Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-06-06 / 45. szám

pitése által a község lakosságát a foly tonos zaklatástól újévtől majdnem év végéig terjedő ingyenes szolgálattól meg­mentették és oly helyzetet teremtettek, hogy emberi számítás szerint községünk biztositositottnak tekinthető. Es mégis, amint a vész kissé c-il lapodni, a helyzet javulni kezdett, e kép viselőtestület ujuló erővel fogott hozzá kulturális ós közigazgatási téren az év tizedek mulasztásainak pótlásához. E^i 2000 frt segélyt szavazott meg a hely beli ev. ref. algymnasium részére, a mely nek már 1857-ik évben a közlegelő fel osztása alkalmával 430 hold földet ado mányozott ; felállított 4 osatályu polgári leányiskolát, ipar iskolát, 5 tanyai isko­lát, 2 kisdedóvódát, 6 ismótlőiskolát ós legutóbb megszavazott 20,000 forintot a 6 osztályú gymnasiumának 8 osztályra leendő fejlesztése iránt, mely csakis ál­lami segélyezés mellett lesz elérhető, mert az ev. ref. egyház és a község, mint fenntartó testületek nincsennek oly hely­zetben, hogy a 100;000 frtba kerülőisko­lát felépíthessék ós fenntarthassák saját erejükből. O nagyméltósága a vallás- ós közoktatásügyi miniszter ur kilátásba méltóztatott helyezni az államsegélyt, sőt ez évre már 3000 frtot kegyeskedett ado­mányozni ós mind a mellett kérjük Mél­tóságodat, kegyeskedjék ez ügyünket nagybecsű pártfogásába venni és érde­künkben szót emelni ; hisz községünk a Magyarság zömét, magját képezi, gymnatiumunkat felkeresik a szomszéd Arad- és Biharmegye román ajkú fiai, igy 'ehát ez kulturális missiót is teljesít. E község, mely évtizedekkel ezelőtt már annyi áldozatot hozott a tanügy érdeké ben és jóval megelőzte a most érvény­ben levő törvényeket megérdemli, hogy nemes és buzgó törekvésében hathatósan támogattassék. A szellemi felvirágzáson kivül elő­mozdítani akarván e képviselő testület az anyagi jólétei, a földmivelést, ipart ós kereskedelmet, miután elődeink 1857-ik évben azon soha helyre nem hozható hibát követték el, hogy nem iparkodtak azon, miszerint a Tiszavidéki vasút köz­ségünket érintse, látván hogy vasút nél­kül nem lehet fejleszteni a közforgalmat, az ipart és kereskedelmet. A békési uradalommal közösen fel­építette mintegy 205,000 forinttal a Bé kés Földvári vasutat, melyet üzletben tar­tás végett átadott a m. kir. államvasu taknak ugy, hogy a rendes tariffán kivül az állam vasút szed a község részére községi pótlékot, ós pedig a teher áruk után méter mázsánként 4 krt, a személy jegy után 2, 5, és 10 krt.; ezen községi pótlók mult évben fedezte már a befek­tetési tőkének törlesztési járulékát. E vasút lényegesen emelte közsó günkben a hizó állat forgalmát és lehe tővé lette, hogy a törvényhatóság a me­gyei utat, a község pedig a piaczot kikö­vezhesse. Felépitette a képviselő testület a bér­hi.zat, megváltatta biítos számítás alap­ján es kedvező kilátás mellett a regálét, megvette 1895 ik évben a 3600 hold bél megyeri pusztát o'y czélból, hogy azt apróbb parczellákra felosztja, vagy bérbe adja, ily módon kívánván a kisbirtoko sokon segíteni. Épületet emelt az állami kosárfonó tanműhely számára, melybon évente 30 gyermek ós felnőttek nyernek oktatást; munkásaink egy része már is oly kiké­peztetést nyert, hogy a tanműhely orszá­gos kiállitása méltó feltűnést keltett, a házi iparunk t. i. a kosár és kasfonás községünkben erős zendületet nyert. Terveink közül nem tudtuk megva lósitani az ártézi kut építését, bár 3 ízben próbáltuk újból a fúrást, az nem sikerült a futó homok miatt, legközelebb újólag hozzá fogunk és azt hiszszük, az sike rülni is fog, L ivei nagyobbméretü csö veket alkalmazunk. Gondoskodtunk szegényeink ellátá­sáról is, kiknek menházat építettünk ós a nem bennlakókat, kik bár vagyonta lanok, de még némileg keresetképesek, havi segélylyel látjuk el, szegényügyi kiadásaink évente 6000—7000 frtot tesz. Építettünk járvány korházat és in­tézkedtünk, hogy a vagyontalan betegek ingyen gyógykezelésben részesüljenek és gyógyszerrel elláttassanak. Sajnos, az ipar községünkben nem igen fejlődik, melynek okát nyomott köz gazdasági viszonyainkban keresem. Munkás osztályunk józan gondolko­zású, nyugodt és munkás nép, kik közül számosan dolgoznak, ha helyben mun­kát nem kapnak, nemcsak a környéken, hanem távol vidéken Nyitra, Arad, Te­mesvármegyékben és Erdélyben, de mi vei gyáriparunk nincsen, jelentéktelen háziiparunk is hanyatlóban van, kere setükkel az év bizonyos szakára vannak utalva. Méltóságos főispán ur 1 Midőn köz ségünkről ezeket elmondani szerencsés voltam és a képviselőtestület nevében őszinte köszönetemet nyilvánítom, kérem Móltóságodat, községünket méltóztassék jó indulatu pártfogásába venni, mi ne héz körülményeink között is készek va­gyunk -meghozni a lehető legnagyobb áldozatot- e község felvirágozása, külö nősen a munkás osztály helyzetének ja vulasa érdekében, Méltóságod székfoglaló beszédével megnyerte a vármegye törvényhatóságá­nak közgyűlésén jelenvolt közönséget, idejövetelével megnyerte községünk la­kosságának szeretetét, bizalmát, reményt nyújtott nekünk egy jobb jövő iránt, en­gedje a Mindenható, hogy Méltóságod szerencsésen ós sikeresen végrehajthassa a programmjába felvett terveket, a me lyeknek végrehajtásában tőlünk telhető­leg örömmel és a legnagyobb készséggel fogunk segédkezni, kisérje és koronazza Isten áldása törekvéseit. Miért rosszkedvűek a szerelmesek ? Nemrégiben egy szellemes hölgy azt állította egy társaságban, hogy még a legkedvesebb és. legderekabb emberek is szeszélyesek és érzéke­nyek lesznek, ha valakibe beleszeretnek. Különösen újdonsült pároknál tapasztalható bokrok közt verebek csiripeltek, fecske keringett a virágos fák tetején, az éjjeli eső fényes csepjei reszkettek a leveleken. Egy-egy csepp lehullott valamelyik szép asszony, vagy kisasszony fehér nyakába, ilyenkor kényesen kapták fel búbos te­jeiket s megrázkódtak, mint a madár, mikor fürdik. A társaság nagyon élénk volt. Előbb c/iozáztak, aztán jártak a harmatos fü ben. A nők virágot szedtek ottan. Szükségtelennek tartom nóvszerint bemutatni a kedves nőket. Leányok ós asszonyok, csaknem egyformán fiatalok, egyformán szépek. De ha mégis van valaki, a ki kí­váncsi : a bemutató kép ott van a fűben. A négy nő közül egy fiatal, szőke leány bokáig emelte moussellin szoknyá­ját. Sőt még azon is tul. A harmattól féltette. A többi háromnak czipője hegye is alig látszik. Bizonyos szeméremmel emelgették a szoknyáikat. S a háttérben három férfiú, fához dőlve merengett az egyik. Nem ismerem egyelőre a szereplő férfiak Ítéletét De a fejemet teszem rá, hogy száz ember közül^kilenczvenkilencz rákiált arra a fiatal;jl^anyra, aki pajzán mosolylyal ajkán, bokáig emeli moussel­lin szoknyáját. — Ni, a kis szemérmetlen 1 Es bizonyára a másik három nőt, kik pirulnak ezeij, dicsőitik, övék az erény koronája. Uraim, önök vakok, önök csalódnak mind a kilenczvenkiíenczen. A századik önök közül az a 27 éves ifjú, szőke pejhes ajkával, sze líd, de ko moly arczával, a ki ott van a társaság­ban, lázasan sóhajt a kedves leány után, a ki bokáig emeli szoknyáját. Ő igy ítél: — Az ártatlanság varázslatos öntu datlansága. Okos ifju. Valóban az. Elragadó az a gyermek dus hajával, mely szőke, mint az őszi napsugár, kék szemeivel, miket barna pillák árnyalnak, kaczagó kis szá­jával és gömbölyű apró térdecskóivel. A másik három nő nevetve sugdo lódzott. Nevettek az ártatlanságon. De nem hallották, a mint guggolva mentek a harmatos fűben, hogy a czi­pőik hegyét se lássa senki, a századik Ítéletét : — Oh raffinált szemérem. Okos ifju. Valóban az. A három grá­cziőz n üvészettel szemérmeskedik s fo gadni lehetne, hogy még tűzzel a csók, a mit az éjjel kaptak az ajkaikon . . . A szőke féifiu hátramaradva követte a társaságot. Tekintetével leskelődött a „szemérmetlen" után, a ki a hogy mou­selin-iuhácskáját két felől felfogta, ugy nézett ki, mint egy fehér pillangó. A mousselin-fodrok, a szárnyai libegtek a szellőben, kis harisnyája merő harmat, elragadó e gyermek-lány lénye, mint a hajnal. A szőke férfiút ragadta magával. Egyszerre felsikoltott: — Jaj, a ruhám ! A mousselin-szárnyak beleakadtak egy bokorba s megtépték. A leányka bu sult miatta. — Szegény kis ruhám. Aztán tova sietett. A társaság eltűnt a fák sűrűjében. A szőke ifju hirtelen megállt, nem látta senki. Melle erősen emelkedett, lehajolt, tán egy virágot szakított le, — aztán eltűnt ő is. A csacsogás dallama verődött ki a lombok közül. Azon a helyen, a hol a mousselin­szárnyakat megtépte a bokor, hirtelen megjelent a kis „szemérmetlen" Mint a megijesztett madár, ugy forgatta fejecs­kéjét. Keresett valakit. E gyszerre odaszökött a kis piros ez, csakugyan szeretik egymást. Ugy látszik, a szerelmesek, kik oly nagy mértékben pazarolják egymásra a gyöngédséget, keresnek valamit, a mivel azt ellensúlyozzák. Ez által gyakran meg­esik, hogy éppen legjobb barátaikkal szemben kedvetlenek lesznek g rosszkedvű viseletük által mindenütt kiállhatatlanná teszik magukat. Azonkívül egy szerelmes elvégre legbensőbb barátjainak is kellemetlenné válik, ha mindig csak gyöngéd érzelmeinek tárgyáról akar beszélni, melynek dicsőségét énekli minden változatban s melyről mindenféle apró epizódokat beszél el, melyek neki talán fontosnak tetszhetnek, de me­'yek az elbeszélést meghallgatni kényszerülőnek már annál is inkább unalmasak, mivel a legtöbb esetben az illető vagy nem is ismeri, vagy csak igen futólagosan az „annyira imádott személyt." Természetes következmény azután, hogy a szerencsés vőlegény egyszerre szakit legjobb ba­rátjával — a boldogságtól sugárzó menyasszony pedig legjobb barátnőjét érzéketlennek, unalmas­nak és irigynek találja s minden összeköttetést felbont vele. Az is rossz szokásuk a szerelmeseknek, hogy minden idegen elébök kerülő embert össze­hasonlítanak szerelmök tárgyával, ami természe­tesen mindég az illetők hátrányára üt ki, kik a szerelmesek szemében csak nagyon is közönsé­ges, gyarló lények, kikkel aiig érdemes még csak beszélni is. Sokszor a boldog mámor, mely a szerelme­sek lényét fogva tartja, csak rövid ideig tartó s ha az ábrándos érzelmek már hűlni kezdenek s ha az eddig magasabb régióban lebegő szerel­mesek ismét leszállanak a kedélyes prózai vi­lágba, akkor veszik észre, legnagyobb bánatukra, hogy leghívebb barátaikat, legkedvesebb isme­rőseiket elvesztették. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Elpusztult község. Budapest, jun. 5. (Saját. tud. táv.) Troppauból jelentik, hogy Felső-Szilé­ziában Radova község bányakatasztrófa következtében teljesen elpusztult. Igen sok emberéleten kivül a kár két milliót meghaladja. Elfogott gyilkosok. Budapest, junius 5. (Saját tud. táv.) Pénteken a Gellérthegyen egy nyaraló­telepre csalt A p p e 1 Lajos, 21 éves ék­szerész gyilkosai, F u c h s Mátyás és Hegyi Károly foglalkozásnélküli ke­reskedősegédek. A letartóztatott gyilko­sok rémes tettüket beismerték. Appelt hátulról egy nagy kővel ütötték fejen s eszméletét vesztve, nyakára hurkot kö töttek. Két ezer frt értékű arany ékszert vettek el s részben elzálogosították. Féltek a tüntetéstől. Budapest, junius 5. (Saját tud. táv.) Bécsből jelentik, hogy a Raimund szin ház igazgatósága a tegnapra előadásra ki­tűzött s németre fordított „Piros bugye­kertilak elé és hallgatózott egy rózsa­bokor mögé bújva. Megrázó hang hallatszott töredezve. Egy férfi zokogott ottan. A szép szőke legény: a mesebeli szegény Masim. Csak zokogott és belehullott a könye egy kis darab mousselin-rongyba, a mit lázasan szorított ajkához . . . A kék pillangó. Éjfél után énekelt már a jókedv. Susogtak a selymek, a brokátok, a csipkék, s a táncz hevétől vadpiros ajkak. A bál fölséges. Viruló kert az egész tánezterem. Altalános az ölelkezés. Ideje volna ezen legújabb korban letenni Jupitert a főistenségről. Éljen Terpsichore 1 Lázadjanak föl önök höl­gyeim. Éljen a táncz istennője. A barna férfiú, a ki indulatos voná­sokkal üldözni látszott hölgyét, a szok­nyája csipkéjéhez se férhetett eddig. S nézzék, mi történik most a bálban ? Ölelkeznek Tánczolnak. ü. hatalmas büszke szépség, mintha minden forgásnál ki akarta volna magát szakítani a férfiú karjából. De az erős karok szenvedélylyel ölelték át. Nem bocsájtották. Azt mondják az izmos karok: „Nem menekülsz I" A szikrázó ligrisszemek pedig ezt : „Szeretlek. Enyém vagy!" A nő minden mozdulata egy-egy til­takozás volt. Szédítő forgatag, a terem mélyében a zene andalító harmóniája zsongott, a keblek pihegtek, az élővirág elhervadt a lángjukon, az arezok érzik egymás leheletét, itt-ott összesimulnak édesen, a fehér keztyük porszinüek, a piezi lábak nem fáradtak és érdekes lesni a suttogó ajkakat. A barna férfiú odahajolt hölgye fü­léhez : láris" népszínművet, félve a vigszinnaz­hoz hasonló tüntetéstől, nem adatta elő. ÚJDONSÁGOK. — A pünkösdi ünnepek. A hirtelen be­köszöntött nyárnak ma virradt föl leg bájosabb ünnepe : a pünkösd, melyen a keresztény hit tanítása szerint a keresz­ténység első híveit megajándékozta az égi hatalom bámulatos tudással ósellen­állhatlan szónoki erővel, A szép ünne­pet szokott módon fényesen ünneplik meg egyházaink JIz ág.eo. nagytemplom­ban Korén Pal, a kistemplamban Sze­berényi Z3. Lajos a szokott idő­ben szent beszédet mond. Hétfőn dél­előtt 10 órakor lesz a kistemplomban a konfirmácziő és az úrvacsora kiosztása. — Jl róm. kath. templomban 7V2 órakor kis mise lesz, kilencz órakor szent be­széd, melyet Krisztik János, helyet­tes lelkész mond a hiveknek, hétfőn 9 órakor M o 1 i t o r Tádé s. lelkész fog prédikálni, utánna szjntón szent mise lesz. A pünkösd, melyen teljes pompájában mutatkozik be a természet, rendszerint a kirándulások napja. Az első nap a csabai temetkezési és betegsególyző egylete ren­dez nagy érdeklődós mellett népünnepélyt, mely csak abban az esetben odáztatik el más napra, pünkösd hétfőjére, ha e napon eső esnék. A népünnepélyt ugy változatos programmja, mint a humánus czélja miatt bizonynyal sokan fogják fölkeresni. Hétfőn szokott módon, a me­gyéből messze helyről jönnek el a gaz­dasági egylet lóversenyére, mely ez év­ben igen változatosnak ós szórakoztató­nak ígérkezik. A hölgyek dija egy ele­gáns ébenfa asztal, stylszerü képpel és szivarkószlettel, Gencsi József kirakatá­ban látható. Második díjul emailirozott gyönyörű czigaretta-dobozt kap a nyerő. A vadász-versenyre a tisztek értékes di­ján felül, a gazdasági egylet 300 ós ille­tőleg 100 koronás diját kapják a nyerők. Összesen 8 akadály van fölállítva a me­zőnyön, melyet hétszer kerülnek meg a versenyzők A versenyre holnap dóiig le­het jelentkezni. Az érdeklődés a megye ben a verseny iránt igen nagy s a pá­lyán, melyet Beliczey Géza ós S a i 1 e r Gyula szakavatottan rendeztek, sokan fognak találkozót adni. — A holnapi jubileum. Gazdasági egy­letünk negyedszázadon át egyforma lel­kesedéssel ós munkaszeretettel való el­nökének holnapi jubileuma nagyarányú lesz. Eddig a következő küldöttségek je­lentkeztek : A földmivelésügyi kormányt képviseli M a 1 c o m e s Jeromos báró miniszteri tanácsos. Jelen lesz Lukács György főispán. A vármegye képvisele­tében nagyobb küldöttséggel jön dr. Fábry Sándor vármegyei alispán, a me­gyei községek mindegyike küldöttséggel képviselteti magát, az orsz. gazdasági egylet képviseletében Bálin tfy Pál ós R u b i n e k Gyula jönnek. A szom­— Könyörületet kérek. A szép nő ijedten hajtotta fólra a fejét, fekete hajfürtjeit a táncz kibontotta, festői árnyalatban verődtek le fehér hom­lokára, rózsás szatin-ruháján esipke len­gett, élővirág a hajában, keble fehér, mint a hó s a kivágott ruhából két oly gömbölyű váll bontakozott ki, mikkel remekelt az az istenség, a mely a nőnek formás testet ád. ** S igy szólt vissza: — On vakrserő csakugyan I — Nem, őrült I A harmadik, negyedik táncz járta már. Szabadon tart az ölelkezés, mozog­nak a selyem csipkék, brokátok ós a vad­piros ajkak. A gyönyörű nő egy perezre kisza­badult a barna férfiú karjából. Menekülni akart. A férfiú utána rohan. Elkapta derekát. S mint egy vadmacska, kinyitotta a száját és rácsapott a fogával a patyolat vállakra. A nő rémülten felsikoltott. Hogyne, mikor az a vadmacska bele­harapott. S a két pillangó, mit a gyönyör szült, ott mozgatta szárnyait a vállak habján... Mammau. A szomszédom, Alira asszony, a ki valamikor színésznő volt, de egy ruha­festő-segéd becsületes kezéért otthagyta a színpadot, beszélte el nekem a napok­ban ezt a megható esetet. Sirt, mikor el­mondta. Kijebb lakott egy kis házban, mig a férje ólt. (Már itt elkezdett sirni.) Akkor még jó dolga volt, a férje a gyárban dolgozott. Átellenében volt Lina kisasszony ab laka. Ott ült Lina kisasszony mindig a virágok közt és hol kötött harisnyát, hol hímzett hálósapkát, hol meg ábrándozott s kacsintott kt az utczára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom