Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-03-07 / 19. szám

foganatosítani. Másik mód lenne a mostani tébolydát emeletesre építeni, fönt a nőket, lent a férfiakat elhelyezni. Külön magas kerítéssel udvart készíthetnénk. A mostani két ápoló is kevés. Intelligens és erős ápolókra van szükség. A 22 forint havi fizetés a végtelenül terhes szolgálattal nincs arányban. Legalább annyi fizetést kellene az ápolóknak adni, a mennyi egy megyei hajdúnak van. A jelentós szerint egy fő, egy segédápolóra lenne szükség, a nőknél egy női ápolóra, a ki lehetne apácza is. De nem csak a tébolyda kiván orvoslást. A kórszobák száma kevés, kicsinyek és nincsenek egymástól elkülönítve. A tizenhét férfi és tizenkét női beteg szoba túlzsúfolt. A sebészeti osztályon őt ágy van, a betegek jóformán egymás hátán fekszenek. Tiszta sebészi szoba csak jámbor kívánság, az operált beteggel nem ritkán rákos vagy tüdővészes betegek vannak elhelyezve s ha mégis van eredmény, ez a kinos kínlódás ered ménye. A sebészeti osztálynak tehát kétkét szobát kell adni. jx belgyógyászati betegek számára még egy-egy szobát kell építeni, A betegek egy részét a tulzsu foltság miatt a fertőző pavillonban kell elhelyezni, arról, hogy tífuszos, tüdővészes, vagy orbánczos betegek külön te remben helyeztessenek el, a gyulai-köz kórháznál nem ÍB lehet beszélni, pedig ezeket feltótlenül minden kórháztól meg kell követelni. Hogy mindezeket a jelentés ily őszintén föltárja, oka az, mert hiszi, hogy a törvényhatóság gyökeresen segíteni fog. De őszinteség illeti az igazgatót azért is, mert ily körülmények között egyedül a felelősséget nem viselheti. Javaslatai ezek : Építeni kell vagy uj tébolydát, vagy a meglevőt emeletesre kell építeni. Ez esetben 8 uj kórszobát lehetne nyerni. Ez esetben az utczai oldalon nem lenné nek kórszobák s megszűnnék az eddigi betegek részéről sűrűn gyakorolt szokás a vásár ós cserekereskedós. Ha uj tébolyda épülne, akkor a mostani átalakít ható lenne férfi beteg osztálynak. Egy bizottságot kér kiküldeni, mely a törvényhatósághoz jelentést tegyen. Kétségtelen, hogy a kórház kibővítéséhez pénz kell, de feltételezhető, hogy a törvényhatóság nem lesz szűkkeblű, mikor nem fényűzési, de feltótlenül szükséges intézményekre hivatik föl áldozatkészsége. Végül még azt jelonti ki, hogy az építkezésekkel előreláthatólag évek hosszú soráig nem kell a kórház fejlesztésére ujabb áldozatot hoznunk. A szarvasi takarékpénztár közgyűlése. — Saját tudósítónktól. —Szarvas, márc. 5. A- szarvasi takarékpénztárnak az évi közgyűlése egyúttal szép űnnepélylyel a harczképeseket, hogy megvédjék a megtámadott szabadságot. Kis koromtól fogva erre tanítottál, s most megnyílt az alkalom, kérlek engedd ezt meg nekem. Az első harczosok közt akarok lenni, bár mennyire is fájjon az nekem téged, busatyámat s ifjú jegyesemet itt hagyni, lemegyek a toborzókhoz s beiratkozom. Hiányomat pótolni fogja Juliskám, kit te az első percztől megkedveltél; ménül megboldogult Sándor bátyám lovát add, hogy ennek közreműködésével toroljam meg a bántalmakat, melyet hazánkon az ellenség elkövetett ós követ. - Im ez a kard az, mondja ünnepélyes hangon, melyet őseink a Szilasyak annyiszor mártottak a haza ellenségeinek vérébe, ez a kard az, melylyel a vaterlói ütközetben nem egy roham alkalmával aprítottam az ellenséget, mint ifjú, s most mint ezüst hajú öreg neked fiamnak adom ezt, mert én többé ezt nem bírom, hogy vedd magadhoz, hogy téged is győzelemre vezessen, s küzdj véle utolsó csepp véredig én helyettem is. Használj a hazának, ha életedbe is kerül ez, ne rettegj a haláltól, mert édes a hazáért meghalni. Bár ón most sirok, — s itt megeredtek az öreg könnyei, — mert sir az apa, ki talán utóiszór látja fiát, minden reménységét, mert többieket csak a más világon látom meg, de azért örülök, hogy hazam szabadságának neveltem fiamat. Készülj I Másnap kora reggel megfújták a gyülekezőt s az uj honvédek sorakoztak. Vig volt az egész csapat, s a czigány vig dalokat húzott. Talán temelósi énekük volt ez. Körülállták a honvédeket, a körülállók hozzátartozói siránkoztak ós ki ki a maga szeretettjén hordozá könytelt szemeit. Talán utolszor. A Szilasy kastély erkélyéről busán néz le a reményvesztett apa, s zokogva a jegyes egy pej lovas honvédre. István az erkélyre szegezte tekintetét, honnan két fehér kendő integetett s midőn a fordulónál lévő domb ezt is elzárta szemei elől, egy meleg könycsepp gördült végig arczán. Buday Alajos. volt egybekötve. A tnind jobban izmosodó pénzintézet vezérigazgatójának, S a1 a c z Ferencznek rendeztek szép ünnepet s bizonynyal a jubileumnak kell betudni a részvényesek nagy érdeklődósét. A közgyűlésen H a v i á r Dániel elnökölt s megnyitván az ülést, felolvastatott az igazgatóság évi jelentése, melyet egyhangúlag tudomásul vettek a részvényesek s a felügyelő-bizottságnak a felmentvóny megadták. Az intézet ez évben részvényenként 7 frt osztalékot fizet, az intézet ez évben is minden üzletkörében hatalmasan izmosodott. Az igazgatóságnak egy és szintén osztatlanul helyeselt indítványa volt. Nevezetesen, hogy a szépen prosperáló árucsarnok 24.000 mmra sürgősen kibővítessék. A közgyűlésnek emelkedett ténye volt a szép lefolyású ünnepély, melyet S a la c z Ferencznek, a fáradhatatlan igazgatónak rendeztek. Dancs Béla városi főjegyző emelkedett föl s szép beszédben emelte ki Salacznak polgári erényeit, a ki ugy a közéletben, mint a takarókpénztár meg izmosodásában tevékeny szerepet töltött be. A polgári erények : szorgalom, fedhetetlen jellem, előrelátás és ovatosság jelemzik a jubilánst s kívánja Szarvas városának, e takarékpénztárnak, hogy Salacz fáradhatatlan munkásságát sokáig élvezze. Beszéde alatt lehűlt a lepel a jubiláns arcképéről, mely festmény Veres Gusztáv ecsetét dicséri s igen sikerülten mutatja be a munkás férfiú alakját. Dancs Béla éljenzésektől megszakított. s nagy , tetszést aratott beszéde után A c h i m Ádám igazgatósági tag szólalt föl s igazgató-tagtársát méltatta szintén szépen és meghatóan, a részvényesek érzelmeit pedig közvetlenül Drenyovszki János tolmácsolta. Este a jubiláns tiszteletére rendkívül sikerült bankett folyt le az „Árpád" szállodában. Ezen a lakomán tünt ki, mily osztatlan szeretet részese Salacz Ferencz. Részt vett a lakomán Szarvas város és vidék előkelősége s a nagy terem teljesen megtelt az ünnepelt tisztelőivel. Az első pohárköszöntőt Szirmay L. Árpád mondotta. A kiváló szónok ritka sikerrel emelte ki a 48 as honvéd, a tizenkilencz éven át főszolgabíró és 25 éven át takarókpénztári igazgató érdemeit. Nagy sikerrel beszéltek Benka Gyula főg.ymnasiumi igazgató és B o 1 z a Géza gróf, megannyian a jubiláns kiváló érdemeit dicsérve ós elismerve. A szónokok nindegyikének talpraesetten válaszolt Salacz s valamennyi pohárköszöntője után zajos óvációk tárgya volt. A bankett folyama alatt a szarvasi hölgyek a karzaton foglaltak helyet, majd a iakoma után lejöttek a mulatozókhoz s szintén ked vesen ünnepelték a derék vezérigazgatót. Az ünnepély azzal végződött, hogy az ifjak hevenyészett táncra perdültek. * Színészekről.! — A vándorszínészet romantikája. — Köztudomásu dolog a színészetnél, hogy Vinczéncl híresebb basszista még nem volt Magyarországon. Bámulatos és ismeretlen mélységek nyilatkoztak meg hangjában. Még ma is széltiben beszélik róla azt az esetet, hogy egy hires olasz basszista vendégszereplésekor a nemzeti színház karzatán volt és mikor az a bravouráriát elénekelte, Vincze csak annyit kiáltott a karzatról: „bravó 1" Es a közönség meg se tapsolta az olasz énekest, ki pedig a mély c t énekelte, annyira meg volt lepetve a közbekiáltótól: mindenki önkónylelenül lenézett, pedig Vincze fent a kakasülőn volt. Hanem persze tudnunk kell, hogy az ő „bravó"-ja még néhány egészséges hanggal (egy egész oktávval) volt mélyebb, mint az olasz kollega hangja. Mikor a hatvanas évek elején a Havi magyar ónektársasága külföldön járt, Vinczét is magával vitte és valóságos legendákat beszélnek oit szerzett fényes diadalairól. Hanem azért egyik sem jött oly elzülötten haza, mint ő. A müncheniek sokáig kétségbe voltak az iránt, hogy mit bámuljanak jobban ; hangterjedelmót-e vagy sörivási képességét ? Egyszer Baranyamegyében egy földesurnái quartettezett a színtársulat, a melynél Vincze volt. Ez abból áll, hogy a tár-ulat férfi tagjai az ablak alatt négy hangra irt dalokat enekeltek, mi egyébkínt élénken emlékeztet a hegedűsök korszakára. A földesúr (egy igen derék német és nagy zenekedvelő) el volt ragadtatva Vincze tüneményes basszus hangjától s mint az már szokás, fénye sen megvendégelte a társaságot. A jeles basszista folytatta az éneklést s oly lelkesedésbe kergette a gavallér házigazdát, hogy az felszólította Vinczét, maradjon nála kót hétig, akkor együtt felmennek Bécsbe s ő szavát adja rá, hogy szer ződtetik az udvari operához. Vincze beleegyezett s csakugyan ott maradt két Nem lenne teljes tudósításom, ha meg nem"irnám, hogy a közgyűlés Salacz Ferencz vezérigazgatója nevére 1000 frt alapítványt tett, melynek kamatai a felső kereskedelmi iskolában tanuló fiu vagy leány növendéknek fog adatni. S ki kell egészítenem a tudósítást még azzal, hogy a közgyűlés előtt az igazgatóság testületileg adta át a jubilánsnak szerencsekivánatait s a jubiláns az igazgatósági teremben fogadta a községi elöljáróság, a szarvasi hölgyek (a kik csokorral lepték meg), a szabadelvű kör, a gazdakör, a szent-andrási takarékpénztár igazgatósága küldöttségét, melyek megannyian nem akartak elmaradni az ünnepélytől, midőn az intézet vezetőjének hosszú, eredményes munkásságát az elismerés tényével kitüntetik. Midezekhez a szerkesztőség a maga részéről annyit füz, hogy feltétlenül tisztelettel hajtván meg zászlónkat a jubiláns előtt, kérjük, ne essék neki soha zokon a sajtó tárgyilagos megjegyzése, mely sem személyének ós érdemeinek kisebbítésére, egyedül a közügy jóakaratú szolgálatában leli indokát. KÖZSÉGI ÜGYEK. — A belügyminiszter és a vármegyei székhely. P e r c z e 1 Dezső belügyminiszter könnyedón elbánt azzal a felebbezóssel, mely Csaba részéről terjesztetett föl a vármegyei határozat ellen, mely szerint a vármegye áthelyezésére megszavazott 400,000 frt formai okokból, NovákCamill nagy-szent-miklósi birtokos s igy csabai virilis felebbezóséhez képest el nem fogadtatott. Míg a megyénél formai okok forogtak fönn a megsemmisítésre, a miniszter már tovább ment és Csaba mozgalmát időelőttinek és tárgytalannak jelenti ki, mert a székhely áthelyezésére „semminemű tárgyalás nincs folyamatban." Ebből tehát megértik a csabai naiv lelkek, hogy mig a belügyminiszternek nem lesz kedve tárgyalásokatinditani, addig az áthelyezés kórdósét firtatni nem szabad. Mégis csak van a belügyminiszteri büróban ész, hogy ezt szép hegedű szóban tudomásunkra hozta. Egyébként jól subsummálva a dolgot, a belügyminiszteri orákulum igy hangzik : A belügyminiszter jóváhagyta a törvényhatóság határozatát, melylyel Csaba község képviselő testületének azon megállapodását, hogy a község a vármegyei szókhely áthelyezése esetén székházépítésre 400.000 frtot adományoz, megsemmisítette. A megsemmisítő határozat a vármegyei határozat indokainál fogva mondatott ki annál is inkább, mert a közhétig, fogyasztva a vendéglátó Maecenás borát ós növelve lelkesedését. Az indulás napjának hajnalán azonban nyomtalanul eltűnt a következő sorok hátrahagyásával: „Uram ! én önt áldani fogom véglehelletemig, hanem Bécsbe nem megyek, mert én németül meg nem tanulok az egész Németországért". Kartársai ugyan azt állítják, hogy nem annyira a német nyelvet, mint a kótát gyűlölte. lelke mélyéből. Es ugy látszik, hogy nemcsak hangjának, de e gyülölségónek is igen mély basszusa volt, mert bámulatos hanganyaga mindvégig pallérozatlan maradt. A helyett ugyanis, hogy énekesnek képezte volna ki magát, mint tehetségtelen drámai apaszinész kallódott apró társulatoknál s mint ilyen halt is meg. * Nagy-Atádon a társulat veteránja, az öreg Katona, komolyan megbetegedett. Az arénához közel egy kis házikóban feküdt s egy este az orvos azzal a szomorú hirrel lepte meg a társulatot, hogy a be togsóg halálos válságot öltött s valószínű, hogy a beteg még az éjszaka jobblétre szenderül. A színészeket e hir igen leverte, az összetartozandóság érzése a vidéki színtársulatoknál igen erős s ha valamelyik meghal,'nemcsak a kollegát, küzdelmeik és nyomoruk osztályos társát, hanem egy lélekben velők összeforrt rokont is siratnak meg benne. A férfitagok azonnal össze beszéltek, hogy hajnalban összegyűlnek az arénában — és szorgalmasan próbálni fogják a „Mért oly borús" czimü gyászindulót, hogy a temetésen szépen elénekelhessék. Ez meg is történt. De az öreg Katona betegsé gében éjfél után egy kis fordulat állott be, visszanyerte e%zméletét, sőt reggel felé el is aludt. A színészek, kiket a be teg neje e körülményről értesített, mind siettek próba mán az öreg czimbora ágyához, hogy saját szemükkel lássák : vájjon remélhetnek-e ? A haldokló bágyadt tekintettel jelezte, hogy rtegúmerte őket, sőt szünet ség határozata ez idő szerint idő előttinek s igy tárgytalannak is jelentkezik, mert az iránt, hogy a vármegye székhelye áthelyeztessék, semminemű tárgyalás nincs folyamatban. — Az orosházi dohánygyári kérelem. Orosháza községe a pénzügyminisztertől kéri, hogy a dohány gyárat ott állítsa fel. Kérvényét a közigazg. bizottság utján terjeszti fel. Indokai: a község előhaladásának országos politikai ós népgazdászati érdekek előmozdítása, továbbá mert a község 21 ezer magyar lakost számlál, Békés, Csanád, Csongrád vármegyék szomszédos községeinek forgalmi központja, négy felé vonatja van. A községben 1600 felnőtt munkás ós 1354 ifjú és leány van fölösleges, kik a gyárban állandóan alkalmazhatók. A közelfekvő falvakban rendelkezésre áll szintén 1000 munkás. Munkaerő tehát bármily üzemü dohánygyár részére van. Politikailag és az állam kormányzás szempontjából felette kívánatos a dohángyár, mert Orosháza a központja a paraszt soczialismusnak, mely végkép megszüntethető lenne, ha a gyár felállítása által a munkásoknak az óv minden szakára keresetet biztosítanak. Békésmegye pénzintézetei. A „Bókésmegyei Közlöny" február 25-iki számában fenti czim alatt a Bókésmegyei pénzintézetek tiz évi fejlődési adataival foglalkozik. Többek között azt is mondja, hogy : „a megyebeli pénzintézetek kevés figyelemben részesitik a tisztviselői nyugdijalapot. A 22 pénzintézot közül csak négynek, u. m. a Bókésmegyei takarékpénztárnak, a Gyulavárosinak, az orosházinak és szarvasinak van számottevő nyugdij-alapja." Mi bátorkodunk az adatokat összeállított cikkírót figyelmeztetni, hogy — már statisztikai szempontból is — a szarvasi takarókpénztárt nem a negyedik, de a második helyen lett volna helyes megnevezni, mert amint tudjuk, a Békésmegyei takarékpénztárnak 47000, a szarvasinak 29000, a gyulavárosinak 23000, az orosházinak 22000 frt a nyugdijalapja; s bátorkodunk e mellett azt is megjegyezni, hogy a szarvasi takarékpénztár évek óta már egyik nyugdíjazott hivatalnokát 900 frt ós a szolga özvegyét 100 frt, összesen 1000 frt összeggel honorálja. Azt meg épen nem érthetni, hogy midőn pl. a szarvasi takarékpénztár nyeresége circa 9%-ának megfelelő 1424 forintot juttat a nyugdijalapnak, hogy lehet örvendetes kivételül egy másik takarékpénztár 315 frtos 2% dotatioját oda állítani és kiemelni. Továbbá a czikkiró a következőket irja : „Hogy a vezetésben itt-ott a pénzügyi szakértelemnek és ' a kellő üzleti szellemnek is nem kis hiánya van, arra tanúság a szarvasi takarékpénztár üzleti jelentése, melyből kiviláglik, hogy ezen után meg is szólalt elhaló, halk hangon. — Köszönöm, pajtások, köszönöm... hallottam hajnalban, hogy tanultátok a „Mért oly borus"-t. Jól teszitek, gyerekek, magam is sok pajtás temetésén fújtam el . . . hanem igaz ... a tenorprim nagyon fals volt . . . próbáljátok el még egyszer . . . Szegény Katona I Félóra múlva már a túlvilágon volt, hol a szférák kórusában a ténorok bizonyosan tisztábban intonálnak. * Annak jellemzésére, hogy azelőtt mily patriárkhális viszony uralkodott a vidéken a közönség és a színészek között, egy érdekes adoma maradt fenn. A csurgói közönség tenyerén hordozta Ujfalussyt, ki egyike volt a vidék legeredetibb komikusainak. De azért ju talomjátékát a fátum egy disznótor kópében teljesen tönkretette. Ujfalussyt e kudarcz rettenetesen felháborította s valljuk meg őszintén, hogy a színésznek nem lehet kellemes dolog azt tapasztalni, hogy a disznófülek ós ludaskásák több vonzóerőt gyakorolnak, mint a művészi gyönyörűségek, melyekbe ő egész lelkét igyekszik belelehelni. Elhatározta, hogy boszut áll ós alkalmilag felülteti a közönséget. E tervet Ujfalussy zseniálisan hajtotta végre. A jutalomjátékátkövetőhóten„ Tamás bátya kunyhója" került szinre, őjátszota benne a komikus szerecsenfiut: Bengálit. A szerecsent a színpadon ugy szokás maszkírozni, hogy a színész feketére festi az arcz és a nyak látható részeit, kezére azonban fekete keztyüt huz, nehogy szereplő társait a színpadon bekormozza. Ujfalussy megjelenik az első felvonásban kordován-piritó ábrázattal, hanem a kezei a legtisztább kaukázusi faj színében ragyogtak. A közönség egyszerre észreveszi e bántó ellentéteket s előbb mosolyogni, majd botránkozni kezd e gondatlanságon. A nézőtéren egyik a másiknak muiogatja Ujfalussy kezeit, sőt egyik-másik peleskei nótárius félhan-