Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-03-18 / 22. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Csütörtök, márezius hó 18-án. 22. szám. BEKESMEGT mm KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTA BTALMU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-uteza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap es csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szam ara 8 K\ Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appcnyi-utcza 891/„ sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Temetkezési társulatok. A szomszédban Hódmezővásárhelyen szörnyű bünpört tárgyalnak. Egy csomó parasztasszony s elvadult, morál insa­nityban szenvedő ember áll szigorú birája előtt. Ezek az erkölcsi nihilis­ták a legszörnyűbb módon gyilkoltak : résztvevő kebellel adták be derelyében a mérget, könnyező szemekkel nézték végig a kinlódókat, ravataluknál a bánat vad óbégatásaival igyekeztek a gyauut elhárítani és mikor családjuk tagja el volt földelve, akkor fölsze­degették értük a temetkezési társula­toknál a — dijat. Soha gyalázatosabb vérdijat nem adott még ember, minőt a Jager Marinak és társainak Vásár­helyen fizettek. Nem az eset hajmeresztő, borzalmas volta adta a tollat kezünkbe. Mindenki tudja, hogy Békésmegyébeu tulou-túl sok temetkezési egylet vau, melyeknek megrendszabályozása a mult évben üdvös és már tovább alig halasztható módon, megindult. Azt azonban nem tudjuk, hogy az egyletek kajsza köny­velése között a hatóság vizsgálta-e váljon egy azonuevü emberek, mint bebiztosítottak, előfordulnak-e a kü­lönböző temetkezési társulatokban ? Mert ide is lehet Madách szavait alkalmazni: „Mindenki gyanús nekem, a ki él !" — igy feltétlenül gyanús körülmény, ha magatehetetlen öreg­emberek, bérszolgálatra utalt szegények tiz, vagy kevesebb lielyeu is biztosítva vannak temetés és más kegyes célokra. Jüger Marinak nem lehet vala az embergyilkolást oly nagy mérvben űzni, ha nem lettek volna a pénz kapzsi emberei, akik háborgó lelki­ismeretüket könnyen elhallgatták, mert sok, sok pénz kínálkozott. Igy történt meg, hogy Gulyás Kis Sámuel 17 helyen biztosította a cselédjét és az­tán szerecsikával étette meg. Ha Vá sárhelyen a hatóság kimondja, hogy a temetkező társulati könyvecskéket más meg nem veheti, ha a társulat olyannak, a ki három helynél is több társulatnál biztosítva vau, nem fizet, akkor egy szörnyű büupörrel judika­turáuk szegényebb lenne és nem kel­lene az alsó nép morális elzüllésén kétségbeesni. Azt a békésmegyei vizsgálatok megállapították, hogy némelyik oros­házi magyar minden szégyenpír nél­kül spekulált a beteges embertársa halálára s ennek tudtán kivül, vagy ennek tudtával, melyet egy kis pálin­kával hangolt, — iratta be az ille­tőt a halálesetén dijakat fizető társu­latokba, melyek éppen a beteg, ha­lállal eljegyzett emberek tul nagy je­lentkezése miatt, a tönk szélére ju­tottak. Nem tudjuk a vizsgálatokkal egy­idejűleg megállapitoíták-e azt, hogy nem találkoztak-e a spekulánsok kö­zött fiók Grulyás, Kis Sámuelek, a kik a cselédjüket hét-nyolcz helyen is kegyesen biztosították, mert ez eset­ben a gyanú nagyon közelben kullog, miként csak Jager M. hiányzott, hogy a mennyiben a halál megtréfálni akarná a vele spekulálót s szerecsika tegye meg a szívességet. A vásárhelyi szörnyű bünpör alkal­mából fölhívjuk a békésmegyei tőszói gabirókat, kik a könyvvezetéseikben is rettenetes, existentiájukban sokszor kétségbeejtő temetkezési egyletek belső életének vizsgálataival már eddig is nem eléggé méltányolható dolgot vé­geztek, tegyék vizsgálatuk tárgyává, ha váljon a különböző társulatokban egy azon nevű tagok nincsenek-e, a jövőben pedig kellő nyilvántartás szem­pontjából utasíttassanak a társulatok tagfölvétel esetén ezek bejelentésére, végül pedig utasitandók lennének e társulatok, hogy csak községbeli il­letőségüeket vehetnek föl tagjaik közzé. A bűnt nemcsak büntetni, de a bűnre szolgáló alkalmakat el kell pusz­títani. Jiiger Marinak és társainak csak egy mentségük van : hogy a vá sárhelyi hatóság szinte szemet huuyt az ő Bertalan éjszakáik öldöklései előtt. Gazdasági egyletünkből. — Mütrágyázási vitáról jelentés. — Verseny és kiállítás Csabán. — Bonyhádi tehenek vétele. — Miniszteri leiratok. — Egy kis socialis vita. — Gaidasági egyletünknek igazgató­választmánya mult vasárnapi ülésén több érdekes gazdasági ügyet tárgyalt és intézett el. Legérdekesebb volt az a dis-­kussió a mi a mezei sztrájk ügyében folyt. A megállapodás helyes is : a gaz­dák egyeteme szintén felirattal fordul már jó eleve a belügyminisztériumhoz s egyletünket vád nem érheti, hogy nem kellő idején kívánta a mutatkozó bajuk ellen az intézkedést. Viszont a munkások is meglehetnek győződve éppen a lapunk­ban alább közlöttekből is, hogy a gazdák egyesületében az ő jogos kívánságaiknak mindenki szószólója s barátja. Ne lépje­nek tehát a túlzás lerére s főleg a strájk mozgalommal, a mely csak nekik fog télen ínséges napokat szerezni, hagyja­nak föl. A gazdák bármily helyzetben segí­teni fognak magukon, de ők magukon, ha strájkolnak, sehogysem segíthetnek. Jól gondolják meg! A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő: Az ülésen mindenekelőtt dr. Zsi­linszky Endre olvasta föl nagy figye­lem mellett jelentését. Ugyanis részt vett az országos gazdasági egylet által ren­dezett mütrágyázási vitáján s küldetésé­ről hosszabban számolt be. A jelentés tű zetesen ismerteti a vita szép eredményeit. Cserháti Sándor tanár és gazdasági író vezette azt be, aztán a vitában részt vettek Budapesten Ottocska Béla, Bujanovits Sándor, Rovara Fri gyes, E m ő d y József stb. Mindegyik elméletileg s gyakorlatilag verzirt gazda a szuperfoszfatot, nitrogén műtrágyát ajánlotta. A szuperfoszfát az istálló trá­gyával vegyitette, ennek erejét fokozza. A vita általánosságban azt állapította meg, hogy a magyarországi talajokra leg­jobbak a fi)Bzfortrágyák % mert foszforban legszegényebb a magyar föld A bonyhádi tehenek vásárlása kér­désében a titkár bejelenti, hogy eddig hatan jelentkeztek, hogy venni szándé­koznak, ezenkívül többen szándékukat jelentették be. A választmány a mult gyű­lésen megbízta Zsilinszky Endrét és Z 1 i n s z k y Istvánt, hogy Bonyhádra utazzanak el tehenek vételére. A vételt még e hóban megfogják ejteni. Vita folyt azon kérdés körül, hogy a Bonyhádrol hozott anyag árverés, vagy sorsolás utján adassék-e ki ? A vitában részt vettek Reisz Si­mon, a ki az árverelés, Sváb Lajos a ki a sorsolás, Zsilinszky Endre dr. a ki vagylagosan, a jelentkezőkre sorso­lással, a nem jelentkezőkre árvereléssel ejtenék meg a bonyhádi vett tehén anyag „BékésmegyeiKözlöny"tárcála. Igazság. Irta: Bartóky Mariska. Ezelőtt lizenöt perczczel, mig ott ültünk a jól fűtött s megillatosított sza Iónban, szerettem volna igaz, hogy köz­megbotránkozásra, a kicsi ébenfa asz talra egy csattanást ütni, hogy a fecsegő, sziszegő had némuljon el addig, mig én fölemelt fővel, egy mély lelekzet után elmondhattam volna : „igen ennek igy kellett lenni; mert hisz van igazság még a földön." Hogy miért keresem én az igazságot? Hát mert az olyan jól esik az em bernek manapság, mikor olyan ritk n van hozzá szerencséje s igazán felujjong a lelke, mint most is, mikor egyszer el elcsípheti az ember. Milyen szomorúságom volt nekem ezelőtt vagy három héttel, hogv Szerepi Aladár elveszi a kis Tázlár Évát. Nem értettem, miért kellett ennek igy történni; egy ember, a ki minden­denben korrekt, niijrt kell annak még a szerelemben is olyannak lenni. Mert Szerepi Aladár a kétségbeesé­sig tökéletes ember s csak hogy őrült iséget kellett elkövetnie, hogy tökólete sen emberis legyen. Szép volt, a milyen szép egy szőke férfi lehet, ezt a termé­szet adta neki staffirungba ; tanult, so kat tanult ember volt ; ezt már részben és általában maga szerezte magának ; volt két prédikátuma s egy negyedmillió vagyona, na ezt már az apjától örökölte ; keresetlenül elpgáns volt, ugy hiszem, ez vnlt az anyai jussa ; a parfümjet London­ból hozatta, de oly diszkréten használta, hogy az ember e mellett észrevehette, milyen jó szabású a zsakettje s hogy mindig puha, elefántcsont-szinü selyem echarpe ot visel. Vivott, mint egy görög isten ; lovagolt, mint egy másik görög isten ; az egyéb tökéletességeit nem me rem elsorolni, kifogytam a hasonlatokból, aztán pontos hrvatalnok volt, mégis egy mentő hasonlat, mint Sanyaró Vendel; mert hivatalnok volt, Az ügyészi fizetése éppen elég volt czigarettára, meg elefánt­csontszínű selyem echarpeokra. Az asszonyok halálosan szerelmesek voltak bele, a leányok még annál is job ban s a mit legelőször kellett volna mon­danom, a mamák : ezek már csak só­hajtozni tudtak, ha meglátták őt. Aztán csodálatos természete van ; ha asszonyok­kal beszél, merészebb a legflirtebb asz­szonynál, néha szinte vakmerően hatá­rozott a kijelentéseiben s ha egy lány mellé kerül, a hangja tompa, lágy lesz, holdsugárból, meg gyöngy virágból fon füzért, a mibe a merészebb lányok, nagy csalafintán bele szeretnék szőni a mir­tuságát is. A mamákhoz udvarias, lekö telező és hallgatag. Mennyi mindent megértenek ebből a hallgatásból 1 Hát végkép nem tudtam megérteni, hogy is lehet ennyi tökéletességgel élni; és egész nyugodt vagyok most, mikor kiderült, hogy tudott egy olyan bolond ságot csinálni, a miért meglehet bocsá­tani összes .tökéletességeit. Nem ismerem a Tázlar Évi szivét, de merem remélni, hogy kisebb sebet ütött rajta a mai hir, mint a hiúságán ; ezt pedig be lehet fol­tozni esetleg egy cs. és kir. kamarás ne­mesi czimerével; hanem a Parajdinó szí vét azt ismerem. Milyen szív volt az 1 Egyszerre tudott lelkesülni egy kikefólt, uniformis s egy frissen vasalt frakk tulaj­donosaiért. Az özvegyi tiiulus több jogot biztosított neki, mint a mennyit a hit vafsi kötelesseg mellett egy asszony meg szerezhet magának. Parajdi Andor elég előzékeny férj volt arra, hogy életének hatvanhárom s boldog házasságának má sodik évében meghaljon ; ez igazán vele született ós vele halt előzékenység volt. AZ asszony elég nehéznek találta a lenge özvegyi fátylat egy farsangon át, az elmulasztott mulatni vágyás tört ki belőle s ragyogott démoni szép arczán, mikor sárga selyem-brokát ruhájában, szabadon hagyott vállakkal lebegte kö­rül a táncztermet. És bomlott utána min­denki s bizonyára nem egy frakk belső zsebében zsugorodott össze a vérvörös gránát virág, mert a szobalánya másnap alig talált egyet kettőt a válcsokorból. Mindenki, mondom, mindenki csak Sze repi Aladár nem ; de mikor az asszony mellette suhogott el, beharapta az ajka szélét 8 gyorsan a legelső fehér illuzion­tcilett mellé ült, a mamák teljes meg­elégedésére. Máskor meg a fekete bársony-uszály selyembélése siklott végig a lakk-topán­ján, eredménytelenül, mert a közeledés lehetősége is ki volt zárva ennek a tö­kéletes embernek a részéről. Már egész bizalmasan tárgyalták vele a Parajdinó viselt dolgait, ő hallgatta az asszonyok irigy, a lányok féltékeny s a mamák megvető véleményét s ez a hall­gatás, ez a diszkréczió megint növelte az ázsióját. Már második éve, hogy a szép, fe kete Parajdinó járja ós járatta a bolond­ját ; mulatott, élvezte a szabadság isteni érzését, mire a kis Tázlár Evi először vett fehér illuzionruhát magára, sok-sok gyöngyvirággal. A vállai kihegyesedtek a fodrok közül, a karjai hosszuk s véko­nyak voltak s ha azt kérdezték tőle, szeret e tánczolni, a haja tövéig elpirult, mig kimondta, hogy igen, de ezt a fele­letet négy nyelven, a nyelvtani szabá­lyoknak teljesen megfelelően tudta volna elmondani. A helyzet szignaturája az agarász­egyleti bál után ugy mutatta, hogy a mamák összes hálókészleteiket bevonhat­ják ; a méltóságos Tázlár mama kigöm­bölyödött arcza volt rá a döntvény. Es ón is igy hallottam, hogy Tázlár Evi lett a győztes ; hát persze, hogy ha­ragudtam. Égy kicsit kétkedő vagyok ; néha — meggondolatlan pillanatokban — szoktam jósolgatni, következtetni. Csak hárman voltunk a téli kertben, a melyik a főispáni lakás szalonjából nyilt. Paraj­dinó oit állt az azáleák mellett s ugy, hogy a karjuk csaknem összeért, állt mellette Szerepi. Az asszony szótlan volt, ives szemöl­deit magasra vonta, egy kicsit előre haj totta a fejét, a mint hallgatta, a mint a férfi beszélt; hevesen, szakadozottan be­szólt, aztán az asszony egyszerre felrán­totta gömbölyű vállát, félig elfordult, mi­kor mondta: — Mit törődik maga mindezzel 1 A férfi szinte dühösen felelt: — Igaza van 1 Semmi közöm hozzá. Aztán szétváltak, de Parajdinó sen­kit nem engedett a kocsijára, mikor házi­készültünk. Ideges volt, szúrta, gúnyolta, a ki szólt hozzá, de másnap a jégen már megint a régi volt: kaczagott, mulatott. Csak tegnap történt: tévedésből épen azon a napon, mikor Tázlárék zsurja volt. Az Evi frufruját éppen egy óráig sü­tötték s egy másik órába került, mig el határozták, melyik blúzt, vegye magára. Azalatt az özvegy Parajdinó lakásán halálos csend volt, csak a hÜó^zobn füg GENCSI JÓZSEF Legnagyobb és legjobban felszerelt Tavaszi idényre divat újdonságok í* , i. , .. i , Nap és esőernyők, finom keztyük, tern és llöl divat UZlCtö. ingek,gallérok,kézelők, nyakkendők 11.-Csabán, főtér. Angol férfi és gyermekkalapok, va­lódi karlsbadi férfi, női és gyermek­czipők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom