Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-03-04 / 18. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Csütörtök, márezius hó 4-én. 18. szára. BEKESMEGY mm KÖZLÖNY POLITIKAI es VEG Y EST AH I'ALM U LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891/, BZ. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Eqyes szasn ara 8 Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891 /

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Élhetetlenek-e községeink ? (y.) Valósággal újságírói közhely számba mennek azok a följajdulások, melyek a magyar vidéki városok élhetetlenségéről esnek. Nézzünk szemben e váddal, annál is inkább, mert több-kevesebb jogosultsággal e sopánkodást a békésmegyeiközségekkel szemben is megeresztik. Pedig határozottan merjük vallani, hogy a följajdulás merőben indokolatlan, még ha a dolgot általánosságban tekintjük is. Csak tessék elgondolni arra a tüueméuyes pmelkedésre, melyre modern berendezkedések dolgábau az ország eljutott, mely muukábau az oroszlánrészt városaink végezték. Ezért van, hogy a városi közköltő itt-ott 60-70% lett, ezért pusztult el iparos osztályunk, a városiasodásnak nyomában jelentkezik erőkimerülésünk. Nem élhetetlenség, hanem eröhiányról lehet szó és ha valaki megvádolja a magyar városokat, az legalább is háládatlan, mert a nemzeti konsolidáció munkáját nélkülük, éberségük és áldozatkészségük nélkül nem lehetett volna ily sikerrel megküzdeni. De élhetetlenek-e hát a magyar községek? Semmi esetre. Igazoljuk egy csak e napokban mutatkozó téuynyel. A pénzügyminisztériumból valahogy kiszivárgott, hogy az állam két ujabb dohánygyárat akar fölállítani. Nosza rajta! Csakhamar 42 város jelentkezett és jelentkezett volna több is, hanem a jó izlés ezt a dohánylázi betegséget elfojtotta. Abban uem vagyunk hát élelmesség hiján, hogy az állam hajlandóságát megnyerni akarjak olyan intézmények létesítése végett, melyek városunk fejlődését jelentik. De hiszen, mondják sokan, épp ez az élhetetlenség ! Másra támaszkodni, másnak erejéből akarni előhaladni ! Pedig a kik igy beszélnek, azok sem Ítélnek tárgyiasan. Mert helyzetünkben másra támaszkodni nem is lehet, mint az állami hatalomra, melynek részesei vagyunk; ez nem élhetetlenség, hanem erőhiány. Miután közgazdászati közvélemény nálunk nem volt, megengedjük, sőt magunk is koncedáljuk, történhettek hibák, sok tényezőt elmulasztottunk, elszalasztottunk, mert becsét nem ismertük ; de az ujabb fejlődés történetében Clió csak a községek áldozatkészségéről beszélhet. Fájdalom, beszélhet még egyébről is. Arról nevezetesen, hogy városiasodásunk munkásait a balsiker hamar elenyészd. Mert a versenyben elmaradni látszunk, nem veszünk részt benne. Pedig ez feltétlenül szükséges, mert hiszen nemzeti feladat a magyar városok erejét növelni, kulturális és kereskedelmi góczpontokká tenni, a féle gyuponttá, melyből a magyar kultura és nyelv kisugárzik s hatalma alá vesz mindeneket. Ha a magyar városok élelmesek abban, hogy a kormány segélyét, gyámolitását deputácziókkal es más nexusok alapján kérjék, kétségkívül hiányzik kezdeményezési bátorságuk oly dolgokra, melyekben a siker garáncziái tisztáu az ő kezükben vau. A mit most Csaba teljes erejéből munkál, a közraktári intézményért, a miért Mezííberény törekszik, a községi takarékpénztár: az mind a fejlődés tényezői. Az ingatlanok jobb értékesítése, a mezőgazdasági gyáripar megteremtése, kenderkikészitő telep, konservgyár szintén megannyi a községek emelkedésének kisebb-nagyobb tényezői. Eleven érdeklődéssel kisérvén békésmegyeiközségek emelkedését, csak sajtóbeli kötelességeinknek felelünk meg, midőn a községek miképpen leendő fejlesztését ajánlani, megbeszélni fogjuk, de azt csak lassacskáu, mint az orvosságot „egy evő kanállal" kell beadogatnuuk. Hiába, nálunk közgazdászati közvélemény nincs. Az angol lapok lapjok élén az érkező hajókat, a gabona és érték tőzsde tudósításokat hozzák, Palmerstou egy-egy háborút vagy békét sugalmazó czikke pedig megvonul a másik lapkolumuán. A magyar lapok kezdik a politikával, végezik Rigó Jancsival, növelik az ideges, szenzációt hajhászó közönséget s némileg hozzászoktatják a ledérebb felfogáshoz, mert kissé a pikantériát sem vetik meg. Ennek meg kell változnia. Ebből, a magyar közvélemény járszallagából kell kinőni a nemzetgazdasági tudományt megbecsülő közöuségnek. S megyénk községei akkor lesznek élelmesek, ha főleg a magok erejéből iparkodnak fejlődni, gyarapodni. Takarékpénztári közgyűlések. Megyei takarékpénztáraink sürü egymásután tartják közgyűléseiket. Ujabban a következő pénzintézeteink számoltak be a részvényeseknek a mult évben elért üzleti eredményről. fl szeghalom-oidóki takarékpénztár Pap József vezérigazgató és einök vezetése alatt a napokban tartotta meg közgyűlését. Az intézet összes betéti állománya 356.612 frt. Tiszta haszna volt az intézetnek 19,448 frt, melyből a 40 frtos részvények szelvényei 6 frt 50 krral váltatnak be, a tartalékot 2305 frttal do tálták. Az int'/.et tartalékalapja 66 919, az év folyamán 2193 frt 58 krt- kelletett veszteségként leírásba hozni. A részvényesek a tágabb üzletkörü vezetésért egyhangúlag bizalmat szavaztak. Az igazgatóság újra a régiekből alakult, csak Fehér János helyébe választották Ambrus Sándor főszolgabírót. — A felügyelő bizottság tagjai szintén a régiek. Elnök Kovács Mihály, tagok: Kornis Gyula, A 1 td o r f e r Gyula, C s á n k y Béla, K ov á c s Gyula és Nagy Béla lettek. fiz endrődi takaiékpénztár közgyü lését, melyen a részvényesek munkássá gáról az intézet beszámolt, szintén most tartották meg. Az intézet 767.304 forint forgalmat csinált, összen 59249 takarékbetétet kezelt, tiszta nyereménye 3460 frt volt, melyből a rószvénye-eknek 1778 frtot fizetnek ki, jótékony czólokra 25 frtot fordítanak. A választások megejtetvén, vezérigazgató lett Kalmár József, igazgató társ Timar I. János, igazgatósági tagok : Bártos János, Yen czák Gergely, Vaszkó Mihály mint uj igazgatósági tagok, a felügyelő bizottság is uj tagokból alakult: Hunya M. Má tyás, Szebeni László és Kovács Pál. fiz orosházi központi takarékpénzA beesületesek. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája — Margit kisasszony a város szépsége. Tüzes fekete szemekkel, egyenes gondolkodásával nem egy fiatal embert hódi tott meg. Noha diadalmaskodhatna a szerelmes gavallérokon, választhatna magának szeretetreméltó férfiakat, de nem teszi. Bolondságnak, undorítónak tartjaazt, ha egy fiatal ember az első látáskor, bé bó kalapjában, pikáns ruhájában megszereti. Fenyő Bandi hadnagytól hallom, hogy Margit őt komolyan, szigorúan meg leczkéztette. A megyei tisztviselő bálon, amikor Margitot mint bálkirálynőt ünnepelték, találkozott vele a huszárhadnagy. A hadnagy vállalkozó szellemű, élénkvérügyerek, tud hízelegni, hát felcsapott gaval lérnak. A czigányok a keringőt húzták. Mintha most is látnám, milyen nagyratermettséggel tudta adni a szerelmest ez a kópé hadnagy. A leány bodros hajához érintette arczát, íiidogot, a fülébe, mint a szerelmesek a holdvilágos esté nél. Lestem a hatást. Biztosra vettem, hogy a leány el fog mosolyodni ós egy észrevétlen pillanatban majd oda hajtja fejét a paszomántos attilára. Nem tette. Ahelyett olyan szigorú tekintetett vetett, mint mikor a biró, a ripők tolvajt henczegéseiért rendre utasítja. S azután mondta: — Bandi 1 Maga megbolondult. — Igen, a maga szemétől. Szeretem igaz szerelemmel és azzal az édes tudattal, hogy érzelmeim örökké megfognak maradni szivemben. Tegyen boldoggá, ne kivánja azt, hogy egy huszárhadnagy megfusson attól az élettől, melyet ugy szeret. A leány a fogai alatt sziszegte: — Hogy tud hazudni a nyom . . . De nemi Csak rosz nevelésben részesül'. Eltanulta a modern kortól. Azt hiszi, mint sok ezren, hogy a huszárhadnagy nem is katona, ha a lányokat.nem tudja elbolonditani. — Ej ne bolondozzék, legyen őszinte. Maga a pillanat hatása alatt érzett szenvedélyét maradandónak tartja. Ne legyen könnyelmű, ne is szóljon erről, mert itt hagyom. — De Margit I — Uram I — Pardon 1 Margit kisasszony. Igen kisasszony, kérve kérem ne haragudjék. Fenyő Bandi nem érdemli ezt. — Kisasszony 1 Az ön fagyos te kintete meg nem ölheti szerelmemet. Mielőtt tudomására hoztam volna érzelme ím tisztaságát, magamban többször meghánytam vetettem, hogy mi fog reám várni. — Jól tudtam, legalább erősen sej tettem, hogy ön hideg és kegyetlen lesz, hogy magára hagyva fel fog kaczagni és éles kritikát mond férfias viseletem felett. Es e tudat daczára, még mindég azt súgta valami : — Kolnay Margitnak, ha nincs is szive, de valld meg szerelmedet. Igen kisasszony, ezt higyje el nekem. Margit arcza lázban égett, a gúnyos „kisasszony" szó mélyen sértette intelli gencziáját; talán nem is annyira intellicziáját, mint szivét. Sokat akart volna mondani, de szóhoz jönni nem tudott. Bandi hadnagy tovább folytatta: — Margit 1 Ne igy, ne igy I Arcz kifejezéséből látom, hogy engemet ellenségének tart. Figyeljen meg és tudja meg azt, hogy én mindég megtartom sza vamat. —..Mondom, megtartom. En azt fogadom Önnek, hogy feleségül veszem. Feleljen reá. — Ah léha 1 Menjen 1 Vezessen édes anyám mellé, de minden feltűnés nélkül mert rosszul vagyok. Bandi hadnagy illő elegancziával vezette helyre, a mamája előtt a fülébe súgta a leánynak : — Csendesen kisasszony 1 Jobbulást. Katonás mozdulattal meghajtotta magát és aztán tovább indult, mulattatni a hölgyeket. Margit meg magában elgondolkozott és halkan ismételgette : „szeretem". Tekintete többször megakadt Bandin, a ki ezután, a Freith Elluskával mulatott legtöbbet. Margitnak ugy tűnt, mintha E lu^kának is azt mondaná a mit neki. A féltékenység, ez a borzasztó mérge a lé'eknek, egészen haloványnyá tette. Alig volt ereje, odaszólni édes anyjának. — Menjünk haza, mamuska. Eleget mulattam, ugy érzem, megártana, ha többet lánczolnék. A mamát nem kellett biztatni, a gardedamok ugy sem szeretnek ott ülni, bóbiskolni a bálon. Teszik, mert muszáj. A legtöbb bál azért végződik hamar, mert a gardedámoknak nehéz a fejők, nem birják tovább az álmatlanságot. A Margit mamája is szívesen teljesitóleánya kérését, hazamentek. Bandi észrevette, odament hozzájok és elbúcsúzott. A leánynak „szép álmokat" kivánt és azután tovább mulatott El uska társaságában. Margit, a mikor vánkosára hajtotta fejét, komolyan elkezdett gondolkozni. — Még is furcsa ! Ezelőtt ha valaki szerelmet vallott nekem, fel sem vettem. Most ugy látszik, megbolonditott ez a Bandi. Istenem! Miért is nem mondottam meg neki azt, hogy én is szeretem. Ér zem, hogy ez a könnyelműségem fogja megásni boldogtalanságom sirgödrót. Ugy érzem, hogy Bandi ez egyszer nem hazudott, ragyogó szemeiből azt olvastam ki, hogy végtelenül szeret. A szegény leány ezután folyton Bandiról gondolkozott ós mily leverően hatott rá a pletykaváros ama híresztelése, hogy Bandi hadnagy feleségül veszi Freith Elluska kisasszonyt. Ugy mond ják, Elluska apja nyugalomba vonul az esküvő után ós ott a hármas halom mellett fekvő földbirtok tulajdonosa a fess huszárhadnagy lesz. Margitból sápadt arczu, bánatos leány lett. Unalmasnak találta az életet, ugy tűnt neki, hogy ez nem nyújt mást, mint keserűséget, bánatot. Különösen éjjel, a mikor a zaj elült, a mikor gondolkozásában nem zavarta semmi sem, akkor szenvedett csak igazán. Egy pillanatban megragadta a mér get, abból inni akart. A másik pillanatban odadobta az üveget, majd felkaczagott, majd az ágya felett lévő angyalképnek panaszkodott, mint egy gyermek. E&y éjjel, már nem tudva tovább a kinját ugy elviselni, hogy a hadnagy tudomására ne hozza, levelet irt Bandinak : — Mélyen tisztelt hadnagy ur 1 Bizonyára emlékezni fog arra az estére, a mikor legutoljára találkoztunk. Azóta nem láttuk egymást, pedig én szeretnék önnel találkozni. Szeretném elmondani, hogy szeretem, mint az üdvösségemet, szeretem ugy, mint a hogy egy nő szerethet. Bandii A magáé leszek Bandi, csak szeressen. Holnap elvárom. Margit. A levelet korán reggel a postára tette s igy a hadnagy nég az nap délelőtt megkapta Nagy flegmával olvasta el, egy cseppet sem változott el arczszine, csak ugy látszott, mintha ezt gondolta volna : — Nézzük csak. Elluska szép göndör hajjal, világos kék szemmel, örökké mo solygó arczával és jó summa hozományával még is tetszetősebb, mint ez a barnahajú, hideg, de okos leány. Jobb is lesz megmaradni ennél, hisz katonai becsületemre Ígértem a házasságot. Nvomban leült és ezt irta Margitnak : „Tisztelt Nagysád 1 Nagysád bizonyára hallotta, hogy F. E. úrhölgyet eljegyeztem. Ugy látszik, Kegyed nem tudja, mi az a katona-becsület? Kevés az időm, többet nem irhatok. Tisztelettel: Bandi hadnagy." Margit a levél elolvasása után azt mondta: — Annak a városi hivatalnoknak házasságot Ígértem, tudom mi a becsület, hát az övé leszek . . . Verner Jenő.