Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-01 / 26. szám

XXIV. évfolyam. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 BZ. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illet5 közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. B.-Csaba, i897. Csütörtök, április hó 1-én. 26. szám. EOZLONT POLITIKAI és VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szam ara 8 k-. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A politika kuliszszái közül. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Budapest, márczius 30. Holnapután választja meg a képviselőház a kvóta-bizottságot s nagy bátorságot tanúsítanak azok az urak, a kik a bizottságban való működést elvállalják : Széli Kálmán, F a 1 k Miksa nem kérnek a megbízatásból, sőt a régi kvótarbizottsági tagokat is csak erős utalással arra, hogy a megbízatást hazafias kötelesség elvállalni, — lehetett rábírni a további munkára. Nem a munkától fáznak, de a népszerűség elvesztésétől. Az ugyanis bizonyos, hogy a magyar kvóta-küldöttség engedményekre lesz kényszerítve s igy sokan a régi bizottsági tagokból következetlenségnek találják, hogy mig néhány hónappal a kvótaemelés absurditását fejtegették,— egyszerre a koucessiók nótáját fújják. Az összeférhetlenség kérdésén valahogy tul van a képviselőház. Az az ideges megrökönyödés, mely tagadhatatlanul a kényes kérdést fölvetette, kezd csillapodni. A Tisza István nyi latkozatai alapján már előre remélhető, hogy az Agrár-banknál miiködő igazgatósági tagokra kevésbé fogják az összeférhetetlenséget kimondani. Érdekes, hogy az összeférhetlenséget csupa kath. papok teszik. Városy a csongrádi pap, Kálmán a sós-kuti plébános. A folyosón egy elkeseredett, mert érdekelt képviselő, jegyezte megtegnap: Voltaképpen éppen az ezen öszszeférhetlenséget bejelentő papok — összeférhetlenek. Mert a kath. lelkészség és a képviselői állás nem férhetnek össze. (Sajnos azonban, az elkeseredett képviselőnek kifakadása a törvény rendelkezéseiben nem gyökerezik.) Hogy az összeférhetlenségi törvények május havában történő revíziója esetén ugy a szabadelvű, mint a függetlenségi párt egyrésze a papi állást inkompatibilisnek kívánják kijelenteni — az több mint valószínű. Jó lesz Városy és Kálmán Károly uraknak kissé gyöngébben „kezelni", (hogy Bánffy kedvencz kifejezését használjam) — ezt az inkompatibilis dolgot. A kormányválság szelét legalább a folyosókon, érezzük. Egyre többen vélik tudni, hogy Bánffy fönt megbukott. A bukást nagyon kalandosan igy meseszövik : Az udvari köröknek nagyon megtetszett a néppárt, mely csakugyan minden közjogi kérdésben a legloyalisabban járt el, sokkal szebben, iniut a nemzeti párt. Ezt a sima, sokszor katonai kérdésben a szabadelvű pártot túllicitáló néppártnak beolvasztása a tömör szabadelvű pártba, kedvenc eszme odafönt, de a mesemondók szerint a kalvinus Bánft'y alatt meg nem történhet, igy hát gróf C s á k y Albint szeretnék kormányelnökül, a kit azonban a néppárt talán jobban gyűlöl, mint Nagy Mihályt, a Zichy Nándor kecskeméti elbuktatóját; és viszont nem hisszük, hogy gróf C s á k y Albin kormányt alakitana csak azért, mert a néppártiak igy akarnák. A mese képtelensége ebben a formában még kirívóbb és hihetetlenebb. A második kombináció maradna tehát: a horvát bán uj kísérlete. De ő most már harmadszor nem fog a savanyu almába beleharapni, még gróf Bethlen Andrásért se. Azt kell hinni, hogy a furfangos Bánffyt még a kemény dió, a „quóta" se fogja megbuktatni s a szt. Györgytéri palotában még sokszor fog miniszterelnöki ebédeket adni, melynek konyhájáról mesés hirek szárnyalnak a válogatott gourmandok ajakán. Hogy Bécsben a Kálnoky buktató Bántfyra tőrt vetnek s sokan nagyon szeretnék elejtetni, az minden magatartásukból sejthető. Ha a Bánffyelleues akció érvényesül, akkor a Badeni poliglott hadserege csakugyan nem fog engedni, csak azért, hogy Bánffy igy megbukjék. No, majd meglátjuk, mint mesterkednek Lajtháu iunen és tul a politikai kulisszák között. Mert a nyilt fórumon olyan simák és udvariasak az emberek, hogy öröm nézni. Gazdasági egyletünkből. — Mezőgazdasági gépek versenye. — Gazdasági tanulók a gazdasági kertben. — A gazdasági kert eladása. — Gazdasági isméltő iskolák. — Szakvélemény gyulai ügyben. Gazdasági egyletünk, mely mostaná ban sürrün tart ülést, ismét több érdekes, az egylet elé utalt ügyben tanácskozott. A halározatok közül mindenesetre a legérdekesebb az, hogy a mezőgazdasági eszközök és gépek versenyét őszre halasztotta. Nekünk ugy tetszik, hogy ez a szezonról-szezonravaló elodázás nem utoljára történik s éppen azért fölhívjuk az egyesület választmányát, hogy őszre már vagy végkép vegye le a tervezett kiállítást a napirendről, vagy tartsa meg. Mert nagyon komikus színben tűnik föl a min den szezonban következetesen megismételt akarat nyilvánítása, aztán nyomban az elodázzás, ugy tetszik: ad kalendas graecas. Ezek előre bocsájtása után rátérünk rendszeres tudósításunkra : Az igazgató választmány elfogadva az elébe lett propoziciót, a tervezett versenyzéssel egybekapcsolt kiállítást őszre halasztotta. Kállay Ödön kérelmet intézett a gazdasági egylethez.hogy az engedje meg az intézet tanulóinak, miként egyelőre az iskola maga kertgazdaságot nem mü. velne, — a szükséges kiképzésben a gazd. egylet mintaszerű kortjót vegye igénybe. A igazgató választmány a kérelmet egyhangúlag és örömmel teljesitendőnek találta, de nehogy akár az intézet igazgatója és kertésze, avagy tanára között konfliktusok, félreértések lehessenek, ugy Beliczey István elnök, mint Zsilinszky Endre dr. felszólalásához képest kimondotta az ig. választmány, hogy az ügyet esetről-esetre történendő intézkedések végett a kertszakosztályhoz teszi át, melyet felhatalmaz, hogy az egylet ós az iskola érdekeit a legteljesebben megvédve, intézze el a kérdést. A gazdasági egylet igazgatójának kérelme incidenséből elnök felveti, nem ugyan végérvényes határozathozatal, mint inkább megfontolás ós megbeszélés végett amaz eszmét, nem kellene-e a gazdasági kertet, mely eleddig hivatást teljesített, mert elmondható, hogy Békésvármegye jobbára innét fásittatott be, eladni ? Ugyanis, ha a gazdasági iskola hivatásszerüleg maga is kertmüveléshez kezd: olyan konkurrenciát csinál a gazdasági kertnek, mely azt meg nem birja. Az iskola is jól járna a kert vételével, mert mintaszerű kerthez jutna, melyhez hasonlót csak évek odaadó munkája révén lehet elérni. Dr. Zsilinszky Endre nem fél a konkurrenciától, mindazonáltal már eleve felhívná az iskola vezetőségét, hogy „Bék6smegyeiKözlöny"tárcá]a. „Tévedtél. Géniusz 1" — A „Békesmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta : Jámborné Székely Lila.*) Sürü rengetegnek árnyas, védett he lyén, csörgő patak nefelejcses partján épült az egy&zerü vadászlak. Fialal er dész, édes párjavai — szegényen, de vég telen boldogság között élték napjaikat az óriás tölgyektől árnyalt, repkénynyel befutott házacskában. Észjárásaik egyszerűek, vágyaik szerények voltak és ami fő : a természet fenséges penpája szi\ök minden érzéséi rabul ejtette. Nem, nem kívánkoztak em berek közé 1 Bár ők sohasem olvasták Byron remek költeményét, hogy „a természettel társalogni még nem magány, hanem ott, az érzéketlen s rosszaksraiu emberek kö zött a részvétlen, közönyös táisadalomban élni — az az igazi magány" : de tel jesen átérezték azt. Zugó őszi szél rázza az erdő százados fáit; a hulló Jevelek — mint megannyi haldokló madáikák — lezegve omlanak az erdő mohos talajára, hogy ott a közös sors : az enyészet terítse réjok szürke könlöséí. Benn az erdészlakban halk fohász- és nyögés vegjül az őszi szél zokogása köze. A nő otí ül egyma gában, előtte kilárva a szent könyv . . . s hivő lelke az ige magasztos szavaitól megenyhül, felvidul; de ah ! a testi fájdalom az, ami ajkaira csalja a nyögésl és a fájó panaszt. * A férj gyönyörrel legelteti szemeit szép, erőteljes újszülött fiacskáján. A *) Jellemek, történetek czimü, most sajtó alatt levő kötetből engedi át irója a kis novelletét, mely aira van hhatva, hol fölhívja a teljes n.ü iiénii éidiklídefct. A könyv tudvalevőleg húsvétra jelenik meg. A szerk. szenvedő édes anya jótékony álomban pihen ; álma szép lehet, mert mosolyra nyílnak ajkai és a kis gyermek szintén mosolyog. Az ok, mely az álmodókat boldogokká tette, bizonyosan egy és ugyanaz. Az anya felébredt, szeretettel pillant alvó csecsemőjére s kedves férjére is, kinek kérdésére elbeszéli álmát, mely a mosolyt ajkaira csalta. — Egy tündérkertben jártam,— kezdé vidáman szavait a nő, — ölemben drága gyermekemmel. Bizalmasan hajtották a rózsák harmatos fejeiket felénk, a nefe lejcsek örömteljesen tekintettek reánk s a harangvirágok ezüstcsengésü hangon csilingelték felénk az Isten hozottat." Ezerféle madáihang olvadt csodálatos harmóniába, melynek hallatára a keble men ssunnyadó kicsi rózsás ajkai boldog mosolyra nyíltak. Egy nagy tó pariján, melynek ezüstös habjain hófehér batytjuk usíkáltsk, állt egy igen szép kastély, ennek kapujából rózsaszinü selyempalástba öltözött, koszorúval ékesitett-fejü alak jött felem. Kezét szülöttem fejére téve, igy szólt hozzám : — „Te tiszlaszivü nő vagy és ami fő: megelégedett; ezen erényeket nem lehet jutalom nélkül hagjnom. De mivel vágyaid nircsenek, tmi volt, 1t Jjesen betelt már: férjed szerelni fog örökké, gondok nem fognak bánlani soha; de fiadnak szüksége lesz az általad kiérdemelt jutalomra, hü szol gámat : Géniuszt adom mellé éleiuijában kísérő gyanánt I" . . . Es mielőtt kérdezhettem volna, ki ő ? és ki az Géniusz? eliünt és én fölébredtem . . . . . . Üres lett az erdészlak : birto kosa elsdia az eidőt : lakói pedig, a szerelő apa s anya majdnem egy nspon köhöztek el belőle a „csendes emberek" országába. A 9 éves fiút durva mesterségre kényszeritették, de kísérője, a Géniusz fellelkesítette és mig más aludt : ő a utókban szerzett könyvekből tanult, megtakaritott filléreiből mindig több és több könyvet szerzett magának. Szép, holdvilágos estéken a szük udvar mélyén üldögélve eszébe jutott a téres erdő, a gyöngéd szülők, a szent áhitatban töltött esti órák s önkénytele nül és összetett kézzel hangosan kezd imádkozni; először a szülőitől tanultakat, majd azután szebbnél-szebb szavak árja tódul ajakára s lelki elmerültségében nem veszi észre, hogy a házban lakók egy része hallgatja és szerelettel nézi, a másik rész pedig nevet és gúnyolódik rajta. Gazdája éppen akkor tántorog haza a korcsmából, hallja a tanonczára tett megjegyzéseket és a nehéz kovács-ököl kiméletlenül csapódik a gyermek gyenge vállára: — Félbolond, összecsődited az ud vart oslobaságod által,takarodjál aludni 1 Egy öreg 1udós felsóhajt : — Miért nincs nekem ilyen kis fiam ? Hisz' abban már is a Géniusz mutatkozik 1 Az éveket n:ás ember, kinek feje üres, de zsebei tele vannak, közönyösen Iája ehüniii maga felett. De mily más képpen vsn a Géniu5Z által tüzelt és ve zelelt fiúik. Megsíökötta durva kovács tói s az élet árjában szorgalom, munka és Islenfélelem között tellek órái és nap jai. Tanult és taniiolt folyton és müvei, melj ok a liszla ideáliímus kristály forrásai velántk : nevelség tárgyát képezték a profán, megromlott izlésü emberek előtt. Egyszer egy nagyhirü tudós meg kisérló a szegényt ócsárlók előtt védeni. — Óh, ne bántsátok őt, hiszen a bogáncskóróval benőit sivatag után jólesik a századvégi embernek is, ha nefelejcsekkel koszorúzott patak parijára ér; titeket a haszon, nyereségvágy hajt az irásra, de öt a Géniusz sarkalja 1 Eddig guny, most már irigység is támad ellened szegény ifjú! És kiküz dött áll sában, melyet a lelkiismeretesség példányszerüségével töltött be, haladt ő a maga utján tovább. Nemes, jó szive utolsó falalját is késztető megosz tani szenvedő, nélkülöző társaival, u külön világban haladt tovább, nem háborítva a világ gúnyja által, nem vérezve az irigység töviseitől. Bibliája és tudományos könyvei, majd meg a szabad természet képezték társaságát. Egyszer egy remek müvet irt; bírálói magasztosnak, mély tudományunak és végre világfelforgatónak találták. — Mit akar ez az ember ma, midőn a Szentírás alapelveit csak a rajongók és bolondok tartják követendőnek? Mit akar — mondotlák tovább — ezzel a túlzásba vitt humanizmussal ? Bíz' egy rajongó meg nem változtatja a mai társadamli rendet! Le kell rántani munkáját és megakadályozni, bogy terjeszthesse ! Csodálatos, hogy a benne ól£ Géniusz nem sarkalja éltérevalóbb müvek létrehozására I S a visszautasított tudós csöndesen idézgeti áldott idvezitőnknek tanítványaihoz intézett tanácsát: — Ha valaki tite ket bó nem fogadand, sem pedig beszé' deiteket nem hallgatandja: kimenvér abból a házból vagy városból, még £ port is verjétek le saruitokról I — Igen, távozom messze, ismeretlei vidékre, hol talán fogékonyabbak a: emberek a jó és nemes iránt és a ki a: ő javukért, boldogulásukért küzd : nen dobálják meg a rágalom piszkos sarával legnemesebb eszméi, legboldogitóbb gon dolataiért nom űznek belőle csúfot é nem tartják bolondnak I S végig vonult emlékeiben egés küzdelmes élete, melynek terhét a Gé niusz lángoló lelkesitése folytán nen érzé soha; mert ő nem magáért, de em bertársaiért élt és küzdött. Annyira sze rette felebarátjait, hogy tán a paranc betartása mellett megfeledkezett sajá énjéről is . . . . . . Fenn az emeleten egy éde leányhang csendül meg, valami bánato magyar nótát énekel ... és a szegény szórakozott tudós keblében a világból dogitó érzelmek közé egy előtte eddif