Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-02-07 / 11. szám

siumban a növendékek 70%-a helybeli volt. Túlhaladott álláspont lenne sok időt vesztegetni arra, hogy az iskola Csaba további fejlődése érdekében mennyire kívánatos és nélkülézhetlen, mert hiszen a főgymnasium létesítésének szükségessége köztudatot képez Csabán s innét van, hogy az egyház ujabban 40.000 frt értékű telkét adományozza oda az iskolának, a mely telek H e i n r i c h Gusztáv miniszteri biztos szerint is a legjobb s legalkalmasabb hely a főgymnasiumra s minden tekintetben a legnagyobb igényeket is messze kielégíti. Magának a főgymnasiumnak létesi tésére nálunk a következő tényezők állanak rendelkezésre: az ág. ev. egyh. által kezelt 47.000 frt. Az egyh. tulajd. képező telek 40.000 „ A város által megszavazotl 100.000 „ Adományok 28.500 „ Hogy ezen rendelkezésre álló anyagi eszközök mellett az államnak is hathatós támogatását várjuk, az nyilvánvaló, hogy egy, a törvény minden kivánatának megfelelő főgymnasium évi szükséglete mily tetemes összegeket kiván. Az előtanácskozások után a kormány hathatós segítségének reményét bírjuk. Még csak azt említjük meg, hogy a közoktatásügyi kormány ez évi költségvetésében fedezetet talál a csabai gymnásium Y-ik osztályának létesítésére szükséges összeg, igy az a gymnásium mostani helyiségében, a jövő évre föl fog állíttatni. Hogy mily általános kívánságot képez a középosztályre nézve a főgymnasium, jelzi az, hogy szerkesztőségünk tagjait ugy szólván elárasztották kérdésekkel a felől, hogy mit gondolunk lesz-e az ügyből valami; közhelyeinken, köreinkben a főgymnasium felállításának esélyeit beszélték meg, minden oldalról tisztelet teljes ügyelemben részesítették azt a férfiút, a ki mgy emberszeretetével, szeretetreméltó közvetlenségével valósággal mindenek vonzalmát és háláját megnyerte. A csabai főgymnasium ügye erős lépésekkel ment a siker felé s mint a város elsőrendű kérdését megérdemlett figyelemmel tekintjük, mint fejlődik tovább s minden fázisától értesíteni olvasóinkat el nem mulasztjuk. Erkölcsi züllés. Mottó: Morálprédikéczió. Lesz-e, a ki meghallgatja ? . . . A régi téma. Olvasgatom az újságokat és itt is, ott is szerelmi drámákkal vannak tele. A férfi és nő meghalnak, mert nem lehetnek az életben boldogak. S mivel az életben nem remélik a boldogságot feltalálni, egy pisztolylövéssel átmennek a vélt túlvilágba, azt hívén, hogy a sir boldogságot ad. Mutatván az okokat, melyek őket a végzetes tettre bírják, nem találunk semmit, mely positive bizonyosat nyújtana, csak egyet és ez az, hogy a sziv a tul világi életben reméli a boldogságot fel találni. Szeretnék tárgyilagosan irni, de nem tudok. Reszket a toll kezemben s nem tudok ítéletet mondani az elhunytak felől — mert semmi jogom sincs mint egyénekről szólni — de mint a társadalom nak volt tagjairól mégis bátrabban szólhatok. Valamint a vizbe dobott sár nem piszkolja be azt csak pillanatra, mig el nem merül, akképpen az ily esetek is csak rövid időre izgatják fel a kedélyt és a rövid idő — pár óra vagy nap — multán már nem is emlékezünk az el mult szomorú történetre. A megtörténteken változtatni nem lehet — mondják, de mégis minden igaz emb rbarát szive megdöbben a progressiv irányú haladás láttára. A családokban ritkán szólnak erről — mert szerintök kényes théina. Jól tudom hogy az, de ha a czélt tekintem, a melyet most kitűztem — akkor nem szabad meghátrálnom. Higgadt, józan fővel még nem lett senki öngyilkos. Es hiszem, hogy nem is fog lenni. A vailasi, társadalmi szabályok erő sen elitélik az öngyilkosságot, ámde ez igen kevés íirra mint látjuk, hogy a fegyvert a kézből kivegye. Sőt mindinkább terjed a hit, hogy az öngyilkosság nem is bün. Maga a vallás a társadalom igen kevos. A századvég rohanó futó társadalmának mindinkább lazul az erkölcse, bomlik a vallása és különösen növekszik a ncmbánoinsága. Ez az a mi annyi sokaknak meg erősiti kezében a fegyvert, a helyett hogy kivenné. Nem tudok számukra mentséget egy szót sem. A boldogság fogalma igen tággá válf ma már. Bele foglalják már a ma jolika vázát, a tavaszi kalapot ós az — száz forint havi fizetést is. Én ugy hiszem, ezek nélkül is vannak, sőt merem mondani, hogy csakis ezek nélkül vannak boldog emberek. A boldogsághoz nem feltétlenül szükséges a majolikaváza ós ha mégis vannak lányok, . a kik ezt feltótlenül megkívánják, azoknak nevelése ferde. E ferde nevelést a családnak hivatása eltüntetni. Ha minden második ház is nevelde és iskola lesz is, még is megmarad az elzüllés a mai fejlődés stádiumában. Arra kevés az iskola, hogy egy félig gyerek leánynak fejéből a dugottan olvasott regényekből merített ábrándos ter veket kiverje, arra csakis a család volt és van hivatva. Tudom, hogy ez most kissé nem időszerű. Hogy jön az elzüllés mellé az ábrándozás ? Ne feledjék, hogy ma már- nemcsak hogy személyes előnyök működnek közre a kasztrendszerü társadalmi drótozásban, hanem anyagiak is. Mindenki kelletlenül látja csak be saját hibáját, de mégis be kell látnia. Magában véve egyes esetekért nem szabad általánosságban beszélni; s a társadalmat okozni azért, mert egy két tagja megmételyezte — hibás felfogás volna. Ámde lekintsenek szét bárhol és bármerre a társadalom rétegeibe, az elzüllés előre veti árnyékát. Nem frázis ez, de szomorú valóság. Még szomorúbb, hogy az erkölcstelenségnek dicsőítő szolgálatába állott a hírlapok zöme és a könyvek nagy része is. jdjs nemcsak hogy nem beszélnek ezekről a ferdeirányu lapokról ós könyvekről, hanem dicsérik es elismeréssel adóznak Íróiknak. E ferde nézetek — melyek jóra nem, de csak rosszra vezettetnek — csakis a család által tüntethető el. Radikális, egyöntetű kúra erre nincs, csak átmeneti. Ne engedjék meg a fiatalságnak azt, hogy egy perczét is ilynemű erkölcstelen olvasmányoknak szentelje, hanem ugy rendezzék be napi életüket, hogy mindig kellemesen legyenek elfoglalva a háztartással. Űzzék ki az erkölcstelenséget nem csak a szalonból, de a könyvtárból is. A társadalmat okozni mindért nevet séges volna, de annyit már az izlós is megkíván, hogy jó nevelésünek mondott fiatal tizenhatéves leányok ne kritizáljanak sehol sem egy-egy Zola vagy Maupassant-féle irányú könyvet. A műveltség ennek hiányát örömmel fogadná és ezen fajta könyvek ismerete helyett jobb volna egy becsületes burgonyafőzelók elkészítését megtanulni. Ne vessenek követ rám azok, kiknek véleménye más e dologban, ón bennem csakis a jóakarat volt az első e szomorú esetek megítélésénél, ha talán erősen is tollamra vettem volna az ügyet, azt csakis az ügyért magáért tettem. Calefactor. Á szeghalmi polgári olvasókör ügye. Szeghalom, febr. 4.*; Mottó : I. Parturiunt montes et nascitur ridiculus mus II. Difficile est sattrám non seribere. A szeghalmi polgári olvasókör ügyében Tatár Jáuos elnök úrtól „Levél a szerkesztőhöz" cim alatt a Békésmegyei Közlöny legutóbbi számában egy közlemény jelent meg, amely a tárgyilagosságra történt hivatkozás ellenére a személyeskedés terére lép és különösebben az én igénytelen egyéniségemmel foglalkozik. A saját erkölcsi reputátióm megvédelmezóse és a szeghalmi polgári olvasókör ügyének tárgyilagos ismertetése adták nekem az impulsust az alábbi nyilatkozatra. A jeligéül használt latin idézetekre éppen az elnök úrtól kaptam kedvet, — annyival is inkább, mert a szeghalmi polgári olvasókör egyébként komoly természetű, de ominosus ügye olyan komikus modorban lett a nagyközönség előtt tárgyilagosság nélkül, de annál több személyeskedéssel ós szenvedélyességgel a nyilvánosságra hozva, hogy azt nem satirizáln nagyon nehéz volna, sőt teljesen lehetetlen, másrészt ugy látszik, hogy a szeghalmi polgári olvasókör ügyének nyilvánosan való pertraktálása arra is alkalmas, hogy az elnök ur a nagyközönség előtt egyúttal a római remekírók müveiben való jártasságáról is tanúbizonyságot tegyen, azonban t. elnök ur I más dolog a római és görög classikusok müveiben vagy a bibliában való jártasság és más dolog egy világi testületnek a mai modern társadalmi szellőmben való ügyes és tapintatos vezetése. Különben — megvallom — az idézett közleményben nem ismeivk rá a köztiszteletben és szeretetben alló nt. Tatár János szeghalmi ev. ref. lelkipásztor úrra és azt hiszem, hogy az egész közlemény az ő „alterégó"-jának, — az elnöki titkárnak sugalmazása, a ki az ellenem tanúsított agyarkodása miatt aligha előbb vagy utóbb ugy nem jár, mint ez Ezópus békája; aki rendesen a mások háta megó rejtőzve szórja ártalmat an nyilait leginkább azokra, a kik vele jót tettek; egyszóval a közleménynek azon személyes motívumait, amelyek kétértelmű leplezett kifejezésekkel az én szertny egyéniségemet bizonyos demagóg, vagy népvezér szerepével hozzák vonatkozásba, amelyek rólam a jó rend felzavarását és az egyenes utak elkerü lését feltételezik, nem tulajdonítom Tatár János urnák, még ha azokat ismé*) Miután nt. Tatár János elnök minapi nyilatkozata bizonyos személyes izü megjegyzéseket magában foglalt, e cikket, melylyel olvasóink előtt kellő világításba helyeztetett a szeghalmi polgári kör ügye, kiadjuk, de azon kijelentéssel, hogy miután lapunk hasábjai a szeghalmi olvasókör dolgaival heteken át nem telhetnek meg, a polémiát befejezni kérjük. Szerk. A második négyes, — Farsangi tracscs — Furcsa lehetett az nagyon, hogy Adám elvette Évát, a nélkül, hogy má sodik négyest táncolt volna vele. Pedig a másodig négyes a szerelemnek igazi próbaköve, nem, — alapföltétele. Hajdanában a szerelmes fiu odaht jolt az egyetlenhez és epedve súgta a fűiébe. — Szeretsz ? Ma este a diófánál légy I DJ igazán ! A mai ifjú kifogástalan sikkel lép az egyetlen elé ós szintén epedve súgja a fülébe. — Szeretem magái I A második né gyes-t. szabad kórnem ? Es ha tekintetbe vesszük, hogy a második négyes alatt nem szoktak a leányok ülve maradni, bátran állitháljuk, hogy boldogtalan szerelmesek nem igen vannak a mai korban. .... Karonfogva vezeti a táncos táncosnőjót a sorba. A inig megalakul nak a kolónok, bőven van ideje a sug dosásra. — Mondja, miért nem volt tegnap a jégen ? — A mama nem engedett, azt mondta, hogy nagyon hideg van. — Jaj, a mama! Lássa, oly szomo iii voltam egész délután I . . . Azt hittem, hogy maga . . — Sénángló I hangzik a rendező harsány vezényszava ós a panaszkodó ifjú kénytelen felbehagyni a diskurzust. Hanem nemsokára csak összekerülnek a tonr de mainsban. — Lássa, ha egy nap nem látom, már ugy fáj a szivem ! Örökösen magá ra gondolok I ilat maga vájjon ? — Hölgyek, urak I ... a kegyetlen rendező már megint tönkreteszi az im már lendületnek indult kurizálás'. — Oh, mondja hát gondol-e rám ? — Tessék ? A boldogtalan ifjú felirad a rideg hangra s csak akkor veszi ósyre hüledezve, hogy most vizavijával kering. — Pardon I Csak azt mondtam, hogy sokan vagyunk ! . . . Az egymásra következő figurák alatt aztán megbeszélhetik az egész sze relmi regényt. A négyes különben is nagyon alkalmas tánc arra, hogy a szerelmes ifjú a szerelem minden gyötrelmét, végigszenvedje, mert a rendező zsar noki önkénynyel választja el s egyesíti újra a párokat. S hogy felébred a féltés a sok változásnál. — Margit, én fóltékenyk ^dem I Na gyon bizalmasan suttogott az X el. — En? . . . — Igen. — Mit mondott magának az a . . — Semmit 1 Azt mondta, hogy széli ti nézők ki . . . — Ei egyéb semmit? — Ugyan mit kínoz?! Mi köze is van magának ehhez?! — Oh Margit! Hát nem szeret ? 1 Most már látom, hogy nem ! . . . Ob, én boldogtalan, aki hittem egy nő szavának ! Gyöngesíg, asfzony a neved ! oh, én szerencs.Ule-le-en ! . . . . . . Most meg csárdást vezényel a rondező. A féltékenykedő iljunak félbe kell hagynia kitöréseit, átöleli a hűtlent, a csalfat . . A zenekar pedig lágyan húzza a „Vékony deszka kerités" t . . . . Féltékenység. — Polémia. — Van e szerelem féltékenység nélkül 1? Ezt a kérdést vetette fc-1 nemrég egy fő városi napilap az ő olvasó közönségé nek, minekutána öten a hivatásos irc'k közül a maguk voksát mellette, vag\ ellene már beadták volt. Az olvasó ko zönségnek tz, egészből immár csupán csak a szavazás dicsősége jut, amidőn is a többség győz, azaz, hogy dönt a szervlem, meg a féltékenység sorsa felett. Vájjon, vájjon ! ? Tudtommal ez a probléma nem manapság vetődik ehő izben felszínre, sőt merem állítani, hogy sok sok évezreddel kellene vissza felé nyulnunk az emberi nem történetébe, ha származását akarnók mu atni. Az ujabb írók közül elég lesz tán Shakespjaret, Goethét, meg Jókait említenünk, hogy fogalmunk legyen róla, miféle elméket foglalkoztatott már ez a kérdés anélkül, hogy bármely irányban eldöntést nyert volna. E'.ek után a jó magam semmi nemű babérokra nem vágyódom, csupán csak az "én Gyuri barátom esetét mon doni el ugy s azonképen, a hogy azt nekem a minap e[mesélte. Igaz-e, nem? ő felelős érte. Tizenöt esztendős voltam és .szerel mes. Szenvedélyesen megszerette a megy mosolygó, csókra termett ajkú, bogárszemü kis varrólányt. Gimnazista koromban, midőn még arról szoktam s szeret tem volt ábrándozni, miért is nincsen két hónapi szorgalom idő s tíz havi va káczió, történt, h)gy a kelleténél mélyebben s hosszasabban találtam a kis Rika tüzesen perzselő sötét szemébe tekinteni Megvallom őszintén, még akkor a physika törvényeinek kutatásával nem valami sokat foglalkoztam s igy bizony bámulatba ejtett az a felfedezés, hogy szivem lángra lobban, lelkem lázban ég. valahányszor pillantásom a kis varró leány kaczagó arczát érte. Mert mosolygo t a kis Rika folytonfolvvást, hol kaczéran hivogalólag, hol meg a megleste.-ült naivság bámulatba ejtő ő-zinteségével. Ea biz sehogy so értettem belőle valamit is. Még akkor nem tudtam, hogy a nők tulajdo.iképen azért uralkodnak feleltünk,sehogy sem vagyunk képesek őket megérteni s igy érthetetlen módon beláthatatlan idekig tart ez az uralom. Ezen bevezető kitérés után rátérek elmondani valóm igazi tárgyára. Kifogástalan elegancziával öltözött uri ember volt a kis Rikáék gyakori vendége. Csak annyit tudtam felőle, hogy Vágó Rudinak hívják és járásbirósági fogalmazó. Lítni meg azt láttam, hogy felette gyakran s igen komolyan udva rol a kis Rikának. Ennyi, azt hií-zem, untig elég ahhoz, hogy szenvedélyes gyűlölet fogalmazzék meg lelkében egy 15 esztendős szerelmes diáknak. Egyszer csak egy szép napon rnegszó it Rtka : — Ugy e bár megteszi, a mire felkérem ; édes Gyurim, vigye el ezt a levélkét Vágó urnák ! — Vááágó urnák ! annak a . . . . nem tudtam sehogy sem szóhoz jutni, annyira zavarodottá lettem, mit a kis hamis észre vett ugyan, de mintha megdöbbenésemet nem is látná, folyt itta: — Igen, Vágó Rudinak, annak, aki hozzánk el el szokott látogatni, hiszen ismeri, látta már nálnnk, ne bámuljon, hanem vigye el neki ezt a kis levelet ós ne szóljon ám aztán senki fiának erről a dologról. Rika reám mosolygott s keménynek hitt szivem, melyről ugy vélekedtem, hogy a gyűlölet s féltékenység jéggé dermesz tették, íme meglágyult az édesen csengő szavakra s önkónytelen készséggel elfogadtam és kézbesítettem Rika levelét az én gyűlöletes ellenségemnek, sőt marasztalására még a választ is megvártam, melyet imádott küldőmnek hűségesen vissza vittam

v Ugy tetszik, egy valóságos postillon d'amour szolgálatait végeztem, anélkül, hogy csacskaságom igazi tudatára jutottam volna akkoriban S mily boldogító öröm töltötte be szivemet, ha llika egy egy hálás tekintettel köszöntötte meg szolgálatomat. Képas lettem volna lehozni számára a c.-illagokat az égről avagy a tenger legmélyéb'il felhozni a legtündöklőbb, ragyogóbb gyöngyszemeket, ha ilyesmiket a kis Rika tőlem egy-