való, fenséges és kegyetlen, egy férfiú küz delme a nyers erő ellen, az idomító harcza a fenevaddal. És ebből a harczból ő eddig még mindig mint győztes került ki Rémitő volt ez a várakozás. De Yves lett most is a győztes. Látiák, mint bukott a viz alá; lát ták, hogy tűnt el; mikor aztán újból megjelent, a gyermeket már kezei között tartotta. Magasra emelte feje fölött, mint egy diadalmi jelt és a felharsogó tetszészaj közepette úszott a bárka falé. El is érte szerencsésen : a gyermok élt. Yves megrázta nedves ruháit és szeré nyen jegyzé meg: — Nekem is van otthon egy ilyen kis porontyom 1 Csaknem azthittem, ő az! Sebtiben kezet fogott néhány emberrel, aztán tovább sietett. II. Yves a tengerparton folytatta útját faluja felé. Durva arcza szinte ragyogott a diadaltól, amely kék szemeiből kisu gárzott; a magas sziklautról a tenger ugy tűnt föl lábainál, mint egy legyőzött ellenség. Diadala fölött érzett büszkeségében volt valami a bátor ember boldog önér zetéből. De olyan szép is volt az a gonosz tenger. Egész közelről nézve szinte mosolygó volt és gyermekes. Zegzugos szélein a tenger egy pillanatig sötétzöld színben játszott, ós könnyed tajtékhabjával végig nyalta a partot, majd elsimult és játsza dozva folyt vissza : peregtetve gyöngyeit azokat a csillogó, kékbe, lila- és rózsaszínbe játszó, hol elmúló, hol kipattanó gyöngyöket. Enyelgett és suttogott. Egy egy helyen lomhán, tunyán húzódott meg, a part közelében pedig kaczérkodva hul lámzott. Gyöngédnek, enyelgőnek, meghunyászkodottnak mutatkozott, nem haragszik ő a szenvedett veresége miatt; hirtelen meg gőgösen rohant a sziklák közé, hogy a tajték szikrázva csapott föl és a föltoluló hullámok egy ragadozó fene vad karmaihoz hasonlítottak. Beljebb pedig a tenger szépsége ko molyabbnak, méltóságosabbnak mutatkozott. Kápráztató fényét szórta reá az alkonyodó nap; a rengő hullámok csillogva reszkettették meg habos széleiket. És messzire, messzire, a beláthatlan távolságban, betöltve a szemhatárt, ott terjengett a végtelen nagy ár ós megtestesité magában a végtelen fenségét. Yves nyu godtan lépdelt tova, ezer ós ezerféle hangulattól ringatva. Jobbra tőle, szemben az óceán ragyogó rejtelmével, a sürü er dőknek, a meredek, sziklás, melankolikus földnek a misztériuma ; a szürke szikláktól takart és sovány bokrokkal benőtt bretagnei pusztaság misztériuma. Es ez a pusztaság ugy zokogott, nyögött valahányszor a vadul száguldó tengeri szelek korbácsolták. Lassan-lassan kapaszkodott fölfelé a sziklás meredeken. Yves végre meglátta kis faluját. A templom körül ugy heverésztek szétszórva az apró házikók, mint pásztorok körül a nyáj. E j lenn az útszélen ráismert a saját házára, amely ott állott a tengerparton mint egy vakmerő kihívás, egy rozoga, széltől, vihartól megtépett, nyomorúságos, de bátor kis házikó, amely mintegy megtestesítette azt a nyomort, amelynek már régóta menhelyet adott. Oh, a nyomor 1 A keserű nyomor 1 Keserű ugyan, de mégis olyan édes, ha túlestünk rajta; a nyomor, mely a kék szemeiben fölvillanó legkisebb örömsugarat ugy meg tudta sokszorosítani. Ma az öröm napja volt. Házikója, amelyet az alkonyra szálló nap rózsaszínnel öntött el, csak ugy nevetett feléje. Nehéz ruházata dacára könynyed léptekkel sietett hajléka felé, amely várt reá Az óceán fölött újból kivívott diadala örömmel töltötte őt el. A felesége bizo nyára nem egyszer lépett már ki a küszöbre, s homlokára illesztve kezeit, nem egyszer nézett ki a messzi országútra. Szinte maga előtt látta széles, egészséges arczával, a viszontlátás mosolyával, s látta Jancsikát, az ő tengerkék szemeivel, amint térdein eléje botorkált. A kölyök alig három esztendős s már is olyan erős, a tüdejét ugyancsak megedzette a fűszeres tengeri levegő Egy pillanatra összeolvadt gyerme kének képe az imént megmentett gyerek emlékével. Gyöngédségét ez csak fokozta. Aztán a jövőt látta maga előtt, latta a nagyra termett Jánost bárkába lépni. Es elmosolyogva a saját álmodozása fölött, leereszkedett a keskeny ösvényen és egy vidám tengerészdalt énekelt. III. Háza ajtajához érve, nyugtalanságot és szívdobogást érzett. Miért is van az az ajtó becsukva. Alig nyitott be, a szomszédasszonyok rohantak feléje. — M^srállj I Ne menj be 1 Istenem 1 Szegény Yves I Egészen banbán nézett reájuk. Aztán, mintba a Jancsika nevét hullotta volna emlegetni. Jancsika ? Az ő Jancsikája ? Batoppant. a szobába. Benn az ágyon kiterítve feküdt a gyermeke. A kétségbeesés kiáltásával borult nyaka kö'.ó a felesége. A szomszédasszonyok aztán nagy sopánkodások között összefüggés nélkül való szavakban mondták el a szerencsétlenséget. Hogy esett le a kis Jancsika a szikláról, ahol játszott, A VÍZ-