Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-09-02 / 70. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, szeptember hó 2-án. 70. szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A socialismus egyházi téren. Veres József, a békési esperesség esperese a most Kondoroson tartott esperességi gyűlésen jelentésében nagyértékü és bizonnyal széles körben feltűnést és eszmecseréket előidéző magvas fejtegetésben terjeszkedett ki a socialis kérdésre. Örömünkre szolgál, hogy a kiváló tanulmányt, mely a kérdést uj határokban mutatja és a mely Kondoroson valóban megérdemelt érdeklődéssel találkozott, mi reprodukálhatjuk olvasóinknak bizonnyal nagy élvezetére és a kérdés felderítése-, szanálásához kiváló publicistikaifeladatot végezve. Elmúlt az ezredév, az ünnepek éve, de nem dolog nélkül; következnek megint a dolog évei, de nem ünnepek nélkül. Nézetem szerint nagy tévedés volna a kitérések miatt akár általában a vallást, akár különösen a protestaus egyház elveit, vagy éppen egyik-másik lelkészt okozni. Sok gyökérből táplálkozik ez a fa ! Lenne csak szabad ugy irui és beszélni az állam ellen, mint az egyház ellen szabad; leune csak törvény, mely megengedné, hogy a terhektó'l való menekülés mellett szabad volua az állam kötelékéből is kilépni, mint a hogyan szabad a fehkezet kötelékéből : majd meglátnók egyszerre, hányan lennének azonnal államnélküliekké ! A socialismus közgazdasági, társadalmi kérdés. Utjábau áll akadályul az egyház, cz a lényegében conservativ szervezet; félre szeretné lökni útjából ezt az akadályt, azért támadja a vallást is, a lelkészt is ; ezeket támadhatja legkisebb veszedelmével, legkevesebb megtorlásra való kilátással. Nemcsak az egyház és a lelkész tekintélye csökken meg e kiméletleu és aránytalan mérkőzés hatása alatt, hanem általában mindeu tekintély ! A lelkész — ugy szólván - mindeu fegyelmi eszköztől megfosztva, hogyan birná megakadályozni — nem is az ő feladata — hogyan birná megkötni csupán a szép szó erejével a socialismust, holott az állam intézményeivel, törvéuyeivel, hivatalnokaival, fegyveres erejével kénytelen vele szembe szállui, sőt a mit maga az állam és a társadalom növesztett nagyra. Mert messze nyúlnak e fának tápláló gyökerei, rejtőzve a szem elől, a föld alatt. A vallástalanság nem oka, hanem okozata, nem gyökere, hauem gyümölcse a socialismusnak. Az általános védkötelezettség erkölcsmételyező következményei, az iszákosság, élvhajhászat, játékszenvedély, ünneprontás dédelgetése, a szülő, gazda, tanitó, lelkész, előljáró feuyitőjogáuak majdnem teljes elkobzása, a veszteségek, a törvénysértések, csa lások meg nem toriága, sikkasztások, visszaélések részrehajló elsimítása, a müveitek ragadós rossz példája, a művészetek, a sajtó izlésrontó, képzelmet mérgező, bűnt szépítő, sokszor bűnre bujtogató iránya, a vadházasság megtiirése: mind, mind növelik, táplálják a vallástalanságot, mert megingatják a népben a törvény iránti tiszteletet, megzavarják igazságérzetét, megtompitják erkölcsi értékét, megnövesztik gonosz hajlamait; az alföldön a tanyarendszer, mely nemcsak az egyház és lelkész, hanem a rendezett társasélet hatása alól is jórészt kivonja az ifjú nemzedéket s szokásaiban, jellemében elvadítja, hogyan birná ezt a magára hagyott, ked vét, szegénységre kárhoztatott, tekinté lyéheu megtépett, kedvezőtlen helyzetben levő egyház, igyekezetében ellensúlyozott, irodai munkálattal megbénított lelkészártalmatlaiináteuui, leküzdeni? ! Mit tegyen ? Kér, óv, int, fedd, küzd és tűr ; tűrni kénytelen, hogy vádolják, mert nem tud csudát mű vélni ; nem tudja egyszerre, akkor megfordítani a korszellemet, mikor saját művök hatásától megijednek az egyház ellenségei, mikor a vallástalauság piszkos hullámai összecsapnak azok fejei fölött, kik a vallástalanság elleni gátakat egymás után lerontották, az egyháziak iutelmét kigúnyolták, dorgálását kinevették, tanácsát félredobták, küzdelmét nehezítették, esdeklését meg nem hallgatták ! Most még csak távolból halljuk a kitörő vihar moraját, előszele csapott csak meg s fokozza csak hajónk körül a tenger hullámait, még uem korbácsolja : mégis a fenyegető vihar veszélyeinek előérzete nyugtalansággal hatja át a sziveket. Mindenki érzi, hogy válság előtt, harcz előtt áll a világ. Az egyház sem lehet e válság iránt közönyös; az egyház sem nézheti e liarczot részvétlen hidegséggel, hiszeu az ő hivei állanak mindkét táborban! Nem is közönyös, nem is részvétlen, hiszen éppen a beteg világnak van nagy szüksége az orvosságra, a mit a vallás adhat és válságos időkben szokott is adni. A protestáns, a róm. kath, egyház komolyan foglalkozik már a külföldön a jövő század eme főkérdésével: a focialismussal. Itt az ideje, hogy mi is résen álljunk, kiki a maga helyén ! Az egyház és az egyház szolgái mit tehetnek ? Nézetem szerint joguk és kötelességük lehetőleg gyöngíteni az érdekek ellentéteit Krisztus evangelioma szellemében, euyhiteni a bajok okait, elősegitvéu az evangeliomi elvek igazi életbeléptetését, a nyomor csökkentése, a szenvedők vigasztalása, a gyeugék gyámolitása által ; joguk és kötelességük közreműködni — a mig lehet — a fenyegető viszály elodázásában. És ha a küzdelem, a harcz kitör, 8 a két tábor szembeszáll: az egyháznak akkor sem lehet, akkor sem szabad a részvétlen néző tétlenségével bevárni, mig az életlialálharczban egyik fél leveri a másikat; sőt teljes erkölcsi ereiével részt kell neki is vennie a küzdelemben, uem egyik vagy másik fél oldalán vagy ellenében, uem azonosítja magát egyikkel, nem lévén elletisége a másiknak, hauem mint békekövet, közbenjáró barát, életmentő orvos tehet mindkét félnek nagy szolgálatokat. Az érdekek ezen összeütközésében a kapzsiság, irigység, gyűlölet adja a fegyvert a küzdő felek kezébe, az egyház a küzdő felekben az embert tekinti s az önmegtagadás, áldozatkészség, szeretet igéivel igyekszik lefegyverezni őket. Az egyház ereje uem anyagi vagyonában, politikai hatalmában áll, hanem erkölcsi hatásában. Elmúlt az az idő, mikor a vallás nevében az egyház papsága a kor„ Békésmeg yei Közlöny' 'tár Gá] a. Szerelem és hűség. — Népies rajz. — — A „Békósmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Nagyon szép leány volt a Selyem Ágnes. Gyermeteg karcsú alakja, kis fehér keze, mely azonban a legerősebb munkát is birta, szép, rózsás arcza, nagy kék szeme, barna haja olyanabbá tették annál a tündér arcznál is. Bámulták is a legények szemre főre, közeledni nem mertek hozzá, pedig sokan odaadták volna érette az életüket: nem ér tz nélküle semmit, egy fabatkát se. De hat megvolt már Ágnesnek is a magáé : a Dali János fia, a Ferkó Szép száll legény. Hatalmas, mint a fenyő, erős, valamint nőttény oroszlánok közt a him és szép, hogysem tulipánok közt a rózsa. Evvel pedig nem tanácsos kikötni. Csak távolról bámulják őket a legények és a lányok kölcsönös irigy séggeí. Jaj volna annak, a ki egy rossz szemmel is nézne ra : azt a hatalmas Dali Ferkó rögtön pozdorjává törné . . . Most is, a hogy ott ülnek egymás mellett a korcsma udvarán, várva a táncz kezdetét, a többiek félrehúzódtak onnan es c-ak halkan beszélgettek egymás közt. Az udvar másik sarkán is áll egy legény és leány, gyönyörű pár. A leány egyenes, erős tartású, szőke fürtökkel és kék szemekkel. A legény mindenben méltó társa a Dali Ferkónak. Magas, erős, szép, mint amaz. De mig a Dali Ferkó apja gőgös (hatalmas), hat ökrös gazda, a ki több birói hivatalt viselt : a Szegő Sándor apja csak a csőszi tisztig vitte fel, de abból is kibukott, mert nagyon sokszor bentfelejtkezett a „Nyúzd meg" csárdában, most meg bánatában még többet iszik. A fia pedig csak béres legény és itt is csak a szeietője révén van, a ki a mostani bírónak. Biró Tamásnak a lánya. Gazdag leány, a kire két haz van esendőben ós a kire a nagybirtokon kivül szép pár falka jószág is néz. Es ő nem utallja szeretni az apja legényét, a ki pedig többet néz a Selyem Ágnes szemébe, mint a szegény biró Éviébe. Fel is sóhajtott szegény e miatt. — Ugyan

vSándor bácsi, mit nézi ugy azt az Ágnest Öleljen meg inkább engem. A legény homlokához kapva fordul félre és nem szól semmit. Csak később mondja könnyel a szemében. — Az Isten, áldjon meg Évi. Ne törődj te velem. Hagyj el engem. Nem szeretek ón már téged .... Sárgulva hull már a levél. Ősz van. Nvár óta sok minden törtónt, már a Dali Ferkó is elvette a Selyem Ágnest és — ugy hallik — jól élnek. Ferkó szorgos gazda, jó ember, korcsmába nem jár: mi kell egyéb . . . A mikor vasárnaponkint bemennek kettecskén a templomba, rajtuk marad az ember szeme. — Valahára egy szép pár. Imádkoznak is mindaketten a boldogságért. Egyszer csak tagba szakad a Ferkó imádsága, a mikor Biró Evi elment, a fülébe súgja : — Beszélni valóm van kelmeddel. Délután a korcsmában. Dali Ferkó uem tudja mire vélni a dolgot, de csak nyu godtan fejezi be az imádságát ós vezeti haza a feleségót. Délután felveszi az ünneplőjót ós in dul. — Beszólni akarok azzal a Szegő gyerekkel, tudod, hogy elállana az hozzám. Biróéktól, ugy hallom, kitették a szűrét. A korcsma udvarán már vár rá Biró Évi. Szegény szánandó egy alak. Összeesett, arcza fonnyadásban, csak a szeme ragyog tűzzel, kezében csokrot tart: viszszás illatú az nagyon. — Isten adjon, Évi, Hadd hillora, hát a mondókád. — Fogadj Isten. Nem fogja meg bánni, hogy megszivelte kérésem. Hanem üljön le kelmed oda ni, én meg emide ülök. Szembe ült vele. Orczája lassan pirulni kezdett, alakja egyenesedett. Jaj annak, a ki a szemébe néz. — Sokkal tartozik nekem a kelmed felesége, nagyon sokkal: a boldogságom mai. Azt ragadta el tőlem. kj. Ágnes, a kékszemű angyal, a ki háromig se t ud olvasni, mit bámul rám olyan mereven. Igazat beszélek ... óh bár ne volna igaz. De ne féljen, nem fakadok sirva azon. De bosszút állok. Bosszút kelmeden, meg a feleségén, ne csudálkozzék, hallgasson meg. . . . Azt tudja kelmed, hogy szerettem Szegő Sándort. Nem volt boldogabb teremtés nálamnál, mikor ugy estenden kiültünk a lóczára. 0 amúgy csatakosan, a hogy a munkából hazavegyegett. Beszéltünk a boldogságról. Pedig nem volt gazdag. Az apja szegény ember, az anyja volt gazdalány. De kitagadták, mert sze gényt szeretett. O amolyan gazda és szegényből ősszeábdalt legény és ón mégis szerettem. Az apám sem szólt semmit, mert azt mondtam, ha nem adnak Sándornak, elemésztem magam. Beleegyeztek és ón boldog voltam. . . Azt hittem, szeret. Pedig már akkor is a kelmed feleségéhez húzott. Az Isten akárhová . . . Ferkó be akarta fogni a száját, de Évi olyan pillantást vetett rá, hogy menten elhagyta az ereje és csak bámult, nézett abba az ördögi szemekbe. Biztos voltam benne, hogy nem lesz az enyém. . . Csak arra nem számítottam, a mi törtónt . ; . Nem ölték meg, engem se tettek el, apám se ortályoskodott, de elvette tőlem a kelmed felesége . , . most már járhatok utána, vidámíthatom, szívhatom a fogam, kereshetem a boldogságom . . . mit ér ? Nem az enyém ő már, a kelmed feleségéé. . . No, ne ungorkodjék . , . Ágnes nem tud róla . . O csak kerülgeti azt az asszonyt, mint az árnyék .. Jó ... én sem acsarkodom, de feldúlom a kelmed boldogságát ... Ez a sor.. . kelmed sem fog tehetni róla, de utánam fog járni, . . . kinevetem .... kelmed őrülni fog értem. . . , Látja, elmondom előre . . . Tegyen valamit, mert elkárhozik . . . kerüljön, . . En nem vagyok nyifatag . . . Szeretett, most nem szeret. . . . Most jövök ón ... . agg eb bánja dolgát .... Szenvedélyesen, lázzal beszólt. Keble lihegett. Teste azonban többször végigrázkódott. . , . Ferkó már nem látott semmit, nem hallott semmit . . , csak nézte azt a két szemet, a mely egész menyországot igér, mégis csak poklot ad. Evi hátrahajtotta a fejét ós nézett merészen Ferkóra . . . — Ezt elmondhattam volna három szóban is, de nem értem volna vele azt, a mit igy. . . Biró Évinek igaza lett. Hónapok teltek ós a derék, szorgalmas gazdából, korhely, naplopó, korcsmalátogató ember lett. Nem törődött többé a feleségével. Járt, szaladt, bolondult Biró Evi után, az meg csak csalogatta, hivta maga után, azzal a pompás tekintettel, a mit a vért szagolt állat mutat, kínozta emberfeletti módon és mikor az esze utolsó porczikáját is elveszte : jót nevetett rajta . . . A felesége pedig otthon ül és keresi a boldogságát a piczi fiukban . . . Este van. A lámpa kísérteties fényt áraszt a szobában. Szegény Ágnes mellette ül a bölcsőnél. Lehajtott fővel ringatja és dúdol szomorubbnál-szomorubb nótákat. A szenvedés, a bánat nem látszik-meg az arcán, Epp olyan rózsás, viruló az, mint esz tendeje, csak a keze barnult meg a sok dologban. — Hagyja el, fiasszony a ringatást — szól be a cseléd— alszik már a gye-