Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-03-04 / 18. szám

— Egyház tanácsi választások. A gyu­lai róm. kath. hitközség újonnan válasz­tott egyháztanácsa f. hó 21-én tartotta igazoló és alakuló gyűlését Minekutána a kegyúr c-alád krpviselője gróf We nc k­heim Gjza önkormányzati szibályok ban neki biztüí-itott jogot, mely által a< egyháztanács világi elnökséginek tiszte az övé, magának tartotta fönn, az egy háztanács ezen okból világi elnököt nem választott, alelnök újból Szénásy J 'izsef lett, aki ezen állásában a hitközségnek annyi sok ós nagy szolgálatokat telt, bogy a hitközség háláját kiérdemelte. Ügyésznek ismét, dr. Follmann Jáno-, jegyzőnek Domonkos János, könyvve­zető ellenőrnek Székely Lajos, pénzta­rosnak ifj. Moldovány István, gondnok nak Krizsán András választattak meg. A gondnoki tisztség jutott csupán uj egyénnek, AZ iskolaszék tagjai: Szé násy József, dr. Márky János, Démusz József, Sal József, N. Szabados József. Lendvay Mátyás, SchrőderKornél,Sehmidt József, Kukla Ferencz, Gicsi István, Cs. Demkó József. Stefánovits Péter, Hoff­mann Alajos, Sal Sebestyén, Ad Schrif­fert József. — Orosházán az ág. ev. presbyterül a következők választattak : Tobak István, Németh András, Szókács István, Kulcsár János, Bor Mihály, RÍ vasz József, Jankó Ferencz, Sárközi Ist­ván, Göndöcs Mihály, Süle Pál, Székács József, Kun Ferencz, Bulla Sándor Podsztrelen György, Csiszár Jáno 1, Tóth M. György, Horváth József, Pataki Jó zsef, Mikolai István, Kiss István, Czi kora János, Pusztai István, Hajdú Mi­hály (idősb,) Tóth János (f.), Horváth Sándor, Berta Mihály, Lichtenstein Jó­zsef, Bikádi József, Hajdú József, Jankó József. Póttagok lettek : Nagy Lajos (igazgató), Sin Sándor, Szabó Pál, Kvanka Mihály, Sin János, Barcza Sán­dor, Kun István, Kis Ferencz, Király Pál, Csizmadia András. — Frigykötés szürke ruhában Ily cimü múltkori hírünket tartozunk kiegészíteni azzal, hogy miután egyik fővárosi napi­l Hva „Magyar Hirlap" megnevezte a csa­bai anyakönyvi hivatalnál szürke ruhá­ban funkcionáló tisztviselőt, mi is meg­nevezzük, nehogy esetleg a nagy közön ség körében másokat gyanítsanak a kö­teles ildom meg nem tartásával. E sze rint a csabai állami anyakönyvi hivatal­ban G y ó j i Miklós helyettes végezte tudtunk szerint egy izben a házasság kötést közönséges irodai ruhában s hisz­szük, hogy jövőben saját maga elhatá­rozásából is, tartózkodni fog ettől, nehogy formai mulasztása az intézmény negligá­lásának tulajdonittassék. — A csinosodó Szarvas. A szarvasi aszfaltjáró ügyében tartott értekezleten a megjelent mintegy 40 háztulajdonos egyhangúlag kimondotta, hogy az asz­falt költségeihez 25%-al hozzájárul. Az összes jelenvoltak a kötelezvényt erre vonatkozólag aláirták. Dr. H a v i á r Gyula indítványára az értekezlet felkérte az elöljáróságot, hogy az aszfaltjáróval átellenes háztulajdonosok kóressenek fel az iránt, hogy a költségekhez 10°/o-al jáiuljanak hozzá. — Panasz a temetkezési társulatok el­len. Orosházáról írják: A 200 frtos te­metkezési társulat megbukott. Mostaná ban hirdették, hogy a könyveket be kell vinni, de nagy bölcsen kihagyták, hogy kihez s mikor. Végre a tagok megtud Iák, hogy kihez kell a könyveket el vinni. Ott az oly könyvet, melyben két halott fizetés hátrálékban van, el nem fogadnak, daczára annak, hogy az ille­tőket soha sem szólították fel a hátrálé­kos 54 kr. lefizetésére s hogy már 70 frtnál többet is befizettek. Ajánljuk az eljárást az illetékes hatóság figyelmébe. — Hangverseny. A szarvasi főgymna­sium tornacsarnokában a szarvasi ág. ev. főgymnasium Vajdaköre a tanulói segélyegylet javára hangversenyt ren­dezett szombaton este, mely igen láto­gatott és sikerült volt. Az érdekes hang­verseny műsora ez volt : 1. Dalra fel 1 Abt Ferencztől. Előadta a tanulók dal­kara. 2. Alelnök titkári megnyitó. Elő­adta Albusz Frigyes, VIII oszt. 3. Rab asszony, Kiss Józseftől. Előadta Löwy Izsó, VII. oszt. 4 Magándal. Énekelte Benka Ilona k. a., fuvolán kísérte Fer­tig Alajos tanár, zongorán Adámy Rezső tanár. 5. Az ideál, Karczag Vilmostól. Előadták Borsits Mariska k. a. és Al­busz Frigyes VIII. oszt. 6. Kettős dal Kückentől. Énekelte Mihálfi Mélán k a. ós Lavatka Hona k. a., zongorán kisérte Adámy Rezső. 7. Desperát ur Gabányi Árpádtól. Előadta Vass István VIII. oszt. 8. Le Solitaire, Berbiquiertől, fuvolán Fertig Alajos, zongorán kisérte Adámy Rezső. 9. Részlet „Marót bán" V. felvo­násából, Vörösmartytól. Előadták Benkő István és Rosenthal Ferencz VIII. oszt. 10. Induló. Előadta a tanulók dalkara. — Ismerkedés. Kószó Mihály uram rossz fát tett a tűzre, miért négy napra invitálták meg a városháza-souttereinjére. A rendőr vezette elő, mert sehogy sem akart előkerülni. A rendőrbiz­szobája előtt Összeakad a másik mándlis ma-1 sor > eímegyen a tánczházba S körülnéz s mikor a leány szeme találkozik a legé­nyével, kész a titkos terv : „enyém leszel — tied leszek." Nem kérdik ők aztán, hogyan és miként, eszükbe sem jut, hogy vannak még apák is, meg anyák is (nem félnek ott az anyósoktól), hanem egy szép hold­világos estén megjelenik a szérűskert alatt Romeo ur és Floáréját, akarom mondani Júliáját derékon csipi s neki a világnak. Mikor aztán otthon észhez kapnak, már késő. mint rendesen történni szokott. Alb György meg is vallotta, hogy Kétegyházán nem is házasság az, mely­nél a menyasszony meg nem lett szök­tetve. Igy vélekedett Muntyán György is, midőn megakadta szeme RotárFloárén. Mint mondja, csak egy jelentős pillantás s a csataterv kész vala. Sötét volt az éjszaka, de annál job ban világított a szerelmes Floáre két szeme, mert Gyurka két társával csak­hamar rátalált, aztán felültek a szekérre s meg sem állottak Ottlakáig, hol egy ismerős házban elturbókolának. No hogy aztán ez meg volt, Gyurka haza is akarta már vinni Floáréját, de megelőzte ennek az anyja, ki a jelen esetben nem vette tréfára a dolgot s fel­jelentette a csábitót. Floáre azt vallotta, hogy erőszakkal hurczolták el, a kocsin bundát borítottak a fejére, hogy ne kiabálhasson. Ellenben Gyurka ós vádlottársai egy­behangzólag vallották, hogy biz nem kellett oda erőszak, még az uton is alig győzték hallgatni a csókolózást s aztán igy megy ez Kétegyházán, hol a szerel­mesek férjhez mennek ugyan, de csak azután, miután kiszökdösték magukat. S Floáre 14 éves kora daczára oly fej­lett volt, hogy ők 18 évesnek nézték. Floáre a szöktetés utáni héten össze is állott egy más legónynyel hit nélkül. A bíróság mindezek mérlegelése után vádlottakat felmentette, Floáre anyja azonban és az ügyész megfelebbeztók az Ítéletet. gyarral, aki ekként adja a szót: — Mé nem gyütt elő magátul ? — Nem vót czimborám. — No, no . . . neveti a másik, majd mikor kinevette magát tovább folytatja a kérdezősködést. — Hát mó hozták most most be ? Mihály a vállait rángatja. — Tugygya a ménkű . . . Talán mög akar­nak velem üsmerkönni . . . — Az elrutitott utca. Lapunk gyomai barátja írja nekünk a következőket: Ed dig volt Gyomának is büszkesége, szép S3ge, mely a vasútról jövő idegeneket meglepte, gyönyörködtette s lebilincselte a szép nyárfasor, ma van egygyel több éktelensége egy telephon oszlopokkal be­rakott kopasz utczája, az elöljáróság egy­szerűen kivágatta a nyárfasort azért, hogy gömbökácz fasort ültessenek a már ki vesző fasor helyett. Menthető-e ezen el­járás? Mert egyszerre csupaszra vetkőz tette az utcát. Mert fokozatosan minden második fát kelletett volna kivágni s pe dig kiveszőfélben levőket s az uj ülte­tést közbe eszközölni. Ezáltal azt érték volna el hogy az utczát szépségétől egy perezre sem fosztották volna ; másodszor : a részleges beárnyékolással az uj ültetés biztosabb fogamzását, erősebb fejlődését biztosították volna s elérték volna azt hogy az utolsó nyárfa kivágásával egy­idejűleg egy már kész s egészen uj és már izmos életerőtől duzzadó szépséget tártak volna fel. Szüklátkörre való gon­dolat a gömbökácz fasor kis alacsony házak mellé, még kissebb fák ültetése is. Hiszen falu helyen az alacsony ház sorral biró utcák kinézését a magas ko ronáju, lombú lakkal kell emelni, itt ez adja meg az utc<;ák szépségét és tűzren­dészed szempontból is csak ez van helyén. Hát Gyomát a törpesóg iránti vonzódás átka nyomja mindég ? Sok fejszecsapás­tól sajog már községünk, mondja a levél s ha ezt a nagyobb csapást közönyös­ségből, érzék hiányából, nem bánomság­ból már mégis tették, jövőben meggon­doltan ereszük azt le csapásra. — Próba mozgósítás Krétába. Még egyelőre nem olyan szenzácziós a dolog. Igaz ugyan, hogy Orosházán mozgositanak, de egyelőre nem-had­kötelesek. Ezekről a mozgósításokról következő­ket jelentik : Ha valami idegen Orosházára jönne bizonyos napokon, azt hinné, hogy a 13—15 éves fiatalság Krétába készül, mert ezek a vállukon „puskával" járnak-kelnek az utczákon s azt hiszi jó részük, hogy nekik már < öszönni sem kell s megvetően, köszönés nélkül haladnak el tisztes urak és nők előtt. — Ezek a fiatal gyerekek a polgári iskola nagyreményű növendékei. — Vál­jon mi szükség van arra a felfegyverkezésre és feltűnő magaviseletre ? Semmi. — Elborult az elméje. Irtuk már egy izben, hogy D. J. szorgalmas gyulai iparo­hetek óta az elmezavar jelei mutatkoz tak, ugy hogy mind közveszélyesebb lé vén, fölszállitották az angyalföldi téboly­dába. A szegény iparoson üldözési mánia jelentkezett s rögeszméje az volt, hogy a macskak törnek életére. Előbb a saját macskájoknak fejét roncsolta el a csiz­madia kalapácsával, majd a környék macskáit fogta öszsze és bezárta abba a csizmadia ládába, melyben vásárokra hordta áruit s a macskákat kénnel meg­fojtotta. Utolsó napokban már oly nagy fokban tört ki üldözési mániája, hogy feleségét is bántalmazni kezdte. Az or vosok állítása szerint kigyógyitása még remélhető. — Ritka szerencsében részesült D. Júlia szegény budapesti özvegyasszony. Ezen asszony a bankegyesületi váltóüzletben (Budapest, V., Fürdő utcza 1.) a 35157. számú rószletiv alapján havi részletfize­tésre megvette a 2951. sorozatú és 9. számú bécsvárosi sorsjegyet és azt már át is vette. E hó 26-án a fenntemlitett banküzletbe jött a sorsjegyhuzási jegy zókek átvizsgálása czéljából. Ki írhatja le meglepetését, midőn tudtára adták, hogy ezen sorsjegye már 1895. novembar hó 2-án 200,000 frtot nyert. A szerenc-és nyerő a nyeremény összegét mindjárt fel is vette. — Rövid hirek. Jurányi Alajos egyetemi tanár, a füvészkert igazgatója akadémikus meg­halt. — Az ezredéves hódoló fölvonulást Benezur Gyula festőművész festi meg. A költséget egy névtelen Macenás ajánlotta föl. — Vastag József szegedi tanítót, ki anyósa nyugdiját, jóllehet az már évek előtt meghalt fölszedegette, — letartóz­tatták. — Domjan Júlia szakácsné egy belvárosi sorsjeggyel 200000 frtot nyert. — Biharmegye orvos­egylete az orvosi kamarák ellen nyilatkozott. — A budapesti pletykahordók csinos botrányt eszeltek ki. Azt terjesztik, hogy mert Berl-Ollendorf kül­földi bankárok a kiállítási jegybérletet megkap­ták, egy előkelő á llamtisztvíselőt és Morzsányi országgyűlési képviselőt megvesztegették. A „Bu­dapest" lap meg is nevezte a kereskedelmi ál­lamtitkár személyében azon férfiút a kit megvesz­tegettek, ki azonnal sajtópört indított s fegyelmi vizsgálatot kórt maga ellen. A folyamatba tett vizsgálatból az államtitkár tisztessége minden két­ségen kivül teljesen érintetlenül fog kikerülni. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Leányszöktetés. — A gyulai törvényszék tárgyaló terméből. — Mikor a kétegyházi legény abba a sorba jut, hogy szeme bátran megakad hat a leányon, nem állván előtte a katona­verőfényeá tneleg áttör a ruhán, az emberi alka­ton, belopődzik a szívbe valami édes bizsergéssel játszadozva az idegszálakkal. Odúikba szöktek a borongás manói, mintha játszi pajzán tündérkék mosolyognának a légben, teljes vidámságával kö­szöntött be a tavasz. . . És ki hinné 1 Temetünk mégis. Halottunk van, egy bohókás tarka fiu, akinek rövid az élete, mint a tiszavirágé, hanem azért mindig nevetős kedve vagyon. . . Már a toalettje is milyen fura, milyen kaczagásra in­gerlő : Lyoni selyem mellé szegényes rózsaszín karton van durván odatüzdelve ; brüsszeli csipke mellett foszlott barchent. . . Ugy szedte össze a herczegi palotákban és a szegény kunyhókban, ott lyoni selymet áldoznak neki, itt meg rózsaszín kartont, de ajándék nélkül senki sem hagyja a jó Carnevalt. Es most meghalt szegény, ki tudja hányadszor. A halála is merő kaczagós bolondság. Az — az nem 1 Mégis vannak, akik megsiratják a szegény Carnevált. Ott zokognak a ravatala körül azok a leányok, akik pártában maradtak ismét, mellettük a papák állanak fájdalmasan ta­pogatva zsebeiket. . . Hanem a háttérben egy fitos fruska áll; a karját a vőlegénye karjába fűzi és hamiskásan koczintva mosolyog a jó Carne­valra. . . De még van egy alak, aki örül a gyász­esetnek. Jókedvűen fütyörészik és zsebrevágja a plajbászát és a jegyzőkönyvét. Önök talán ki is találták, hogy ki az örvendő alak : — A báli riporter. Azonban móg egy hatalmas erőpróbát kell végeznie, mert szombaton fog lefolyni a csabai idei farsang elitvigalma . acsabai keres­kedőkbálja, mely a szó valódi értelme sze­rint valóságos szenzáczió számba megy. Ezt mu­tatják nemcsak a szép hölgyek lázas készülődései de egyúttal a rendezőség ideges, lázas tevékeny­sége. A terem rendkívül díszes lesz, nagy meg­lepetést igér a rendezőség a füzértánezokra, me­lyekben nemcsak kellem, de hogy egy letaposott szójátékkal éljünk : szellem is^lesz. Hát a kato­na zenekar, melynek keringői lelkesíthetnek egy igazi tour tánezost. A kereskedők vígalmán előre mondhatjuk, Csaba és vidéke uri közönsége fog találkozót adni. Falusi libák veszedelme. Ne tessék félreérteni nem tollatlan állatokról van szó, hanem apró pelyhes kis libácskákról, azután meg a nagyokról. Körös-Tarcsa község libatulajdonosai nagy megütközéssel tapasztalták a mult télen ós tavaszra, hogy daczára jól elzárt ólaiknak, szárnyas jószágaik egyremásra vesznek s midőn végre megsokalták a dolgot. G á 1 Sándor ottani lakost fogták elő, ki csakhamar beismerte, hogy bizony nem volt mit ennie nagy számú család jának, ezért lopogatta el a libákat falka­számra s adogatta el. Nem viseltetett ellenszenvvel a tyúkok iránt sem, fő gondját azonban a libákra fektette, ugy hogy kilenczrendbeli lopást szerencsésen végrehajtott s csak abban nem volt sze­rencséje, hogy a bíróság a mult héten egy évi börtönre Ítélte. Gyilkos apa. Földmives embereknél a gyermek, mihelyt tíz éves koráig felcseperedik, szüleinek kereső avagy segitő munkatársa lesz. Kovács Sándor d.-ványai lakos is azzal bizta meg 10 éves fiát, hogy a ku­koriczaföldön görgesse össze a tököket. A kis fiu azonban inkább játszani volt hajlandó s midőn az apa látta, hogy a parancsot nem teljesítette, ezen annyira felbőszült, hogy a gyermeket öklével há­romszor fültövön ütötte, azután meggyom­rozta, minek folytán a kis fiu móg a hely­színén meghalt. Ezen tetteórt a bíróság, tekintetbe véve az apa kissé ittas álla­potát, egy évi börtönre ítélte. Az anyós mint enyhitő körül­mény. Rendszerint bizony súlyosító körül meny szokott lenni, ámde a héten tar­tott bírósági vógtárgyaláson enyhitó kö­rülmény gyanánt tudatott be Tóth Sá­muelnek abbeli helyzete, hogy anyóssal van szerencséje rendelkezni. Ugyanis Szarvason mult óv julius 8-án elhagyta a felesége s hazament. Tóth utána ment s midőn követelte, hogy neje térjen hozzá vissza, anyósa becsukta előtte az ajtót. Rimánkodásaira sem lá­gyulván meg anyósának a szive, rájuk törte az ajtót, miért magánlaksértésért került bajba. A biróság enyhitő körülményül mér­legelvén azt, hogy anyósa házába tört bb és pedig a felesége miatt, csupán 8 napi fogházra ítélte, vádlott azonban fe lebbezett. FARSANG. — Carne vale! Szinte kaczag a napsugár, amint végig rezeg az egész mindenségen. Ez a A gyomai koronaestély. „Jaj de bajos a szerelmet titkolni" és az „álnokabb vagy az kelgyónál" cimü dalok épen harminc fillérembe kerültek, mondván : hadd éljen Jancsi is. Es Jancsi húzta szerény filléreimhez mérten, majd szomorúan jegyezte meg: — Ki tudja, huzhatom-e móg a te­kintetes urnák ? — Miért Jancsi ? — Hisz elviszik Kerétába. — Igaz. Elvisznek s harcolni fogok az utolsó darab Krétáig. Sok van már a rováson úgyis, de ha minduntalan dup­lán fogott . . . No de majd csak visszasegít a csel­lagos ég és én diadalittasan jövök kőzzétek, mellem arany tallérokkal ki lesz rakva, — győztesen ós akkor meg ezt fogod húzni: „Óh ne duzzogj s ne kivánd." S eltűnődtem, a lelkem magasba tört, incognitó előre éreztem, hogy majd me­nyit fogok ón az aranyos módiknek im­ponálni, mert ma azt mondják : „még keveset nyomott a mázsán." No, — majd megválik 1 Üres zsebbel is letudom ón festeni a gyomai nőegylet által rendezett Korona­estélyt, mert ha az üres, annál gazdagabb amaz: a szivem. (I) Nohát gézengúz piktorok, poéták, ti holdvilágfaló idealisták, szobrászok ós ti nagy természet kertészei az alkotó ké­pességetekkel jertek megannyian és bá­muljatok ; bámuljátok a minden szépet, a ragyogót, s festőiest, az eszményit. Repült táncosnő, dobogott az édes sejtelemtől áthatott piczike sziv s a meny­országot jelentő fekete ós kék nagy sze­mek megsemmisítő villanásai közben jutottak eszembe riporteri kötelességeim, hogy valahogy ki ne feledjem tulajdo­nosaikat a névsorból. Jeien voltak : leányok : Blascsok Ma­riska (Gerla), Bácsi Róza ós Etelka, Ja­kab Mari, Czebe Ilonka ós Aranka (M.­Tur), Gálos Irma, Hati Ilonka (M.-Be­rény), llartenstein Ilona, Holler Berta, Kálmán Jolán és Ilonka, Lux Vilma, Nagy Blanka, Neuman Aranka, Üsapai Irén, Pásztor Tinka, G. Szabó Juliska, Schlesinger Ida, Scheiber Irma, Schvei­ger Szidónia, Veres Ilonka. Asszonyok: dr. Bácsy Lajosné, Bernstein Dezsőné, Braun Vilmosnó (Gyula), Beczkói Mik­lósné, Biró Benedekné, Brenner Lipótnó, Czebe Józsefné (M.-Tur), dr. Eisler Vil­mosnó, Gálos Andrásné, Garzó Nándornó, Házy Imréné, Holler Sámuelnó, dr. Ja­kus Benőné (Endrőd), Jantyik Mihályné, Kalocsa Istvánné, Kálmán Farkasnó, Ká­das Jánosné, dr. Kiss Istvánné, Kneer Sámuelnó, Kovács Lajosné ós Mátyásnó, Kovács G. Jánosné, Kohn Zsigmondnó, ifj. Kovács G. Jánosné, Lux Gyulánó, Máday Aladárnó, Neumann Jakabnó ée Józsefné, Osapai Lajosné, Pikó Bólánó, Pásztor Imrénó, Rohoska Mihályné, Cs. Szabó Imréné, Reisner Sándorné, ifj. Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom