Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-03-25 / 24. szám

gyula-doboz-bókési kőüt agyon van ütve, az nagyon, de nagyon csalódik. Igen is lejut a napirendről ma s lehet, hogy évek hosszú során nem fog napirendre kerülni. Többet mondunk: adná az Isten, hogy ne is kerüljön. Ezt tiszta szivből kivánjuk. Kívánnánk pedig azért, mert ezt az ut kikövezését csakis a Doboz-Békés közötti 1876. és 1888-iki maksári kiszakadáshoz hasonló ujabb árvízkatasztrófa fogja újólag felszínre vetni. Ily árvízkatasztrófának pedig a kettős Körös balparti vonalán a belebbezós daczára a fenti esztendőkéhez hasonló abnormis idő s viszonyok között matematikai pontossággal be kell következnie." (Ejnye, kedves laptárs, miért nem fixirozta mindjárt az időt, mikor ezt a mostani uti „katasztrófát" az árvíz-katasztrófa olyan matematikai pontossággal megigazítja.) A valóban érdekes közlemény pedig, mint nagyon sok ezen a világon, a következő méla akkorddal végződik : „Sőt ki tudja! Talán a csodák kora sem járt még le egészen. Még abban is bizunk, még abban is hiszünk, hogy a gazdasági egylet meggondolandja, hogy habár a békós-doboz-gyulai kőut Csaba városát területileg nem is érinti, tekintettel mégis ama körülményre, hogy a kettős Körös balparti töltésének megerősítése nem csak Békés existencziáját biztosítja, hanem az árvízzel szemben Csaba város biztonságát is fokozza, utóbbi szempontból a maga erkölcsi támogatását sem fogja a békés-doboz-gyulai kőuttal megvonni, mint ahogy most annak ellenére a csaba-dobozi ut érdekében érvényesítette." íme, az a lenézett, az a munkátlanságáórt agyon-birált egylet valóságosté nyező lesz, mikor föl kell hangolni arra, hogy a gyulai lap álláspontjának kedves nótát fújjon. Miután pedig mi bármely közfor galmi útnak kiköveztetését hőn óhajtjuk, igy a békés-doboz-gyulai útnak kikövezését szívesen vesszük ós fogjuk látni — katasztrófa nélkül is, majd ha a forgalmasabb utak építési programmja befejezést nyert, de mindenki tudja, hogy: Róma sem épüit egy nap alatt! Tatay János f Váratlanul, széles körben részvétet keltve, örök álomra hunyta be szemeit, a községe és megyéje virágzásáért küzdő jó Tatay János, e törzsökös közéleti alak, kit e sorok irója szeretettel ós vidámsággal annyit vett tolla hegyére, kinek közmunkásságát kíméletlenül a halál megszakítja, kinek emlékét annyiak érző szive őrzi meg. Mind ritkul azoknak az embereknek száma, a kik a közéletben fáradhatatlanul, sok gáncsot eltűrve, sok személyes ellenséget szerezve, önzetlenül nem szűnnek meg működni: a jó Tatay János is ezek sorát ritkítja ; ha nem is mindég sikerrel, de mindég buzgósággal szol gálta a közügyet, a hová állították ; köznondásos volt a szónoklat iránt való szenvedélye, mindenki tudta, hogy akár a zöld, akár a fehér asztalnál egy tuczatnál kevesebb beszéddel nem kelt föl. Intimebb körben Tótkomlós Széchenyijének nevezték, mert mindent, a mit a vidéki községekben alkottak, az öreg az ő nagy buzgalmában Tótkomlósra akarta volna tenni. Az ő mozgatására lelkese dett mindenki a most már kész és virágzó békés csanádi vasút iránt, mely nek megnyitásán ezt mondotta e sorok írójának. — xLibben a vasút ügyben három híján ezerszer szólaltam föl nyilvánosan, a nógyszemközötti kapaczitációt nem is számítva. Mikor az orosházi szolgabírósághoz a harmadik szolgabírói állást szervezte a vármegye, általános csodálkozásra és nem kisebb derültség közben fölszólalt az öreg Tatay s azt kívánta, hogy az orosházi szolgabíró T.-Komlóson lakjék Szóval afóle szolgabírói különítményt ki vánt a jó öreg. Nem kevésbbé tudja mindenki, hogy midőn T a 1 1 i á n Béla főispánt installálták, az öreg egy horribilis lapszust eresztett meg, midőn ezekkel vezette be beszédét: „Selten kommt was besseres nach," Ezt az öreg restelte is s azzal ütötte el, hogy még sem mondott bolon dabbat, mint Makó város polgármestere, a ki midőn Verhovay val Czegléd utczáin sétált, nehogy záptojásokkal megdobálják, „levett fejjel" sétált el a tömeg előtt. Klasszikus irója volt Forgó bácsi s nem konkurrálhatott szónoki fordulatokban vele senki, mert a derék gyermeknevelő irkatábláin levő versikókkel ejtette káprázatba hallgatóit. Most már nem hallgatjuk az öreget többé és csak hogy nem hallgatjuk az ő rekedt, az elnöki csöngettyüt felüllicitálni akaró hangját, — tudjuk meg, mit veszítettünk benne. Mert munkás, min den szépért és jóért hevülő derék polgár ember volt. A tót-komlósi 150 éves ünnepélyt, Jankó János emléktáblája iránti mozgalmat nagyban ő mozgatta. * Tatay János 1831. decz. 10-én született Nagyváradon. A gyógyszerészi kurzust Bécsben végezte. Pályáján először Gyulán működött s midőn báró Wenckheim Bélát ott ünnepélyesen fogadták, az ifjúság szónoka ő volt. 1861ben engedélyezték számára a tótkomlósí gyógyszertárat, melyet 1893-ban eladott. A községi ós megyei életben nagy tevékenységgel működött. A takarókpénztár, békés-csanádi vasútnál igazgató, ipartestületi elnök s minden társadalmi mozgalomnak Tótkomlóson vezetője. Két éve asztma támadta meg s ez is vitte 66 éves korban sírba. Temetése tegnap délután nagy rész véttel ment végbe. Ravatalánál a községi elöljáróság, képviselőtestület, ipar testület stb. jelentek meg, koporsóját sok koszorú borította. A temetési szertartást K ó d y Márton, orosházi ref. lelkész vó gezte, Gajdács Pál ev. lelkész meg ható gyászbeszédet n ondott. Elhunytát szerető neje, szül. Puhl Karolin és fogadott gyermekei Kálmán és Béla gyászolják, de őszintén gyá szolja Tót-Komlós, Békésvármegye, mely az elhunytban munkás tagját veszítette el. Nyugodjék békében 1 MEGYEI EGYLETEINK. — Csaba város közgyűlése. Csaba kép viselő testülete holnap, pénteken ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. Ir noki állás választás utjáni betöltése. 2. a csaba-apácai mezőgazdasági vasútnak 30.000 kamatozó kötvény vétele. 3. 130 esetleg a mennyiben a fentebbi vasút segélyezés megszavaztatik : 160 kölcsönfelvételének névszerinti megszavazása. 4. Gyumbjér György portavétele. A megyei tanitóegyietnek négy fiók köre tartja meg a napokban járásköri gyűlését. — JI békés-csabai járáskört B. Csabára f. hó 2o-ére, délután 3 órára, a polgári leány iskolában tartandó ülésre hivta meg D o n n e r Lajos, egyleti elnök. Tárgyak : Szervezkedés. — Az alapszabály-tervezet tárgyalása. Előadó Donner Lajos. — A járásköri ügyrend-ter vezet tárgyalása. Előadó Singer Manó. — Indítványok. — JI gyomai járáskör gyűlését Gyomán f. hó 27-én, délután 3 órakor a városháza termében tartja a következő tárgysorozattal: Elnöki előterjesztés. — Az alapszabály tervezet tárgyalása. Előadó S z ü t s György. — A járásköri ügyrend-tervezetnek tárgyalása Előadó V e 1 a s i t s György. — AZ őszi köri gyűlés helyének megállapítása és a tótelek kitűzése. A gyűlést Veress Lajos járásköri elnök hivta össze. — JI gyulai járáskör gyűlését Gyulán e hó 25-ón, délelőtt 9 órakor a polgári fiu-iskolában tartja meg. A gyűlés tárgyai : Elnöki előterjesztés. — Az alapszabály tervuzet tárgyalása. — A járásköri ügyrend tervezetnek tárgyalása. — Pénztáros választás. — Az őszi köri gyűlés helyének megállapítása ós a tételek kitűzése. A gyűlést összehívta : P i v á r János, járásköri elnök. — JJz orosházi járáskör TótKomlóson f. hó 31-én délelőtt 9 órakor a községháza tanácstermében tartja meg gyűlését. Tárgysorozat: Elnöki előterjesztés. — Az alapszabály tervezet tárgyalása. Előadó Csonka János. — A járásköri ügyrend tervezetnek tárgyalása. Előadó Horváth Béla. — Az őszi köri gyűlés helyének megállapítása és a lételek kitűzése. — A téli felolvasások vezetésére 3 tagu bizottság választása. — A gyűlést Podsztrelen György járásköri elnök hivta egybe. — Közgyűlések. A csabai iparos daloskör ma csütörtökön délután tartja évi közgyűlését. — Ab. csabai nőegylet pedig vasárnap, márczius hó 28-án délután 3 órakor a polgári leányiskolában tartja rendes évi közgyűlését, melynek tárgysorozata: évi jelentés, választások és ne taláni indítványok. — Ipartestületi közgyűlés Az orosházi ipartestület márczius 25-ón délután 1 órakor, az „Alföld" szálló nagytermében tartja meg évi rendes nagygyűlését a következő tárgysorozattal: Í jegyzőkönyv felolvasása 2. Elnöki jelentés a múltévről. — 3. Pénztárnok jelentése. 4. Számvizsgálók jelentése. 5. Elnök választás. 6. 3 számvizsgáló választása. 7. 24 előljáró ós 12 előljárosági póttag válazztása. 8. Költségvetés megállapítása 1897. évre. 9 Esetleges indítványok (4 nappal a gyűlés előtt 10 tag által aláírva az elnökséghez beadandók). A gyűlésen csak azok jelenhetnek meg és szavazhatnak, a kik 1896. deczember 31 ig járó tagsági dijaikat a gyűlés előtt 4 nappal lefizették. „Békésmegyei Közlöny" távirata. A képviselőházból. Budapest, márc. 24 (Saját tud. táv.) Várossy Gyula a képviselőház mai ülésén csakugyan interpellálta Bánffy Dezsőt, mi igaz a lapok ama közléséből, hogy ő prejudikálva az összefórhetlenségi bizottság ítéletének, nyilatkozott, mit tart az JIndrássy incompatibilitásáról ? A miniszterelnök nyomban felelt, ha joga van Várossynak az összes képviselők incompatibilitását szóvá tenni, neki is joga van nézetét nyilvánítani. Bejelenti még, hogy a jelen ülésszakban törvényjavaslatot nyújt be az incompatibilitásitörvóny revíziójáról, melyben ad hoc bizottság kiküldését kéri. ÚJDONSÁGOK. — A békésmegyei gazdasági egylet igazgató választmánya márczius 28 an, d. e. 9 órakor B.-Csabán a casino nagytermében ülést tart a következő tárgysorozattal : 1. A gépkiállítás rendezése ügyében kiküldött bizottság f. hó 21 én tártott ülése jegyzőkönyvének előterjeszNovember vógefelé járt az idő. Az ősz halovány tündére végiglengett a sápadt vidéken. Hűs fuvalom zizegtette meg a lombokat. — Hulljunk le a sírba 1 Nincs itt mire várfii. — Hát nem teljesült be álmotok? kérdó a tündér. Civakodó házaspár jött elém. A férfi fölemelt öklökkel űzte a nőt. A nő hirtelen visszafordult ós arczul ütötte a fér fit. Leteperték egymást a földre. Szinte tajtékoztak a dühtől. „Te czudar I rikácsolta a férfi, bár sohase láttalak volna." „Labdázzanak lelkeddel az ördögök I" fuldoklott a nő. — Mogorva arcú ember keresett me nedóket alattam, — sutogtak a másik lomb levelei. Láttam, mikor az erdőszélón egy szegény vándort agyonütött, aztán idejött, itt olvasgatta össze az elrablott garasokat s törülgette meg véres kezeit . . . — Dalos madár fészket rakott leveleim közt — szólt a harmadik lomb, — de jött a jégvihar, szemem láttára verte agyon akis madárcsaládot s a dúlt fészket gályáim egy részével letörve, tova sodorta — Szomorú, néma ember jött felém, — szólt a negyedik lomb. Leveleim halk zajára még szomorúbb lett, sóhajtott, aztán fölakasztotta rám magát . . . Már minden levél lehullott, csak egyetlen levél maradt meg a fán. A tündér csodálkozva nézett a magasba. — Mire vársz, kis levél? — Repülni óhattok. ii végtelen árján akarok ringani. Végzetem rabság volt. Oh, mint irigyeltem a madarakat ; de a halál most meg fog váltani s szárnyakat ad nekem, mint a madárnak Metsző szél süvöltött el mellette, lekapta az ágról a sápadt kis levelet s belesodorta a közeli pocsolyába. A szürke ködben ott állt a fa szo moruan, feketén, levelek nélkül, — illúziók nélkül. Endrödy Sándor. goknak, megszabta határát a viharnak ; embernek megengedte, hogy önsorsát maga is irányithassa. Élj e szabadsággal okosan; mutasd meg, hogy van benned erő minden körülmények között nemes irányban haladni! És átnyújtotta azt a lila kék gyű rüt, melyet tizenegy gyémánt aranyfoglalatban vesz körül. A jelöltnek kis ujjára ment föl, ugy látszik a sub auspiciis regisek ötvöse tanult a minapi esetből, hol is a Hegedűs Lóránt gyűrűje inkább beillett az illető számára kar perecznek. Felemelő volt rám az a rósz, midőn Farkas rector üdvözölte Zsilinszky Mihályt, kit a kolozsvári egyetem nem pusztán azon küldetésért ünnepelt, melyet képviselt, de ünnepelte ez egyetem dok torát, a tudományos és politikai világ kiváló tagját. Az ünnepélyt követő bankett is ritka sikerrel folyt le. Itt is a királyi képvi selő nagy sikerű, emelkedett pohárköszöntőt mondott. A kolozsvári almamater ifjú szónokai is szépen beszéltek. Megható jelenet volt, midőn a kitünte tett doktor jelenlevő atyját és öregatyját felköszöntöttók. Ugy a banketten, mint egész ko lozsvári tartózkodása alatt a mi képviselőnk consilliáns modorával maga részére bódította a kolozsváriakat, a kik már eddigelé is sokat köszönhetnek Zsilinszky Mihálynak. * Kolozsvárt utoljára 1885-ben láttam, akkor még a középkori 1396-ban épült Szt.-Mihály templom piszkos bódékkal és lebujokkal volt körülvéve. Tisztasága ma sem példányszerü, de a város hatalmasat fejlődött. Az erdélyi arisztokraták ódon családi palotái mellett a modern építészet is tért foglal s ujabb időben a fejlődós egyenesen hadat üzent a régi, fejedelemségi rozoga házacskáknak. Színháza 1803 ból való ós ez alaposan meg is látszik. Nyomott lépcsőházak, megviselt festés, hámló falak és kopott zsölyék fogadják a nézőt, sőt a színpadi diszletek sem megfelelők. EzeknélLeszkaynak sokkal szebb van, sőt a csabai városi diszletek is különbek. A mostani társulat is gyöngécske. Egy pár régi törzsökös színész mel lett olyanok okvetetlenkednek, a kik a színészetnek mesteremberei, nem művészei, Újházi Ede játszotta az én force-szerepemet Gonosz Pistát, mint vendég, persze mesterien. Csakhogy én jobban betanultam mint ő, a ki a Tóth Ede szövegét önkényesen cserélte sokszor tnünépies nyelvvel. Kolozsvárt azzal az impresszióval hagytam oda, hogy jó lesz a mi képviselőnknek nem sűrűn oda járkálgatni, mert még a jövő ciklusra elhódítják mi tőlünk. Azt pedig m i csabaiak nem engedjük. Verner László Apró történetek. Orchidea. Lihegve állt meg a csodálatos virág előtt. — Végre, csakhogy megtaláltalak 1 Mily igéző, mily remek vagy 1 Evek óta bolyongok, sorvadok utanad. De most itt a kellő óra 1 Megváltalak, életre csókollak, ragyogó virágom 1 S az ifjú szenvedélyesen megcsókolta a virágot. A virág, — egy csodálatosan szép, karcsú, kékszirmu orchidea, — egyik ágával a közeli sziklapárkányra dőlve, kitárta gyökereit az omlós talajból s mig halavány kelyhén a téli hold sugarai reszkettek: bájos leányalakká változott — Dea 1 — kiáltott fel a szerelmes ifjú s gyöngéden átölelte a rózsás termetet. A leány elsápadt, ijedten bontakozott ki az ölelő karok közül s felsikoltott: — A tavaszt, a tavaszt, a tavaszt 1 Nagy, fekete madarak rebbentek át a hervadó erdő felett. — Vége már 1 Vége már 1 Kár, kár... — Ha szeretsz, végy magadon erőt ós gyerünk I Némán suhantak át a vadon fái közt , mint két tovalebbenő árnyék. Szemközt az őszi szél zúgatta szárnyait s záporként omlott rájuk a falevél. — Fázom 1 — rebegte Dea. — Ha sz retsz, kérlek, jer tovább. Otthon majd megmelegitlek. — Van ott napsugár? Az ifjú arcza elborult, — Nagyon egyedül vagyok. Te szép vagy, bájos vagy és kellemes. Te lész az én verőfényem, napom. Add ide a kezedet. Dea szemei könybe lábbadtak. — Mily vadul sivit a szél s hogy tördeli az ágakat. — Ne figyelj rá. Hallgasd inkább a szivém dobogását. — Hallom azt is, de a magamét már alig érzem. Bátyadt vagyok . . . — Ha szeretsz, siessünk. — Késő, — felel Dea. A te „keltő órád" édes barátom, meg van átkozva. Csak tél felé sietnénk. Ősz van ós a virágok sorsa ilyenkor a hervadás. — Irgalmas Isten 1 Te nem szeretsz engem ? Dea lerogyott a színtelen avarra, bágyadtan nyújtotta holdfényer kezét a kétségbeesett ifjú felé s remegő ajakkal suttogta : — Szeretlek s meghalok . . . Illúziók. Belombosodott a fa s a ragyogó má jus langy levegőjén fölujongtak a levelek : — Mily édes az élet 1 Mily szép a világ 1 Minden lombnak meg volt a maga külön álma a jövőre nézve. — Én boldog, szerelmes párra fogom hinteni árnyamat. — El fáradt vándor homlokát legyezgetem. — En dalos madár fészkét takar gatom ! — En leveleim halk zenéjével a költő lelkét andalítom el.