Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-18 / 31. szám

Melléklet a Vékesmegyei noziony yi-ik szamanoz. eddig a református-oknak nem volt s szerintem ma sincsen, mert a református iskola, a református család, a református társadalmi szellem teljesen elegendő volt mindig arra, hogy benne józan gondolkozású ifjú, hasznos egyháztagjá érlelődjék, de hogy miért akarja Kecskeméti egyletekbe ültetni be az ő nem reformátushoz való modorát, ánglis meg térósi vágyát ; ezt nem tudom megma gyarázni. de ha azt látnám, (nmit ne adjon az Isten) hogy ezen ifjúsági egylet tagjai közül válni fognak bemeritke zők : akkor csakugyan elhinném, hogy a baptizmust Békésen Kecskeméti csinálja s a felelőséget Isten és emberek előtt azon egyházi hatóságra háritanám, amely egy évtizeden át ezt elnézte s OSBgnyugodott abbao, hogy a baptista ügyben kiküldött vizsgáló deputácziók konkrét bizonyítékokhoz jutni nem tud taií, En tehát biztosíthatom önt, Nagytisfcteletü nr, (

ak

i ügy látom, az ilyen ifjúsági egylefezést szjqtén qetn helyesli) hogy Kecskeméti ennél veszélyesebb dologba még nem vágott, mert hogy a roszeru?" összejöveteleken kiket buzdított ő, hogy hívek maradjanak a református egyházhoz: ezt csak az illetőktől tudtuk meg, de itt ezjnrőí szinre látjuk, hogy minő átalakulások fognak jelentkezni a Kecskeméti által kezelt ifjúságon. Ébren leszünk, Ébren van ön is ugv látom s atyai aggodalommal veszi körül egyházát a baj ellen. Isten segítsége, legyen önnel a nemes munkában ! Aközben pedig, ha ezt ami papun kat egyben másban porosnak találja : hát esak porol,ja ki amúgy alaposan, mert mi békésiek azért nem haragszunk, Vagyok a közelebbi viszontlásig kész híve : Békési Polgár. A katonai büntetőjog és törvénykezés. — Két közlemény. — Irta: Dr. Kontúr Béla. — II. Nem független,mondtam előbbi czikkemben a katonai bíróság ; mert a hadbíró épen olyan madzagon rángatott czifra báb, mint a tiszt ur, akit a felsőbb hatóság elhelyez, nyugalomba zavar, fegyelmi uton megbüntet, az előléptetésnél mellőz stb. A hadbíró eszköz a parancsnok kezében, akinek aláirása néh kül az Ítélet nem jogerős. A hadbírót a harcolóállományú tisztek lenézik, a kikre esak különben a kótsainü posztónál fogva hasonlít, de tekintélye meg sem közelíti a katonaállományú tisztét. Egy csapat, melyet egy fiatal hadnagy vezényel, nem tiszteleg fejvetéssel az öreg őrnagy-hadbirónak, mig egy rangidősb huszonhétéves hadnagynak igen. A hadbírót nem illeti meg, hogy a napos ti zedes vagy őrmester „alázatosan" (gehorsamt) jelentsen, mert a szolgálati szabályzat azt csak a katonaállományú feljebbvalóknak részére Írja elő. Ha egy hadbiró 30 évig szolgálja a maga módja szerint Ö felségét ós a „tágabb értelembe n vett honhazát", nem folyamadhatik az örökölhető nemességért,*) holott ennek a papírnak sorsjegyei a mai megfordított demokrata világban természetellenesen és rohamosan emelkednek .... Azonban nem a hadbiró poziczióját akarom ecsetelni, hanem a büntető eljárást és pedig saját éleményeim után .... A hadbjró segédköaege és előadója a parancsnoknak, vezeti a vizsgálatot. A hadbiró emeli a vádat. A független Ítéletre képtelen esküdtszéknek az ítéletet ő sugalmazza, nemkülönben a védelem pioziny orsóját is ö tartja kezében. A hadbiró tehát egy személyben vizsgálóbíró, vádló, védő, ítélőbíró, ós pedig — a nyil Á katonai törvényszékek Ítéletei két szélsőségek között lebegnek, vagy em bertelenül szigorúak, vagy^ tulenyhék. Az első esetben a polgári társadalom ezrei, midőn katonai kötelezettségüknek tesznek eleget, a közös hadseregnek, hadi tengerészeinek és honvédségnek tartós vagy tényleges szolgálatban álló egyénei, különösen a hadi törvényszók elé állított nem harczoló állományú tisztek, (orvosok, kezelőtisztek) és ártatlan hozzátartozóik siratják kárát, a második esetben a jogrend megsértője a megtorlás alul könnyű szerrel kibúvik. Mindkét esetben a jogrendet verik arczul. Azért követeljük a katonai büntető igazságszolgáltatás reformját, bár nem kicsinyeljük a feladat nehézségeit. A magyar igazságügyi és honvédelmi miniszternek, az osztrák igazságügyi és Landwehrminiszternek és elsősorban ő Felségének, mint legfőbb hadúrnak, egyet kell érteniök az osztrák ós magyar parlament elé terjesztendő javaslat minden váno-sság ellenőrzése nélkül. Ez a szer- pontjára nézve s ha ez megtörtónt: az osztrák birodalmi gyűlésnek és a ma gyar országgyűlésnek ugyanazt a szöveget kell elfogadnia. En már állottam hadi törvényszék előtt katonailagminősülő büntetendő cselekmény miatt s mondhatom, hogy a közvélemény teljes joggal háborog a mai katonai büntető jogszolgáltatás gyarlóságai, képtelenségei ós viszszásságai miatt. A nemes eszmék iránt fogékonysággal bíró elmék megfognak érteni minket s még ellenségeink sem foghatják reánk, hogy jelen serokban hadseregünket, egy fényben és dicsőségben gazdag, sok szádos múltnak büszke örökösét támadtuk ineg s a fegyveres hatalmat becsméreltük. A háború czélja a győzelem s a győzelem azé a népé mindenkor, mely a másikat erőben, ügyességben és katonai erényekben túlszárnyalja. Az utóbbinak visszafejlesztésére a mai ka tona; büntető igazságszolgáltatás teljesen alkalmas. Az osztrák magyar-monarchia az egyedüli állam Európában, hol az előírások a katonai igazságszolgáltatásnál a védelmet teljesen kizárják s nem ismerik a nyilvánosságot. yezef, igen jól festhetett a pogány romának idejébej, Krisztus Urunk születése után a véres századokban, midőn szt.-Pétert lábainál fogva keresetre feszitették, szt.Pálnak fejét vették, midőn egy Tacitusz nem látott egyebet a kereszténységben „vészes babonaságnál" s l^a az „istenek oltalmára" yglt szükség hadviselés alkalmával, ha a folyók kiáradtak, ha elmaradt a termékenyítő es&, ha döghalál dühöngött • a keresztényeket okolták s patakként folyt a vértanuk vére, férfiak ezrei hányattak a máglyák lángjai közé, a vadállatok elé ós keresztény s^üze^ gyúlékony ^nyaggai bekenve meggyújtattak, éjente fáklyául szolgálandók a császári kert kivilágítására, A sokaktól sötétnek csúfolt középkorban nyilvános volt a katonai ítélkezés, az egész landskneeht kor megőrzi a nyilvánosságot s még a Carolina is nyilvános rechtstagról beszél; a gyűlés színhelye : „a szabad mező vagy m$s egyéb sik, szabad, nyilvános hely a kéklő ég alatt." Ma a katonai büntető eljárás Bajor, Franczia, Olaszországban, Belgiumban, Oroszországban és a Kelet apróbb tartományaiban is nyilvános, csak nálunk, az osztrák és magyar monarchiában szedi áldozatait ez a kegyetlenül visszamaradt rendszer pogány temetők hullamérge. *) Ezen a szabályon az utóbbi időben módosítottak. Dr. K. B. Vasárnap. Summázom a hét eseményeit, mindjárt a hét elején gyűlésre akadok ; a közigazgatási gyüléBen olyasmi történt, ami az én ressortomba tartozik. A tanfelügyelő egyik tételénél ovodák szaporítása. Haviár Dániel nem minden ezélzás nélkül igy kezdte beszédét; — A t é tanfelügyelőség ! stb. Látni kelletett volna Hajnal Istvánt, hogy amolyan békési módra milyen jőizüt mosolygott. A tanfelügyelő areát nem láttam. Jancsovits Péter árnyékolta be a kíváncsi szemeim előtt. * Kedden is gyűlés volt. Ezen a Mifelénk való Mihály bizonyította be, hogy mily nagy barátja az újságíró ténsuraknak. Egy újságírót kelletet

1 lakositani és a merő jóakaratában, hogy az illető hitelképességét fokozza, azt fejtegette kiváló szónoki tehetséggel, hogy az illető nagy forgalmat csinál, jó borsósán engedjük meg számára a csabai levegőt. Milyen kár, hogy a nagy Mihály nem váltóbiráló, ennél a jóhiszemű urnái még lehetne valamire vinni. E sorokban hivom föl a hazai közvéleményt, ha az ország megszorul, pénzügyminiszternek a Mifelénk való Mihály igen jó lesz. * Garantirozott hirek. Kékvérű újságíró. A Dobay-Almanach legújabb kiadásában érdekes geneológiát olvasunk. E szerint a „Békés" jelenlegi főszerkesztője a Bourbonok, illetve Condé-k egyenes leszármazottja. Persze, hogy persze ! Condé—Kohn D. * Irodalom. A kir. tanfelügyelőnek „Udvarias levelező" czimü, sajtó alatt levő munkájához, mint értesülünk, az előszót Szeberényi Zs. Lajos irta. * A gyulai lóvasut e héten szenzácziós meglepetésben részesítette a vasúthoz igyekezőket. Aranyos betűkkel ragyogó tábla hirdette oldalán ezt a hihetetlen tényt ; megtelt ! » * Műkincs Csabán. Legjobb tudomásunk szerint megyénkben Szihelszky József, az egyetlen mübarát, a kinek tulajdonában Corvina van. * Széchenyi szelleme a sutban. A vésztői kaszinóban dr. Nuszbaum Károlyt, a ki márezius 15-én költői hasonlatokban dicsőitette márezius idusát, ahosszas beszédért lelkesen — megabczugolták. Minek is kaszinóba a sok szóbeszéd, mikor (a hazafias csöndes mellett) az idő : pénz ! * Haladunk ! Mióta Szeghalomfőutezája aszfaltirozva van, a Sárréten is meghonosodott két világvárosi alak : a járdataposó és az aszfaltbetyár. Helyiérdekű átkok. A gyulai főgymnázium nyilvánítson téged — éretnek ! Az élővíz csatornán legyél te — hajóskapitány ! A vésztői kaszinóban mond el a szűzbeszédedet ! A szeghalmi rendőrség vigyázzon a — kasszádra ! Csüllög András proviziózon tégedet ! Kerékpározzál a sárréti utakon ! Vandhátou seperjed az — aszfaltot ! Gyuláról, Sal Jóska legyen az — udvari szállítód ! Br. Dreehsel Gyula adjon neked — éjjeli szállást! gvakrabban tűntek ott fel az „S. J." (Silberstein Jakab), „K. M." (Kohn Mór), „K. J." (Klein Izidor) stb. Mi sem egy azerübb. Elővettem a hivatalos lapot, kiírtam onnan a nóvmagyarositottak által levetett neveket s azok alatt küld tem be verseimet. Csakhogy ez sem vált be egészen. A múltkor egy versem már közölve lett a szerkesztői üzenetek rovatában. Ugy fájt a szivem, hogy más neve alatt kellett látnom költeményemet. Ilyen forma volt: „K. J." Mások elrettentő példájára e helyen közöljük : „Az 0 libái." Éz igy tovább nem mehet; máskép segitek a dolgon. Ezentúl kizárólag tárczákat fogok irni, feldolgozom bennük költeményeim tárgyát s remélem, hogy nem sokára elláthatom az összes lapokat tárczáimmal. Elvárom a szerkesztő uraktól, hogy tárczáimmal szemben más magaviseletet fognak tanusitani, mint költeményeimmel szemben tanúsítottak s ezt nekik komolyan ajánlom is. Ismerhetnek s tudhatják, hogy ón semmitől sem riadok vissza. Ua neru volt nekik elég, hogy 4 éven keresztül élvezték költeményeimet, (melyek kizárólag mind jó költemények voltak,) ugyanannyi ideig élvezhetik majd tárczáimat, melyek kivétel nélkül mind roszszak 'esznek akárcsak a mai. Ha irigységük nem engedte meg, hogy költeményeimet közöljék, itt lesz nek tárczáim s ha lesz bátorságuk ezeket sem közölni, ugy összes költemó nyejmre esküszöm, hogy legközelebb regényeimet fogom az urakkal ólveztetni, s hiába igy igyekeznek ebben mindenféle ravasz fondorlattal kigondolt szövetkezés által megakadályozni, mert ha a világ összes szerkesztői szövetkeznek is, — tehetségemnek a megérdemelt elisjnerést megfogom szerezni. Emlékem Júliának. Saruim leóldva, oltár elé lépek, Drága feleségem, üdvözölve Téged. Holdogitásul ki léi e földre küldve, Üdvözlégy életem! Életemnek üdve ! Nem hoztam kincs' s aranyt, mely nevednek mása, Elhomályosltná lelked ragyogása. Nem susogó selymet, avagy hiu bársonyt, Melyre virágdíszt a játszi napsugár font. Kertünk virágira zord tél hava borult, Keblem virágiból kötük ím koszorút. Életét s illatát kezeidtői nyerte, Angyali jó szived őrködött felette. Szivem — e mély tenger — fenekéről hozott Legdrágább gyöngyével ékítem homlokod. Királynőhöz illő koronát fejedre, Fényes napsugárból sző lelkem szerelme. Honleányi szived csodáljam-e jobban, Mely a hon nevére mindig egyet dobban ; Avagy minden hájnál tündöklőbb erényid, Melyek" koronája emelkedik égig?! Nem én szállottam le, Te szálltál le hozzám, Fényes Menyországból üdvösséget hozván .) Mit meg nem adhat kincs, fényes polc és bibor, Örömtől idegen lelked nyújtja i 11 h o n! Oh áldott a nap is, áldott az az óra, Melyben szent fájdalmad hitt találkozóra Kereszt alatt állván, tekinteted égen, Egy Mária voltál, hét tőrrel szivében. Fájdalomdult arcod egy Golgotha képe, Melyre kihalt remény s kínszenvedés vésve, Vipera fulánktól csordul szived vére, A démon fölkaczag Istened nevére. S midőn nap s csillagid sötétülnek sorba, Gyászod súlya alatt is összeomolva, Ajkidon átokképp irgalom szava kél : Oh nő I Te nem földi anyától születtél ! Im, leoldva sarum, hajtok fejet, térdet S ahhoz, ki megtartott, imádkozom Érted ! Meny-ajándékul ki liozál áldott kezet, Mely itt, a földön, menyországba vezet ! Oh hozzon sok tavasz amit Te ugy szeretsz: Harmatot, virágot, pacsirta dalt Neked. Mosolyogva kelő nap ébresztő sugára, Hintse csókjait el 1 éj>teid nyomára. Mindenik, egy éltet gyöngyvirágnak adjon, Testvéred, a kis ibolya ezrivel fakadjon, S a bűvös illatár fölszállva az égre : Harmatképben, áldásképpen szálljon le rád végre I Ha majd hatytyu-dalát sirja is el lantom, Fáradt fejem majdan hű kebledre hajtom, Akkor is szivemben „képeddel alszom el", S a végső sóhaj is nevedet áldva kel! Dr. Kincses Imre. Egy esomo megyei aprosag. — Tarka egyvelegben. — K község jegyzőválasztáshoz készült s nagyon szerette volna jól kiválasztani a község pennáját. Különösen két jelöltnek volt erősebb pártja : K a r á d i István volt az egyik, Barát Feri a másik jelölt. Ugy látszott, hogy Karádi lesz a győztes, mert pártja egyre nagyobbodott. Közel szomszéd faluban lakván, a falubeliek jó ismerőse volt. A Barát pártiak indítványozták, hogy jó esz valamely okos ember tanácsát kikérni a jegyzőválasztás dolgában. Abban állapodtak meg, hogy elmennek a plóbánushoz : mit ajánl ? A deputátió megjelent az öreg papnál ós instálja a jó tanácsot: melyiket ajánlja ? — Mit szó] Főtisztelendő ur az öreg Karádihoz, azt szeretnénk, mert igen derék embernek látszik ? — Derék ember is az fiam, csak egy hibát látok nála, de az nem nagy baj. — Instáljuk alássan tessék nyíltan kimondani. — Hát megmondom, mórt ne mon danám. Derék, tisztességes ember az öreg, de édes fiaim az az ember 20 év óta ta rokozik és még nem csinált pagát ultimót 1 . . . Hanem azért csak válasszák meg; az nem nagy hiba. Az atyafiak összenéztek, megköszönik a véleményt s haza térnek. Otthon azután elmondták, hogy az öreg Karádi már még sem kell, mert 20 év óta csinál valamit ós még meg nem csinálta. Igy lett Barát Feri egyhangúlag megválasztva. Bók. Egy sárréti gazda, a kinek ideálja a bonyhádi üsző, ilyen frázissal honorálta Zlinszky István egyleti titkárt a boczik importálásáért: — Sok üdvös dolgot végezett már Pista bácsi, de mi állattenyésztők, legsikeresebb munkálkodását a — bonyhádi üszőkben látjuk. Megelőzte. A kertmegi iskola egyik nebulója — Ökrös Miska-panaszt tesz a tanítónak, hogy czimborája Lovas Pisti ma reggel pofon ütötte. A tanitó inkvirálja a lovagias ügyet, s kérdezi a panaszost. — Mond meg őszintén Miska fiam, vissza ütötted-e te a Pistit? A legőszintébb válasz ez volt: — Ühüm I még tegnapelőtt! Furcsa : ha valaki (a) Fiúméban nem lát tengert ; ha Szénáson ninc3 takarmány ; ha a Sárréten por van ; ha gróf A 1 m á s s y a körtét szereti; ha a „Bóké s" dühösen czikkezik ; ha a két Hajnal doktor este konzultál; ha K o r o s y ifjú erőben van ; ha Láng Gusztáv fázik ;