Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-09-12 / 73. szám

felkérendő. A napidijak ésutik öltségek 600 frtrtöbb szükséglettel hozatik javaslatba, amennyiben szükségesnek véljük, hogy a járások területi nagyságának megfe lelőleg a békési, szarvasi és szeghalmi járási főszolgabirák utiátalánya az alis pán előterjesztéséhez képest 100—100 frttal felemeltessék. Ezen 300 frt kiadási többletet fentebb idézett számú leiratai­val a nagyméltóságú belügyi m. kir. mi niszter ur szintén saját tárczája terhére elvállalni hajlandónak nyilatkozott; az ezenkivül fenmarandó 300 irt pedig a törvényhatósági bizottság folyó évi 72. bgy. számú határozatával rendszeresített közgazdasági előadói utazási átalány czi­món volt felveendő, Az állami javadalmazás czimén fel­vett összeg a folyó évihez képest 6700 frttal több bevételt tüntet elő. A fedezet többi rovatai változatlanul irányoztattak elő. A szükséglet és fedezet ezen egybe­állításából kitűnik, hogy szükségletkép­pen csupán elkerülhetlenül ós méltányos kiadások vétettek fel, uj kiadásul pedig csakis olyanok, a melyekre vagy a tör­vényhatóságijogerőshatározatok vannak, vagy a belügyminiszteri tárcza terhére állapíttattak meg, bevételként pedig a jövedelmek a valóságnak megfelelően vé­tettek fel. Ennélfogva az állandó választmány ajánlja a költségelőirányzatot elfogadásra ós a 13,946 frt 60 kr hiány fedezésére 1 %-os törvényhatósági pótadó kivetését. Nincs tanoncz. — Kereskedők, iparosok baja. — B.-Csaba, szept. 11. Kereskedő ós iparos egyaránt panasz­kodik, hogy nincs elég tanoncz, sőt a mi „anyag" rendelkezésre áll, az sem meg­felelő. Ez a panasz jogosult s e helyzetben van nemcsak Békésmegye, hanem az egész ország, sőt a külföld is. E bajon tehát segíteni valóban egyike a legnehezebb feladatoknak. A társadalom felfogása és nézete érvényesül ez állapotokban, me lyek végeredményében még inkább ros szabbitják a detailkereskedő és a kisipar amúgy is silány helyzetét. Ezer ok játszik közre, hogy a tanoncz­hiány beállott. Maga a kereskedő ós ipa­ros osztály is egyik főhibás a dolgban. Évek óta annyit panaszkodik a megél­hetés, az üzletfolytatás tehetetlensége, a kereskedés és ipar tönkrejutása miatt, hogy egy cseppet sem csoda, ha a szülők, megrémülve e panaszok miatt, lehetőleg kerülik e foglalkozást, mely az érdekeltek állítása szerint a megélhetést nem biz­tosítja. S hogyan kívánhat a kereskedő ós iparos elég számú és minőségű tanonczot, mikor maga ilyennek tartja életpályáját, ahelyett, hogy nyíltan és Őszintén kije­lentené, miszerint a karakteres, képzett, szorgalmas ós takarókos kereskedő ós iparos boldogulása elé az ujabb kor sem támaszt több akadályt, mint annak ide­jén a régibb kor saját kora gyermeke elé. A kereskedő és iparos osztály e tul zott ós hibás magatartása nagy mérték­ben visszahatott a társadalom felfogására. A társadalom többi krótegei ennélfogva nem hajlandók számukra elegendő uj erőt adni. De nem hajlandók különösen az u. n. jobb házak s igy a minőség kü­lönösen csökken óvről-óvre, mert a keres­kedő s iparos pályára azon rétegek gyer­mekei kerülnek, melyekre nézve ez élet­pálya is felfelé haladó mozgást jelent: a falvak, puszták, mezőgazdasági osztá­lyoké. De nem tesszük kizárólag felelő ssó a kereskedő és iparos osztályt mindeze­kért, mert a társadalom nézetei, az állami ipari politika, az óriási hivatalnoksereg gyarapodása, az egyéves önkóntesi jog, az u. n. „kvalifikáczió" túlzott alkalma­zása a legkisebb pályákon is — de főként a társadalom felfogásában — a kereske­dés ós kisipar létjogosultsága tekintetében érvényre jutott okok mind közrehatnak e sajnos állapott előidézésére, mely nagy veszedelmét képezi a detailkereskedésnek ós kisiparnak. Ennek hanyatlását épen az fogja nagyon is siettetni, hogy nem gyarapszik uj, tartalmas s friss elemekkel, hogy nem fölülről nyer uj alkatelemeket, hanem alulról,melytermászetesen lehúzza. A szülők felfogásának téves volta más irányban még inkább rontja a hely­zetet. Az t. i. hogy azt a fiút, a ki nem tanul, küldi kereskedőnek és iparosnak, a tehetségesebbet, a jobb tanulót neveli „urnák" Pedig félszeg e nézet. Mig a jobb tanuló kínlódik, mig rendesebb hivatalba jut, kínlódik a nagy verseny folytán mint orvos vagy ügyvéd, addig a képesebb fiu a kereskedői vagy iparos pályán nagy eredményeket inkább elérhetne, mint a gyöngébb, kit épen megfordítva, inkább kellene hivatalnoknak stbi nevelni, hol megélhetése inkább lehető,mint a nagyobb egyéni önállóságot kiváló anyagi pályán. Hiba, a mi a jobb elemeket ejpályak­tól elriasztja, a kereskedő és iparos, de főként az előbbi osztály avult felfogása a tanonczképzés ügyében. A tanonczot nem képezik ki azonnal s alaposan, a mi saját érdekük is, hanem mindenféle, a törvény által is tiltott házi, cselédi mun kákra alkalmazzák. Természetes, ha az u. n. jobb családból! fiu, ki képesebb s tanultabb, nem akarja magát alávetni ennek. Valóban szégyenteljes állapotok uralkodnak e téren. A kereskedő és iparos nem tanonczot nevel saját iparága szá­mára, hanem neki ingyen munka kell. Azért kiáltozik a tanonczidő meghosz­szabbitása után. Pedig tessék csak az első naptól beállítani s igazán tanítani a ta­nonczot, nincs az a tationcz, ki egy óv alatt a szükséges kézügyességet s jártas­ságot el ne sajátítaná. S akkor aztán nem panaszkodnának a „képzetlen" segédek miatt, a mi onnan ered, hogy letelik a tanonczidő, fel kell szabadítani a fiút, ki jártas a gyerekdajkálásban, piaczi kosár vitelében, sepregetósben, de nem az üzleti dolgokban. Szégyenteljes, hogy a kereskedő és iparos hogyan csalja meg önmagát s ta­nonczát, midőn elvonja a fiút az iskolától s minden ürügyet felhasznál az iskola ellen, csak az ingyen munka legyen meg. — Botrányos állapotok azok, a mikor egyfelől jajgatnak ez osztályok a képzet len segédek miatt, másfelől ^bírságokkal ós büntetésekkel kell visszaszorítani, hogy nevelje ós iskoláztassa. .S maguk a munka­adók bűnösök érte, ha száz tanonc közül 8—10 ha rendesen ki van képezve, mig a kilenc-tizedrészót e nélkül felszabadít­ják s igy megkárosítják a tanonczokat is, s azokat is, kik a fiatal segédeket alkal­mazzák. Igy aztán nem csoda, ha nincs tekin­télye, ha lenézett ez osztály, ha tönkre megy, mikor önmaga igyekezik mind­ezeken. A gyulai huszárok kaszárnyája. A honvédelmi miniszter, mint isme­retes, leirt Nagyvárad városhoz, hogy te­kintettel az odahelyezendő gyulai honvéd­huszár ezredre, fogadja el az általa lekül­dött tervet, mely az eddigi pavillon rend­szerrel szakit s tömör építkezést javasol. A miniszter felhívja a várost, hogy a J dolog sürgősségére tekintettel két hét alatt határozzon. Eí ügyet csütörtökön tárgyalták a nagyváravi törvényható­ságban : Elsőnek felszólalt dr. S a r k a d i Lajos, ipar ós ker. titkár, a sötétbe való ugrást nem tartja meg mgedhetőaek. Hasz­not nem lát a dologban s igy napirend­ről levétetni kéri az ügyet vagy uj ha ladékot kieszközölni. Dr. Bulyovszky József polgár­mester felvilágosítja szólót, hogy a ter­vezetet megfogja kapni. Érdemben való határozatot kér. Várady Zűgmoal a kérdést tisz­tázza, nehogy valaki azt mondhas a, hogy becsempésztek a javaslatba valamit Osz­tozik Sarkadi Lajos dr. felszólalásában, mert a fenntartás rengeteg sokba kerül. Elfogadja a tanács javaslatát. Dr Friedlander Samu szerint, a törvény az, hogy hat százalék ka matot hozzon a város befektetése. Nagy­várad sok befektetést csinált, ami pld. egészségügyi tekintetben has/nos. Elvi kiérdés itt az, hogy Nagyvárad a maga törvényes jussát érvényre juttassa. Ille tékes helyen fjl kell tárni a sérelmeket s figyelmeztessék a kormányt, hogy a likbér.H'.tályt változtassák meg. Erre a tanács javaslatát, mely sze­rint a Gyuláról Váradra helyezendő hu szárok kaszárnya építésére 250 ezer frtig a tanácsnak fölhatalmazás adassék, el­fogadták. KÖZSÉGI ÜGYEK, — Mezöberény képviselőtestülete — mint nekünk jelentik — közgyűlést tar­tott hétfőn ós azon a következő ügyek intéztettek el : A községi takarékpénztár létesítése tárgyában a regale kártalanítási kötvény devinculálása iránt, a névszerinti szava­zás ejtetvén meg, a jelenvolt 32 képvi selő közül 24 a devinculálás mellett, 8 pedig ellene szavazott és igy a törvény által kívánt kétharmad többség elhatá­rozta a regále kötvény devinculálását. Ezzel a községi takarékpénztár ügye nagy lépéssel haladta megvalósulás felé. A szőlővédelmi szabályrendelet mó­dosítása és ezzel kapcsolatosan amerikai szőlőtelepek létesítése tárgyában kiadott miniszteri rendeletre a képviselőtestület azon határozatot hozta, hogy tekintettel azon körülményre, hogy a község évek­kel ezelőtt 1400 négyszögöl területen már amerikai szőlőtelepet létesített, ujabban pedig ugyanezen czélra 2 kat. hold te­rületet jelölt ki, mely a jövő évben már beültetve lesz, ennélfogva a miniszteri rendeletnek azon intézkedése, hogy a szomszéd községekkel ilyen telepet léte­sítsen, reá nem vonatkozhatik, nem fo­gadja el. Kender áztató létesítésére nézve egy bizottságot ki, a mely bizottság egyút­tal előterjesztést tesz arra nézve is,hogy mikép volna egy ilyen müáztató létesít­hető a nélkül, hogy a község nagyobb megterheltetésnek ne lenne kitéve. Az ujjonnan építendő vágóhíd költségeire egyelőre 200 frt költséget szavazott meg, végül több segélyezés iránti kérvények intéztettek el. A polgári iskola vitája. — Nyilatkozó elöljáróság. — T. Szerkesztő ur I Mezöberény köz­ség képviselő testületének augusztus ha­vában tartott közgyűléséről értesítés je­lent meg becses lapjában, a melyre a f. évi szept. 6 án tartott közgyűlés megbí­zásából a következő észrevétel fölvételét kérjük : A „Békésmegyei Közlöny-"ben az augusztusi közgyűlésről olyan értesítés jelent meg, mely a való tényeknek meg nem felel, mert abban egyik községi kép­viselőnek olyan kifejezések tulajdonittat tak. a milyeneket az nem használt és felszólalása ugy állíttatott a nagy közön­ség elé, mintha képviselő testüle'ünkben felekezet vagy nemzetiség szerint kü ;ön pártok volnanak, a melyeknek egymás ellen kell felvenni a harczot. muló akkordja: „Szétfoszlik sokak re­ménye a bál után" . . . Biztosra vette, hogy Bakó Jenő ezen a mulatságon nyilatkozni fog neki, hisz csak a vak nem látta, hogy mennyire érdeklődött az utána az első percztől kezdve. Vagy nem viselkedett volna elég szívesen hozzá, büszke volt, elutasító ? Margit átgondolta az éjszakát, jól emlé­kezett Bakón&k minden egyes szavára, meg a magáéra is. A férfi hangjának legkisebb árnyalata visszhangzott a lel kében s mégis . . . Ejh, elvégre ő nem szeretett belé, — vigasztalta magát s talán csak a hiúsá­gát bántja. De meg olyan nagyon, na­gyon jól jött volna ki már ezen a nyá­ron menyasszonynak lenni. Istenem, hisz mi más czólját tűzik ki eg.v leánynak ! A mamák, a nénik a kurtaszoknyás csöpp korától fogva arra nevelik, igen, hogy férjhez mehessen . . . Bakó Jenő min­denkép megfelelt volna s Margit bizto san tudta, hogy az nem is maradt iránta rideg, — nem . . . A nap feljött az égen s ép a sze mébe sütött, hogy otthon becsukta a spa­lett-táblákat, mikor pedig lefeküdt az ágyba, csak odaszorította fejét a párnái közé s az elkapatott, büszke lány sírt, sírt keservesen. Bakó Jenő meg egyre húzatta kint a czigánynyal s töltötte a bort, a pezs gőt. — Ne szeressetek, egyikőtök se sze­ressen, ha mondom. Szép lányt szeretni pláne luxus. Szép lányból nem lesz soha jó feleség. Szeressétek a csúnyákat, a hamupipőkéket . . . Idegesen törülgette a homlokát, ha­lántékán lüktettek az erek. — Azért beszélsz ugy, mert magad éppen nagyon is szerelmes vagy, mit, a pesti szép leányba ? Bakó Jenő ráütött öklével az asz­talra : — Nem I . . . Aztán meg ráborult s a selyem zsebkendőjét odaszorította a két szemére. — Jenő, te Jenő, —kaczagták a ba rátái, — szépen vagyunk ! — Bolondság, tisztára buiondság, — nevetett fel ő is. S aztán mintha álmá­ban beszélt volna: Hogy is szeretném, persze hogy nem szeretem . . . Költse ges dolog lenne, költséges. Gyémántnak arany foglalat kell, csak nem gondolná tok, hogy dolgozni hagynám, pedig amúgy . . . Egymásra szorította az ajkát erősen s lehunyta a szemét. — Te, mondd, — szólalt meg újra s elkezdett kalkulálni. A fizetésem ezer­kétszáz forint. Kétszázat fizetek belőle a lakásomért, pedig cseppet sem bril liáns. Ötszázat odaadok az anyámnak, szűken fut ki belőle a háztartás s a mi még a fizetésemből megmarad, az kell a húgom báli ruháira. Elvégre tul szeret nénk rajta adni. No, mondjátok, nem tisz­tán őrültség lenne, most méga nyakamba venni egy olyan szépséges elkényeztetett portókát, a kit ezrekre neveltek, holott neki egy krajczárja sincs. Tul teszem magamat rajta, bolondság volt az egész. Szó sincs róla, hogy ne tetszett volna, de persze csak ugy futólag, tudjátok... Hej czigány, húzzad csak tovább : Szét foszlott soknak reménye a bál után .. A férfi és nő féltékenysége. — Egy nagy betegségről. — Van egy betegség, a mely hatására rombolóbb a nyargaló tüdővósznól, pusz titóbb az epidémiánál, fájdalmasabb a maró méregnél. Ez a betegség a félté­kenység. Minden egyéb más betegség csak a fizikumot támadja meg, a félté­kenység a szellemet is bilincsbe veri, bu­tává, nevetségessé teszi az embert. Es mi voltaképpen az a féltékeny ség, a mely annyira feldúlja az ember kedélyét és lelkét, a mely annyira be fészkelődik az ember agyaba, hogy azt megzavarja? Mi az a féltékenység, mely fegyvert ád a beteg kezébe, hogy azt test­vórje, neje, barátja ellen emeJje ? Mi az a féltékenység, a mely feldúlja a család békés szentélyét, árvává teszi a gyerme­ket, földönfutóvá a házasfeleket, mérget önt az életbe ós angol kénsavat arczod'ba, orgyilkost csinál .meghitt barátodból és árulót „Altér égód" ból ? Ped'g a féltékenység eme zavaros patakjának forrása kristálytiszta ós üdi tő ; a féltékenység szúró tövisének szülő­anyja a lelket andalító rózsa ; ot'. fogam­zik meg a féltékenység ördöge, a hol a szerelem angyala ébredezik. Egy forrásból fakad a szerelem ós féltékenység, egyazon gyökérből szívják éltető nedvöket a szerelem ós féltékeny­ség. Mint a hajnali csillag, ott ragyog a nap felkeltétől annak lenyugtáig éa ott tündököl a nap lenyugvásától annak fel­keltóig, ugy a féltékenység is ott ólálko­dik melletted, körülötted, b mned, rajtad, mihelyt a szerelem gyökeret vert szived ben, nyomban odaszegődik melléd a fél­tékenység is és hiven követ, mind az árnyékod. Az Istenek megbüntetek Pro metheust azzal, hogy Atlas hegy kőszik­láihoz lánczolták ós saskeselyük tépik a máját, a miért a tüzet ellopták az Ölim poszból a halandó emberek. Egy kis na­gyítással méltán mondhatjuk, hogy a szerelem az az isteni szikra, a mit az em­ber az Istenektől elcsent ós a féltékeny ség ama saskeselyű, a mely büntetésből vájja, marczangolja a gyarlók máját. És noha ugy a férfi, mint a nő fél tókenysógének egy ós ugyanaz a forrása, mégis nagyon eltér az egymástól termé szete ós neme szerint, mivel a szerelem is nagyon divergál a két nemnél. A nő szerelme tiszta,csergedezőpatak, a férfié rohanó ár. A nő szerelme lágy zene, a férfié riadó csatadal A nő szerelme szende hold­fény. a férfié égető, perzselő napsugár. A nő szerelme épít, a férfié pusztít. A nő szerelme eszményi, a férfié reális A nő szerelme önzetlen, a férfié önző. A nő szerelmével áldozatot hoz, a férfi szerelmével akaratot követel. A nő szerelme tartós, a férfié szal­maláng. A uő férjében évek multán is keresi a szeretőt, még akkor is, amikor a férfi kötelességből szeret. A nő szerelmében türdlmes, szerény, rabszolgád, a férfi szerelmiben türelmetlen, követelő, korlátlan ur. Ily eltérések mellett természetes, hogy a féltékenység is eltér a két nemnél. A nő féltékenységében eszélyes, tü­relmes, kitartó. A féltékenység furfan­gossá, leleményessé teszi, a féltékenysége csak vetélytársára vonatkozik, azt akarja ártalmatlanná, semmivé tenni. És mig a féltékenység férge rágja szivét, addig csábjának egész erejével magához igyek­szik lánczolni szeretete tárgyát. A férfi féltékenységében buta, harag­ja mindkét személyre terjed, szeretőjét és vetélytársát egyaránt gyűlöli ós a he­lyett, hogy igyekeznék azt magához lán­czolni, eltaszítja magától. A nő mindig féltékeny, még ha oka sincs — a férfi akkor is féltékeny, ha nem szereti féltő tárgyát És mig a nő el tudja titkolni félté­kenységének buját, bánatát, addig a férfi minden lépten nyomon elárulja. A nő annál jobban szereti azt, a kire féltékeny, gyölülete csak a versenytársát éri, a férfi féltékenységében elfordul szerelme tár­gyától ós gyűlölete mindakettőt éri. A nő, hogy megtérítse a tőle elhidegültet, félté­kenységet ébreszt maga ellen és ez sok esetben használ. A férfi azonban soha sem nyul ilyen fegyverhez. Általában véve a dolgot, legyünk féltékenyek, mert az szeretetünk és gze relmünk hőmérője, de féltékenységünk ne vakítson el bennünket ós ne vetkőz­tessen ki soha emberi móltóságunkból. Ok nélkül pedig soha se féltékeny­kedjünk ; ha pedig okot látunk — tárjuk fel a dolog veszélyes voltát az előtt, kit szeretünk és figyelmeztessük őt szere­tettel ós jósággal. A szeretet és jóság, párosulva a jó indulattal, alkalmas idő­ben csodát mivel, míg a durva basásko­dás reakciót szül ós daczot. Kuthi Zsigmond.

Next

/
Oldalképek
Tartalom