Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-06-10 / 46. szám

r é n y i Lajos vezetése mellett L é d e r e r Rudolf, Szekér Gyula, B o d o k y Zoltán, Szekeres András tagok hívják meg Beliczey Istvánt ez ünnepélyes közgyűlésre. Addig az ülést felfüggesztem, Néhány perez múlva éljenzéstől ki sérve belépett az ünnepelt, mellén a Lipót-rend keresztjével, hosszas és meg szűnni nem akaró éljenzések mellett foglalta el az asztal mellett helyét. Ekkor felállott Zlinszky István titkár s magyaros egyenességgel, az ér zelem tisztaságával ós melegségével, olykor elfogódottan az alábbi poétikus be szedet mondotta el, többször megszakított lelkes éljenzésektől kisérve. Az igen szép beszéd egész terjedelmében igy hangzik : Zlinszky István beszéde. Méltóságos Elnök ur! Nekem jutott osztályrészül azon megtisztelő szerencse, hogy Méltóságodat, mint gazdasági egyletünknek egy ne gyed századon át elnökét ezen, ép oly ritka, mint örvendetes esemény alkalmából üdvözölhessem. Én kértem magam részére ezen jutalmat a tekintetes rendező-bizottságtól s bár tudom, hogy na gyobb fényt derített volna ünnepélyünkre, ha a hálás elismerés babérkoszorúját egyletünk egyik tekintélye nyújtotta volna át ezen ünnepélyes alkalommal Méltóságodnak, de a fény, mely szivemből su gárzik Méltóságod felé, az őszinte igaz tisztelelnek s miért ne mondjam, szeretetnek melegítő fénye, mely midőn engem melegít, Méltóságodat sugáraival körül övezve, még inkább megvilágítja. Én, a ki szerencsés vagyok Méltóságod mellett majdnem 10 óv óta működni, a ki láttam s átéreztem azt a meleg érdeklődést, melyet egyletünk emelkedése, s a vármegye köz ós mezőgazdaságának fejlesztése körül kifejtett, én, a ki Méltóságoddal együtt éreztem, együtt dolgoztam ; s a ki Méltóságod eszméinek gazdag tárházából annyiszor merítettem, ha hivatottnak nem is, de boldognak érzem magamat akkor, midőn Méltóságodat üdvözölni én lehetek szerencsés, mert nem kell ehhez szónoki képesség, sem szónoki csinált virágcsokor, hanem kell hozzá igaz szív, őszinte érzelem, s egy szerény, de illatos ibolyacsokor, mert ez jelképezi Móltóságodnak 25. évi szerény — de illatát azért szerte hintő — elnöki működésének igaz képét. Felesleges lenne itt a vármegye tekintélyes gazdaközönsógének jelenlétében Méltóságod érdemeit egyenkent felsorolnom, mert hiszen nyitott könyv Méltóságod élete, melynek minden lapja egjegy emlék a múltból, áldásos elnöki működése s egy-egy reménysugár vármegyénk mezőgazdaságának jövője iránt. ü.mde bevallom — ós e vallomásom csak emeli Méltóságod erkölcsi becsét és ér tékét, — nem is lennék erre képes, mert hiszen, ha ezt tenni akarnám, vissza kellene emlékezetemben nyúlnom a fél század történetének minden phásisára, "nert alig van abban akár politikai, akár látják a nagy boldogságuktól az erdőt : hogy voltaképen ők is csak megfizetett szeretőt tartanak, épenugy, mint más affajta asszonyok, akik nem elégszenek meg férjükkel . . . Lám a herczegnőt hóditó czigány a nagy szerelem közepette sem felejtette el maga számára egy havi ezer-frankos élet-járadékot biztosítani; amelyre pedig az általa igért sírig tartó szerelem mellett jót szituált szeretője oldalán nem igen volna szüksége? No de hát azt mindenki jól tudja, hogy a sirnál jóval messzebb van az oltár s Rigó Jancsinak nincsenek olyan feltótlenül komoly szándékai . . . Hogy a herczegnő karácsonykor lement egy fejérmegyei kis faluba s ott töltötte az ünnepeket, az legfeljebb érdekes vagy regényes, de semmiesetre sem bizonyit mást, minthogy ő bűnös her czegsége még mindig hisz a kunyhó theoriájában. Már Rigó Jancsi inkább csak palotából nézi a kunyhót s szereti a maganyt kettősben, de tárt ajtók mögött. Mindezekből pedig az következik, hogy a nők, ha pénzük is van hozzá, melegebben és őszintébben tudnak ra gaszkodni szerelmük tárgyához, mint a férfiak, a kik a nagy szerelem mellett sohasem mulasztják el drága szerelmükről egyébként is gondoskodni, jóllehet a szerelemben a vesztes mindig és min denkor csak a nő lehet. Épen azért erős hitem, hogy leány az ideáljához még hütelen nem lett soha, csupán idők multán rájött arra, hogy a férfi, akit addig a többiek felett kitüntetett s a kiért mindenét feláldozta, nem az általa keresett ideál 1 Elvira és Chimaí ő herczegségeik is rá fognak erre jönni, majd ha elfogynak a millióik. Ha nem fogynak el, Folchi festő és Rigó Jancsi örökké fogják őket szeretni, mert örök csupán a telekkönyv ós a pénz! társadalmi, köz- vagy mezőgazdasági, s egyóbb kulturális alkotás, a mely körül Méltóságod neve az előharezosok sorában ne ragyogna De nem is akarom, mert ismerve szerénységét, tudom, hogy Móltóságod nem azért küzdött, hogy ragyogjon, nem is azért, hogy abból magának anyagi tőkét gyűjtsön, hanem küzdött azért, mert a teremtő, —az alkotó szikra, melyet a Mindenható belé lehelt, minden alkalommal kitört ós eget kórt! Gazdasági egyletünk felismerte Méltóságodban azt az egyént, a ki vezetni születe t; felismerte szerencsére idején s hogy nem csalódott, hogy nem lidórczfény által vezettette magát akkor, midőn Méltóságodra, Móltóságod bölcsességére bizta gazdasági egyletünk sorsát, jövőjét, igazolja azon körülmény is, hogy immár negyed százada áll Méltóságod ama magaslaton, hová a közbizalom, az őszinte ragaszkodás, mely kiváló egyénisége iránt a vármegyében folyton nyilvánult — emelték. S most, midőn az ég urához fohász kódunk, hálát adva egyrészt azért, hogy Móltóságodat nekünk adta, nekünk megtartotta s most az élet delén tul is még ép test és lélekben tartja ; másrészt azért, hogy kérjük, miszerint Móltóságodat még sokáig védje, óvja, hogy a hazának, vár megyénk köz- és mezőgazdaságának és különösen gazdasági egyletünknek javára, dissére lehessen. Fogadja Méltó ságod szívesen a gazdasági egylet hálás elismerését kifejező ezen emlékérmét, mely nemességével méltóan jelképezi Méltóságod hazafias, nemes törekvését s ezen érezhez hasonló tiszta jellemét. Az isten éltesse Móltóságodat. A hosszas és lelkes éljenzés után, miket az ünnepelt magát meghajtva köszönt meg, — szemeiben könnyel, a mi újra lelkes éljenzésre birta a lelkes közönséget, — szót emelt a vármegye főispánja s nagy szónoki sikerrel, a következő eszmegazdag beszéddel tette e napot emlékezetessé. A szép beszéd a következő : Lukács főispán üdvözlete. Férfiút ünneplünk, akinek neve el választhatlanul van egybeforrva Békés vármegye történetével. Békés vármegye történetének azon szakával, mely az előhaladás kora. A mai ünnepély az ő kiváló érdemeinek csak egy részét öleli fel, azt, amely Békésvármegye közgazdasági életének fejlesztésére volt szentelve. Számos az ő érdeme közigazgatási és egyéb más téren is. De ha egyéb ér demei ép oly jelentékenyek is, mint azok, amelyeket közgazdasági téren szerzett, vármegyénk jólétének emelésére legmaradandóbban azok az alkotások hatottak közre, melyek Beliczey István nagyszabású közgazdasági működésének mért földkövei. Legmaradandóbban korunk ban, a világverseny emésztő nehéz napjaiban, csak az oly nemzet, csak az oly társadalom képes helyén megállani és tovább fejlődni, amely anyagilag erős, amelynek léte szilárd gazdasági alapokra van helyezve. Már évtizedekkel ezelőtt bölcsen belátta ezt a mi ünnepeltünk. Ez indította őt arra, hogy tevékeny szel leme és ritka tetlereje egész hatalmát vesse latba szülő vármegyejének gazdasági megerősítésére. Beliczey István kitűnő érdemei nem kerülhették el figyelmét felséges urunknak, a mi bölcs és nagy királyunknak, aki részt vesz nemzete bánatában, de részt kiván magának mind azon alkal mákból is, midőn a magyar ember örvend és ünnepel. (Az egész közönség helyéről felállt.) Békésvármegye gazdasági egyesülete, Békósvármegye egész társadalma ma örvend és ünnepel. Örömét ós ünnepét fénynyel övezi felséges uralkodónk, aki folyó hó 8-án Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával Beliczey Istvánnak, a békésvármegyei gazdasági egylet elnökének a közgazdaság terén szerzett kiváló érde mei elismeréseül a Szent-István-rend kiskereszt jét legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. A magas kormány megtisztelő bizal mából nekem jutott a szerencse, hogy a legmagasabb királyi kegy nyilvánulását közvetíthessem. Feledhetetlen emléke marad életemnek ez a magasztos alkalom, midőn egy hazafias nagy vármegye ünneplő társadalmának össze előtt és örömének igaz nyilvánulása között a legnemesebb férfiú mellére tűzhetem hőn szeretett felséges királyunk kegyének kitüntető jelvényét. Adja a Mindenható, hogy Móltóságod ezt a fényes érdemrendet igen sokáig oly örömmel és boldogságban viselhesse, a mily örömre és boldogságra tettekben és eredményekben gazdag életének folyama alatt a jogezimet sokszorosan megszerezte. Isten tartsa Móltóságodat hazánk ós vármegyénk javára boldogságban, megelégedésben, testi és szép szellemi ereje teljességében ! Éljen Beliczey István I Perczekig tartott a lelkes éljenzés, mi e beszédet kisérte, erre a főispán föltüze a ritka érmet, a mi természetesen csak alkamat adott az ovácziókra. Átnyújtotta a rend alapszabályait s fölkérte Zlinszky István titkárt, hogy Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszternők leiratát olvassa föl. Erre Zlinszky István következő leiratot olvasta föl: Darányi miniszter üdvözlése. Méltóságos Elnök ur! 0 császári és apostoli királyi Felsége folyó évi junius hó 3«án kelt legfelső elhbtározásával Méltóságodnak, mint a békésmegyei gazdasági egylet elnökének, a közgazdaság terén szerzett kiváló érdemei elismeréseül a Szent-István-rend kis-keresztjét díjmentesen legkegyelmesebben adomáuyozni méltóztatott. Midőn Méltóságodat erről értesítem és őszinte örömömnek adok kifejezést a fölött, hogy közhasznú és hazafias tevékenysége legfelső helyen is méltó elismerésben részesült, a rendjelvényt és adományozási oklevelet, a vonatkozó alapszabályokkal ezennel átszármaztatom. Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem és szerencsekivánataim nyilvánítását, 1897. junius hó 4-én. Darányi. A minisztert leiratot követő lelkes ovációk után báró Malcomes Jeromos, miniszteri osztálytanácsos állott föl szóra. Üdvözlések. Malcomes Jeromos báró körülbelül a következőket mondotta: A földmivelési kormány ólén álló miniszterem megbízásából jelentem itt meg, hogy üdvözöljem egyletük kiváló vezérét. A mi nister e kiküldetéssel tanúsítani kívánja, hogy a gazdasági egyesületek munkáját nagyra becsüli és tiszteletét nyilvánosan kifejezni óhajtja az iránt a férfiú iránt, (Éljenzés) a kit önök ma ünnepelnek. Örömmel teszek eleget a megbízatásnak, azzal az óhajtással, hogy a nagymunkásságu egylet az eddigi bölcs vezérlet alalt támogassa törekvéseiben a földmiv. kormányt. Megvagyok győződve, hogy ha bölcs elnökük szelleme az egylet szelleme marad, az egylet méltó munkát fog végezni. Végül az ünnepelthez for dúlva, igen melegen adva át minisztere és maga nevében szerencsekivánatait s neki hosszú életet, további lankadatlan munkakedvet kiván. (Zajos, hosszan tartó éljenzés). Fábry Sándor dr. alispán a vármegye névében adta át szerencsekivánatait egy formás, fordulatos szép beszédben. Azon kezdi, hogy a gazdasági érdekképviselet ós a hatóság oly parallel, hogy midőn az első ünnepet ül, a másik sem maradhat távol az ünneptől. De egyóbbkónt is megtalálja a hatósági tó nyező a jogot az ünnepélyre. Beliczey István tizenhárom évig volt Békésmegye főispánja. Érdemei ismeretesek. Azóta is hivatott vezére a közérdeknek. A vármegye nevében szive melegéből üdvözli az ünnepeltet, kinek érdemét az elhangzott első beszéd valóban hiven emelte ki. Az érdemes elnöknek a mezőgazdaság körüli sikeres munkája azért fontos, mert a vármegyében, mely majdnem tisztán mezőgazdaságot üz, — ez a legfontosabb tényező. Hálásan üdvözli B eliczey Istvánt ifju szellemében, friss egészségében, melyet igaz szivbői kiván neki Isten kegyelméből továbbra is. Ezt a szép beszédet is hosszú éljenzés kisérte. Az országos gazdasági egylet üdvözletét Rubinek Gyula főtitkár hozta el, a ki az üdvözletet gyönyörű szónoki formában, eszmegazdagon és az előadás közvetlenségével fejezte ki. Tömören öszszegezve Rubinek gondolatait, a beszéd igy hangzik: A Széchényi bilikomi ünnepen elhangzott egy mondás, mely azóta szálló ige lett. Hogy hatása nagy volt, annak mélyreható okai vannak. Két világeszme küzd egymással, egyik az idealismus, másik a realismus. Ma a realismus uralkodik. A noblesse obiige kora lejárt. Nincs tekintély, nincs nagysági Csak egy van, a legreálisabb tényező: a pénz 1 A gazdasági tevékenységben mutatkozó irány aronban mintha az idealismus ébredését jelentené? Mert mit teszünk ma itt ? A nemes köztevékenysóg iránt róvjuk le hálánkat. Huszonöt év egy ember életében hosszú idő 1 Kétszeresen hoszszu egy fontos pozícióban. Őszinte bámulattal adózunk a férfiúnak, ki a gazdatársak szeretetét megtudta szerezni, megtudta tartani. Az országos gazdasági egylet nevében hozza az elismerés pálmáját. S legyen meggyőződve az ünnepelt, csak igen gyöngén tudja visszaadni a tiszteletet és elismerést, melyet az orsz. gazd. egylet az itt ünnepelt férfiú iránt érez, Kétszeres a gazdasági érdekképviselet híveinek öröme, midőn látják, hogy az ő ünnepükre rárag.yog a korona sugára. (Igaz, ugy van 1) Mi lenne ez más, mint az idealismus, melyről előbb szólt. (Él jenzés.) Kivánom, hogy azon a polezon, melyen oly sok sikert ért el az ünnepelt, működjék sokáig s boldog lesz a magyar. (Lelkes éljenzés.) A 1 m á s s y Imre gróf lelkes szivbői jött szavakkal a szolnokmegyei gazdasági egylet üdvözletét adta át, Z s o 1 d o s Elek pedig Csongrád vármegye üdvözletét tolmácsolta. — Zlinszky István titkár fölolvasta az aradi gazdasági egyesület meleghangú levelét, melyek mindegyike zajos éljenzóst keltett; erre szót emelt Beliczey István s többször elfogódva, a sziv hangján és az ő ismert közvetlenségével a következőket mondotta: Beliczey István köszönete. Méltóztassanak elnézéssel lenni, ha tekintettel koromra, némi elfogódás vesz rajtam erőt. Szemben azon fényes ós igazán meg nem érdemelt kitüntetések hatása alatt, melyekben most rószesitettek. S azt hiszem, nem vétek a felsőbbség ellen, midőn hálámat ós köszönetemet azon egyesület iránt tolmácsolom, melynek életem e szép napját köszönhetem. Az a 25 óv, mely alatt örömmel szolgáltam a mezei ós közgazdasági ügyeket, becses nekem főleg azon támogatás következtében, melyet a mai napig tapasztaltam. Ha van valami érdem e 25 éves egyleti munkában, az az igazgató választmányé. Hosszú hetven évet elérve, soha kitüntetésre nem számitva, elsősorban a gazdasági egyletnek mondok köszönetet azon jóindulatért, melylyel találkoztam s ez iránt némileg viszonzásként tisztelettel bejelentem, hogy a vármegyénél egy 3000 forintos alapitványt tettem le, melynek kamataiból a csabai földmives iskola egy növendéke fog kikópeztetni, a növendék kijelölése, illetőleg a tanulmányi ösztöndíj odaítélése,jogát a gazdasági egyletre ruházom. (Éljenzés.) Kérem, méltóztassék az alapitványt elfogadni. Méltóságos Főispán ur 1A legnagyobb szerencse egy közharezosra, ha az uralkodó kitünteti. (Éljenzés.) Jól tudom, hogy oly távol áll tőlem a korona, hogy e kitüntetésben részem sem lehetett volna, ha tanácsosai az ón igénytelen munkásságomra figyelmét föl nem hívják. Alattvalói hűséggel fogadom a korona kitüntetését. (Éljenzés.) A földmivelési miniszternek leiratát hálásan megköszönöm s e köszönetem tolmácsolását kérve, e mellett nem fogom elmulasztani, hogy hálás köszönetemet személyesen is ki ne fejezzem. Ez a gazdasági egylet a megye támogatásával érte el, ha vannak, sikereit, köszöni a támogatást s azt a kitüntetést, melyet a megye hatósági fejei tanúsítottak, midőn az ünnepélyre szívesek voltak megjelenni. Emeli jelentőségót az ünnepnek, hogy az orsz. gazdasági egylet, a vezórszerepet vivő gazdasági egylet is megjelenik és nem feledkezik meg az igénytelen munkás olyan munkájáról, minő az enyém volt. Hálás szívvel mondok köszönetet. Végül meleg szavakkal tolmácsolja köszönetét a vidéki egyesületeknek, kik valóban lekötelezték őt megjelenésükkel. A beszéd minden része közvetlenségével nagy hatást tett s csak ismételten arra adtak alkalmat, hogy az érdemes férfiút éltessék. A gazdasági egylet közgyűlése után, melyről való tudósításunkat vasárnap közöljük, — tisztelgések következtek. Csabaváros elöljárósága szerencsekivánatait nagyobb küldöttség élén K or o s y László főjegyző, Békés községét L a v a t, k a Gyula, M.-Berónyót Braun M. József, az ugyanottani gazdakörét Horváth János, Gyulavári községét : Bay Gábor, Kétegy házáét A r g y e 1 á n J. lelkész tolmácsolták. Az ünnepelt minden szónoknak meleg választ adott. A bankét. Délután egy órakor a Fiume földszinti éttermében a vendégek tiszteletére ebédet adott a békésmegyei gazdasági egylet. A nagy I alakú asztalfőn Beliczey István, jobbján Malcomes Jeromos báró, balján dr. Lukács György főispán ült. Mellette Zsilinszky Mihály államtitkár, Fábry Sándor alispán, grófAlmássy Imre, Terényi Lajos és sorban az illusztris társaság többi tagjai. A pecsenye fogásnál fölállott Beliczey István, poharat emelvén O felsége ós a felséges királyné egészségére. A pohárköszöntőt állva hallgatták meg a vendégek. Ezután Zsilinszky Mihály állott föl szóra. Azt bocsájtotta előre, hogy nem mint vendég, de mint idevaló szólal föl. (Éljenzés) Páratlan szép volt az ünnepély. Ünnepeltük az érdemes férfiút, kinek szive lelke összeforrott a közügyekkel, ki magasabb szempontból fogta föl azt a tevékenységet, melyet egynegyed századon át végzett, mert a közgazdaságot nem elkülönítve, de az ipar és kereskedelemmel együtt gondozta. A 25 óv munkáját nemcsak a vármegye, de az ország is élvezi. Azt szokták mondani, hogy a közgazdaság uj tudomány,