Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-06-27 / 51. szám

Budapest i 3.339,202. Szeged 696,806. Pozsony 608,696. Szabadka 526,654. Palota-Újpest 503,837. Debreczen 496,835. Temesvár 395,309. Nagybecskerek 352,275. Nagyvárad 338,951. Tizedikül jön a forgalomban BékésCsaba 330,026 utassal. (Egy évi szaporodás 4415.) És csak ezután következnek Arad 302.120, Győr 312.293, Pécs 292.264, Szombathely 236.160, Czegléd 302.691, Brassó 273.166, Nyíregyháza 234 696, H.-M.-Vásárhely 312.226 felszálló utassal. Tehát Arad, Pécs, Szombathely, Brassó, melynek vasúti állomásaira az ujabb időben oly sokat költöttek, sokkal kisebb személyforgalmat ad, mint Csaba, a hol jóformán mióta a vasutakat üzembe vették, az utasoknak várótermek nagyob bitásáról nem gondoskodtak. Mert meg kell értenünk egymást. Habár az államvasuti kocsihiány ós raktárak szűkében — mint általánosan tudva van — néha hetekig esőben, vizben, zivatarban vasúti ponyva alatt áll a szállítandó gabona, — mégis nem az a leg nagyobb sérelmünk nekünk, a gabonaberakodó állomások elégtelensége. Dr. Zöldy főorvos, dr. Reisz Miksa ügyeletes városi tiszti orvos a megmondhatója, mennyi följelentést adtak be a túlzsúfoltságból eredő közegószségi veszedelmekből. Végre is meg kell gondolnunk, hogy a csabai állomásnak tranzitó jellege van. Már most, mint 1893-ban is a fenyegető kolera esetén ugyan micsoda veszedelem áll elő a szűk folyosón, — melyet perronnak nevezni csak a korszakos nagyképűség képes, — ahol az emberek ugy állnak egymás mellett, mint a heringek. Orvos tudná azt a maga szörnyű jelentősége szerint leirni! Mi a laikus eszünkkel csak betekinteni tudjuk a veszedel met, de határát kiszabni, hatását mérlegelni nem. Vagy mit szóljunk ahhoz a szűk hely miatt bekövetkező „pia fraushoz", mely a második osztályú váróterem bői csinált a legundoritóbb köpködőt, mely elől vagy a folyosóra, vagy az első osztályú váróterembe kénytelen húzódni minden tisztességes ruházatu ember, mi nek folytán az első osztályban előáll a túlzsúfoltság ós az utasokra, kik ez ellen pedig magasabb fizetési kvótával jóformán biztositani vélték, — bizonyos öszszekeveredés. És elvégre is, minek argumentálunk tovább ? Kell e azt mondani a könyörületnek, mikor a nyomor borzalmai szorítják szi vét, hogy nyisd meg erszényedet ? Kell-e Isten végtelen hatalmáról annak prelegálni, aki valami festői helyen gyönyörködik a nap feljöttében ? kell e hazaszeretetről beszélni annak, a kinek a haza érdekében vivott csatában több sebtől vérzik a szive: váljon kell-e tehát a csabai vasúti tarthatatlan állapotokról irni ? A ki csak egyszer ugy radnai bucsujáráskor, vagy nagyobb mezei munkás inváziókor, vagy hogy túlságosan ne keressük a kivételt, aki bármikor kénytelen volt életének egy-két keserű óráját itt elvesztegelni, az tudatában van, hogy igy ez nem maradhat 1 Ebben a helyzetben szinte megtud nánk (habárakkor is nehezen) nyugodni a helyzetben, hogy a vasúti lerakodó helyek ám ne épitessenek, de hogy a várakozásra kényszerült utasok elhelyezésére szánt termek igy maradjanak éppen most, mikor milliók és milliók fordíttatnak államvasuti beruházásokra, — valóban nagy elkeseredést szülne. Hiszen lám Orosházán, hol pedig az egy évi személyforgalom 5975 tel növe kedett, mert mig előbb 73,999 volt az utasok száma, addig a mult évben 79974, — tudnak építkezni — ós az épités már folyik is, miért nem tudnak itt hozzá kezdeni az építésbe, a hol két évtizede — hir szerint — mindég építkezni akarnak és harmincz év óta fölterjesztések vannak a miniszternél a tarthatatlan helyzetről. Várjuk a megnyugtató elhatározást ós elvárjuk a községi képviselőtestülettől, hogy a sajtót, midőn e kérdést állandóan felszínen tartja, — nem hagyja magára. Az aratási sztrájk. — Intézkedések. — A vármegye alispáni hivatala a me gyei sajtónak a mezei munkás mozgalom ról következő értesítést adja : AZ aratók, Bánfalvát kivéve, mindenütt elszerződtek. Az egész vonalon teljes nyugalom. Sztrájkra nincs kilátás. Önként felmerül a kérdés, hogy voltaképpen hogy is áll a socialismus a Sárréten ? Erre nézve bátran idézhetjük a régi közmondást, hogy „nagyobb a füstje, mintsem a pecsenyéje." Még a leglármásabb szájhősök vérét is lehűtötte most az aratás küszöbén beköszöntött — s ugy het. Ugy látszik, azEthey-lány komolyan kedik. A képviselőtestület tagjainak számát tehát majdnem az eddiginek ára redukálják. A tagok fele része a város területén legtöbb egyenes államadót fizető, választható városi polgárok közül, másik fele része az összes megválasztható városi polgárok sorából választatik. Választási joggal a város polgárai birnak. A választás a legtöbbadót fizetők közül, valamint az összes válaszlók sorából választandó képviselőtestületi tagokra egyszerre történik. A választók igazolványuk felmutatása mellett adják be előbb a legtöbb adót fizető közül, azután at összes választók sorából választandók neveit tartalmazó szavazatlapjaikat. Ez tehát ujitás, hogy a v i r i 1 i s t á k közül is választanak. A polgármester megválasztása törvényhatósági joggal felruházott városokban királyi megerősítés alá esik; rendezett tanácsú városokban a belügyminiszter jóváhagyását igényli. A városi tanács a város végrehajtó közege ugy az önkormányzat körében, mint az állami közigazgatás terén ; egyszersmind az első fokú politikai közigaz gatási hatóság a város területén. A városi tanácsnak tagjai; a) polgármesteren, mint elnökön kivül az al polgármesteren, a mennyiben ezen állás szervezve van (100. §); b) a díjazott tanácsnokok, kik közé a városi rendőrkapitány (főkapitány), a városi orvos (főorvos) és a városi mórnők (főmérnök) c) díjtalan tanácsnokok; b) a városi jegyző (főjegyző) ; e) a tiszti ügyész főügyész.) Tízezernél több lakossal bíró város ban még külön mérnöki ós levéltárnoki állás is szervezendő. A városi számvevőket a belügymi niszter nevezi ki, az állami számvevőségi tisztviselőkre előirt minősítéssel biró személyek közül. A városi számvevők állami tisztviselők jellegével birnak, helyhez kötve nincsenek és a belügyminiszter által a szolgálat igényeihez képest bármikor áthelyezhetők. Fizetésüket, mely egyénenként évi 1000 forintnál kevesebb nem lehet, az állampénztárból húzzák. A esabai állomás kibővítése. — Mivel támogatjuk érveinket ? — A csabai állomás kibővítése érdekében évtizedes kérésünket nagyon röviden lehet megindokolni. Egyszerűen azzal, hogy Békés-Csaba a tizedik helyet foglalja el az országban a személyforgalomban. Ugyanis hivatalos adatok szerint csak kilenc város van előttünk, mely a mult évben megelőzi Csabát a felszálló utasok számában. Ezek a városok : II. A borotvált kópü, száraz kicsi em ber egész közel hajolt a hadnagyhoz: — Bocsánat, a méltóságos ur maga csinálja ezeket a kellemetlen perceket, ezen lehet segíteni. Miért ne mondjam kién, ha már az egész világ beszéli? Miért nem méltóztatik megnősülni ? Hiszen kapna feleséget, egész háremet! Egy hadnagy ur, akinek már a legöregebb apja is nemes ur volt. Melyik kisasszony nem lenne méltóságos asszony, kiváltkópen ha a hadnagy ur lenne az ő méltóságos férje. Mert a hadnagy ur kap pénzt is. — Hogy tetszik mondani ? hogy nem volna elég? Kapna százezer forintot rögtön, de kapna kettőt is, csak ki kellene nyújtania kezét s ott lenne a háromszázezer forint, egy kicsit mosolyogni szép lányra nem nehéz; mosolyogni s megfogja a négyszázezer forintot. — Ugyan hagyjon el Weisz — felelte Kaza türelmetlenül, — beszól a vi lágba. Majd csak segítünk a bajon máskép. — Mennyi is az a ... . — Nem egész ötezer forintocska,szolgálatjára, méltóságos hadnagy ur. — Sok pénz, sok pénz, — sopánkodott a hadnagy — maga meg százezrekről beszél, hát ezért merre nyúljak ? — Ha már tetszett kérdezni, meg mondom. Csak az Ethey kisasszony felé, egy piczike karika gyűrűvel bekopogtatni s megméltóztatik kapni a választ. — Eh! maga egy kicsit szemtelen, Weisz. A hiéna még jobban összehúzta ránczos arczát, nagy hajlongások, csuszo gások közt hátrált az ajtó felé : — Amint gondolni méltóztatik. — De arra a néhány forintocskára nekem szükségem van ; tetszik tudni, szegény ember vagyok. * A hadnagy egyedül marad s előtte a változhatlan valóság rut képe. — Tehát eladja magát, mert másként nem segitveszi az udvarlását; már rafinált esze észre vette, apró, eléggé el nem rejtett dolgokból s csak megerősítette benne a hitet ez a Weisz, hogy a lányt meg is kapná. A kis ezredesnó már régen ravasz bizalmaskodással mosolyog rá, ugy látszik, ez sejti, hogy a lány valamelyest érdeklődik iránta. Aztán meg nem is olyan hideg, szeszélyes már a lány. Kint voltak a Halmerparkban s va laki indítványozott egy csólnakpartiet a nagy tavon. — Nem, nem, ellenkezett a leány, én nem megyek s nem akarok egyedül lenni. Maradjanak. — Hát maga mért nem jön? kérdezte a hadnagy. — Nem akarok, felelt a lány, de nem nézett a hadnagyra. Mindnyájan a tófeló mentek ; Kaza rálépett a kikötő hidra s visszafordulva, kezét nyújtotta a lánynak. Ez csendesen, tagadólag rázta a fejét. — Nem, nem megyek. — Miért ? kérdezte a férfi komolyan. — Felek, mondta végre a lány. — Velem is, ha én evezek ? Erősen nézett a lányra, a tekintetét kereste, de ez csak csendesen odanyuj totta a két kezét s beült a csolnak kormányához. Idegesen szorította a kormányzsinórt s mikor egy taszítással a hajó elúszott a hídtól, a lány lezárta nagy szemeit, keskeny ajkán egy ideges, gyönge rángás futott át s csak akkor tekintett fel, mikor Kaza jókedvűen dirigálta : — Ne arra hát; csak mindig balra. Mikor egy félóra múlva partra száll tak. a lány keze jéghideg volt s remegett, mikor Kaza kisegítette. Mig kar öltve végig mentek a főúton, az összehajtott lombok alatt a férfi megfogta újra a lány kezét: — Baja van ? — Ki vagyok merülve. — Mitől ? — A félelemtől. — De miért fél ugy a viztől ? — Mert nem akarok meghalni. Is tenem, nagyon féltem. Aztán szaggatott, csagnem siró hangon elmondta azt a rémes dolgot, mikor őt Groth a Vágból kimentette. Mesterkéletlen, őszinte volt a meg döbbenós ós a megbánás az elbizott katona lelkébe, mikor csendes, megadó hangon kérte a leányt: — Bocsásson meg, istenem, nem akartam igy meggyötörni. Azt hittem, gyerekes szeszély, azért hivtam anynyira. A hangja lágy, suttogó lett: —• Olga, megtud nekem bocsájtani ? Lehajolt, megcsókolta a leány remegő kezét, dus 6ötét haja odaért a leány fehér karjához, mit a csipkés batisztiuha szabadon hagyott; a máskor büszke, gúnyos, hideg leány lehajtotta szép fejet s a kótségs reménykedés mosolyával ajkán bólintott igent. Megadó, igaz szerelme ott fénylett a szemeiben s mikor a hadnagy átölelte, félve, remegve hajtotta fe jót a vállára. A játszma meg volt nyerve 1 * A Kaza hadnagy lakásának széles, fehér tornáczán János tárgyal Weisz úrral. — Mondtam már, hogy nem lehet bemenni senkinek, magának se, — förmed türelmetlenül János a vendégre. — Csak azt tessék megmondani, hogy Weisz van itt; csak annyit, hogy a Weisz van itt. — Nem lehet, — dörgi a putczer. — Ugyan János, hát csak engedd be. — hallik ki a szobából a hadnagy ur csengő, vidám hangja. Mosolyra nyúlik a Weisz ur arcza, amint hajlongva megy be s megáll nagy alázatosan. — Na, mi baj Weisz ? Hát nem tud türelmes lenni. — Oh, igen, méltóságos hadnagy ur, látszik állandó — hűvös, esős időjárás és bizony nem aratási sztrájkról gondol koznak, hanem a fölött töprengenek, hogy vájjon hogy is keressék meg a télire valót? A sárréti munkás nem olyan együgyű, hogy az egész évi kenyérnekvalóját idegen munkásnak engedje át. Az erre vonatkozó hírekre való tekintettel a vármegye alispánja felhívást intézett a munkásokhoz, melyet több ezer példányban szétosztottak a munkások körött. Dr. Lukács György főispán a járási főszolgabírókhoz a munkásügyek ellátása tekintetében, n evezetesen a Mezőhegyesen koncentrált munkáscsapatok igénybevehetésének módozatairól hosszabban rendelkezett. Ezt a kérdés horderejére, hogy ugy a munkások tudjanak felőle, valamint a munkaadók is tudják baj esetén az eljárást, — a következőkben ismertetjük : Előre bocsájtva a földmivelésügyi miniszter ismert intézkedését a Mező hegyesre koncentrált munkás-csap itról — aztán igy folytatja : Mivel azonban az aratási munkálatokhoz szükséges munkaerő közvetítésének e rendkívüli módja csak indokolt e3etben vehető igénybe, — tudni kell a következőket: 1. A Mezőhegyesen összpontosított n unkakészletből az alább közlött eljárás és feltételek mellett első sorban csak az a munkaadó kaphat aratómunkásokat, a ki az aratási munkára tényleg szerződ tetett munkásokat, munkásai azonban az ő hibája nélkül a szerződós teljesítését megtagadták s a szerződós teljesítése végett alkalmazott törvényes eszközök sem vezetvén eredményre, a munkaadó helyben, vagy a környéken a közvetlen szom szédjai által fizetett munkabér és feltótelek felajánlása mellett munkásokat semmikép sem kaphat. 2. Azon kérdésben, hogy a rendkívüli körülmények fennforognak-e s igy az illető munkaadónak a szükséges munkaerő átengedésére igénye van-e, a járási főszolgabírónak kellelsősorban főispánhoz javaslatot tenni. Ha a járási főszolgabíró a munkások átengedését indokoltnak tartja, a munkaadó kérelmét foglalja jegyzőkönyvbe,annak a nyilatkozatával együtt hogy a munkások munkabéreinek és netáni költségeknek kifizetésére magát kötelezi s az e részben előforduló netáni vitás esetén elhatározásomnak magát aláveti. A járási főszolgabíró, ha a munkaadó kérelmét teljesitendőnek tartja s a jegyzőkönyvet felvette, táviratilag tegyen jelentést hozzám, én viszont a munkamegtagadás körülményeinek részletes közlése mellett jelentem be a földmivelésügyi miniszter úrhoz, hogy kinek, mely köz-égbe, mely vasúti állomásra és mily számban ajánlom, hogy a munkások kiküldése iránt intézkedjék. csak azért bátorkodtam jönni, hogy már az a csekélység rendezve van s ezután se méltóztassék a szegény Weiszról megfeledkezni. Egy arczizma se rándul a szép katonának mikor megtudta, hogy már minden adóssága íendezve van. — Barátságosan búcsúzik Weisz úrtól utoljára. A mint egyedül marad, folytatja a munkáját; nem nehéz munka, a legénykori lakásától búcsúzik. A néhány könyv, egy csomó egyenruha már be van pakolva, mega dohányzószerei is s ennyiből áll a költözés s oda üli a nagy kályha elé, melynek nyitott ajtaján az üres feketeség ásít elő. — A verőfényes májusi nap daczára nemsokára vidám láng lobog benne. A keménylapu arczképek tovább égnek, majd nagyot lobban egy darab arannyal átszőtt illúzión ; keservesen gémberedik össze a nehéz selyemszalag s libegő tánczot jár az illatos levelek hamvadó lángja. Könnyű szívvel, sőt talán megkönynyebbülve válik el mindentől; őszinte, becsületes lelke bizalommal néz a jövőbe. Amint a felcsapó lángokba szórakozott tekintettel néz, végigfut lelkén a mult ezer apró baja, aggodalma, öröme, keserve s a becsületes emberek józan belátásával hisz a jövő boldogságában. És a lány otthon izgatott, ideges; kapkodva rendezi apró holmijait, meg vissza tesz mindent a régi helyére. Hideg, daczos lelke elvesztette az egyensúlyt, nem tud megállapodni most, mikor az egész világnak elszeretné mondani mérhetlen boldogságát. Nem tudja kifezni, amit érez, jókedvű, engedékeny, meg daczos egyszerre, aztán meg végig dobja magát a divánon, a lágy szőnyegbe szinte beletemeti az arczát és sir, sir, hangtalan édes zokogással, csak mikor a sarkantyupengés hallik a szomszédszobából, ugrik fel s felborzolt hajjal, nedves szemekkel fut a vőlegénye elé s ott sir, sir, annak a vállára borulva, az