Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-06-13 / 47. szám

XXIV. évfolyam. P.-Csaba, i897. Vasárnap, junius hó 13-án. 47. szám. BEKESME6TEI EOZLONT POLITIKAI VEGYEKIAHTALMU LAP. Szerkesztőség: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4.sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) ELOFIZETESI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. hova a lap szellemi részét illető közlemények, Egyes szam ara 8 (>, küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor küldendők. — i lehet, évnegyeden belül is. A hirdotési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Békésmegye haladása. Szépen, természetes arányokban halad ez a mi vármegyénk. 1870-ben 212.973, 1880-ban 229.757, 1890-ben 258.386 lélekszámra szaporodott föl ezen vármegye lakossága. Ebből őstermeléssel foglalkozik 214.000 ember (51.371 napszámos) s csak 43 ezer más foglalkozású. Mit jelentenek e számok ? Hogy nálunk a mezőgazdasági kérdések iránt kell közvéleményt csinálni, mert ebből élünk meg. Az emberanyag, mint nemzetvagyonnak megbecsülése nem mutatkozik a humanismu8 és az emberi okosság szerint. Csak fertőző bajokban 13.41 százaléka halt meg a gyermekeknek 1894-ben. Csak tüdővészben 1311 ember halt meg Békésmegyében. Közegészségügyünk javítása tekintetében sok teendőnk van s örömmel látjuk, bogy ez irányban a közegészségügyi egyesület érdeklődést támasztott, vele parallel és nagy becsvagygyal dolgozik Zöldy János dr., a megye főorvosa. Békésmegye termő teiülete 600.378 hold, ebből legtöbb a szántó: 424.956 hold ; az állattenyésztés nálunk másodrendűvé sülyedt, még a Sárrét kitűnő szénatermő földjeit is fölszántották buza alá. A balsiker bizonynyal előbb-utóbb oda fogja vinni gazdáinkat, hogy visszatérjenek a belterjes gazdálkodáshoz, melynek a jószágtartás elsősorban a függeléke, csak s mostani sok állatbetegség ne fenyegetné a gazdákat. Igaza vau G e í s z t Gyuláuak : a gazda folytonos háborút visel az elemek ellen s e napokban ugy látszik, mintha e harczban ő lenne a legyőzött. Óriási Békésmegye haladása az árvizmentesitések terén. Eleddig évenként napirenden volt, hogy Körös Tarcsa népét széjjel verte a viz, ma még oly vizes esztendőkben, mint a mostani, erőseknek bizonyulnak gát jaiuk, A nép azonban szinte elvisel hetlen adóval van sújtva. Nem lehetne a társulatok adminisztrációját olcsóbbá tenni, vagy a nagy terheket a jövő generációra is áthárítani ? Ha igy marad, nagyon sok gazda le fog roskadni. A mezőgazdaságot üző megyében a gyáripar bölcső korát éli. Kimutatásaink szerint van ugyan Békésben 41 gyártelep, de ezek egy kivételével gőzmalmok, a helyi fogyasztásra szánva. Tehát tisztán kézműipari részről beszélhetünk. Iparosaink értelmi súlya folyton emelkedik, sokat tesznek e tekintetben az iparos iskolák, melyekről különösen — Csaba és Szarvast — messze dicsérik az értük való áldozatkészséget. Bizonyos azonban, hogy a jövő iparossága erkölcsi világát a műhelyben alakítják. És a műhelyekben — tisztelet a kivételuek — a trágárság és barbárság pusztit. Csodálatos, hogy e humánus kor a börtönök egészségügyével jobban törődik, mint a jövő iparosságával, mely kiképzése alatt valóságos pária s ugy ellátva, a mi humánus felfogásuuk szerint hallatlan. Ipartestületeinknek bizony kikelleue erre terjeszteni figyelmöket. Óriásit haladt a kereskedés. Mig ez előtt testamentum készítése nélkül nem lehetett a megyében télvíz idején megindulni, a búzát elvermelték és alig lehetett valamit eladni, most csupán B á n f a 1 v a, S z e u t-A n d r á s, Öcsöd, Eudrőd és Doboz községeinknek nincs vasutjok s ezeknek is kezdik már tervezni, trasszirozni. A hitelviszonyok javultak. Kereskedelmünket messze vidéken elismerik, igy a napokban kiadott az aradi iparkamara kerületének közgazdasági leírásában szórói-szóra ezek foglalvák: „Nemcsak Arad kereskedése emelkedett ki a fejlőd-s ama pontjáig, melyet megtartania kell, hanem a vidéknek is nem egy helye bir most már kereskedelmi jelentőséggel. Az ily helyek között első sorban áll BékésCsaba, mely ennek a nagy alföldi megyéuek valóságos kereskedelmi központjává fejlődött, szerencsés fekvésének, előnyös vasúti összeköttetésének minden kedvező oldalát fölhasználva, hogy a forgalmat oda összpontosítsa." Dicsérőleg emlékszik meg Gyula és Orosháza eleven kereskedelmi szelle mérői. Midőn megyénk fejlődéséről szólunk, nem hallgathatjuk el a vásárokat sem, melyekben visszaesést tapasztalunk. A gyulai vásárokat az állatbetegségek tartják megbénítva. A békési hires vásárok állandóan hanyatlanak, ma csupán szárnyasállat és tojás kereskedése jelentékeny, a gyomai vásárok állandóan emelkednek. Általában az tapasztalható, hogy a mily mértékben hanyatlanak az empoíiumok vásárai, a községek vásárai annál népesebbek. Ezek fejlődnek amazok rovására. Hatalmas a haladás a pénzügyek, a hitelügyek terén. A hatvanas években 20°/o volt a rendszeres kamatláb, ma 4 5% pénzeket élveznek gazdáink. Ma nincs megyebeli község takarékpénztár nélkül, melyeknek a magok pátriájában áldásos tevékenysége elvitathatlan! Hát a népoktatás, mely 88 százalékát adja az Írni-olvasni tudóknak, báró Eötvös J zsef hitte volna 1867beu : csak a népnek a műveltségre törekvő ösztöne és előszeretetéből állhatott ez elő, habár az óriási fejlődés közben sem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy éppen népoktatásunk terén sok a teendő ! * Mindezek elmondására alkalmat nyújtott egy nagyértékü mii elolvasása, melyet Edvi Illés László kollegánk, az aradi iparkamara megbízásából irt, mely öt vármegye 30 éves fejlődését föltárván, perspectivát nyujtott'föntebbi szavainknak. A munkálatot melegen ajánljuk mindenki figyelmébe. Nyári ezikkek. — A Magyar Hirlap kellemetlenkedése. — Minden szerkesztőségnek, rendszerint a „muszáj" inspirációjára dolgozó tagjai jól ludják, hogy igy ugorka-kötés idején, — mint most is — beáll az egyiptomi hét sovány esztendő. Nincs thóma I Előkerülnek aztán sorra : a madagaskari kérdés, az argentinjai ezüstválság, a csetepatékból politikai eseménnyé fölfujt üres hólyagok, melyeket mi újságírómesteremberek több-kevesebb leleményességgel föleresztve szoktunk kiadni, lehetőleg leplezve annak nyári jellegét, teljes alkalomszerütlenségét ós reális ürességét. Ez évben ez ugorka-idejü nyári cikkek elsejét nem kis meglepetésére az újságíróknak, a kik fogalommal sem bírtak arról, hogy a rettegett idő már itt van, nagy megbotránkozására a jobb izlésüeknek, a kik egy félszázados érdemes közéleti multat ok nélkül elgázolva látni Ízléstelennek találtak, — a Magyar Hirlap eresztette meg most csütörtökön, öszszehord ván mindent —• a mi már nyári J,Békésffleg|eiKözlöny''tárcáia. A magyarosodás Békésvármegyében. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárezája. — Tilalomfa volté nemzeti nagylátásunk előtt az ezredeves kiállítás egy történelmi adata, hogy a török uralom megszűnte után a magyarság száma csak csekélylyel haladta meg a százezret, vagy nemzeti önérzetünk megsarkantyuzása ? A magyar faj expansiv erejében nőttön nő, az utolsó tiz evben maga a magyarság közel egy millióval szaporodott, a magyar kultura pedig tiz éven belől a nemzetiségek közül 273 419 et vont be a magyar nyelv ismeretébe, üt'ag tiz évi periódusokban 3 százalékot mutat a népmozgalmi adatokban az összes lakosságot, tekintve a magyar faj terjeszkedése s innét lehet megmagyarázni, hogy kétszáz év alatt a kiirtott magyar faj tisztán és magában a nyolezad fél milliót haladta meg. Bámulatos a magyar nyelv terjeszkedési ereje az e földre mesterségesen plántált nyelvszigeteken. A lakatlan földeket (napjáróra) idegen nácziókkal népesítették be a mult század közepén. Hi t-zen az a terri tórium, melyet most Békésmegyének hivunk, mely ma 280 ezeren felüli lakost számlál, Lindner Keresztély Ferdinánd az udvari kamara tiszttartója szerint, oly lakatlan volt, hogy egy általa megejtett népszámlálás 1698-ban csupán Békéin talalt 10 embert, 'a többi hely vadállatoknak ós az ég madarainak lakó helye volt. A Felvidékről, sőt Morva földről is hozlak telepesekel Bekésmegyébe. így kerüllek tótok S z c ut- A n d r á s r a, Békpsre. Csaba r a, Endrődre, Tót Komlósra. Ezek közül Szt-András, Békés, Endrőd tökéletesen megmagyarosodott s éppenséggel nem volna ki engesztelhető, ha tótnak neveznők. Leg radikálisabb volt Endrőd megmagyaro-i tása és pedig e század elején. Egy szép napon a hívek arra ébred tek, hogy a papjok egyszerűen magyarul prédikált, a tanítómester magyarul tanított, a kik ez ellen felszólaltak : deresre kerültek. Ma már irmagul sincs Endrődön tót, csupán a családok nevei tót hangzásukkal emlékeztetnek a köz ség egykori tót jellegére. Egyáltalában a róm. kath. hivek beolvadási kepessége sokkal nagyobb: Szent András egyrésze szintén elmagyarosodott katholikusokból áll, c-ak a Bartyik, Klenóczky, Knapcsek családnevek emlékeztetnek tot szárma zásukra. Csabán is a magyarosodás, hogy ugy mondjam, galoppban halad a kath. iskolákban. Ám egy-egy erősebb tömegű községekbe éppen azért lassan hódit a magyar nyelv. Leglassabban Tótkomlóson, mely tiszta evang. község és lakosainak konservativizmusa bámulatos. S nem önteltség megjövendölni, hogy a magyar kultura inkább a nép temperamentuma, mint akaratán, diadalmaskodni fog s nem messze az idő, midőn az Alföld tót nyelvszigetei teljesen magyarrá változnak s épp ugy csodálkozni fognak utódaink, hogy e helyeken a magyar szó valaha idegen volt. Ha ez bekövetkezik, a mi pedig föltétlenül bizonyos, 56*876 fővel szaporodik a magyarság csak négy köz ségből, melynek nyelvét, észjárását rombolja a magyar nyelv ós szellem ós éppen azért a legbámulatosabb nyelv-dualis musra bukkanunk, ebben az átmeneti időben. Ugyanis a modern élet egész seregót az uj fogalmaknak ismertette meg a Felvidékről leszármazott emberrel, melyeket odafönn nem ismert s a megfelelő tót szót sem hozta magával. Aztán az alkotmány bástyái közzé itt helyezte el magát, a közeleti „terminus technikusokat", a politikai közhelyeket, itt vette át a magyarból. Ebből alakul aztán egy zagyva nyelv, melyet minden ember, ha szlávul egy bölüt sem tud, majdnem teljesen megért. íme nehánv mutató : Pan telekkönyvvezető, nak mi dadja telekkönyvi kivonat, (telekkönyvvezető ur legyen szives telekkönyvvi kivonatot adni.) Tajgyem közgyűlési jegyzőkönyv hitelesitovaty, (megyek a közgyűlési jegyzőkönyvet hitelesíteni.) Pán elnök vipovjedali végzés, (elnök ur kimondotta a végzést.) Takarékpénztár májú velki tartalékalap, (a takarékpénztárnak nagy tartalék alapja van.) Na keri jelölt bugyes szavazovaty ? (melvik jelöltre fogsz szavazni ?) Ja bivám pri kergátye, na vásár állásé, (a körgát mellett a vásárálláson lakom.) Moj béres zahubil kukoricza-morzsoló. (béresem eltörte a kukoricza-morzsolót.) Na gazdabále zme dobre mulatovali. (a gazdabálon jól mulattunk.) Megtörtónt, hogy juxból a legszabatosabb szláv nyelven mondotta a csabai gazdának a népbank szomorú emlékű igazgatója, hogy rendezze a váltóját, mert különben meg kell ovatolnia s a csabai tót csak ámult s kérte, hogy ne mondja neki idegen nyelven, mert nem érti. Valami ovatolás, provil mi közjegyző velki költség, (a közjegyző nagy költ séget okoz) |egész vigan járja, igy érti meg. A politikai élet fogalmait az alföldi tót a maga hiányos nyelvén nem tudja tótul kifejezni. Előtte az ellenzés: balpárt, ha képviselőválasztásra megy ezt, igy fejezi ki: tagyeme na kipviselőválasztás ; érdekesen fejezi ki, mikor télen át megenyhül az idő : „engegyuje." A maga csöndes kontemplativ kedélyében is haragszik a drága Körösszabalyozásra, mert ezt igy jelzőzi: ten beszni Körös szabályozás (a veszett Körösszabályozás. A szabályozási vonal neki: szabályozáska linaja, a zivatar : bo velyki fergeteg, ha bírósághoz megy tárgyalásra, ezt mondja : tágyeme na tárgyalás, bugj en makacs (megyek a tárgyalásra, mert különben elmakacsolnak.) A magyar nyelv fokozatos térfoglalását jelenti, hogy a két utolsó évtizedben német szót át nem kölcsönöztek. A midőn azonban számos tünetből azt látom, hogy a magyar nyelv kérlel hetlenül meghódolásra készteti a szláv konservatizmust, nem merném mondani, hogy a hivatott tényezőknek valami nagy kezdeményezési bátorságuk lenne. A ma gyarosodás csalhatatlan fokmérője, hogy az evang. hivek gyermekei közül hányan részesülnek magyar nyelvű konfirmációi oktatásban, mert ezekről bizonyos, hogy a magyar nyelvű istentiszteletekre fognak járni s igy e vallásos nép otthon a magyar nyelv kultuszát fogja ápolni. Egyik jeles, kiváló csabai ág. ev. tanitó, a ki előtt a magyarságnak osztentatíve kellene meghajtani zászlaját ós a kormánynak már régen méltatni munkáját, ha nálunk kulturkórdósek iránt komolyabb érdeklődós mutatkoznék, — közli velem, hogy még a hetvenes években egy tót szülő sem akadt, csak hírmondóként sem, a ki a konfirmációi oktatást magyarul kívánta volna, mert azt nem is tartották Istennek tetsző cselekedetnek, ma már a százat meghaladja évenként a magyar konfirmácziói oktatást nyert tótszármazásu serdültek száma. Az ev. hivek között nyolc százötven növendék részesül malis tiszta magyar nyelvi oktatásban, de lenne kótszerannyi, ha kultúrpolitikánk nem azz»l Lapun mai szániához egy iv melléklet van csatolva.