Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-09-23 / 76. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, szeptember hó 23-án. 76. szám. BEEESHE6YEI EOZLONY POLITIKAI eé VEGYEST ART ALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: „i oqi, Q„ í7„píií„

0„w ttin b&rt ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsüinszky-féleház Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-fele ház) «s ^ ^ g K

r , hoya küldemények és a

z előfizetési pénzek hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. I Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidékén a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor ' j lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Széttekintés a külföldön. Ma megnyílik a Reichsrath. A kormány szándéka ez: Az első ülésben Zurkán román pap, mint korelnök elfoglalja helyét s rögtön elrendeli az elnökválasztást. Az ellenzék minden ezzel ellenkező indítványait viszszautasitja s nem bocsátja szavazás alá. A jobboldal szavaz és megválasztja elnökül vagy Ebenhocliot, vagy Kramarz ujcseh képviselőt. A második ülésen a delegációk választását ejtik meg éz az ínségesek segítségét szavazzák meg, abban a reméuyben, hogy es ellen nem lesz kifogása az ellenzéknek. A harmadik ülés napirendje : a kormány beterjeszti a budgetet, az indemnitást és a kiegyezési provizóriumot, mely csak két szakaszból áll. Az obstrukció mindenesetre ezeknél az ideiglenes javaslatoknál lesz a legerősebb. Hogy mit várhatunk, azt a hétfőn Tetschen-hfttt, Csehországban tartott ellenzéki gyűlés mutatja, mely gyűlésen kétezer meghívott volt jelen. Az Elbét föllobogózták s a polgármester nyitotta meg a g\ ülést, azután három reichsrathbeli képviselő mondott beszédet. Egyik azt mondta, hogy Badeni Kelet-Ázsiából jött, hogy az ázsiai gazdálkodást meghonosítsa, a másik alkotmánysértéssel vádolta a miniszterelnököt. Elfogadták a határozatot, hogy a csehországi képviselők a végsőig folytassák az ellenszegülést a kormány és a nyelvreudeletck ellen s ha a házszabályokat erőszakosan megakarnák változtatni, hasonló eszközökkel szegüljenek ellene. Harminc zsandár szuronyszegezve szólította föl a gyűlést oszlásra, mire a németek csoportonként vonultak Bodenbachba, a kiállításba s itt a vendéglőben folytatták heves beszédeiket. Miért jön a román király Budapestre ? Károly román király és Erzsébet királyné tartoznak visszaadni a tisztességet, hogy királyunk Bukarestben volt s azutáu Szinajábau József Ágost királyi herceg és felesége kereste föl a román uralkodót. Először ugy volt, hogy Ischlbe mennek, azutáu hogy Bécsbe, nyilván hogy elkerüljék Budapestet. A német császár látogatása azonban politikai szükségnek tüutette föl, hogy a romáu király és királyné is Budapestre jöjjenek, tehát szeptem ber 26-tól 28-ig Bécsben lesznek, 28-án jönuek a magyar fővárosba és szept. 29-én indulnak innen vissza Bukarestbe. Jj békekötést aláírták s kétségkívül elfogadja a görög országgyűlés is. De ki adja Görögországnak a 40 millió íoriutot kölcsön? Tesszália kiürítésének föltétele, hogy a kölcsöu meg legyen kötve és kihirdetve, vagyis a befizetések Törökország részére biztosítva. A régi és uj hitelezők pedig a lefoglalt állami jövedelmek és a nemzetközi elleuőrző bizott ság által nyernek födözetet és garanciát, hogy Görögország őket meg uem csalja. A nehéz pénzáldozatok árán Görögország visszanyeri Tesszáliát, kivéve a török ha áron öt hat falut és Nezerosz várost az Olimpusz és Pindusz hegységben s ezáltal a törökök az összes hegyszorosok birtokába jutnak. A görög sereg a szárazon nem támadhatja meg többé a" törököt, kivéve talán egy nagy háborúban Oroszországgal hátulról. A görög hadsereget most elbocsátják és egeszeu újra szervezik. Krétában azonban a fölkelők és a mohamedánok még miudig pusztítanak és verekszenek. Furcsa miuiszterválság készül Spanyolországban. Navarro Reveter pénzügyminiszter bizonyos jószágokat lefoglalt. Ezért öt a malorkai püspök átokkal sújtotta. A püspök pásztorlevelét, mely az átkot kimondja, a minisztertanács lefoglalta és a püspök eljárását a szentszéknél Rómában bepauaszolta. Ugyanaz a minisztertanács, megvizsgálván az ügyet, vonakodott helybenhagyni a pénzügymiuiszter rendelkezését, a ki ezért bejelentette lemondását. Minthogy az udvar nincs Madridban, az ügyet a királyné hazaérkezéséig függőben tartják. Másfajta válság az, melyet Bulgáriából jelentenek: asszony-história. Ferdinánd fejedelem szárnysegédeit, Petev őrnagyot és Sztojauov kapitányt elbocsátották és a csapa'szolgálatba visszahelyezték. Pedig Bojcsev, a gyilkos után Sztojauov Alexis volt a fejedelemnek kedvencz hadsegéde. Nem titok, irják Szófiából a Vossische Zeitun^ -uak, hogy az elbocsátás oka egy szép magyar hölgyecske, akit a kapitány tetemes pénzösszeggel gyámolított. Ferdinánd fejedelem sem volt érzéketlen a szenvedélyes magyar nő bájai iránt. Szóval : keresd az aszszouyt ! Ez az ősrégi politikai ok jelentkezik most is. A magyarok ünnepe. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Budapest szept. 21. Nem aféle szertartássá, hanem valóságos ünneppé nőtt meg Vilmos császár fővárosi időzóse. Ez a lap, mely a maga lokális eseményeire fekteti munkássága zömét, — elismerve a hét napi ünneplésnek politikai horderejót, — szives örömest foglalkozik a pesii ünnepségekkel, a mik az ünneplés szokott méretein tulmennek és a jövőben is emlékezetessé válnak. Attól a pillanattól, midőn a Gellérthegyről husz ágyú bömbölése hirdette a fejedelmi vendég érkeztét, sok történt, a mi örömre hangolhat. A német császár királyunkkal a fényes négyes fogatú Dauponton jött be egy valóságos diadaluton, félmillió ember lelkesedése közt. A körutak, főleg az Andrássy-ut elegáns díszítése megkapó volt. Nem banális szó lam, hogy a német császár el volt ragadtatva. Hanem anynyi káprázatos, tündéri látvány között nem lehet azt a meghatottságotfokozni, ami akkor jelentkezett minden magyar lelkében, midőn a hétfői udvari estélyen a király érkeztekor 400 óv után először hangzott föl magyar dal: a Rákóczy. Es ez nem szeszélyes véletlen, mertutánna kurucnóták következtek. Mintha varázsütés ért volna valamenyünket, — mondotta egy jelenlevő. A szemek megteltek könnyel, a szivek elteltek áradozással. Hát valóban lehetséges ez? Budán, a királyi palotában magyar harczi zene ? Hihetetlen. Előttem állott az egyik Károlyi gróf, szemeiben a régi reminiscentiák tüze lángolt. Mel„BékésmegyeiKözlöny"tárcáia. Levél a húgomhoz. — Jó tanácsok a férjhezmenésröl. — Édfs kis Ilonkám 1 Tegnap este, mikor a „családi ta nács" azt a fontos kérdést tárgyalta, hogy kibez adjanak léged férjhez, akaratom és jobb Kedvem ellenére elkomolyodtam. Az juiott eszembe, hogy ime, milyen különösek a sors rpndeléseí kiváltképen az asszony néppel szemben. Mikor a leányka tizennyolcz éve-, megindul a tanácskozás az egész családban. Az apa gondoktól görnyedten só hajtozik, hogy milyen nehéz az élet; drága minden és még a lányokról is gondoskodni kell. A mama derültebb arczczal tárgyalja az előtte kü önben is kedves thémát, vigasztalja a ház fejét, hogy hisz' másut is igy van az, azután nincs mit busulni, mert a lány szép, kedves ; aki látja, legalább is utána néz. Még „szerencsét" csinálhat. A vége az ilyen beszélgetéseknek rendesen egy kis csetepaté, amely után a ki.-zemelt áldozat, t. i. a férjhez adandó lány, a ki az ajtón keresztül hallgatózott, könyázott arczczal borul mamája keblére s zokogva sóhajtá : — Nem megyek férjhez soha I — Ugy-e te is igy tettel az este & Te is szivdobogva, izzó fővel hallgattad a rólad és ismeretlen jövendőbelidről folytatott beszélgetéseket s mikor hallottad, hogy apa, mama, mind milyen tok nehézséget és bajt látnak férjhezmeneteled előtt, a te sötét szemeidből is megeredt a könyek árja s te is esküvel erősítetted, hogy nem mégy férjhez soha. Pedig de hogy nem mégy, férjhez kell menned. Igy kívánja ezt a világrend, a társadalom, a szülők, az utánad következő lánytestvérkék, a bácsik, nénik, de igy kívánja ezt a te kis forró lüktető szived, ábrándos lelked is. No ós még valaki, a ki talán még nem nyilatkozott erről, de a ki bizonnyal kétségbe esnék, ha rettenetes elhatározásodat hallaná és síelne beszélni a mamával. Igen, édes Ilonkám, férjhez kell menned ; az eskü nem segít. Félbe kell hagyni a gyermekes steszólyeket, a lányság örömeit és játékait, mert ne is tagadd, forró véred minden c-öppje, érzéseid minden í-ugaras lelkednek minden titkos vágya azt súgja, suttogja : Asszony, asszony Az akarok lenni, Nékem abban Nem parancsol senki. Sem apám, Sem anyám, Azé leszek, kit szeretek Igazán . . . No jó, hát lassan-lassan — remélem — talán te i.s belenyugodnál abba, hogy elhagyd kedves kis leányszobádat, összes kellemes és kellemetlen emlékeivel, otthagyd az édes szülői házat, az áldott jó szülőkkel, pajkos gyermekekkel éselmenj egy idegen, férfivel oda, ahová ő akarja ; talán csak Berénybe, lehet, hogy Pestre, Szegedre, de az sem lehetetlen, hogy egészen más vidékre. Mindeddig ez szép dolog volna, tudom és téged bizonynyal lehetne kapaczitálni eddig. Dó a főkérdés mindenesetre az volna: ki lesz az az ur, a ki téged kirágad csöndes, nyugalmas otthonodból, hogy uj fészkét alapítson a te boldogságodra? No, hát ezen törik itthon a fejüket a család bölcsei. Es itt eltérők a véle mények. Mert míg a bácsik azt mondják, hogy csak a birtokos ér valamit, mert ott van mit a tejbe aprítani, addig a nénik, az ideálizmus e kedves hivei, azt mondják, hogy mégis szebb, ha doktorhoz, vagy ügyvédhez mennél férjhez, nis rögtön szolgálnak is példával. Itt van ez, meg az. Nincs ugyan túlságos sok betege, azaz pöre, de majd lesz, csinos fiu stb. stb. Igy folyik a szó napról napra. Uj alakok jönnek, mennek. Mindig felbnkkan egy egy jelölt, sőt, te tudod, valóságos kérő is volt már a házban- Mindenki elmondta róluk a véleményét, csak te hallgatsz, holott fordítva kellett volna lennie. Neked kellene szólnod: ez tetszik nekem, ezt választom férjemül. Igy tégy, édes húgom. A jó szülők, nénik és bácsik csak hadd beszéljenek, Az nem árt, sőt tisztázza az „eszméket". De te se hallgass mindig. Ne hall gass akkor, ha netán olyan iránt akarnák felkölteni rokonszenvedet, a ki magától be nem lopta szerelmét szivedbe, ükkor szólj ós fiatal erőd egesz hatalmával tiltakozzál az ellen, hogy az sz ember több legyen neked, mint bárki más idegen. És szólj akkor is, ha eljön az, a ki szived minden apró zugát édes izgalomba hozza ; a kinek tekintete felvillanyozza véredet, kézszorítása boldoggá tesz; a kinek szava öröm s szeretete boldogság s gyönyörűség lenne néked. Akkor szólj és szavad csengeni fog, mint a tiszta arany, mert a szívből tör elő: szólj és mond meg : — Ezé akarok lenni. És hidd meg nekem, édes lelkem, hogy a mikor napsugaras szívvel, a jövő reményeitől boldogítva nézesz majd az ő szemébe, boldog lóssz, boldog lesz az egész család, nem fognak többet férjhezmenésről beszélni. No, természetesen, csak addig, a mig megint eladó lány nem lesz a háznál. Akácz. Egy koporsónál. A napokban kínos meglepetés ért. Egy délután, amint megszokott emberi hiúságból eredő önelégültséggel és némi lelki nyugalommal szántogattam a betűket a kutyanyelveken, fekete szegélyzetü papirost dobott elém egy kéz. A postával érkezett gyászlap volt. Mintha égből omlott fekete felhő sújtott volna rám, amint megpillantottam benne egy nevet. Az volt a gyászlapra irva, hogy valahol távol, meghalt egy kedves, jó aszszony. Víz, sok víz bugyogott össze a mellemben ós még sem fakadt belőle köny. Amik az embert az életben érik, a váratlan csapások, amik sokszor lehetetlenné teszik a lehetségest, lehetségessé a lehetetlent, nem csuda, ha rregkövül a köny. De a fájdalom, bár elnémíthat, de nem kövül meg. Ujabb és ujabb rést hasit a szivén és összetör, ha könyben föl nem oszlik. A fekete gyászlapot magam elé teritettem az asztalomon. Es amint révedező szemekkel néztem a sötét betűket, nagyon sajnáltam, hogy olyan rövidek a karcaim, hogy nem nyúlnak el a távolba, egészen a nyitott sirig, a melyet szomorú asszonyok, szomorú emberek állnak körül; lám, mindenik kéz dob egy rögöt arra a koporsóra, csak az én háladatlan karom marad mozdulatlan. Es, ha elgodolom a régi időket, amikor az a halálsápadt arcz eleven volt és jóságos siemónek sugára világítót az én utamon is, ha elgondolom azokat a kedves csekélységeket, a mik mégis annyi erős szállal kapcsoltak engem ós az én embereimet az elköltözötthez, kedvem volna magamat megsiratni . . . Ez, ugy-e különös, ós mégis igy van. A részvét gyakran félig álruhába rejtőzkö dik s ez az álruha semmi más, mint az emberi sziv veleszületett önzése. Ki tudná magyarázni annak a sötét tekintetnek az árnyalatait, ami a halóit rettentően nyugodt arczára száll. Van ebben a tekintetben a keserű sógen kivül egy csöpp szemrehányás ós egy kis egoismus is. A keserűség: a gyász érzete. Ez tiszlán az elköltözöttet illeti. A szemrehányás, vagy valami más efféle érzet, amire én most hirtelenében alkalmasabb szót nem birok találni, szintén az elköltöztettet illeti, azért a búért a mit itt hagyott azoknál, a kik érte örökre vigasztalhatatlanok; az egoismus, az a sajátságos gondolat, hogy a halott, mos ,