Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám
1897-07-11 / 55. szám
XXIV. évfolyam. fl-Csaba, i897. Vasárnap, julius hó 11-én. 55. szám. EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTAKTALMU LAP. Szerkesztőség : Appooyi utcza 891/ 4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) k vií a lap szellemi részét illető közlemények küldendők, Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szam ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jímevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Aratás utáni teendők (í 1; Nekünk tetszik az az önérzetes magatartás, a mit Darányi Ignácz földművelési miniszter a Hoek interpellációja közben tanúsított, mikor az igazságtalan támadásra jogos önérzettel kifejezte, hogy a kormány a,z aratási strájkot lefegyverezte ; mikor jelezte, hogy a mezőgazdasági miMkáskérdés orvoslása nem csak a preventív rendelkezésben fog kimerülni. A kormány Urveit nem ismerjük. De azt hisszük egy társadalmi betegség ellen nem palliativ gyógyszereket alkalmaznak A tüdővészt tyúkszem tapasszal gyógyítani nem lehet; az antraxos végtagot amputálni szokták, nem aludttejjel borogatni. Nagy feladatokat kis eszközökkel csak kompromitálni lehet. Ezt tudnia kell azoknak, a kik becsvágyat éreznek egy társadalmi nagy baj meggyógyitására, A mint eddig kiszivárgott: uj cseléd és munkástörvény, betegsegélyző és nyugdíj pénztár fog a mezőgazdasági éves cselédség és munkások számára állani. Ezt a törvényt — mint mondják — a modern humanismus szelleme fogja átleugeni. Helyes ! A törvényjavaslat a mi pátriánkon fogamzott és termeltetett. A gazdasági egyletben : B e 1 ic z e y István, dr. Zsilinszky Endre, Székács István, Z 1 i n s z k y István készítettek egy javaslatot, mely hivatva van nem egy egoistíkus, de egy feladatát átérző gazdatársadalom nézetének tolmácsa lenni, más vona Ion T a 11 i á n Béla főispán dolgoztatott és részben maga is dolgozott egy törvényjavaslaton, mely a ház asztalára aligha kerül, mert a kormány a gazda-anket óta, valamint a most folyó aratás tapasztalatai közben más eszmékre jött, melyeket a törvény keretében értékesíteni akar. Hogy mik lesznek ez eszmék, mik az uj tervek, miknek kapcsán indul meg a mezőgazdasági kérdés gyógy itásáuak törvényhozási munkája? — azt ma még sejteni sem lel) t. Sejtelmeken pedig premissákat levezetni teljesen hiábavaló és részben lehetetlen. Azt azonban nem lehet eléggé a kormány figyelmébe ajánlani, hogy a jelzett uj törvényekkel még magában meggyériteni sem fogja a socialismust. A kormányzati teendőknek még hatályosabbaknak kell lenniük s ha teljesen a baj üterére teszi a kormány a kezét: akkor meg kell éreznie, hogy a birtok-testek nagy aránytalanságai, a népszaporodás és életigényei olyan ellentétet támasztanak, hogy azokat csupán azzal lehetne megszüntetni, ha az» aránytalan birtoktestek a tulajdonjog tiszteletében és biztosításával, teljes értékükig fizetve, vagy hosszabb „farm rendszerrel" értékesítve oda ajánltatnának az élűi akaró, józan, szegény mezei munkás népnek. természetes, hogy a telepítési rendszerűek nagyobb emócióval, mint eddig, kell megindulni. A hol a termőhatár kicsinek bizonyul a megduzzadt községek eltartására és boldogitására, ott a kitelepítést végezui kell, ott, hol a határ eddig is aráuytalauul kicsiny volt s a nagy uradalmak, esetleg vallásalapitványi ingatlanok vannak körülte, — teljesen biztosított bérleti kezelésbe engedtessenek és pedig nem hat és tiz éves, hanem legalább háromszor annyi ideig tartó bérletbe, hogy a bérlő a föld intensiv művelésére esetleges beruházásokra indittasséjs, nem pedig a termő erő kizsákmányoláiára kényszeríttessék. Azok a refugiumok, melyeket még emlegetnek nagyon másodranguak. Lehetnek tiszteletreméltóak, de nem komoly tényezők. Föld éhséget háziiparral lecsillapítani nem lehet. A nagyobb birtokosoknak meg kell hozniok az áldozatot, ha állami garancziákat nyernek, hogy a megkötött bérleti összegeket feltétlenül megkapják, ha nem a bérlőtől, az államtól. E földbérletek parczellázásit, ellenőrzését, a bérleti összegek behajtását közhivatali funkcióvá kell tenni. Akkor uemcsak rend, de béke is lesz. A kik az orvosszerekben másfelé kalaudoznak azok, vagy magokat, vagy másokat áltatják. A megyei közművelődési egylet közgyűlése alkalmából. Kedves Szerkesztő ur 1 Ne vegye rosz néven, hogy ebben a rettenetes hőségben, ily hosszú levél végigolvas ására kárhoztatom, mert bár h legtöbb ember, még ha talán e le 5" 51 felett való gondolkozás felár tartoznak is, félredobná, ám a? hogy ön elolvassa. Békósvármegye a jelen között állandóan a szereplés mozog ; tárgyat a haladó é „BékésmegyeiKözlöny"tárcáía. A porkoláb. Irta: Bartóky Mariska. Mikor a két Máday-lány megkapta a levelet, onnan valahonnan Torontálból, a hogy együtt végig olvasták, elővették a nagy, fekete bőralbumot s hosszan el nézték a nagy kabinet-képet ott az első Dpon. — Liza, te már meglátod, mondta a fiatalabb lány s ebbe a hangba volt valami irigység is, elégedettség is. Jól esett nekik tudni, hogy legalább egyikőjük fogja igazán ismerni azt a boldog tündért. Tündérnek, meg boldognak hitték ! Tündérnek, mert Kálmán szereti s boldognak, mert a Kálmán fe lesége. Az ő fantáziájuk ilyennek festette azt az életet, a mit Máday Kálmán meg a felesége éltek. Liza aztán elment s a másik itthon várta, a kis faluba, mikor megint visz szajön. Máday Kálmán halvány volt az izgatottságtól, mikor a vonat bejött s olyan hevesen ölelte magához a nénjét, mintha ezzel az egy mozdulattal akarta volna elmondani, miért hivta. És akissé sovány teremtés abban a perezben megértette, a mit az öcscse mondani akart s mikor otthon a sógornője édes kedveskedéssel fogadta, már teljesen tisztán látott. Az asszony egy lángoló fzemü, sö tét hajú szépség volt ; nagy szépsége teljes tuda'iában. A fehér pongyolát ugy tudta viselni, Logy attól nem csak Máday Kálmán bolondult meg. Méday Liza szerényen meghajolt, mikor Hálós O zkárt bemutatták neki ; oda nyújtotta keskeny' kezét, de nem nézett rá ; megrándult a keze, a mint a szép hadnagy katonásan megszorította. Mikor a Liza sovány alakja eltűnt az ebédlő nehéz ajtófüggönyei mögött, két izzó tekintet kapcsolódott egybe s az erős férfikéz hevesen szorította m9g a kicsi bársonyos kezet. Búcsúzás volt-e ez a kézszorítás, vagy biztatás, maguk sem tudták, lalán nem is gondoltak semmit, csak ugy érezték, hogy ez a porkoláb. Máday Kálmán vigyázz! Ezt mondta mind a két tekintet. Pedig talán egy hete sincs, hogy kaczagtak ezen. A férfi hozta elő. — Nem gondolja, hogy Káhnán féltékeny ; nem gyötri magát, nem goromba ? Az asszony azzal felelt, hogy nem szólt semmit, hanem átölelte a férfi erős nyakát, szép fejét odaszorította az álla alá s onnan kaczagott édesen, bátran, biztatóan. Tudja jól, hogy Máday Kálnám csak azt látja, hallja és hisz, a mit ő mogen ged neki, azon tul nincs világ. Ezt pedig nem engedi, nem. És mikor ez a kicsi, sovány, 3zinte alázatos leány megjelent itt köztük, mintha valami hidegség állt volna a szivük be ; a férfi mintha azt gondolta volna; ngy e lát mast is s a asszony szerette volna azt mondani; megijedtél ? gyáva ! Egyik se szólt semmit, de mintha a bátorságukat akarták volna produkálni, vakmerőkké lettek. Máday meg, mintha nyugodtabb lett volna, mióta itt van Li za. Mikor kint járt félnapi járóföldre az otthonától, mig a vasúti töltést mérte, dolgoztatott a sok munkással, egyre arra gondolt, Liza ott van, Liza ért engem. Csak Liza ! Az a szép hevesvérű asszony nem. Mert ha megértené annak a komoly embernek a rzenvedósót, talán nem csókolná olyan hevesen, ha hazatér, de több szeretet érezne ki a férj a feleség gondoskodásából, mint az asszony hevességéből. Ugy két hét múlva, egy alk' va kor, ismét egyedül volt az asszon} H lóssal. A férfi átölelve tartotta ki szakadatlanul hideg volt — Hát fél ? — kérdezte — En nem ! — mondta olyan hangsulylyal, a mire hetett a felelet: — En sem ; holnap kaszinóba s onnan . . . — Jó — mondta az czát odaszorította a fér' ne mondhassa tovább. Másnap az asszoi batisztruhájában ott i a nagy, pípacsos ka fejére. — A doktorékho ta Lizának, mikor i leszek ott. A leány nyugodt — Jó, majd elr után. Az asszony lem már csaknem hat ték el. Sietve ment a kaszinó nagy pari tón belépett, megái lecsillapuljon a gye zeli alóe-ból beszéd tán hallotta a szava. — Itt jön Hilda : haját. Hilda, Hilda, lágy hang. Az asszony nen kellett fordulnia s p állt előtte Liza a hai A lány, mintha kmint másKor nyugodt felhevült arczába : — Milyen pontc tovább fogok rád vá le Hallost: a kapus n Az asszony mosr férfi is, zavarban vo; Liza volt a ment — Várják oda fen óstól, a ki szinte vei kényszerrendszabálylyal meg nem zabolázható korszellem ád, szereplőket nemcsak e vármegye, de az egész ország társadalma. A kort hiába tanitnók ilyen vagy amolyan irányú felfogás, nézet vallására és oly mértékben való terjesztésére, hogy az mintegy karaktere gyanánt üttessék ábrázatára, de a szereplők elé irányeszméket dobni, a munkakör határait, terjedelmét és tartalmát megjelölni, nem hiábavalóság. E vármegye lárrudalmi viszonyait talán ön sem mondhatná példaszerűnek, ki pedig a jelenségek megbirálásánál sok jóakaró elnézesscl párosult objectivitást szokott tanusitai i, sokan vannak azonban kik azt eltespedtnek, élettelennek tartják, legkivált azok, kik más vármegye társadalmi viszonyaival is közelebbről ismerősek. Vannak szegény vármegyék, hol már évtizedek óta ezer akadálylyal küzdve élnek és működnek egyesületek, melyek a magyar állameszmének, a magyar társadalomnak valódi apostolai. Eszközeik szerények, csaknem fillérekből támadnak, de azok felhasználásával más, alkalmatlan u on kidobott ezreket helyettesítenek. Haszna a tagoknak csak a felemelő öntudat, de ennek ereje ott lobog a szivekben s tettekre buzdit szüntelen. Hiszen igaz, hogy a mai kor az anyagi iól'' -V Lapun mai számához egy iv melléklet vau csatolva.
