Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-11-04 / 88. szám

tés hasonló szakavatottsággal emeli ki a szabadalmazott versenyrosta, a szélrostáról (kizárólag alkalmas magtárak ban), Pannónia rostáról, mely már ismert, véleményét- A bizottság elismerését fejezi ki Kalmár Zsigmond iránt. Az igazgató választmány szótöbbséggel bronz éremmel tünteti ki a derék iparost. A mezei egerek és poczkok irtására a magyar állami rovartani állomás népszerű füzetet irt. Az irtás módjait az évi értesítőbe fölveszik. (Mi is közölni fogjuk.) Ugyancsak tudatta a miniszter, hogy a szőlőtermelők, kiknek eladó vesszőik vannak, a gazdasági egylet által nyilvántartandók. Az eladók iveket kapnak Z 1 i n s z k y István titkárnál, melyet ki töltve, az a miniszterhez felküldetik, a honnét a szőlőtermelők az eladókról értesíttetni fognak. Több kisebb jelentőségű miniszteri leirat (a rézgálicz kedvező szállításáról, az árucsarnoki hiteles értesítőről) vétetett még elő, ezután maga Beliczey István vetett föl a gazdákat fölöttébb érdeklő indítványt. Nevezetesen nem hunyhatva szemet azon tapasztalat előtt, hogy a megye több községében igen különböző lóanyag tenyésztetik s épp e miatt két egyforma vérű lovat alig lehet kapni ; indítványozza, hivassanak föl a megye ben a gazdák tájfajta lótenyésztő szövetkezetmegalakitasára. Ugy tudja. Szarvason már van iiyen szövetkezés. Fölkérné S a i 1 e r Gyula gazdasági intézőt, érdeklődjók a kérdés iránt s hasson közre ez irányban. S a i 1 e r Gyula az indítvány horderejét átlátván, ígéretet tesz, hogy az ügyben buzgólkodni fog, de a czélrabi zottságott kívánna kiküldeni. Erre az egylet Bajcsy Gusztáv, Pápay Ödön állatorvosokat és Kovács L. Mihályt küldötte ki. Y a d a y József szőlőtermelés ós borkezelésről szóló munkálatát, mielőtt az egylet anyagi támogatásában részesítené, kiadja a kerti szakosztálynak. — Z i h Károly szent-andrási tanitó jogirányu népies iratát az egylet 200 példányban megveszi és községenként kiosztatja. Beliczey István elnöklete alatt jelen voltak : Sztraka György. Varságh Béla, Urszinyi Dezső, Sváb Lajos, Haraszti Sándor, Rosenthal Ignácz, Reisz Simon, Szalay József

4 Kiss László, Morvay Mihály, Suc'h Kálmán, Kovács Mihály. Öszi estéken — Egy kis reflexió a minapi czikkre — Csaba, szeptember 25. Nap-nap után hosszabbodnak az esték s hűvösödik az idő. Nemsokára lehullanak a sárguló falevelek s beáll az ősz. Ilyenkor az embert önkénytelenül az elmúlás hangulata fogja el s nagyon hajlandó a busongásra ós unalomra. Beálíanak azok az idők, mikor az ember leginkább rászorul a mások társaságára. A társasköri élet megelevenedik s a legtöbb ember siet olyan négy íal közé, a hol embereket talál, akikkel elszórakozhatik. Ilyenkor érzi az egész társadalom, annak minden egyes rétege szükségét annak, hogy szórakozzék. S erre a szórakozásra szolgálnának a hosszú őszj és téli estéken rendezett tánczmulatságok ós felolvasások, amelyek közül az első az ifjúság igényeit elégíti ki, az utóbbi inkább az idősebb embereknek nyújt szórakozást. Az elsőben — amint már előre halljuk — az idén nem lesz hiány. A felolvasásokról tavaly senki sem gondoskodott, reméljük, hogy a mult év e téren való nagy mulasztásaira az idén fokozott mértékben fog a gymnasium tanártestülete előljárni s nemsokára megkezdi a felolvasó . cziklust. A jótékony czél, melyre a felolvasások jövedelme fordítható, szem előtt áll. Nem lehet ez más, mint a gymnasiumi szegény tanulók se gélyezése, esetleg az alumneutn ügye. Ha a tanártestület e czél érdekében mun kálkodva rendez felolvasásokat, a közönségnek maguk a felolvasások is kettős haszonnal fognak járni; elszórakoztatnak a hosszú őszi estéken és lehetővé teszik azt, hogy mindazok a tanulók, akik szegénységüknél fogva rá vannak szorulva előmenetelüknél fogva megérdemlik, ingyen részesülhetnek a középiskolai tanításban, mig különben attól el volnának zárva. Ezt várjuk a gymnasium derék tanári karától, de azonkívül szükségét látjuk annak is, hogy a különböző körök is vállalkozzanak felolvasások tartására. Az Alföld lakosainak sajátságos életviszonyai szintén kedvezők a szocziálizmus terjedésére. Tavasztól őszig talál munkát bőven, ha t. i. dolgozni akar és ezen munkának a díjazásával is megle het elégedve; de mikor az őszi mezei munkák is véget értek, négy hónapon át úgyszólván minden kereset nélkül áll ós ha tavaszi és nyári keresményéből megtakaritgatott garasaival nagvnehezen és nyomorúságosan áttengi is a telet, a legnagyobb részét ínségben találja a tavasz kinyilta, egy része pedig már a jövő tavaszi vagy nyári munkabérekből fölszedett előleget is elköltötte. Az ilyeneknek a helyzete lesz azután állandóan kétségbeejtő, mert a lelketlenebb munkaadók az ily előlegek utján valóságos rabszolgává teszik a szerencsétlen munkást, kinek nyomorát szivtelenül kizsákmá nyolják a maguk hasznára s mert az igy eladósodott szegény ember többé sohasem tudja megelőzni magát, nyomora, Ínsége állandó lesz. Az ilyeneknek ke serüséggel telt lelke aztán jó veteményes ágya a szocziális eszméknek. Mindenesetre nagyon rossz beosztása ez az életrendnek, hogy a tisztán kezemunkája után élő ember az óv kéthar madát tölti csak munkában, egyharma dát pedig tétlenségben. Kinek van annyi vagyona, mint birtokos parasztgazdáinknak, hogy az betermi az évi szükségeseket, az tele csűr ós tele kamra mellett könnyen húzza ki a hosszú téli hónapokat a jó meleg boglyakemencze barátságos közelében ; de a szegény mezei munkásnak üres csűr és kamra és igen gyakfáj ? A lelke. Én már utoljára néztem szemébe, a kitől válnom kell. A négy folyó tájékán búgó erdők, rengetegek inkább, emelték százados fejüket égnek, tőlük éjszakra kietlen hómezők, ismeretlen pusztaság, délen kopár hegyektől megszaggatott, Isten kezétől művelt legelők valának, mikor élt keleten egy jámbor ifjú, ki tört szívvel futni kényszerült hazájából; mindjárt elmondom, hogy miért. A bölcsek könyvének áttanulmányozása után igazság gyanánt azt vonta le magának consequeutiául, hogy szivet szívért, szerelemért szerelmet, azután lelkének minden szála megrezdült, mikor egyszer öntudatára ébredt annak, hogy szive nem az övé már többé, hanem életelvéhez híven, szivet kívánt érte. Ezt nem tudta senki, csak az a szőke hajú, tiszta arczu leány, ki az ifjú szivét megnyeré Hanem nem volt módiában eleget tenni a követelménynek. Ugyan minden szava, minden tekintete, minden mozdulata szerelemről beszélt, de hát az ifjú kíváncsi volt arra is, hogy mit mond a szív ? A szívben számító ész lakott. Bár védte magát minden támadás ellen, han^m egy szemvillanása egyszer elárulta. Nagy tudomány az : a szemből olvasni tudni. A leány úgy járt, mint az a betörő, a ki álomport kevert a megrablandók ótkqbe, aztán véletlenül azt mondja, hogy milyen különös ize van az ételnek (szolga volt a házban), kiolvasták a tekintetéből, hogy ő a szerzője nem csak az altatásnak, hanem az akart lenni a betörésnek is. Mikor az ifjú észrevette hogy a szó, a mozdulat c-ak álompor az ő szerelmének, hogy betörhessenek szivébe, kétségbeesetten eltemette szerelmét, de nagyon fájt — a szive. Kiment egy este a temetőbe, megmetszette mellét, kiszaki totta a fajó életműszert, elásta a földbe s csodálatos módon életben maradt, hanem futnia kellett, mert akkor meg a lelke fájt. Hazája messze elmaradt mögötte, ismeretlen, vad tájékra vetődött. Ködös estén egyszer egy apró domboktól meg szaggatott tisztáson pihent le. Mert álom nem jött szemére, járni kezdett a halmok közts észrevette, hogy temetőben van, elhagyatott sírok között. Mintha a köd nem a tájat burkolta volna homályba, hanem lelkét fogta volna körül feketesóggel, — vágyott a világosság után, leült egy sir-dombra, megszaggatta köpenyét, meggyújtotta a ruha folszlányokat s sirtól sirig menve megvilágította a temetőt. A leány se tudott megmaradni hazájában, futott a bujdosó után, hisz ha az látni fogja a nagy áldozatot, hogy mindent elhagyott érette, majd csak megtérend, s mégis ő fog nevetni utoljára. Haja szótbontva, zilált az őszi széltől, a mint rohan kopár hegyen át. sötét erdőn keresztül, egyszerre fényt lát de rengeni át a ködön, valahol tűz ég 1 Ott áll a sírok közt ós oltogatja a lángot, a köpeny darabokat más alkalomra tüzet gyújtani magához veszi, egy sírnál meg melengeti fázó tagjait s fut tovább. Újra temetőbe ér, ott is világos a hant . . . Az ifjú a kegyelet vala, a leány a számító ész és azóta ég halottak napján gyertya a temetőben. . . . Széttépném én is akár köpenyemet, hogy világosságot gyújtsak sirodon szerelmem, de látod nekem is futnom kell onnan, ahol el vagy temetve : két szemében annak a leánynak. S mi sem fogunk találkozni soha, bár egy uton fogunk rohanni az életen át épitve, rombolva. ran hideg kemencze üiellett nagyon szomorúak a téli hónapok. Pedig nem is igen nehéz volna e szegény emberek sorsát legalább enyhíteni, ha a háziipar egyes oly ágainak gyakorlására betanítanák őket, melyeknek anyaga azon a vidéken olcsón és könnyen beszerezhető s melyekből minél kelendőbb közhasználati czikkeket volnának képjsek előállítani. A mi népünk kézi ügyessége bámulatos, a barkácsoló munkákban való tanulékonysága szintén csodálatot keltő. Est a kézügyességet ós tanulékonyságot kellene hasz nositani. Igaz, hogy legjobb volna, ha egyes, a vidék viszonyainak megfelelő haziipart már a népiskolákban tanitananak, olyanokat, melyeket mint feluőit ember-is gyakorolhatna ós melyek nem csak a kézügyesség gyakorlására szol gálnánák, hanem később kisegítő kenyérkereseti forrást is képeznének, főképen a téli hónapokban. Mivel azonban nem csak a jövő nemzedéknek lesz szüksége átéli hónapokban rendszerint beköszöntő insóg enyhítésére, hanem a mainak is szüksége van már rá: a felnőttek oktatásának is módját lehetne ejteni a kor mány által egyes vidékekre kiküldendő vándortanítók alkalmazásával, kik a ta nitandó háziipar faja szerint 2-3 hétig tartó ingyenes tanfolyamban a vidék viszonyainak leginkább megfelelő 2—3 féle iparágra az önként jelentkezőket bítani anák. Természetes, hogy ennek nem az lenne a czélja, hogy állandó ós jövedel mező kereseiforrást nyújtson, hanem bogy segítségül szolgáljon a szegény ember nek akkor, mikor egyáltalában semmi keresete nincs, hogy napi szükségletének beszerzésére tudjon valami módhoz f'or dúlni. De azok a hosszú téli hónapok véghetetlen unalmukkal még a lelki ál lapotokra is káros hatással vannak. Az unalom sok rosznak a forrása. Ilyenkor burjánzik föl a szocziálizmus gaza né pünk lelkében, mer: a maga ós hasonló sorsuaknak bajain való rágódás ós évődés kelt lelkükben visszhangot a bujtogatok hamis frázisai után. Nemcsak fizikai: szellemi elfoglaltság is jótékonyan hatna a népre. Ndtn pusztán azt az elfoglaltságot értjük, me lyet olvasmányok nyújtása által szerez hetünk neki. Hiszen a betű sokszor öl ós ily uton ép a szocziális eszmék terjesztetnek közöttük a legsikeresebben, hanem szerezzünk nekik szellemi elfog laltságot tanulságos felolvasások által. E-, ha a kórdósaek ezt a részletét nem érintjük, azért van, mert már azon segített a miniszter. KÖZSÉGI ÜGYEK, — Köröstarcsa tagosítása. Köröstarc^án a tagosítás befejeztetett. Nem ólt feleb be?óss 1 senki, a mi P 1 o p u kir tör vényszéki bíró érdeme. Méltán megilleti az elismerés Hegedűs Mihály ügyvédet és Csepreghy Mihály aradi m írnokot, kik az úrbér rendezési előmunká latokít s az eljárás folyamán felmerült további teendőket végezték s oly gond dal, szakértelemmel, hogy a hitelesítési eljárásnál a felülvizsgálatot teljesítő szakértő V i r á g h Lajos, Arad város főmérnöke, legkisebb hibát sem állapithatott meg. Hálás szívvel méltányolta K -Tarcsa lakossága e férfiak működését s lelkesül ten köszönte meg fáradozásaikat, buzgalmukat. A munká'at befejezésekor a köz sógházánál összegyűlt igen nagy számú közönség s különösen dr. Plopu György irányában nyilvánult meghatóan a hála érzete. Meleg hangú emlék lappal biztosította a lakosság tiszteletéről s igaz szeretetéről és este tiszteletére fényes bankettet rendezett. Békésvármegyében még több községben vár megoldásra az úrbér rendezés fontos ügye s valóbin megnyugtató, ha oly biró mint Plopu ve7eti a rendezési munkálatokat, kinek eljárása Köröstarcsán hosszú ideig hálás elismeréssel fog találkozni. — Amerikai szőlötelep Gyulán. A gyulai szőlőket a filokszóra évről-évre nagyobb mórtékben pusztilván, a gyulai városi tanács hatáskörében iparkodik azt a városi lakosság részéről elviselhetővé tenni. Egyedüli orvosságul az amerikai vadszőllőre oltot tak kai való újra ültetés látszik legsikeresebbnek. E végből azonban először is olyan telepre van Gyu Iának szüksége, a hol az oltás alanyául szolgáló vadszőlőt tenyószsze, másodszor pedig magára a vadszőllőre, illetőleg abból annyi Ldugni való veszszőre, hogy a telepet létrehozhassa. A vadszőllő vesszőit maga az állam adja részint pénzért, ré szint ingyen. A város folyamodványára dr. Lukács György fői-pin közbenjá rása folytán — mint már jelentetlük — a földmivelési minisztérium 20 ezer Riparia-Portalisnak nevezett vadszőllő-vesszőt a város részére kilátásba helyezett, de csak olyan feltétel mellett, ha a telepnek alkalmas földet ád a város. Erről meggyőződést szerezni kiküldötte a ménesi vinczellár iskola igazgatóját, M a y e r Henriket, ki napokban meg is jelent Gyulán és a polgármester, faiskola felügyelő és a szaktanácsos kíséretében megvizsgálta a telepnek ajánlott földeket. A régi faiskola vizenyős talaja miatt nem arra való, azonban a kigyósi ut mellett a Dászkál féle téglaégetővel szemben levő földet a legalkalmasabbnak találta. Ott lesz tehát Gyula amerikai vadszőllő telepe ós oltvány iskolája. A létesítéshez azonnal hozzáfogott a város. Itt közöljük, hogy a csabai kath. hitközség hatholdas szőlőjét rekonstruálja gyökeres amerikai vesszőkből. A költségeket erre megszavazta s a felügyelet s rendelkezés teendői mellett H e r k ó 1 y János tanítóra bízta. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kíváncsi Serbán. Budapest, nov. 3. (Saját tud. táv.) A képviselőház mai ülésén S e r b á n Miklós, orsz. képv. kórdóst intézett, hogy miért kapta Jeszenszky Sándor miniszterelnökségi tanácsos Károly királytól a Románia csillagu ordót? Talán jutalmul, hogy a magyarországi románokat (gúnyos közbekiáltás: oláhok!) üldözte és mint királyi ügyész, börtönbe juttatta ? Bán ffy Dezső báró miniszterelnök azonnal felel Hogy idegen uralkodó kiket lát jónak órdemrendeivel kitüntetni, ez a kérdés absolute nem tartozik az országgyűlés elé. ígéri, hogy holnap esetleg azonban az interpellációra felelhet. Badeni a királynál. Budapest, nov. 3. (Saját tud. távirata.) B a d e n i t, az osztrák miniszterelnököt újra fogadta hosszabb kihallgatáson a király. Hogy demissionált volna — ezt az ujabb kihallgatás megczáfolja. Válasz a „Jótékonyság" cimü cikkre. A „Bekésmegyei Közlöny" utolsó szimiban. egy a b-csabai nőegylethez intézett „Jótékonyság" czimü czikk jelent meg Sz. L. alairásával. Nőegyletünk annyira nincsen hozzá szokva, hogy valakinek eszébe jusson szerény működésével foglalkozni, hogy a közlemény meglepetés számba ment. Jól estek czikkiró elismerő szavai, sőt örültünk annak is, hogy mintegy mulasztással vádoltatunk arra nézve : hogy egyesületünk tagjai közé a telkes gazdak női családtagjait nem iparkodunk bevonni — mert hisz a felszóllalas érdeklődést mutat, mi mír haladás, nagy haladás azon sivár közöny ellenében, melylyel eddig a b.-csabai társadalom egyesületünk működése iránt tanúsított. Mulasztás azonban e téren sem terhelhet bennünket; választmányunk buzgó tagjai, évek óta tesznak kísérleteket, hogy a gazda közönség asszonyait egyleti tagokul megnyerhessék, tagjaink névsora mutatja mily kedvezőtlen eredménynyel. Nemes czéljainkat, fájdalom, nem tudják vagy akarják megérteni. Mi a legnagyobb örömmel fogadnók belépésüket s valóban jótékony ós hálára kötelező cselekmény lenne, ha arra hivatott egyének (talán Sz. L. urnák is alkalma lenne reá) az eszmével megismertetnék őket « megismertetnék velők: hogy testvéri Kés az, mely a jótékonyságban az övéket keresi, hogy a „Szegény ügy" rendezése elodázhatlan kötelessége a társadalom minden rétegének ; felvilágosítaná őket arról : hogy a jótékonyság magán gyakorlása mellett is, mily nagy jelentőségű az egyesülés, mert egyesülésben van az erő, erőben a segítség ós segítségben a vigasz I B.-Csabán, 1897. november 1. A b.-csabai nőegylet elnöksége. ÚJDONSÁGOK. — Állami iskola Csabán Többször jelentet ük, hogy a közoktatási kormány, elismerve a csabai hitfelekezeteknek a népoktatás vitele körüli nagy anyagi áldozatait, hajlandósagot mutat egy negy osztályú állami iskola lótesitósóre. Az iskolaszék pénteki ülésén tárgyalni fogja a kérdést, azt a javaslalot teszi majd a kögyüló.-nek, hogy a kormánysegélyt, mely a tetemes iskolai terheken könnyít, fogadjuk el s a kormány által megmutatott nyomon vegyük föl a tárgyalások fonalát. Hisszük, hogy a képviselőtestület a község érdekét szemmel tartva, fog az ügyben a javaslat elfogadásával határozni. — Felolvásó estély. A csabai kereskedő ifjak egyesülete a tói folyamán több felolvasó estólyt rendez az egylet Nádor szállodai helyiségében. Az első felolvasás