Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-06-06 / 45. szám

Nem is lehetne elképzelni közügyein ket nélküle. Szükség van Jrá városánál a megyén, a gazdasági egyletben, hol önzetlen működésével mindenütt emléket emelt önmagának. Békésmegye közvéleményének hangja szól meg eczikkben, mely, a midőn egy­részt, a legteljesebb elismerést fejezi ki ama közéleti működés iránt, melyet me­gyéje érdekében Beliczey István kifej­tett: másrészt azt az óhajtást is tolmá­csolja, hogy további és eddig tapasztalt munkaszeretetét ügyeinktől ne vonja meg. Eötvös mondja egy helyt: Az em beri f nemnek szüksége van példákra, hogy a serdülő nemzedék föltekinteni, nemes czélokért lelkesedni, értök fáradni, nekik áldozni tanuljon. Ezért kell Beliczeynek továbbra helyt állania. A közélet terén fásultság, nem bánomság pusztit. Törek­véseinkből a tiszta eszmény szörnyen ke­vés, több az utilitárius. Ki vezetne vissza a helyei útra, ha nem az, a ki az embe­riség hármas ideáljáért küzdött, ki e küz­delemben további erőt, kitartást kapott? Szivünkben meleg indulattal köszönt­jükjubileumán, munkában a vezért; örü­lünk a munka sikerén és a közügyek szeretetében további példaadásra a jubi­lánst fölhívjuk. Jogos önzésből kifolyó­lag kérjük a Mindenhatót, hogy ezt a munkát megyénk, szülőföldünk érdeké­ben minél messzebb terjessze ki. Éljen Beliczey István 1 * Beliczey István közéleti működését felsorolni e lapokon alig kell, csak dió­héjban ismertetjük életrajzát a követke­zőkben : Bajczai Beliczey István régi nemes családból származott; nagyatyja már me gyei tisztviselő s 1790 ben Békésvármegye egyik követe; atyja József vármegyei fő­pónztárnok volt, ő B. Csabán 1827. már­czius 14-ón született. Első kiképeztetósót a szülői háznál, azok gondos felügyelete alatt magán tanítóktól nyerte, majd ké sőbb reális gondolkozású atyja által Bécs­be küldetett, hol a polytechnikumnak n^gy even át szorgalmas látogatója volt. 1846-ban már a fiatalság élén látjuk őt, le ke egész hevével küzdve a liberális eszmék mellett a vármegyei választások­nál, 1847-ben Olaszországban gazdagította ismereteit, de már a következő év Pes ten találta őt, részt véve a hazánkat át­a'aki tó mozgalmakban. A szabad ágharc ban önként alá veti magát a sorshúzás­nak, de fehér golyót hu'.van, atyja kíván­ságára hon maradt; később mint nem zetőri hadnagy Becskereknól, s azután, mint egy lov,.s szabadcsap it kapitánya, a tiszai hadseregnél rótta le hazája iránti kötelességét. Baliczey ujabb politikai pályára 1865 ben kezdődik, a mikor is ba'közópi prog­ramm alapján Gyula városa képviselővé választotta. E várost Beliczey István két országgyűlési cykluson át képviselte s a balközépnek és vezére Tisza Kálmánnak, törhetlen híveként szerepelt. Ez idő alatt nyilvánult politikai tevé­kenysége, mely egész Bókósvármegye po litikai életére hathatós befolyást gyako­rolt. 1868 ik évben Német, Franczia, Angol és ülaszhonban, nemkülönben Belgium ban, Hollandia és Sveiczban tanulmány­utakat tett s a dohánytermelés érdekében a kormányhoz emlókiratott nyújtott be. Hat évi képviselősködés után, a ré szere ujabban is felajánlott mandátumot nem volt hajlanpó eltogadni és az 1870 ik évtől kezdve, mint a vármegyei ellen zék vezére és 1873 ik évtől kezdve ugy is mint a „Békósmegyei gazdasági egy let" elnöke gazdálkodással foglalkozott. A Deákpárt ós balközép egyesülvén, ő is a szabadelvű párt tagja lett, s a vármegye akkori főispánja. Tomcsányi József halála után, az 1876 ik évben Bókósvármegye főispánjává kineveztetett, mely kinevezést csak hosszabb küzdelem, Tiszának határozott kivánságára s Tisza mint politikai vezére iránt táplált tánto­rithatlan ragaszkodása folytán, azon ha­tározott kijelentéssel fogadta csak el, hogy addig, mig Tisza a kormányon leend, kész a nehéz állást betölteni. Bókósvármegye, mint az alföldi vár­megyék általában, a legnagyobb mérvű közlekedési misériákban szenvedett; Be­liczey István belátta azt, hogy a közle­kedés biztosítása nemcsak a közgazda­sági érdekek felvirágzásának, de egyszer­smind a jó közigazgatásnak is egyik fő tényezője, teljes buzgalmával oda töreke dett, hogy a közlekedési utak lehetőleg jó karba hozassanak. Törekvését siker koronázta. Belicjey István nemes gondolkozá sának egyik kétségtelen bizonyítéka a vármegyei nyugdíj-intézet megalkotása is. Azon súlyos megpróbáltatások közepette, a melyek a magyar Alföld lakóit az 1879 , 1881. ós 1888 ik évi óriási árvizek által érték, Beliczey Isiván nagy erélylyel s mindenki által bámult fáradhatatlanság gal igyekezett nemes hivatását teljesíteni. Erdemei a legfelsőbb helyen is mél­tányoUattak, a mennyiben az 1881 ik év­ben O Felsége által a Lipót-rend lovag keresztjével diszittetett fel ; Bókósvár­megye pedig azáltal adott kifejezést tisz­teletének és hálájának, hogy 1886-ban osztatlan lelkesedéssel ünnepelte meg főispáusága tizedik évfordulóját. Beliczey István megérdemli a ragasz­kodást, a mely őt környezi; megérdemli az elismerést és kitüntetést, melyet — nem keresve bár — osztályrészül nyert. A modorában nyilvánuló közvetlen­ség, a leereszkedés sór'ő fitogtatása nél­kül gazdag és szegény iránt nyilvánuló barátságos magaviselet s azon függe len gondolkozás és ténykedés, a mely őt fel­és lefelé egyiránt jellemzi, adják meg neki azon méltóságot, a melyet állásával szerzeit de a melyet szükség nélkül nem használt soha. Nagy feladat lenne a huszonötéves munkát taxatíve fölsorosolni. Nem mond juk azt sem az ismeretes banalitással, hogy ugy sem kell azt említeni, mert ugy is mindenki ismeri. Dehogy ismeri I Az egyesületi működés éppen legkénye­sebb részei nincsenek vásári gyékényen. Ám fölsorolunk néhány adatot, gon­dolkozás nélkül, talán a legfontosabbat kifelejtve. Egész sorát a köz- és nem­zetgazdasági kérdéseknek iniciálta: a gazdasági szakoktatás, vándortanitói in­tézmény-, földadó és kataszteri sérelmek, a mezőgazdaságnak képviselete a közigaz­gatásban, vasuttervek, hiteljavitás, mező­gazdasági statisztika, megannyi eszme az ő kezdeményezése, több belőlük már bevált a gyakorlatban is. A lóanyag re­konstrukciója, az intensiv gazdálkodásra törekvés, birtokszemlók s a gazdaosztály érdekképviseletének ügyeit mind évek során kitartóan lanszirozta. Ki feledné az árvízvédelemnél teljesített munkálko­dását, nemkülönben azt a geniális vitázó irodalmi terméket, melyet részben ő irt, részben sugalmazott és mely a mező­hegyesi kincstári birtokon rendszervál­tozást vont maga után. De ismételjük: csak érinteni akartuk a huszonötéven át való elnöki munkálkodása széles me­zejét : egy hírlapi czikknek kijelölni e törekvések eredményét, részleteit, föladata nem lehet. Az azonban bizonyos, hogy mikor közügyeink zöld asztalánál, vagy a nem­zeti ideálért folytatott vitákban, eszme cseréknélrátekintünk az ő jellegzetes, tisz­tes barázdáktól szántott arczára, szivünk­ben megszólal egy méla, szálló gondolat: — Kár az ilyen embernek megöre­gednie. * A mi azonban merő és indok nél­küli fölsóhajtás. Mert eszünkbe jut Tompa, a kinek egyik versét kitűnően applikálhatjuk a felsóhajtás czáfolatára : „Nem években áll a vénség, De midőn a tüz kihal Ifjú lélek ! •— s az ember még Hetven évvel fiatal!" Ez az „ifjú lélek" pedig csodás üde­ségében meg van ünnepeltünknél. A bölcs, mértékletes, észszerű életmód egy másodikBrassaiSámuelt igér Közügyeink­nek. A ki az ő az, ide-oda százéves kolozs­vári tudóst Brassait ne n látj i, szinte rnithoszként áll elmíjéban a százéves ludós. Felre tehát a melancholiával I A gavdasági egylet elnökének megülhetjük mi még egy jubileumát, ha a gondvisa­lés kedvez. hegyes szemű aradi szerkesztő, a kifüg­gesztett fürdő-szabályokat. Bánatosan mondotta : — Mi lesz a világból, ha már arad­megyei fürdőbe is a „Corvina" nyomtat s mondhatni Ízléses kivitelben. Miután Hajnal Albert dr. ura­dalmi fürdőorvos egész seregót a jobbnál jobb fürdő-ismertetéseknek közölte le la­punkban, nem kontárkodom tudományos magyarázatokba. Mivelhogy nemcsak az okos hallgat, hanem az is, a ki okosnak kiván látszani. Azt azonban nem hallgathatom e', hogy mindazok, a kik a tapló ós bikkfa­füredi komfortra számítottak, valóssággal megvoltak lepetve. A fürdőház vörös­márvány oszlop-csarnokával, a hosszú aszfaltozott uvegtetős sétány, a hideg viz gyógyintézet, a mérvány-kádak, a vendéglők, a nagy ebédlő megannyi c.-á­bitja, vonzza az idegent, a kinek mar elég volt a természet ölén bikkfa-füredi állapotok szerint a csirkékkel együtt aludni. Es Menyháza természeti szép­ségét leirjam-e ? Minden oldalról bezárva magas hegyekkel, a hegyeken ozont le helő erdőség, a völgyekben kaczéran hí­vogatnak aSzathmáry, Paradey­z e r villák. Ritkítja párját stylre ós ele gancziára az a hotel, mely ujabb tanu­sága az arad-csanádi vasút bőkezűségé nek. Ez a tornyos, bástyás, igen Ízléses épület, kiállja, sőt kihívja az összehason­lítást bármely modern fürdő-hotellel, az­tán igazán a régi pa'riacbalis árak. Az ördögbe, hát vállalkozás volt-e ez az arad-csanáditól, vagy gavalléria ? De nemcsak az intézmények, hanem az emberek is a sors gondviseléséből sze­rencsésen verődtek itt össze, hogy té­nyezői legyenek a fürdő nagygyá, ország­szerte ismeretessé tételének. R á z e 1 Ist­ván a tulajdon gyermekét sem beczéz­geti nagyobb szeretettel; Hajnal Al­bert drt, ezt a csupa sziv ós jóság em­berét az Isten sem teremthette volna másnak, mint fürdőorvosnak. Mindenre kiterjedő figyelem, előzékenység, tudás, lelkesedós ós fáradhatatlanság jellemzik. És szabad e hallgatnom Aradvármegye M u n d i bácsijáról, Nachtnébel Ödön­ről, a kiben egy élelmes yaukee ós egy kedélyes magyar keveredett össze. Nincs Aradon és a megyében intézmény, me­lyet az első csatasorban nem Nachtnébel küzdött volna ki. Ez a yankee-szellemü ur igen jól tudja, hogy a magyar fürdőknek, szaftos kifejezéssel élve, rendesen az fűt be, hogy mihelyt valamely, a fürdő kalibere sze­rinti nagyság érkezik, talpon ós szolgá latára görbülnek mindenek, a massziro­zótól a fürdőigazgatóig; a vendégek ja­varésze hozzáakad sleppuek és nincs más ember a fürdőben, akit drága pén­zéért is meglássanak. „()" és „ő" min­denütt; ki ne tudná, hogy Thurzó lige­tekben és egyebütt az ugrasztja szét a kompániát, hogy X éknek kevés Y. és Y. lorgnonnal fixirozza a gyógyterem­ben Z-ket stb. stb. stb. — Hja, — de a mint M u n d i bá­csi nekem az uton mondá — ez Mo­nyászán nem mehet I A kaszt szellem első baczillusát ő senyveszti el és ha csirájában elfojtják a „rang-tudat" min­denhol jelenlevő, avagy mutatkozó ba­cillusait, akkor kész a harmónia. Akkor bízvást lehet nagy-halmágyi majálisokat, brádi kirándulásokat rendezni. A Mundi bácsi yankee-szellemü demokratasága, joviális kedélye es kiváló tapintata az a fürdő-kohesió, mely eleddig összeforrasz totta a menyházai nyaraló családokat egy harmoniás famíliába. Legyen igy to­vábbra is! Igy lesz nagygyá Menyháza I És nagygyá is lesz. Mi. a kik vagy 130-an megjártuk völgyét, hirdetjük je­lességeit, báját, az orvosok pedig a fürdő gyógyerejét, a fiatalság Krisztinabáli si­kereit. Ha minden dolgomban olyan bi zonyos lennék, mint abban, hogy jöven­dölésem Menyháza jövő nagyságát ille­tőleg bekövetkezik, — beállanék prófé­tának. Fél kettőig a társaság fölverte az erdő csöndjét. Megteltek a Wenckheim­ut, Krisztina kilátás stb. gyönyörködő közönséggel. Az arad Csanádi vasút luc­culusi reggelije daczára, hatalmas étvágy­gyal fogtuk körül az asztalokat, Meny­háza demokratizmusa szerint minden rang határozott negligálásával. Pompás hangulatban gyorsan következtek a fo gások, durrogtak a Litkók, az „Alföld" szerkesztője totalizatőrkónt fogadta a hely­re-fogadásokat: legalább 50 toaszt volt a favorit. Az elhangzott pohárköszöntőkre Hajnal István dr., Bókéemegye volt fő­orvosa mondotta, Logy a szónoklatokra több joggal lehet elmondani, miként hali­hatatlanok voltak, mii a szónokokra (legalább egy 1—lel) ezi bajos elmondani. Történet dióhéjban. — Békés községről. — M e z e y Lajos, Békés község főjegy­zője a főispán ottani időzését felhasználva, az üdvözlóskeretében megismertette Békés község helyzetével. Ezt a szép beszédet a következőkben ismertetjük : Méltóságos Főispán ur 1 Békés község képviselőtestülete ki váló szerencséjének tartja, hogy Móltő*­ságodat tanácstermében fogadhatja ós tiszta szivéből üdvözölheti. Méltóságodnak közöttünk megjele­nését nem /csupán udvariasságnak, ha­nem igenis magas hivatásából kifolyó oly cselekménynek tekintjük, melynek ne­mes czélja csak az lehet, hogy közsé­günknek és a viszonyoknak alapos meg­ismerése által is törekszik Méltóságod a közkormányzat helyes vezetését fejlesz­teni ós üdvös intézkedéseket a közjó ér­dekében óletbelóptetni. Móltóságod közeledésével megnyi­totta nekünk az utat, a melyen jogosnak ós igazságosnak vélt panaszainkkal, va lamint kérelmünkkel bizalommal járul­hatunk Méltóságodhoz. Ezen felfogásból kiindulva, engedje meg Méltóságod, hogy a község életét és viszonyait röviden megemlitbessem. E 26Ö00 lelket számláló község a róm. kath , ev. ref., görögkeleti egyhá­zakhoz és az izraelita hitközséghez tar­tozik s habár az ev. ref vallásúak nagy téltulyban vannak, a felekezetek között a legnagyobb vallástürelmesség és a leg­jobb egyetértés uralkodik, lakosságunk szivében a hazaszeretet lángoló szivében és lelkében tüze ég, oly erős gyökeret vert a törvény iránti tisztelet, hogy pl. az állami anyakönyvek vezetéséről al­kotott ós ezzel kapcsolatos törvények legkisebb zökkenés nélkül voltak foga­natosíthatók a níp életében. A lakosság, tagadhatatlan, hajdaná­ban vagyonosabb volt; hogy most sze­gényebb lett, annak okai a különböző elemi csapások. Hiszen három évtizeden át küzdöttünk az árvízzel, mely határunkat többször elborította, tönkre tette termésünket, le­rombolta lakhelyünket és nem egyszer volt községünk oly váltságos helyzetben hogy csak az isteni gondviselés mentette meg a vógpusztulástól; majd aszály, ter­méketlenség, gabonaárak rohamos ha­nyatlása, óriási tűzvész tetézte a millióra menő károkat, e mellett a községnek óriási áldozatokat kellett hozni árvéde­lemnél, töltéseit erősíteni, körgátat és zsilipet építeni, hogy a községet, az em beri életet ós vagyont biztosíthassa, kö­zel 800000 forintra rug azon összeg, me­lyet a község ily czélból kiadott. Hova fejlődhetett volna e község, ha ezen nagy összeget más czélra fordíthatta volna? Elismeréssel kell itt megemlékeznünk a magas kormányról ós az ármentesitő társulatokról, melyek a szabályozási ter­vek gyors végrehajtásra ós a védtöltó­sünknek teljes méretekben törtónt kié Hja, a belueologus ne n barátja a toaszt nak. Óriási tetszést keltett B r ü c k Gyu­lának zsebkiadásu toasztja egy szűkebb körben. Az aradcsanádi vasút genialis fókezőjót köszöntötte föl. És megokolta azzal, hogy ennek a derék fókezőnek van legnagyobb oroszlánrésze a sikerben. Mert a programmtól eltérően Ternován megállította a vonatot ós ő fölszállhatott. (A fékező megszólalt a sarokban : meg is érezte azt a masina 1) Ha már benne vagyok a Brückiádák­ban, még egyet. A derék balneologus hazamenőben Ternovához közel, érzéke nyeri parentálta magát a társaságtól, meg­szólal az egyik lapszerkesztő. — Gyula, emeljünk el egy koronát, a bucsu perezóben. — Nem lehet. Mert ón csak egy ko­ronát szeretnék elemelni; de az alkot mány ellenes cselekedet lenne. — Így hát azt se tehetem. . . . Minő kár, hogy a vágyaknak ós a jól eltöltött perczeknek sólyom szárnya van. Ugy elröppent a menyházai vignap, mint egy álom. No, de próbálja csak meg valaki Arad, Békés, Csanád, Cson grád megyékben külön társaságot szer­vezni Menyházára I Egy bizonyos: legtöbb lesz benne akkor is a doktor. _ ATYUS. Szöveg a szerelemhez. Irta . Bekefi Antal. A mousellin-rongy. Kedves társaság nevetett a kertben. A kert tele volt sárga rózsával, a sürü

Next

/
Oldalképek
Tartalom