Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-01-24 / 7. szám

mely ma szinte kiszámilhatatlan terhekkel sújtaná Csaba városát, alattvalói hódolattal nincs módjában elfogadnia s állásfoglalását egy minden izében a kiküldött bizottság által meghányt vetett határozattal okolja meg. A határozatot vita nélkül hozták meg s azok a felszólalások, melyek elhangzottak, az egyező akaratnak szinte csak proklamációi voltak. H elieze y Rezső, a hithű katholikus nyilatkozatát elsőrendű figyelem illeti azért, mert azt demonstrálja, hogy Csabán elsősorsan a kath. hivek érzik azt a visszás helyzetet, mely az uj jog érvényével a lelekezeti békét megbonthatná. Korén Pál, Szeberényi Zs. Lajos mindketten a legszebb szavakban adtak kifejezést annak, hogy mily jól esett és mily le csillapító a Beliczey Rezső nyilatkozata, melyet nem felejtenek és érdeme szerint tisztelni fognak még akkor is, ha a kór dést Csaba polgárságának óhajtására nem is lehetne már megváltoztatni. Az evangelikus közérzületnek hangját ép oly erélyesen, mint a kellő kor látok között Zsilinszky Endre dr. szólaltatta meg, akit önérzetes nyilatkozataiért, a kérdésben szabatosan elfoglalt álláspontja fejtegetéseért zajosan s mondani lehet, lelkesen megéljeneztek. K o r o s y László főjegyző ismertette az ügy előzményét, a közbeeső közigazgatási határozatokat s felolvasta a vallás és közoktatásügyi miniszter leiratát. Miután a leirathoz általánosságban senki sem kivánt szólani s mindenki a bizottság határozati javaslatát óhajtotta meghallgatni, az felolvastatott a következőkben : Békés-Csaba képviselőtestülete a nm. m. kir. vallás- és közoktatásügyi Miniszter urnák fölolvasott rendeletében foglalt kegyúri jog adományozására hódoló tisztelettel kijelenti, hogy azt el nem fogadhatja, mert: 1. B.-Csaba községe a helybeli róm. kath. egyház feletti kegyúri jog adományozását soha nem kérelmezte ; 2. mert B. Csaba nagy községe ré szére a sz. kir. városok módjára adomá nyozott kegyúri jog gyakorlását nem kivánja s annak terheit viselni nem képes; 3 miután az adományozott kegyúri jog gyakorlása nem a községet, mint erkölcsi testületet, annak egészében illetné, hanem az csupán egyesek részére tartatott fenn, — mint ilyet a közönség összesége részéről elfogadhatónak nem tartotta, ugy a felekezeti béke, mint a társadalmi egyenjogúság érdekében és 1886. XXII. t.cz. §§-ai alapján tesz, mert 4. -ffelsőbb leiratban a patronátusi terhek viselésére rendelt 20,000 frt jogalapjáról a község semmi tudomással nem bir, miután ezen czélra ily összeget senkitől nem nyert s azzal nem is rendelkezik, mert 5. a patronátus természetével ellen kezőnek tudja, hogy a község, mint politikai testület számadási kötelezettséggel rendeltessék alá egy felekezeti püspökségnek, holott a patrónus jogában áll az illető egyház számadásának felülvizsgálása. Végül Békés Csaba község képviselőtestülete ezen ujabb adományozással meggyőződést szerezvén arról, hogy a múltban viselt patronatusi jogai a róm. kath. egyház felett el nem ismertettek, másrészről, miután az adományozott patronusijogot elfogadni nem kivánja: BékésCsaba községét a b.-csabai róm. kath egyház patrónusának nem tekinti. Jelen egyhangú határozathozatala a képviselőtestületnek egyrészről a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz felterjesztendő, más részről a főmagasságu nagyváradi latinszertartásu biboros püspök urnák megküldendő Jcsz. A tárgyalást fentebb méltattuk, fel kérésre azonban ki kell jelentenünk, hogy az „Egyetértés" ama közleménye, mintha Beliczey Rezső a kormány vád alá helyezését kívánta volna, — nem felel meg a valóságnak. O csupán annak a véleményének adott kifejezést, hogv a mennyiben az ügy az ország törvényhozásában megszellőztetnék, ott a korona tanácsadóját, Wlassics Gyula vallás ós közoktatásügyi minisztert, a parlamenti felelősség elvénél fogva, vád alá kivánja helyeztetni, illetőleg ott ily ér telmü indítványt tétetni; de ezen felszólalás csak mint egyéni nyilatkozat, egye lőre tárgyalás tárgyát nem képezte. Korosy László főjegyző bemutatván Schlauch püspöknek a csabai elöljárósághoz intézett levelét, melyben a püspök kö/li a csabai plebaniára közzétett pályázatot, kijelenti, hogy annak idején jelölését megteendi, Haan Béla in ditványa határozattá emeltetett. Haan Béla ugyanis ugy preczizi rozta a kérdést, hogy miután a patrona tus el nem fogadásával a püspöki leirat is elvan intézve, ez az összes csatolmá nyaival együtt visszaküldetik utatással a hozott határozatra. A közgyűlés nem egész egy órai tanácskozás után végétért. Megyénk egy vasutvonalának tovább fejlesztése. Valamely vállalat életrevalósága, felmutatott sikere arra buzdit, hogy töké letesbitésén és kiterjesztésén gondolkozzunk. Még inkább kötelesség ez akkor, ha nemcsak a vállalatnak, de a köznek is javára van ilyen kiterjesztés. Napjainkban a közlekedés tökéletességének fokozása lázas tevékenységgel történik. A vasút vonala behatol ed dig hozzáférhetlen vidékek belsejébe. — Közelebb hozza a hegyek-völgyek által azelőtt elszigetelt népeket. Erdőségek, bányák, dus kalászos rónák gazdagsága cserébe megy másért, közvetítve a vasút által messze vidékekre. Elérhető, elhozható s elvihető minden. Ilyen tapasztalatok után nem csoda, ha minden vidék töri magát a vasút után s viszont nem csoda, ha élelmes vállalkozók oda is vezetik, ahol nem kérték. Megyénk ujabban elég szerencsés helyzetben van vasúthálózat tekinteté ben. Nemcsak a fővonal halad dus rónáin keresztül érintve a megye előkelő községeit, de a helyiérdekű vasutak is céljoknak megfelélnek. A továbbépítés, hálózatkiterjesztés, a meglevő vonalak hasznos voltából önként következik. Látjuk is naponként a feltünedező ujabb és ujabb tervezgetéseket, combi nátiókat, ha pedig már nem is kisérnők figyelemmel vasutügyünket, akkor minden bizonynyal részünk lehet kellemes meglepetésben, ha értesülünk, hogy ide, vagy amoda is már dübörgő vonaton mehetünk. A legújabb vasút megyénkben most a szarvas-mezőhegyesi vonal, 1893. nov. havában történt megnyitása óta már igazolta a hozzáfűzött várakozásunkat. Jól bevált ez a vasút, szükség volt reá ; ami pedig az üzleti, pénzügyi eredményeket illeti, azok is teljesen kielégítők. Ha magát az útirányt bírálgatjuk, talán idők multával is hibának, mulasztásnak fog feltűnni, hogy Kondorost, e virágzó, haladó betelepülés folytán is erősen népesedő községet, a lakosság ősi fészkével, Szarvassal nem közvetlen vonal köti össze. E helyett Kis-Szénást tették az épités tervezői közvetítő állo mássá, természetesen az uradalmak érdekében. Ez a Kis Szénás ilyen állomási minőségében mindenkinek leltünik, ki vált a ki Orosházáról Kondorosra utazik a déli vonattal s Kis Szénáson kell — puszta helyen — várakoznia két óra hosszat, az ilyen várakozó szidja is egy kissé a szép fantáziát, mely Kis-Szénást a közel jövőben nagy forgalmi pontnak látta, mert hogy ottan — az akkori indokolás szerint — ut, csomópont jön össze. Kis-Szónás Kondorostól 5*8 km. távolnyira van. Itt van a kondorosiak külön vasútja! Reggel ki jön a locomotiv Kondorosra és viszi a kocsikat fél 4 órakor Kis-Szónásra, naponta 8 szor teszi meg ezt az utat a masina, de még kétszer kellene, hogy a kondorosiak közlekedése Oroshaza felé kielégítő legyen, azon fentebb említett két órai várakozás megszüntetésével. Mindezeket fel kellett hoznom azért, hogy az alább következők már ez által is indokolást nyerjenek. Kondoroson véget ér az ország vasúthálózata ! Onnét tovább menni csak ugy lehet, ha Kis-Szénásra visszamegyünk. De mert e néhány y. nem csak a vasutvo>^ egy uj vasút bekezdés, méltán foglalkozhatunl combinátiókkal. ú K.-Tarcsa tevékenyt n e h á z y Ferencz conc Körös-Tarcsát Kondoros egy vicinális vasúttal, nem lehet tudni, hogy radni végkép? Talan költségek nagyok ? Talán nal nem igér elegendő l csak Kondoros és Tarcsa ságát tbkiutenők, akkor bií e volna ez okból vasúti ÖSSZE siteni. Nem fizetné ki mag^ drődöt és Kondorosig terje

c magát az erősen munkált t tett határt vesszük számítás lom élénksége remélhető. Sz

u egy része, mezőberényi hatáí^ leg emelnék ezen vasutvona Legfőbb nehézség az apróbb Q átszelése s igy a kisajatitás. Magának a kondorosi von^ fejlesztésére más, természetes kínálkozik. Ezzel már többen 4 tak s csaknem megegyezők a vé 1 hogy valamerre okvetlenül szV vonalat kiépíteni, tovább fejliy legkedvezőbb, legtöbb élénkség biztosabb forgalmat igér s a me kevesebb akadályokba ütközik, * dorost Békés-Földvárral kötné t>

a uj vasútvonal. Maga a távolsági klmt. A vonal un nagybirtokon % s igy egyszerűbb volna a kis^ Kis-Kondorost elhagyva, érintené tot s Békés-Földváron elérné a fő* vonalat. Az egész nem sokba ket

; a mellett a nagyon népes csabai, ^ berényi, békési határok egy résu tenne szolgálatot. Megnyitná Szar v Orosháza tájékáról az utat a legéléi vasútvonal felé s bizonyosnak lá hogy meglepően prosperálna. Ez a vY irány mindenütt tetszéssel találkoz népnél. Természetesen, hogy Kondoroa javára volna s kárpótolná azon hátrál kért, hogy kimaradt az egyenes va vonalból. Maga a vármegye vehetné zébe az ügyet, mert nagy érdeke íI3 kapcsolatba hozni a fővonalat a melU vonalakkal, előbbinek hátránya nélkü Elmondtam itt nézetemet, mely n, kizárólag az enyém. Vajha figyelmet k. tene és illetékes tényezők foglalkoznán' é vasútvonal kiépítésével, mellyel a 1 szénási állomás is beilleszkednék a k' retbe, melyet részére combináltak. Mái különben felesleges ott egy elsőrend állomás, hol a mostani forgalom tekinti, téből teljesen megfelelne egy egyszer' megállóhely. Keviczky László. 1 Vasárnap. Nincs többé legsötétebb Jamina. — A lefőzött saját külön. — Nincs többé kopasz fej ! A

z az — hova is beszélek — nincs többé, náltunk minden érdek nélkül. Végre hetek múlva eljött. Igen szívesen fogad uk, elkövettünk mindent megengesztelésére, a mi teljes mértékben sikerült is. Vacsora után ismét visszatért a jókedv. Anekdotáztunk . . . János is mondott egyet, életében a legutolsót! Elmondom : Valahol fenn Máramarosban volt egy szolgabiró, régi gentry familia, járásában — mint abban az időben mindenütt — legnagyobb ur, kinek legkisebb gondot okozott hivatala. Gyönyörű lovakat tartott. Kocsist keres,ne, de nem talál. Épp most recomendál egyet a viczispán ur! — mondom, megbízható, ügyes, becsületes ember, de van egy hibája, szereti az italt. Ha hozzá jut, leissza magát s akkor nem ismer sem istent, sem embert. Majd megpróbálom, hátha boldogu lok vele. Rögtön magához hivatta. — Hallja István ! én magát szeret ; nem megfogadni, mert hallom, hogy ért a lóhoz. Szép csikóim vannak a mini j látta, nem szeretném ügyetlen ember ke zébe adni, de meg a magam közbizton ságáért is tapasztalt embert akarok ko csisnak. A fizetéssel azt hiszem meg lesz elégedve, a koszt ellen sem lesz kifogása. Tudom, hogy kend is szeret egyszer másszor mulatni, hogyha valahova me gyünk s látja, hogy én jól találom ma gam s borozok, akkor kend ne igyék, noert ezen az Istenverte uton nyakún kat törjük, ha mindketten borosak vagyunk. — Hál ón nem bánom tekintetes uram, próbáljuk meg, hátha boldogulunk. István mar két hónap óta hordja a tekintetes urat János napra, Péterre, Pálra, disznótorba, lakodalomba meg az isten tudja hova. A tekintetes ur mindenütt jói találja magát s jónak találja a bort. Hetekig oda vannak, mig végre hazakerülnek. Beállít István: Az iránt jelentem meg a tekintetes urnái, hogy söszönöm a szolgálatot, elmegyek ! — Hát megbolondult kend ? Hát nincs kendnek jó dolga, hogy el akar menni ? — Megkövetem alásan a tekintetes urat, megvolna nekemjmindenem, de hát el tetszett felejtkezni az egyezségről 1 — Miféle egyezségről ? — Hát. .. sohse kerül reám a sor ! 1 ... ? — Nevettünk a sikerült aneedotának. János bátyánk öklével az asztalt ütögette, neki pirulva nevetett. Egyszercsak hanyat vágódott, pár perez múlva meg volt halva. — Szegény János bátyám 1 Gönczy Lajos. Egy pár kék szem. A nemes familia annalesei nem jegyeztek még fel akkora lumpolást, mint a mekkorát Végvári Osváth Tibor véghezvitt azóta a bizonyos eset óta. Azt a bizonyos eseteta keresztnevén Mariskának hivták. A kedves papája 800 forint fizetés és megfelelő korpótlókkal javadalmazott hivatalnok volt, ő neki magának dus, hullámos szőke haja s igen szép buzavirágszin szemei voltak. A históriának csak az eleje volt romantikus, a vége már sokkal kevésbbé. Idősb Végvári Osváth Tibor végigolvasta a fia levelét egész az utolsó betűig. Legelőször is konstatálta, hogy a fiu nem is stylizál olyan rosszul, — sőt határo zottan van benne hév, s itt-ott lendület Igaz, hogy az orthografiával meglehetős gyenge lábon áll, — de attól még bátran lehet belőle képviselő. Az a nyolezszáz forintos tündérkisasszony nem nagyon aggasztotta. — Olyan ez már a Végvári Osváthoknál, mint más emberfiánál a bárányhimlő, — minden kinek át kell esni rajta életében legalább egy&zer. O maga is nagyon jól emlékszik arra a nagyon szőke, meg nagyon kék szemű Kunigundára, a ki azóta az uno kait ringatja valahol Csaszlauban, de a kihez ezelőtt 30 esztendővel rémitően döczögő alkheosi verseket irogatott. Másnap azután felutazott a székvárosba. — A gyerek eleinte fáskodott s az ellentállás erősebb volt, mint az öreg ur elképzelte. — Kénytelen volt az ősökre, a saját fehérlő fürteire, a familia, a nagy, az ősi familia szeplőtlen becsületére hivatkozni. — Megbolondulok, ha reá gondolok, édes apám ! — Hát ne gondolj rá fiam. Gondolj apádra, öreg, ősz apádra, gondolj a familia becsületére. Vagy ne gondolj semmire, — egy Végvári Osváthnak egyáltalában nincs szüksége, hogy gondoljon valamire. Ez bölcs mondás vo ', Az a csomó kékhasu bankó, a mely követte, még sokkal bölcsebb tett. Ilyen érvelés után csak meghajolni és feledni lehetett. Es Osváth Tibor feledett. Éjjel-nappal feledett. Feledett ádázul, — hónapokon keresztül, — kétségbeesetten. Rop parit sokat feledhetett a jó fiu. Egy átfeledett éjszaka után, azután kedvetlenül vetette le magát a kopottas kávéház pamlagra. A nagy tükörből egy sápadt,gyűrött, elbutult arcz meredt reá. Szinte megrémült önmagától. Beesett szemeizavarosan, álmosan feketéllettek kiálló arczcsontjai között, különben is ritka haja még jobban meggyérült. Minden ruhadarabja lóg, félre van, gyűrött. A kaszirnő erőltetett, mosolygó ai cza ingerelte, a kávé, meg füstszagú levegő megémelyitette a gyomrát. Szemére húzta a kalapjat ós távozott Az utczán ebben az időben pontos, tisztán átöltözött hivatalnokok siettek irodaikba. Csupa rendes, tisztességes ember, megállapodott, szolid népség, a kik között ugy érezte, hogy szégyenlenie kell magát. Végtelen csömört, utálatot érzett az áttombolt léhaságok iránt. Ugy érezte, hogy az öreg urnák mégis igaza van, s ránezos, deres arcza ugy tűnt fel előtte, mint egy néma, de súlyos vád. Olyan lelkiismeret furdalás formát, de a mellett meg valami hideg, de üditő józanságot érzett, a mely derültté tette. Elvégre is, asszony — asszony. Az a bizonyos szalmakunyhó ostobaság, s a szerelem se más, mint léhaság. Elóbbutóbb jóllakik vele az ember. Nyugodt, kényelmes otthon, kölcsönös megtérés, ez a fő, ez a boldogság egy tiszta, csinos asszony, a ki megköti az ember nyakkendőjét, rendben tartja az Íróasztalát, esetleg odanyújtja a szép fehér homlokát egy illedelmes csókra, ez az élet és a nyugalom. Erre gondolt, meg az öreg édes apjára, másra nem ! Egy sápadt, kékszemű arcz, mintha ellebbent volna előtte egy pillanatra ; ezt rémülten hajtotta el, — hess! hess! semmi közöm hozzád. Az u'czán találkozott Karádi Sándorral, meg a feleségével. Ország világ tudta, hogy úgyszólván összekónyszeritették őket. A leányról hírlett, hogy az oltár előtt fogja kimondani a „nem"-et, Sándor pedig utcza láttára kocsikáztatott meg egy orfeumi énekesnőt, egy héttel az esküvője előtt. Es most a mosolygó szemű asszonyka szinte odalapad az urához, a ki a boldog fiatal férjek affektált lágyságával trappol mellette s könyökével erősen oda szorítja magához az asszony puha, meleg karját. Osváth Tibor már ekkor döntött. Sürgönyözni fog az édes apjának, jöjjön föl ós kérje meg ." számára azt a lányt, a melyiket csak jónau. „Uja: 5 belenyugszik és szent kötelességének fogja tartani, hogy boldog legyen vele. A jó útra tért ember becsületes derültségével szaladt a táviró hivatalba. Ulyan megingathatatlannak, szilárdnak érezte magát, mint érezszobor. Egy nagy tartozást fog leróni az iránt a meggörnyedt öreg ember iránt s különben is ugy érezte e pillanatban, nincsen mit felednie többé.