Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-05-20 / 40. szám

XXIV. évfolyam. R.-Csaba, i897. Csütörtök, május hó 19-én. 40. szám. ¥ mm BEEESHEKTEI EOZLONT Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTAR rALMU LAP. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 K-, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi ős külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A pozsonyi ünnep után. Oka vau minden magyar ember­nek aggodalommal nézni azon üunepek télé, mikor király és nemzet találkoz­nak. Mert belőlük a legtöbbuyire iz­gató közjogi sérelmek nőnek s az or­szággyűlés legzajosabb premierjeire okot nyújtanak. Igy volt a mult év augusztusában az o r s o v a i ünneplés után, igy vau Mária Terézia pozsonyi szobrának leleplezésekor. A magyar miniszterelnök csak bűnbak, a büu­szerzö az udvari copf, melye' igazán le kellene már vágni, mert ez a rőt ócskaság a nemzeti önérzetet annyi szor arczul ütötte eddig is Ismerve a kérdés jellegét, bogy az képes nagyon könnyen indulatba ker­geti a kedélyeket: igyekezni fogunk tárgyiasan összefoglalni a Pozsonyban történteket. Pozsonyban országos jel­legű ünnepélyre készültek, melyre a király is megjelent, ki a Habsburg­ház egyik legzseniálisabb uralkodónő­jének magyar földön leleplezett szob­rához családi kegyeletét is elhozta. Küldöttségeket jelentettek be s midőn Szilágyi Dezső házelnök értesült arról, hogy a király elé küldöttségek járulnak, okadatolva látta, hogy a ház küldöttsége is kifejezze a maga érzel­meit a király előtt. Ugy a Szilágyi, mint a Báuffy Dezső miniszterelnök beszédei nyomán kétségkívül megál­lapítható, hogy a rendezőségnél az országgyűlés küldöttségének fogadá­sára bejelentések történtek, ugyancsak széltében beszélik Frigyes főher­czegnek, az ünnepség rendezőjének egy mondását: hogy — szerinte — az országgyűlés küldöttsége feles leges. Később azonban véleményét megmódositotta, hihetőleg mikor Bántfy közben járt s az országgyűlés küldött­ségét besorozta a küldöttségek közzé. Azt aztán már az udvari etikett sze rint, (és e szerint teljesen szabatosan állapították megj hogy mivel a rk. pap­ságot a herczegprimás, a katonaságot a főherczeg vezette, miután nem a küldöttségek jellegét, de a vezetőn, rang­ját nézik, a Szilágyi Dezső vezetése alatt megjelent küldöttség csak h a r­m a d i k helyre került, mert Szilágyi se nem herczegprimás se uem főher­czeg s c 8 a k belső titkos tanácsos. A dolog bántó miuden magyar em­berre, talán még bántóbb, miut né­mely nagyszájú ellenzéki képviselőre, kit uem a nemzeti önérzet sarkautyuz, hanem a vágy, hogy Bánffyt megbuk­tassa. Es a kik sajnálják a pozsonyi szép ünnepély sorábau ezt a bántó megaláztatást, azok bizouyuyal uem azt fogják főfeladatul tekinteni, hogy Bántfy, a miniszterelnök állását oda hagyja (a korona amúgy sem engedi Bánffyt most a kvóta tárgyaiások kü­szöbén), hanem ami igazáu sérelmes, hogy jövőben és pedig múlhatatlanul az udvari etikett az alkot­mányos élethez hozzá ido­muljon. A legteljesebben helyesel­jük Szilágyi Dezső önérzetes fel­lépését abból a szempontból, mert ta­lán mégis befogják udvari körökben látni, hogy a ceremóuiás mesterek szük látköre a legizgatóbb nemzeti konfliktusokat támasztják, hogy töb­bet ne említsünk : váljon éppen a po­zsonyi ünnepélyen ugyan mivel szol­gáltak rá az izraeliták, kik a király elé küldöttséget vezettek, hogy a ha­zafiságukat csak ajövőben remélje a királyi válasz? Valósziuiileg ugy esett az eset, hogy a cerimoniás mesternek, miut a konserv-gyárosnak a bádog szelenczé­jeikben megszámozva lehetnek a királyi kész válaszok s ez izbeu a görög­keletieknek konvencionálisán kidukált leczkéztetést, egyszerűen beadták — tévedésből a zsidóknak, mert eltévesz­tették a számot. Bizouynyal ilyen erős és uem menthető tévedése a cerimó­niás-mesternek, hogy nem látja meg, a maga alkotmányjogi késziiletlensé­gébeu és hiányos ismereteivel, hogy midőn az országgyűlés küldöttsége a királylyal találkozik, voltaképpen két szuveréuitás: a királyi és népfonség üdvözli egymást, egyenlő hatalmi tár­sakhoz illően. De inkább sarkaiból megfordul a világ, semhogy udvarou­czok ezt megértsék és e felfogásúak meghódoljanak. Ám ha okosságból és előrelátásból ezt meg nem teszik : a törvényhozás­nak kell fölvetnie, hogy az udvari etikettet módosítsák meg az alkotmá­uyos élethez. Nem olyau nebáutsvirág az, a milyennek a Burg udvaronczai vélik. Mi, a kik szenvedély nélkül igye­keztünk a helyzetben ítélni, nem iri­gyeljük a válságos napok alatt liánffy helyzetét. De éppen az ő hagyomá­nyos szerencséjében bizuuk, hogy a bécsi ősrégi udvaronczi-hydrát is el­tapossa, melynek meseszerűen növe­kedő fejeit hiába szabdalta eddig a magyar alkotmányos szellem. % Az apácza-csabai vasút és a vár­megye. A törvényhatóság hétfői gyűlésén tárgyalásra kerül Beliczey Géza és Rosenthal Ignácz engedményesek, ugy a vasutat üzembe hozó első alföldi gazdasági vasutak igazgatósága kórvénye, bogy az rpácza csabai vasutboz kilomé­terenként 2000 frttal járuljon hozzá a vár­megye, ugy sejtjük, a pálya azon rész­letén, mely Békesmegyóben fut. A kér­vény kedvezőtlen fogadtatása érdekében, erős fegyverzetben kelt síkra gyulai laptársunk s egyenesen vétót kiáltva a vasútnak,egy lélekzetvótel alatt elmondja, hogy a szarvas mezőhegyesi vasútnak 400.000, a sárréti vamtnak ugyanannyi, a dóvaványai vasúthoz 60 000 frtot sza­vazott meg a vármegye. A pohár tehát betelt. De joggal kérdezzük, hogyha a vasútépítést a vármegye mindenütt száz­ezrekkel segélyezte, miért lapt. akarja a merev megtagadásbabelesuggarálni éppen ez esetben a törvényhatóság tagjait? A vasút elleni animozitás indokoltabb lett volna akkor, mikor Bókósmegye for galmát átterelték a megye százezreivel idegen megyébe, mikor a Békésmegyeiek teljesen Hekuba : dévaványai vasútnak csak 60'000 frtot szavaztak meg. És ha a gyulai lap a közutak kiépítését any­nyira szivén viseli, miért nem emelte fel szavát a szarvas-mezőhegyesi vasútvonal kétségkívül tul nagy segélyezése miatt? Megengedjük ós magunk is valljuk, hogy mindenekelőtt közútjaink kiépítését kell programmba venni, de hogy miért ne segélyezzen a vármegye egy olyan gaz dasági vasutat, mely véletlenül Csabán nyer bekapcsolást és mely annak a vi­déknek közút szükségét messze időkre elodázza, mikor egyébként e vasút hoz­zájárulási költsége jóformán bagatell ösz szeg az előbb fölajánlott százezrekhez képest és egy Békésmegyétől forgalmi­lag elvont vidéket von a vármegyéhez, igazán nem értjük. Vagy tovább is ra­gaszkodni kíván a vármegye a sárréti vasúttal pompásan megindított elvéhez hogy a közforgalmat mesterségesen plán­„BékésmegyeiKfizlönftárcája. A mi képviselőnk. — A „Hékesmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Hoay zsoboki 0;oraiZ >ltán ország­gyűlési képviselőnek több a szerencséje, mint a 'udománya, azt tudós Gelentsér János professzor uram akár Írásban is kiadná, ha — élne. Előszóval — valami huf2onöt esztendővel ezelőtt — ennyit már mondott : Ozoray Zoltán még arra sem lesz méltó, hogy Zágonyi Laczinak (már mint nekem 1) a saruit megoldja No de ez annál is inkább nem tar tozik a dologhoz, mert én — alkalmaz kodva a századvégi divathoz — sarukat nem viselek; a képviselő válaszá oknál pedig tudvalevőleg jobblótre szenderült professzorok nem szavazhatnak. Részem­ről különben is csak azon elvitázhatlan tényt akartam konstatálni, hogy irue zso boki Ozoray Zoltán a közpályán egy predikátummal ós egy mandáiummal elé bem vágott. (Vagy másfél ezer holdas uradalommal, még valamelyik ő-e került a Zágonyiak elé) Professzor Gelentsér jövendölésének daczara is, kissé hízelgett a hiúságom­nak, mikor Ozoray beszámolóján barát f-ágos-an megveregette a vallamat és bi­zalmasan „te"-nek szóllitott. Következ tetni mertem ebből, hogy törvényhozói méltóságában sem tagadja meg a Par­nasszusról lemaradt iskolatársat és régi barátot. Mert bizony a mi barátságunk elég régi keletű. Valahol ott kezdődik, mikor az á-b c és versenyre együtt startoltunk. Es el kell ismernem, ezt a barátságot az i-kolapadokban Ozoray Zolti mindig ön­zetlenül ápolta. Lakkcsizmás, bársony­zekés úrfi létére sem tolta ő előtérbe magát ; miatta akár kanterben futhattam keresztül a kis és nagy á b c-én. Már rég tul is voltam az írva olvasás akadályain, H mikor még a Zjlti mindig sir v a-olvnsott és olvashatatlan szarka­lábakat irt. Az „Egvszeregv" ben pláne nagy tórelőnyben voltam. O oray Zolii­nak pl. egyik évzáró vizs-gankon ezt a feladványt kellett volna megfejteni: Három papnak, hat kappannak hány körme van ? Zolti összebeszólt annyit, mint há­rom oláh pap, s rendezett a fületöve kö­rül olyan kaparást, mint hat kappan, — de bi/ony az eredmény a legismeretle­nebb X maradt. Ugyanakkor én egész könnyűséggel vettem számba, a zsoboki uradalom összes kérődzőinek körmeit. Ha jól emlékezem, a szorzat valami 40672 csü'ök volt! A c-iga-logika azt tartja: Lassan járj, tovább érsz! Ennek a logikának megdönthetetlen igazságát akkor láttam először gyakorlati kivitelben, mikor a gymnázium kü zöbót Ozoray Zoltival megint egyszerre léptük át, hogy a de­clinatiók ós coniugatiók ellen vívandó harczban ismét bajtársak legyünk. Zolti lassan haladt, de ime el nem maradt. (Igaz, a zsoboki süldők sem maradtak el négy éven át a tanitóbácsi hízójából!) Azt az időszakot, amiamensa decünatiójától az érettségi vizsgáig esik, kissé hosszas volna elbeszólni. No meg a diákélet sok tarka-barkasága el is mo­sódik a családi gondokkal terhelt dere­sedő kaputban. Annyit mégis hitelt ér demlöleg feljegyezhetek, hogy Ozoray Zolti — igehajlitás rovására — már apró gymnazista korában ponny-fogatát haj­szolta. S mig én Aesopus meséit scan dáltam, ő a bige-partikban rendezett ab­lakverő skandalumokat. A mikor pedig ón meg a termopilei szorosban küzdő Leonidászért remegtem, Zolti már akkor a huezonegyes bankjáért drukkolt. A czi­garetta, kávéház, billiárd, ferbli ós sok más, diákok előtt tiltott gyümölcs, Ozoray Zoltinak már az érettségi előtt kedves és bőven élvezett csemegéi voltak. Rövi­den, ő a száraz elmélet helyett, az úri passziókat inkább kielégítő virtusokban képezte magát. Hogy különösen tudós Gelentsóri János, a mathézis professzora, ezeket a korai dzsentri passziókat és éretlen vir­tusokat nem akceptálta, — azzal az Ozoray famíliában senki sem törődött. Ám ha vakácziói idornitásra Zoltika bi­zonyítványába bepónált egy-egy „csi­kó" t, azon már Ozoray papa is felhá­borodott. — Mit okvetetlenkednek — fakadt ki — evvel a fiúval 1 Hiszen megkerül annak a kenyere algebra ós geometria nélkül is. Az én fiamnak nem tudomány, csak bizonyítvány kell. Az is csak arra, hogy majd az egyetemen is elszórakoz zók két-három évig. A következő tanév elején ki is akol­bólították az irgalmas professzor urak Zolti bizonyítványából a — csikót. Csu­pán az öreg vaskalapos Gelentsér mali ciózuskodott a megreparált kalkulus ér­téke felett. Beiratás alkalmával kenet­teljesen vágta a Zolti fejéhez : — Öc sém ! ilyen bizonyitványnyal még jóravaló kubikos sem válik belő­led. De ha apád minden áron erőszakolja a dolgot, hát csak eredj át a fe!sőbb osztályba és faragd tovább is szorgal­masan az — iskolapadot! Legalább apád csináltat helyébe ujat. Ilyen középiskolai készültséggel lett Zoltiból Zoltán ós egyetemi polgár. Az alma-mater falai között már nem kísérhettem figyelemmel az ifjú Ozoray tehetségének fejlődését. Apám ugyanis, méltányolván eddig kifejtett szorgalma­mat, az érettségi után ezzel a szomorú kijelentéssel szegte le magasra törő vá gyaimnak szárnyát: — Fiam! a kertmegi kántor tanító ság párbórjövedelmóből, logarithmusok kai sem vagyok képes a leczke- és koszt­pénzt kikalkulálni. Egyetemre tehát nem mehetsz . . . (Fájdalom, akkor még sem diákasztal, sem Eötvös-alap nem volt.) De nyitva áll előtted a tanítóképző, a! hol a tudományt is, meg a kosztot is vagy egészen ingyen, vagy olcsó pénzen adják. Az ingyen koszt ugyan elég vé kony, a bőséges szellemi táplálék mel­lett azonben akár Pestalozzivá nőheted ki magad I Követtem az apai tanácsot s teljes odaadással tanulmányoztam, mint nye­segeti Rousseau kollegánk vaskos kö tetében Emil-jéről a lelki ós testi fattyu­hajtásokat . . . Három óv múlva már tanítói oklevéllel igazoltam, hogy Vand­háton én is képes leszek Rousseau nyom­dokaiba lépni. (A T. iskolaszék alig­alig hitte el!) Ozoray Zoltán ugyanazon időben egy csomó ovatolt váltóval, két tuczat pár­baj-jegyzőkönyvvel és egy kétes értékű index-szel számolt be papájának, a mo dern jogtudományokban való jártassá­gáról. A szigorlatokat már nem volt ideje letenni, mert a gerendási Jokey-Club be­választotta tiszteletbeli igazgató-alel­nöknek. Ebben a nemzetgazdaságilag fontos állásban, a turf embereinek közmegelé­gedésére, három évig jeleskedett Ozorny. Ez a három óv épen elegendő volt arra, hogy az apja halálával reá szállott zso­boki uradalom jó felerészét eltippelja. A „végzett földesur u-i kvalifikáczió, köztudat szerint, bőven elégséges egy mandátum megszerzésére. A vacdháti kerület választópolgárai is igy gondol­koztak. Színin tombolt bennük a lelke­sedés, mikor Ozoray Zoltán a jelöltségei, majd később a mandátumot, kezeikből elfogadni kegyeskedett. Mit szólt volna ehhez az öreg Gelentsér ? . . Zsoboki Ozoray Zoltán képviselőn is meglátszik, hogy a legjobb iskola az élet! Beszámolója legalább olyan kali berü volt, a milyen Vandháton tul is boldoggá teheti a magyart. A kül és belpolitika mai állását kürülbelül a kö vetkezőkben összegezte :

Next

/
Oldalképek
Tartalom