Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-10-10 / 81. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, október hó lO-én. 81. szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevfi fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A gyomai szövetkezet. Mig közforumainkon egész az unalomig oly sokszor elhangzott és oly kevés haszonnal, hogy a kis gazdának szövetkezéssel kell segíteni a baján: ime G y o m á n, jóformán suttyomban megcsinálják a mezőgazdák a magok szövetkezetét. Már mutatkozik is ebben az Ínséges időben a szövetkezet közgazdasági sikere. A gyomai gazdaember egyszerre kivonult az uzsorából j a napi szükséget nem érzi, mert olcsó hitele van. A gyomai gazdák szövetkezete olyan, a milyenn ek lennie kell: egyesülés által erősiti az egymagában erőtlen gazdát, hogy olcsó pénzt, vető magot, gazdasági eszközt kapjon, éppen mint a nagy uradalmak. A helyzet ugyanis az, hogy a nagyobb uradalmak, minden tekintetben jobban értékesíthetik terményeiket és olcsóbban szerezhetik be szükségleteiket. Nekik a vevő helybe jön, a szegény keresi. A nagy uradalom első forrásnak adja el terményét, mely a kereskedelmi forgalomnak nem provisióért adja tőkéit; a kis gazda ügynökkel alkuszik, detailistával, kiuek a maga tisztes polgári hasznát is számítani kell. Az uradalom, ha gazdasági gépre van szüksége, egyenesen ajánlatokra hivja föl az összes gyárakat és veszi a legjobbat, legolcsóbbat, mig a kisgazda beszerzi szükségletét vagy egyenesen a gyárból, mely miután nem fiktiv üzletet köt, jelentékeny százalékot kénytelen számítani a dubiozákra; vagy veszik helyi piaczon, midőn esetleg két kéznek is nyújtanak polgári haszuot és uem ritkán kétszeresen fizetnek egy-egy gazdasági szerszámot, a mint épen a gyomai gazdák egy része tapasztalta. Mindezek leküzdésére mit csináltak Gryomáu f Összeállott 182 gazda, akik egymásért egyetemlegesen kezességet vállaltak. A szövetkezés folytáu két millió forint tőke gyűlt egybe, oly alapvagyou, melylyel a haza első bankjai számoluak. Két milliós alaptőkéjű takarékpénztár hazánkban vidéken alig vau. Gyomán két millió felbecsült vagyon szolgál fedezésül Ez által elérik, hogy pénzt első forrásból kapnak, olcsón s miután a dividendát éppenséggel nem ismerik, mert minden uyereseget a tartalékalap gyarapítására használnak, legközelebb és pedig nagy léptekkel halad a gyomai gazdák szövetkezete ahhoz, hogy tőkére első intézet legyen, elannyira, hogy ha állhatosság és szívósság lesz a kezdeményezésben (mely pedig magyarnak alig adatott) be sem lehet látni azokat a közgazdasagi előnyöket, melyeket elértek. Mert a gyomai mezőgazdasági czélokra való szövetkezés eddig sem merítette ki programmját tisztán az olcsó hitellel. Ez csak egy része a vállalkozásnak. Megnyitották már anyagbeszerző és gépraktárukat és igen gyakorlatiasan ugy jártak el, hogy ajánlatra hivták a gépgyárakat. Volt gyár, mely a szövetkezetnek 40 százalékkal olcsóbban adja gyártmányait és Gryomán mintaraktárt helyezett el. A szövetkezet gépüzlete rövidesen kétezer forintot forgalmazott és számitások szerint a gazdasági eszközök vételével 1500 forint hasznot osztott el a gyomai gazdák között. Megtörtént például az, hogy a gyomai állomásra egy szövetkezeti és egy szövetkezeteit kivüli gazdának érkezett gazdasági eszköze. Az utóbbi a haját tépte, mi kor az ő selejtesebb eszközéért 300 f'rtou felüli összeget látott a fuvar levéleti, ellenben a szövetkezeti tagnak 150 frton jött a vetőgépe. Ezek faktumok, a melyek persze nagyon kedvezően alakították a szövetkezet ügyeit. Ebben az évben elkéstek, de már tavasszal nagyarányú takarékmagtárt épiteuek, terményeiket együtt helyezik el és nagyobb quantumbau s mikor lehető legjobb árat fognak elérni, vetik piaczra, ha semmi egyebet nem, de megnyerik a Gyoma-budapesti vasúti szállítási dijat, miután a külföldre raktározott gabonánál a nagy zónábau uiucs tariffá-különbség akár Gyomán, akár Budapesten vau föladva. Mindezek 5 havi fönnállásmegállapodott tényei s részben sikerei. A legszebben megindult munka kövoteli, hogy a legnagyobb figyelemmel kisérjük a további munkásságot. A gyomai sikereken felbuzdulva fognak a szövetkezetek megyéukbeu alakulni, nem takarékpénztári rendszerrel, de az okos egyesülésben rejlő erővel. Dicséret a gyomaiaknak, a kik utat mutattak. Most már nem lesz nehéz követni. Állami iskola Csabán. — A megoldásfelé, — Tanügyi körökben még most is élénk emlékben van lapunknak két év előtt közzétett feltűnést, keltő közleménye, mely adatokkal mutatta ki, hogy az ág. ev. és róm. kath. hitközség iskolái, jóllehet mindkét felekezet nagy áldozatkészséget tanúsít népnevelés ügyének fokozatos fejlesztéseért, — olyannyira tulnópesek, hogy szinte a tanitási eredményt teszik kétségessé. Czikkünk nyomán a hatóság melegen érdeklődni kezdett az ügyben és akkor intézett a közigazgatási bizottság fölterjesztést, hogy a közigazgatásügyi kormány lépjen a felekezetek segélyére s maga is állítson föl Csabán állami iskolát. Azóta szép idő telt el s bár a felekezetek újra jóakaratú áldozatokat hoztak a népnevelés ügyéért, állandóan nyilt sebét képezte iskoláiknak a tulnépesség. Ebben a helyzetben bizonynyal széles körben kelt Csabán örömet a közoktatásügyi miniszternek Lukács főispán utján a községhez érkezett rendelete, melyben az évekig függő kérdésben a miniszter hajlandó a tárgyalásokat fölvenni s az egyházakon egy négy osztályú állami elemi iskola felállításával segíteni, természetesen kívánva azon ellenszolgálatokat és a dologi szükségletek biztosítását oly mértékben, a mint ezt más községben is követelte, a mely általános schemája a miniszternek, melyeknek teljesítését mindenütt megköveteli a községektől, hol állami iskolát állit. Mondhatjuk azonban e községi hozzájárulások nem haladják tul az áldozatkészség azon fokát, melyet szóválehetne tenni, vagy a felekezeti féltékenység okot nyerne, vele szembe helyezkedni. Ugyanis a miniszter iskolaépületet kíván (esetleg bérházban) az épület fenntartá„Békésmegy ei Közlöny "tárcáj a. Népdal. Nem félek én se nappal, se éjszaka: Csendőrkáplár az én babám, nem baka, Erős karja ha átfogja derekam', Szembeszállók a világgal, a világgal egymagam. Az én babám három éve letelik Most az ősszel a tokaji szüretig, Azután a csendőr ruhát leveti . . . Paraszt gúnya hej de illik, hej de illik ő neki I Kaszárnyában ha mondják majd: „elmehet", Falujába hazavisz majd engemet, S megesküszünk mi is ugy, mint azelőtt, Megssküszünk a templomban, a templomban pap [előtt. Az én uram selyemkendőt vesz nekem — Milyen pár lesz mibelőlünk Istenem I Boldogsággal csordultig lesz szivünk, szánk . . . Még az ég is mosolyogni, mosolyogni fog reánk! G. P A miről a város beszél. — Kis városi örökös théma. — Jer velem a folyondárral befutott kis lugasba édes kis megüzött, megtépedt gtrliczém. Megsimogatlak lágyan, szeli den, letörlöm forró könnyeidet és ha én nem lennék rá képes, majd megvigasztal és enyhíti fájdalmaidat a belopódzó napsugár. Annak a melege, idetüző fénye mellett mesélek majd neked az életbölcsességről és az talán lecsendesít. Látod, rosszul tanítottak az iskolában és most élőiről kezdhetsz mindent. Hogy nehéz a leczke, azt elhiszem, de azért nem szabad kétségbeesni. Te, aki jelest kaptál a mathematikából és az ásványtanból ós jutalmakat nyertél az önképzőkörben, csak nem riadsz vissza et tői a leczkétől sem, a minek megtanu lására jövendő boldogságodnak oly szüksége van. Tanultad ugy e bár, hogy ahol legnagyobb a veszély, ott legközelebb a se gély ; tanultad, hogy derű után ború következik ós elhitették veled a naiv professzorok azt is, hogy a szerencsétlenség, a fájdalom nyomán fakad az emberi rész vét, mely szeretetével, irgalmával és hu manizmusával megvigasztal. No hát tanuld most meg azt, hogy mind ebből egy szó sem igaz. A kathedráról U;.y magyarázzák a világot, mint a milvennek a világnak és az embereknek Isten akarata szerint lennie kellene ; az életben pedig olyannak ismered meg a világot és az embereket, mint a milyenek tényleg. Hát bizony egy kicsit borzalmas és kegyetlen, de azért meg kell vele barátkozni, ha meg akar élni az ember békén és nyugodtan. Mindenekelőtt szokj hozzá, hogy a „város mindig beszél." Jót ritkán, de rosszat annál sűrűbben. Hogy a te szived szeretete milyen drága kincs, hogy gyü lölet nemlakozik abban, csak tiszta szeplőtelen szeretet, azt a város nem veszi tu domásul, mert az unalmas théma volna számára. Hanem ha én megleplek, meg ajándékozlak egy szép nyári kalappal és te gyermekes örömmel tűzöd azt fejedre, arról már az első séta után beszólni fog a város. A szived az nem théma, hanem a kalapod igen. Ha egyéb szenzácziója nincs épen a városnak, hát jó a te kalapod is. Le olvassák arról, hogy hiu, hogy kaczér vagy. Harmadnapra már azt is tudják, hogy nagy pörlekedés volt közöttünk azért a kalapért. Te ragaszkodtál a megvételéhez, én pedig szegénységemre hivatkozva, elleneztem és drágáltam. E miatt irtózatosan összevesztünk és alighanem válópör lesz a folytatása a kalap afférnak. Es mig ujabb szenzácziót nem vet fel a kisvárosi élet huilámja, addig erről,beszól a város. Én édes kis megüzött gerliczóm, tö rüld le könnyeidet Légy tovább is büszke a kalapodra ós ne törődj azzal, hogy beszól arról a város. Nyugodj meg abban, hogy a város nak mindig beszélni kell — ez az ő ter mészete. A hol két ember összejön, ott okvetlenül egy harmadiknak a becsületén, a boldogságán rágódnak és ezzel, miképen az őrlő férgek, talán öntudat lanul pusztítják más emberek életkedvét, nyugalmát. Ha szerencse ér, azt megirigylik, ha baj ér, fölsziszszen a káröröm és maró guny. Egyszóval sohasem szabadulsz tőle, utánad jár, mint az árnyék, hogy elhomályosítsa a fényt. E mellett örökösen mosolyog reád, mézesen mázosan ud varia*, a szemedbe dicsér ós a hátad mögött megmar. Ehhez bizony hozzá kell szokni, ha az ember kis városban ól. Igen, a nagy metropolisokban, a világvárosokban elrejti az ember fájdalmát egy nagy csapas után a negyedik emelet egy bérhá zában, ahova nem hatol be a kegyetlen nagy Galeoltó. De ahol csak néhány ezret számol a lakosság, ott bekukucskál a város az ajtódon ós kibeszél mindent, amit csak meglát, sőt leggyakrabban ar ról is beszél, amit nem lát. És ne hidd azt, hogy csak te veled szemben ilyen kegyetlen. Mindenkivel, sőt önmagával szemben is az Ez a métely a kisvárosi levegőben, melyet okvetlenül beszívunk, mihelyt kinyitjuk a szánkat, mely észrevétlenül, de biztosan ellep mindent ós megmérgezi mindazt, ami még tiszta ós egészséges. A város beszól. Ha hallgatna ós hagyná, hogy végezze mindenki a maga aolgát ós arcza verejtékével szerezze meg mindenki a kenyerét, járjon mindenki olyan ruhában, amilyenre neki telik ós viselje mindenki azt az örömet, vagy csapást, amit a sors szeszélye rámér, — mennyivel boldogabbak volnának az emberek a kisvárosban I De a „város nyelvei" ezt nem tűrik. Mintha csak tulboldog volna az ember ezen a földön ós minthogyha ők titokban arra szövetkeznének, hogy megrontsák a boldogságot, hogy fájdalmat okozzanak ott, ahol felcsillan egy kis öröm és élesítsék a fájdalmat ott, a hol gyötör az már ugy is eléggé, az ő ny elvöltögetésük nélkül is. Szokjál hát hozzá, hogy a város mindig beszól és légy elég erős ahhoz hogy ne sokat törődj vele, ha nagyon megbántanak, akkor se fogjon el a keserűség ós a kétségbeesés, mert az csak olaj a tűzre, hanem kis kacsóid összetóve, imádkozz az istenhez, hogy javítsa meg az embereket és világosítsa fel elméjüket arról, hogy nem egymás kínzására hanem egymás vigasztalására, boldogitására teremtette őket. * Es addig, a mig isten meghallgatja imádat, jer a kis lugasba, a hol meg nem lát, a hol hozzád nem ér senki, csak az éltető napfény és az én szeretetem. Ebben a kettőben keresd a vigasztalást és ezeknek ragyogása, örök tüze feledtesse veled mindazt, a mit a város beszól. Boldog az, a ki az ő szerény, csen des otthonában föltalálja élete ezólját, örömét, boldogságát. Az otthon a legerősebb bástya, mely megvéd a közvélemény fullánkjai ellen, a hova nem hallatszik abból semmi, a mit a város beszól. Maradjunk hát itthon — mig az emberek meg nem javulnak és szivük meg nem tisztul. Jer a kis lugasba ós nézd a virágok színpompáját, hallgasd a madarak víg dalát. Neked dalolnak azok valamennyien, neked virulnak a fák és neked illatoznak a virágok. Lásd, lásd, mind a te fájó könyeidet igyekeznek fölszántani és feledtetni veled azokat a csúf dolgokat, a mikről a város beszól. Fehér Dezső 1 vuk n ai számához egy iv melléklet van csatolva. A spiritizmusról. — A Trilby előtt. — Az érdeklődő olvasóközönség figyelmét bizonyára nem fogja érintetlenül