Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-02-18 / 14. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, .897. Csütörtök, február hó i8-án. 14. szám. ¥ 7 Ti mm BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Ppu J IKAI VEUYKH I )\ I A L\l U LAP. Szerkesztőség: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap es csütörtökön. j Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féie ház) ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint— Negyed évre 1 frt 50 kr. j Appcnyi-utcza 891/ 4 sz. (ZsiHnszky-féle ház hova a lap szellemi részét illető közlemények, Egye* «ia»i ar< o K ' hova a küldemények és az előfizetési pénzek Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor - " lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kézirat ok nem ad a tn ak vi s sza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely .jónevű fővárosi és kiiifföldi hirdetési iroda. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Vasuttervek és még valami. A következő értesítéseket kapjuk a Békésmtgyét érdeklő vasuttervekről : Békésmegyében ezidoszerint négy vasuttervnek miképpen leendő tra­szirozát a ügyében történnek tanácsko­zások : az orosháza-szentesi vasút ügyében, mely a megye egy vasut­nélküli községét, Bán falu át érintené, melynek engedményese Gerster Béla, már régen nélkülözünk ujabb adatokat. Az a jel, hogy Békés-megye a törzs­részvények vásárlását megtagadta, arra enged következtelni, hogy ez a vasút ügye a közöny kátyújába rekedt s engedményesének sincs már valami nagy reménye hozzá. JJ füzezgyar­mat-püspökladányi vasutterv ügyé­ben már nagyobb tevékenység látszik. Értesüléseim szerint tavasszal a pálya­test épitése is kezdetét venné. Az bizonyos, hogy Békésmegye északi részének forgalmát a debreczen-buda­pesti forgalom felé irányítja az uj vasút s Békésmegyének valami emi­teus érdeke nem fűződik e vasúthoz. Szarvast a tisza-ugod - k.-szt-mártoni vasút engedményese, báró Fechtig a napokban látogatta meg s egy nagyobb társaság előtt nagy érdeklődést tá­masztott vasútja iránt, mely Öcsöd és Szent-JJn árasnak juttatna vas utat; végre örömmel jelentem: a Beli­czey Géza és Ttosenthal Iguácz engedményesek által tervezett csaba­apáczai vasút, miután ennek folytatását a csaba-dobozi vasuttervet elejtették, a megvalósulás stádiumába lépett. Az uj vasutat Apácza derék polgárságá­nak közgazdasági érzéke, Wenckheim Frigy es gróf áldozatkészsége s érdek­lődése, nemkülönben az arad-csanádi vasutak igazgatóságának közbelépése és érdekeltsége, ugy az engedménye sek körültekintő előmunkálkodása hoz ták létre. A dolog nem kis jelentőségű. Egy rendkívül virágzó, erős magyar köz­séget hoz közelebb a vassinpár, mely — hisz a tapasztalat mutatja — nem­csak a közvagyonosodásra alkalmas, de a népfajok amalgamizációjára is s> abból Csaba cs az ország nemzeti hasznot is húz, hogy az uj sínpár az apáczai magyart minél többször hozza be Csabára. Igy vonul be a magyar nyelv köznapi és kereskedelmi hasz­nálatra s a magyarosodásnak egyik szintén nem csekélylendő tényezője lesz. De a vasúti összeköttetés alkalma az érdekelt vidék gazdaságát szökteti föl értékben, mert a vasutszállitás alkalma egyik tényezője a gazdálko­dás jövedelmezőségének. Azonban főleg ugy domborodik ki e vasútnak közgazdasági jelentősége, ha tudomást veszünk az engedménye­seknek a vasúttal kapcsolatos még egy czéljáról. Nevezetesen : a vasitt­tal egyidejűleg gazdasági árurak­tárt óhajtanak az engedményesek lé­tesíteni, mely intézmény pompásan be­vált és hihetetleu virágzásnak indult Szarvason, elsőül a megyében. Szarva­son két év előtt meglehetős fásult­sággal nézték s szarvasi takarékpénz­tár áruraktára építését s azt vélték, hogy fiaskó lesz a vége s ellenkező­leg az történt, hogy a szarvasi áru­raktárba beraktározui, hogy ugy mond­juk, dulakodással lehetett csak helyet kapni s két év után kétszer oly nagy épitkézéssel kell az áruraktárt pótolni, minő az első építkezés volt. Csabán, vidékére tekintettel, a szarvasinál sok­kal nagyobb arányokban kell kiépí­teni az áruraktárt, annálinkább, mert mihelyt élelmes gazdáink tudatára jön­nek, hogy milyen előnyös a gazdára ha gabonáját az áruraktárban elhe­lyezheti s arra kölcsönt vehet, mikor a búzának nyomott piaczi ára van, — azonnal, szinte most beláthatatlan mó­don, fel fog- szökni az áruraktár for­galma. Mindezen tervekről a legnagyobb örömmel adunk hírt, mert közgazda­sági haladásunknak mértföM jelzői lesznek az uj vasutak s az ezekkel kap­csolatos intézmények. Sikert a tervek­hez, előrelátást a szándékok valósí­tásakor : ugy az intézmények gyü­mölcsöző voltukkal fizetik meg a fá­radtságot és a tőke-koczkázatot, a mi­xel az ilyen válalkozások természet­szerűleg járnak. % Tallián Eéla, Terényi Lajos. Egy napon, a földmivelési tárcza részletes vitájában Békésmegye két ex-főispánja : Tallián Béla és T e r é n y i Lajos szó­laltak föl az országgyűlésen. Terényi, mint a tárcza előadója, mint örvendetes körülményt, említi, hogy e tárcza kia dásának többlete ez évben 1,633.829 frt Nagy súlyt htlyeza kormány a költség­vetésben és az előbbi évhez viszonyítva jóval magasabb összeget fordit a gazda sági szakoktatásra s ezzel kapcsolatban jutalmakra, alflpitványokra, ösztöndijakra és segittésekre, földmivelő iskolák ala­pítására, berendezésére, kibővítésére. Az egyes földművelő iskolákban ösztöndijak­kal és jutalmakkal látják el az oly sze génysorsú kisgazdák gyermekeit, kik ott tanú'mányaikat folytatni akarják. Ha­sonlóképp a tanítókat segítik, hogy a földmives iskolákban tapasztalatokat sze­rezve, azokat otthon a népiskolákban, vagy mint vándortanítók értékesíthessék. Ugyancs-ak e czélra szolgálnak azok a nagy kiadások, melyek gazdasági káték, szerkesztésére szánvák ; ezeket is részint olcsón, részint, ingyen fogják szétosztani. A fatermékeknek kisebb mennyiségben való áruba bocsátásának meg van az a haszna, hogy a kiskereskedő, sőt maga a nép is pályázhatik a versenyben. Hogy a filloxera által elpusztított szőlőterüle­tek minél könnyebben rekonstruáltat­hassanak, az állam — úgymond, — óriási mennyiségben termeli a szőlőkarókat melyeket olcsón, a szegé nyeknek pedig ingyen fog adni. Az állattenyésztés szo­morú helyzetének enyhítésére, különösen az állategészségügy javítására állította föl a minisztérium a bakteriológiai inté­zetet, s fogja államosítani az állategész­ségügyi szakszolgálatot. Nagy összeget fordit a kormány a tenyészanyagok be­szerzésére. Mindemez intézkedések azon­ban nem elégségesek arra, hogy a me­zőgazdasági válságnak véget vessenek; de hiszen ez tulajdonképpen nem is áll a kormánynak sem módjában, sem ha talmában (Ellenmondás a szélsőbalolda­lon.) Ajánlja a köhségvetés elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl ) Tallián Béla újra az agrár-socialismus kérdésében mondott beszédet s mindenekelőtt tiltakozott azon felfogás ellen, mintha szuronynyal akarná a mozgalmat megszüntetni. Az agrárszo­cziálizmustól nem kell félni, de vele szemben gyöngének mutatkozni sem sza­bad. Nálunk az agrárszocziálizmus mix­tum compozitum : félig magyar, s ez sal­langos, félig pedig idegen, és ez czilin­deres. Ez az utóbbi az elvi szocziálizmus, a melynek voltaképp csak Budapesten vannak nagyobb tömegben hivei. Az előbbi, a vidéki magyar szocziálizmusnak az intencziója vagyon, vallás és feleke­zet ellenes, alapja pedig a földosztás. E szocziálizmusnak, nevezetes a magyar Alföldön, semmi jogosultsága, s pusztán a magyar faj extravaganciára hajló ter­mészetére építettek a külföldről beözönlő izgatók. Az alföldi munkás nem panasz­kodhatik arról, hogyha dolgozni akar, „BékésfflegyeiKozlony"tárcája. Némely szokásunk tör­ténetéhez. Irta: Valentényl György. Igen sok szokásnak hódolunk, anél­kül, hogy titdeiökkel tií-ztaban volnánk. Ez okbol czélszerünek véljük azok tör lénetét rövid vonásokban ecsetelni. JI gyászruha története. Jelen koiunkban a halottak iránt való kegyeletünknek, a gyásznak külső jele, majdnem az egész Európában a fe­kete öltözet. A fekete öltözet divaía 1563-ban ka­pott lábra Csehországban, a hol I. Fer dinánd király felesége Anna (II. Ulászló leánya) erényes elete s nagylelkű jóté­konyságai által anip. ira kivivia. nepe tisz­teletet, hogy midőn 43 é* e-, korában meg­halt, egész Csehország gyaszba borult. Hogy azonban az ország nepe külsőleg is kimutassa gyászát, azért a temetésen résztvevők abban ailapodtak meg, hogy szeretett kirulynéjok koporsóját fekete öltözetben fogjak kísérni s ezen időtől fogva maradt a fekete szin a gyász je léül a magán csaladok haláleseteinél is. Franc aországban már VIII. Károly idej'éig a fehérszin a gyász színe. Az an­gol uralkodó gyászszine mai nap is a vörös szín. Törökországban a kék szín, Egyptombana sárga, az afrikai négerek­nél a sötétpiros szín a gyász szine. Igen jellemző, hogy a római pápa vérrokonai nem gyászolják a papa halálát, még pe­dig azon oknál logvi*, hogy a család szerencséje: ktbelétől pápával lirni, i pápa halála után is tart. JI kézcsók története. A kézcsók szokása oly régi, mint maga az emberiség története; mert mái­bölcs Salamon mondja, hogy „a hízel­kedők nem szűnnek meg kezet csókolni kegyosztóikiiak." A rómaiaknál a kéz csók igen el volt terjedve, ugy, hogy ezen szokást maga a hadsereg sem ke­rülhette ki; és gondolhatjuk, hogyan nézhetett az ki, ha a kohortok (csapatok) vezetői a konzuloknak kezet csókoltak. A római világuralommal e szokásátszár­mazott Julius Caesar alatt Galliába (Fran­cziaországba) és innen a többi európai allamokba is. Ezen mai napig tartó szo­kás legnagyobb mértékben elterjedt Oroszországban, hol a férfialattvalók is egymásnak kezet csókolnak kölcsönös köszöntésül. JJ déliebéd története. A déliebéd nem volt ismeretes az ókor népeinél. A rómaiak mindennnapi főétkezésüket este (coena) végezték, az­ért a legtágasabb szobájukat is esteebéd (vacsoraló) szobának (coenacuium) hiv ták. A déli-tbéd lassankint a reggeliből keleiketkezett s korunkban, főleg Nyu got-Európában ismét az ókori estebéddé készül változni. Még XIV. Lajos ideje ben (a 17. században) egész Közép Eu répában 11 órakor reggel volt az ebéd ideje. Azonban a mult század elején a déli-ebed már a 12-ik órára s az els-ő franczia szabadságharcz idejében (1790 körül) a délunni 1 órára volt kitűzve. Ezen időtől fogva a magasabb rangúak a déliebédet mindinkább a későbbi dél­utáni érákra halasztották, ugy hogy most a 1 áisedalom tlőkelCtégi Fi&rcziaoiszág­ban TSII 6 ÓJA utár, AE^OICIÍZágfcpn esű 9 ot) uun s Euitpa többi részeiben dél UIÉDÍ 4 óia ulén ebédel. Ezen szokást, a főétkezést este elvé­gezni, követi nálunk a napszámos és földn ívelő nép is, nem ugyan a nagyúri tempóból, hanem azon kényszerűségből, melyet terhes élete ró rá s melynélfogva nyári időben egész áldott nap munkában lévén, c.-ak esie költheti el főt ételét. A bevégzett munka után való ebéd ugyan nyomós dietikai elven nyugszik, mert azon közmondás, hogy tele hassal nem sztreiünk tanulni, löbbé kevésbé a kézi munkára is áll. JI déli harangozás története. Midőn 1456-ban a keresztény hadse­reg Hunyady vezérlete alatt az Aldunán gyülekezett, hogy Belgrád ellen nyomuló török hadseregnek útját állja, III. Ca­lixtus pápa meghagyá, hogy az egész vi­lágon délre harangozzanak s a nép imára kulcsolja össze kezeit. 1456-ban vívott csatában a keresz­tény csapatok a törököket tönkretették ; a győzelem hirét aug. 6-án vette a pápa s ennek folytán meghagyta, hogy ezen örömhír emlékeül minden ev aug. 6-án „Urunk színváltozásának" ünnepe szen­tellessék és a déli harangszó örökkön­örökké fentartassék. Kedves egészségére ! története. Korunkban már divatját multa azon szokás, hogy az embernek, ha tüsszent, egészségére kívánjuk. Eredetét némelyek a 15. században keresik, a mikor a „fe kete halál" egész Európában szedte ál­dozatit. Ugyanis e betegség gyakori lűsszenéstel kezdődött s ilyenkor a je len)e\ők sajnálkozásból „kedves egész ségére 1" kívánták a betegnek. Ezek el­hntben Ariszloteles, híres görög iró ál­lítja, hogy e szokás már a görögöknél is dhott s állítását ekkép bizonyítja : „Az ember főrészei — írja Arisztotelész a fej, mell és a has; mivel azonban a fej az emberi testnek főalkotórésze és mivel a tüszszentés a fejből (?) ered, illik, hogy az illetőnek „egészségére 1" kívánjuk". E szokásnak a rómaiak is hódoltak ; sőt Tiberius császár e szokás megtartását törvénybe is iktatta. E mellett a tüsz­szentést szerencse és szerencsétlenség je­léül is tartották. Nevezetesen a délig való tüsszentés szerenssétlenségjeléül szolgált. Azért, a ki reggel előbb tüsszentett, mint a lábbelijét felhúzta volna, az visszafe­küdt az agyába ós iparkodott rövid időre elaludni, hogy újból felébredvén, újra megkezdhesse a napot és igy a tüsszen­tés által előre jelzett szerencsétlenségtől megmenekülhessen. Ennek nyomát találjuk mai napig is kivált köznépünknél, a mely a hétfő reggeli tüsszentést jó ómennek tartja. Óh, azok a kávénénikék I Kedves Öcsém ! Panaszkodol, hogy nem birsz bele­törődni a kisvárosi életbe ? No vár csak, majd tapasztalsz te még különbeket is I Persze, persze jobb volt a főváros­ban, ahol tehettél, a mit tetszett, senki se törődött veled; udvarolhattál, akinek akarták, senki se beszélt róla. Es most bánt, hogy minden lépésedre figyelnek, hogy nem mulathatsz senki­vel kedved szerint, hogy nem mehetsz végig egy leánynyal az utczán, hogy másnap már ne beszélnének az eljegy­zésedről. Hogy te még nem is gondolhatsz a házasságra I hogy neked még alig van annyi fizetésed, amiből magad szűkösen megélj, ki törődik azzal, — fiatal en Ler

Next

/
Oldalképek
Tartalom