Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-22 / 32. szám

Az athéni parlamentben vasárnap jelentették be a háború megüzenését. Deljannisz miniszterelnök valóságos görög pózzal halotti csöndben szólalt fel, bejelentvén, hogy Törökország ma tudatta a diplomácziai összeköttetés megszakítását s ürügyül Görögország támadó magaviseletét hozta föl. A miniszterelnök elmondta a legutóbbi napok eseményeit s azt bizonyítgatta, hogy épp ellenkezőleg, Törökország volt a támadó fél. Törökország — úgymond — megüzeni nekünk a háborút s mi elfogadjuk. Londoni hirek szerint a háború már csütörtökön kitört. A görögök az átkelésre alkalmas larisszai hegyszorost védik, egyik hir 50, másik 20 ezer török katona koncentrálásáról beszól, mely négy nap óta sikertelenül küzd a szoros elfoglalásáért. A döntő ütközetet a hét elejére várják. Török lapok szerint a török csapatok elfoglalták az „Ilanlisepe" nevü görög megerősített helyet. A görög csapatok elmenekültek. A törökök mindenfelé győzelmesen vonulnak előre. Az idő kedvezőre fordult. A legujabb hirek ezek : Egy előkelő diplomata a következő véleményt mondotta: Görögországnak ebben a háborúban sok chance-a van, de nem veszíthet semmit, még az esetre sem, ha a háború sorsa nem kedvez neki. Egy talpalatnyi földet nem ve szithet el területéből, ellenben óriás sokat nyerhet, ha diadalmasan kerül ki a küzdelemből. A krétai blokádot mindenesetre abba kell hagyni. A hatalmak más nézeten lehetnek, de az események csak ugy alakulhatnak, hogy Kréta török birtok sohasem lehet többé. A melunai szorosért vivott tegnapi küzdelem igen nehéz volt. Három lisztet és több mint 200 megsebzett katonát Tyrnovusba, Larissába és Yoloba vittek. A tüzelést délutáni 5 óra tájt hagyták abba. A Reveniből érkező hireket különösen megnyugtatóknak tartják. Prevesa bombázását a vihar kitörése miatt fólbenhagyták. A mint állítják, a görög csapatok Damasi, sőt Viglia körül több stratégiai pontot megszálhattak. 3000 fegyveres paraszt a sereggel harczol. Hire jár, hogy a törököknek Reveni ellen intézett támadásában 20.000 ember vett részt. megölelte, megcsókolta Vilmos császárt, megszemlélték a disz-századot s megtörténtek a bemutatások s üdvözlések. Ezután a néptömeg ovácziója mellett a burgba hajtattak. A „Békésmegyei Közlöny'* táviratai A német császár Bécsben. Budapest, ápril. 21. (Saj. tud. táv.) A német császár ma délelőtt 11 órakor Bécsbe érkezett. A pályaudvaron az öszszes katonai és udvari méltóságok, a főherczegek és a király voltak jelen s a vonatot hurráhval fogadták. Királyunk Görög-török háború. Budapest, április 21. (Saját tud. táv.) A görög-török háború elkeseredetten tovább folyik. Adhem pasa erősen közeledik Larisszához s Medret valószínűleg beveszi. Haldokló képviselő. Budapest, ápril 21. (Saját tud. táv.) H e 1 f y Ignácz, az országos függetlenségi párt ez oszlopos tagjának állapota nagyon aggasztó. Kevés remény van életéhez. A földmives-szoezializmus egyik ellenszere. Irta: Geüéri Mór. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy nem vagyunk praktikus nép. Sok erő hever nálunk parlagon. Nem aknázzuk ki a természet kincseit, nem használjuk föl az emberi erőt és tehetséget. Olyanok vágjunk, mint egy óriás gőzgép, melynek mellékszelentyüin párolog el a sok gőz és hajtóerőt, melylyel nagy munkát tudnánk végezni. Iit van rá példának a népnek a téli hónapokban való hasznos foglalkoztatása, a népipar és háziipar kérdése, melyet nem először bolygatok én, de a mióta a közpályán szerencsés vagyok dolgozni, számtalanszor vittem a kérdést az iparegyesület fórumai elé, más országos egyesületekbe s a legfelsőbb fórum, a kormány elé is. Uj buzdítást merítettem ez ügyben, a mikor újból aktualis lett a kérdés és szóba került az alföldi néphez tartozó fehérnép dologtalansága és a munkában való részvétlensége. Biz az nagy hiba, hogy vannak családok az országban, melyek két hónapig dolgoznak s tiz hónapon át henyélnek. Két hónapi munka tiz hónapi keresetre normális viszonyok között nem lehet elég. Foglalkoztatni kell tehát a nép minden számbavehető rétegét, a férfiakat, a nőket, a gyermekeket produktív munkával, hogy a földmives családok télen is találjanak módot a tisztességes keresetre, s hogy igy az egész évben termelvén és keresvén, ne csak becsülettel fönntart hassa magát, hanem esetleg valamicskét meg is takaríthasson. Ennek egyik eszköze — és pedig nézetem szerint majdnem egyedüli helyes és állandó eszköze a házi- ós népipar. De nehogy félreértsenek, eleve is kijelentem, hogy háziipari dicsőségünket ma már neüi alapithatjuk tulipános ládákra, kacskaringós dohányzacskókra, stylizált szegfüvirágos törülköző kendőkre. Rendes ós állandó keresetforrássá kell nevelni a háziipart, hogy az, az ország minden vidékén eszköz legyen a nép kezében a tisztességes megélhetés és vagyonszerzés előmozdítására, különösen pedig a földmives szoczializmus enyhítésére, a közel szegényedés megszüntetése ós részben a tömeges kivándorlások elkerülésére. A mezőgazdasági háziipar tehát arra volna hivatva, hogy — mint jeleztem — a mezőgazdaságban foglalkozó munkaerőknek abban az időben, a mikor a mezőgazdasággal dolguk nincsen, foglalkozást s főleg mellékkeresetet biztosítson. A henyélés sok mindenféle bajnak a kútforrása. A parlag munkaerők foglalkoztassa révén növeljük a nép kere setképességét, szelídítjük erkölcsoit és távol tarthatnék a renyheségből következő számtalan bajtól. Ugy kellene ne vélni a mezei munkában élő embereket, hogy a mezei munka legyen a főkeresetük, de ennek megszűntével is foglalkozzanak munkával és számithassanak keresetre. Hogy télen is ne csak fogyasztók, hanem termelők is legyenek. És hogy e munkaerőt érvényesítsük, három kategóriát kell megkülönböztetnünk. Itt vannak először a mezei munkások, akik a felföldről, vagy Erdélyből nyáron napszámba járnak. Itt van másodsorban a nagy uradalmak számos cselédsége, a kik bizony télen átlag keveset dolgoznak, korán fekszenek, későn kelnek. S harmadsorban a szorosan vett kisgazdák és ezek háznépe, a kik bizony télen a betakarított aratás felemésztósével foglalkoznak. Mind a három kategória számára különböző foglalkozásokat kell teremteni, illetőleg a meglevőket helyesen alkalmazni. A munkásoknak olyan népipart kell a kezökbe adni, melylyel az egész család foglalkozni képes és melyet az otthonmaradt nép akkor is hálás keresetképen űzhet, ha a főkereső csaladfő mezei munkára messze elvándorol. Ilyen például a szalmasásfonás, fafaragás, a melynél a férfinak, nőnek és gyermeknek gyakran akad munkája. A cselédség a háztartási népiparban találhat jutalmazó foglalkozást. A tollfosztást nálunk kicsinylik, a szappanfőzés, tarhonyakészités csak egyes vidéken dívik, a szárított tojás előállítása csak kivételesen ismeretes, a háztartási és gazdasági eszközök (favillák, fakanalak, stb.) előállítása szintén csak egyes vidékek specialitása. Pedig ezek és ezekhez hasonló termelés felkarolása bizony hálás foglalkozást nyújthatna számtalan népes uradalmi cselédségnek. A kisgazda pedig milyen hálás munkát végezne, — hogy ismét példával éljünk, — ha az ipar számára felkészítmónyeket állítana elő, akár a bognár, akár a kádár, akár másféle iparág szácbára. S ha egy lépessel tovább menne s Ugyancsak a mezőgazdaság számára teremtené elő a szükséges segédeszközöket, hogy csak egy példát említsünk : a gyümölcstermelő vidéken a gyümölcskosarakat, a tojásexport számára alkalmas kasokat, stb., stb. S ha a fehérnép — miután épen a gyümölcsnél vagyunk, necsak a friss gyümölcs gyors és potom elárusitásával foglalkoznék, hanem például gyümölcs-aszalással, gyümölcs-befőzéssel, mely Bozen vidékén világhírű ipar lett, pedig ott nincs erre jobb és alkalmasabb talaj, mint Kecskeméten. Azután hogy lehetne megtanítani a népet a hulladékok értékesítésére, hogy például az apró jószág tollát re dobja a szemétbe, a csontot ne a gödörbe, hanem alkosson községenkint ezek és más efféle eddig nem értékesített mellókanyag értékesítésére alkalmas központokat. És néhány avatott iparfelügyelő a helyszínén, a helyi hatóságok erre alkalmas kiküldötteinek támogatásával és közreműködésével megállapíthatná, hogy melyik városban, községben miféle háziiparágak volnának sikerrel meghonosíthatok. A társadalommal és a termelőkkel is kellene az iparfelügyelőknek érintkezni és javaslataiknál arra is ügyelni, hogy a háziipar meghonosításában bizonyos összhangzatos egyöntetűség legyen, hogy a szervezet egymást támogassa ós kiegészítse. Igy például ügyelni kellene, hogy a háziipari verseny az egyik másik vidéket el ne nyomj*, hogy bizonyos czikkekben túltermelés ne álljon be; gondoskodni kellene és lehetne arról, hogy egyes vidékek megrendelésre dolgozzanak, esetleg hogy előre megkapják az anyagot s a hol költségesebb munkát végeznek, ott — szükség esetén — előleget is. Gondoskodni kellene arról, hogy ott, a hol a nép még tudatlan és a háziipari munkára nem elég fogékony, tanfolyamok, illetve jól berendezett szakiskolák, vagy tanműhelyek által oktatást nyerjen. Gondoskodni kellene arról, hogy egyesek és egyesületek a háziipartanitást patronizálják s nemcsak mától holnapra, hanem állandóan támogassák. Es ha a czélt biztosítani akarjuk, gondoskodni kell első sorban arról, hogy a háziipar vidékenkint mindenekelőtt a helyi szükséglet kielégítésére helyezze a fősúlyt, hogy olyan dolgokat termeljen, a melyeknek ott gyors és jó kelete lesz s csak ha a szükséglet ilyképpen fedezve van, akkor lehet ós kell a távolabbi megokolt kereslet számára dolgozni. Es gondolni kell végre arra is, hogy a rendszeresen megindult népipar lassan-lassan kifejlődjék s idővel a szó mai értelmében vett háziiparnak s talán a műves iparok egész sorozatának vesse meg biztos alapját, mert ne feledjük, hogy a lakosság, az mindig szaporodik, a föld pedig marad. Es ha a legvérmesebb rejének, hanem helyettest küldött. 134 óv után ez a korszak jelentette a főispánnal bíró vármegye uj korszakát. Az uj főispán végre is megjelenésével szerencséltette meg Gyulát. 1723-ban szeptember elején fényes közgyűlést tartottak. Itt a tisztviselőket már alkotmányosan választották. Megyénk mai virág zásának megteremtője azonban_H a rr u k e r n János György. O 1720-ban vette át a gyulai uradalmat. 1732-ben október 9 én iktatták hivatalába. Szigorú ember volt, nagy energiával. A jobbágyok segítségére sokban egyszerűsítetted drága közigazgatást. Utóda Harrukern Ferencz báró, hosszú ideig tartó főispánsága áldás volt a megyére. Mária Therózia is elismerte ezt a nagysikerű munkát, molyet a megye konsolidására a Harrukernek végezte. Harrukern Ferencz érdemeit még a j sirban is jutalmazni óhajtván a királyné, ennek unokáját a 8 éves Károlyi Józsefet nevezte ki Békésmegye főispánjává. Elég változat a főispánokban. Asszony is volt már, legyen gyermek is I Igy következtek Békésben a főispáni helytartók, sokszor, mint gróf Teleky József is öt hónapi uralom mellett. Sziklai után Zichy, Teleky József grófok, Skelesz Ferencz, Teleky Sámuel, Orczy József báró, lc07-ben I. Ferencz király, a megyét beutazta s a székhely Gyula, hol hatvan óv előtt egy házikó sem volt, saját, megyeházában fogadta a királyi párt. Békés városa a látogatásnál emléktáblát csináltatott, de azt később szóttörték. 1835 ben Békésmegye ugyancsak magára haragította az udvari kancelláriát. Utasítást adott a követeknek és erre a törvényhatóságokat fölhívta, hogy az örök váltság ós földesurak önkénye ügyében hozott embertelen törvényeket szavazzák le, mint melyek a jobbágyak emberi jogait sértik. E miatt királyi biztost küldtek a megyére, de az meg nem ijedt Szirmay Ádámtól. Ebben az időben Tormássy János főorvos fiát felségsértés gyanújában elfogták a megye mellőzésével. E miatt felirattal éltek. Következett Lánczy József főispánnak „saját kérelmére" törtónt félmentése. Elhatározták, hogy utódát hidegen, minden ünnepség nélkül fogadják. Utóda Aczól Antal a gyű léseken jelen volt s alatta voltak a gyűlések az elfogott Tormássy miatt a legzajocabbak. 1841-ben Károlyi György lett a fő ispán. Beiktatása nagy fénnyel a megye nagy öröme közben ment végbe. Pro grammbeszédóben a józan haladás elveit, az okos mórtókletet ós a rendek al kotmányos jogainak tiszteletben tartását fejtegette. Alatta két zavargás volt a megyében : 1835 ben a legelő elkülönítés miatt a szarvasi és 1845-ben biróválasztás miatt a békési. Wenckheim Béla három izben volt főispán 1848 -49, 1860-61, mikor a gyulai ref. templomban, az úgynevezett ősgyülésen iktatták hivatalába. 1861 ben okt. 21 én mondotta ki a me gye a passzív ellenállást s 1867. április 3-ikáig az alkotmányosság visszaállításáig nem volt Békésmegyének főispánja. A demokratikus elvek teljes diadalat hir deti, hogy a Harruckernek szókébe gaz datisztjök unokája, Tomcsányi József ült. Április 10-én volt a beiktatás fényes ünnepek között. Kilencz éves főispánsága után Beliczey István tizenhárom éves főispánsága következett, a kit Terényi (II) Lajos, Reiszig és Tallián Béla gyorsegymásutánban követtek Kívánjuk, hogy a ki ma sok várakozás közben székét elfoglalja, ne ilyen futó időig maradjon köztünk, hogy teve kenységét alkotásai hirdethessék. Zsúr falun. Irta; Krasznainé F. Mari. Hogy a városi cousine-ja ne henceg hessen folyton az ő mesésen sikerült zsurjaival,elhatároztaa kis Hídvégi dr.-né, hogy oda fog hatni barátnéi körében, miszerint ők is rendezzenek, elűzendő kissé a tél unalmait, felváltva minden héten egyet egy meghatározott napon. — Mert hát miért ne sikerülhetne az épen oly jól nálunk falun is, monda első alkalommal kebelbarátnéj&nak, a temperamentumos gyógyszerésznónek, hát mi nem tudunk talán olyan jó foszlós fonatos kalácsot, dobos, vagy mokkatortát készíteni mint a minőket ők legtöbbnyire drága áron a czukrásznál beszereznek ? Nagy a sonkás zsemlye kevésbbó lesz étvágygerjesztő azért, mert mi magunk füstöljük a sonkát? A gyógyszerósznénél élénk visszhangra talált ezen ajánlat és a többiek utólagos jóváhagyása reményében már a következő szerdára el lett határozva az első zsúr, még pedig a kis doktornén íl, mivel mindenben, a mi valami ujat, va lami reformot jelentet, mindig őjárt elől Még azok is meghajoltak az ő fennha tósága előtt, kik, ha ő jelen nem volt, egyet-mást kifogásoltak is modorában, lényében, sőt — — — — No de ne térjünk el tárgyunktól. A nagy nap felvirradt, kedves izgalom tartotla fogva a falu minden asszonyát. Készültek, készültek, maguk sem tudták mire, csak olyasmire, a mi által többnek érezték magukat, qualifikáltabbnak, sikkesebbnek, szóval valaminek, a mi hiányzott még nekik ahhoz, hogy igazán, jog gal cornino il-faut modern asszonynak érezhessék magukat. A gondolat, hogy ez uj ténykedésükkel az utolsó válaszfal is leomlott, a mely őket a városiaktól megkülönböztette, különös büszke öntudattal töltötte el keblüket. A kis doktorné szalonja, melyben < korai virágok kedves illata volt elter jedve, különös kedves benyomást gyakorolt a zsúr tagjaira. Eljöttek mindan nyian, kik hivatva vannak az ő példáját követve felváltva, minden héten egy másik, meghódolni ezen uj rendszernek. A tea ós teakenyerek ma különösen jól sikerültek ; a dobos és mokkatorták diszül szolgálhattak volna a főváros bármelyik elsőrendű czukrásza kirakatának is, a compot, birssajt — tekintve az előre haladott idényt — mint a jelenlevő legilletékesebb szakértő, a jegyzőnó állította, első érmet nyerte volna egy compot-kiállitáson. Szóval minden ugy sikerült, hogy még a legtalálékonyabb rosszakarat sem tudott volna itt ócsárolni valót találni. És mégis — a jó Ég tudja miért — ha nem is érezték a zsúr tagjai rosszul magukat, de arról az isteni gyönyörűségről, a mit ők maguknak arról, az ecsetelós után alkottak, egyik sem érzett eddigelé semmit. — Pedig szellemi ós lelki élvezeteknek se voltak hijján, amennyiben maga a kedves háziasszony a diletantismust jóval felülmúló képzettséggel játszott a zongorán ós a gyógyszerószné szavalata sem éppen mindennapi élvezetet nyújtott; a divatban levő diszcrót — ós indiscrót élezek is napirendre kerültek, szóval mindent kiaknáztak, a mi tőlük kitelt ós mégis — mégis őszintén bevallották egymásnak, hogy nem maradt senkiben kz a benyomás, a mit egy nagyon kellemesen eltöltött délután emléke előszokott idézni. — — — — Midőn a kis doktorné cousinjának a megtartott zsurról referált, egész őszintén bevallotta, hogy daczára minden kifejtett igyekezetének nem vette észre, hogy vend gei elégülten távoztak volna, pedig ottvolt a falu összes intelligentiája, szóval mindenki, a ki számot tesz. A cousine ajkai körül előbb hamis mosoly játszadozott, a mi aztán jóízű kaczagásban végződött. — Hiszen éppen azért nem sikerült az édesem, mert mindenki ott volt, nem élveztétek a legízletesebb csemegét, az összejövetelek caviárját — a mit mindig azok szolgáltatnak — a kik nincsenek ott.