Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-01-24 / 7. szám

/am. B.-Csaba, i897. Vasárnap, január hó 24-^n. 7. szám. mm ÍKESME6TEI 10ZL0NY irkesztöség: l/

t sz. (Zeilinszky-féle ház) ni részét illető közlemények, küldendők. nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYEST ART ALMU LAP. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szam ara 8 k-. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi ős külfföldi hirdetési iroda. bevallások idején. járóságok most küldték ki hoz az adóvallomási, kitőlnyilatkozatot, melyet államecsületszóra kell kitölteni, mmal helyénvalónak látjuk vallás terén némely nem áltudott dologról olvasóinkat tni. ínytelen adótörvényünk van, izálláig ismerni jóformán nem . Még a szakemberek is tapok sokszor, hát az, adófizető ídjon eligazodni ? Pedig nem JÖS mindenkire, hogy jártasak ik-e az adótörvényekben, vagy aert bár attól, hogy az adókiszándékosan nagyobb adóval jenek meg valakit, tartani nem de ha teljesen tájékozatlanok mk, nem ritkán megeshetik, hogy i dolgokat mulasztunk el, a mikteljesitése reánk nézve haszonnal volna. ?1. ha adókönyvecskéinket megiik, látni fogjuk, hogy az adótarsok nem egy, hanem elkülönített :egekben vannak kitüntetve. Van földadó, házadó, keresetadó, tőkenatadó és mindannyiszor általa• s jövedelmi pótadó. Az előbbiek mindegyikével a lioszu fizetés során valamennyire fisztáni vagyunk már, de azt kevesen idják, hogy mi az az általánosjöveelmi pótadó és mi az alapja? Az Inevezése eléggé tágas fogalom, vaójában pedig jelenti, hogy általános övedelmi pótadó a föld és házbéradó 50

ü/o-a, a házosztályadó 40% a, a III. oszt. kereseti adó 10%-a, ha az 30 frtot meg nem halad, ellenkező esetben pedig 35%. Mikor ideiglenes adómentesség kedvezményében van a föld, ház, akkor az állami adóknak 20° o a fizetendő Azt nem tudják azonban sokan, hogy az 1883. t.-cz. 43% alapján az általános jövedelmi pótadó nem vethető ki azon terhek után, melyekkel az adó alapját képező ház, föld megvan terhelve. Vagyis, ha földünkön bekebelezett kölcsönök vannak, akkor az adósság évi kamatainak 10°/O át leütik az adóból. Példával jobban megfogja érteni miudeu olvasónk : ha valaki pl. 8000 frt kölcsöntőke utáu 6 % -ot fizet, vagyis 480 frtot, akkor 48 frtot, vagyis kamatterheinek 10°/o-át le kell vonni az általános jövedelmi pótadóból. Azonbau nem mindenkinek vonják ezt le. S éppen ezért kell a polgároknak az idézett törvényről tudni. Mert a levonásban csak az részesül, s csak az kívánhatja, aki kamattartozását minden évben január hó végéig a községi elöljáróságnál, illetőleg a városi adóhivatalnál bevallja. A bevallást nem lehet élőszóval•megtenni. A községek elöljárói azonban ingyen osztanak ki, illetőleg szolgál tatják a bevallásra szóló lapokat, a kinek tehát bekebelezett adóssága van, az a saját érdekében bejelentését megfogja tenni. Az adóköteles fél, a ki az emiitett törvénybeli biztosított kedvezményt igénybe kivánja venni, köteles az előző év végéig le nem fizetett adósságának összegét és az utánna járó kamatnak egy évi összegét, nemkülönben adósságai kötelezvényének és a telekkönyvi bekebelező végzésnek keltét, a hitelező nevét és lakását a valódi tényállásnak megfelelően bevallani. Ha az illető kötvény több jószágtestre vagy különböző községekben fekvő ingatlanokra vau bekebelezve, az adóköteles ezt a jószágtestek, illetőleg községek megnevezése mellett szintén bevallani köteles és megjelölheti az ingatlant, a melynél a jelzálogul lekötött ingatlanok összes pótadójából az évi kamatszázalékot le kell majd voüni. Ezen vallomások beadására a mai nappal számítva még nyolez nap van, vagyis bezárólag január 31-ig be kell adni a községek elöljáróinak, illetőleg a városi adóhivataloknak. Mint általánosan tudva van, egy adófizetőt sem tognak arra szólítani, hogy jelzálogos adósságait vallja be, mert mindenkinek, a ki a törvény kedvezéseit élvezni akarja, magának, minden felszólítás nélkül kell jelentkeznie és vallomását, valamint az erről szóló s fentebb emiitett okmányokat be kell mutatnia. Megtörténhet azonban, hogy nagyon sok adózó polgár telekkönyvi kivonatainak meg nem szerezhetése, vagy más tőle nem függő és elháritha. !an okok következtében nem lesz azon helyzetben, hogy e hó 31-eig kérelmét előterjessze, még van rá egy mód, hogy a törvény adókedvezését igénybe vegye, nevezetesen : akkor a gyulai kir. pénzügyigazgatósághoz igazolási kérelemmel járul, melyet február 15-ig kell benyújtani. Mivel február 15 én tul semmi mód nincs hogy a telekkönyvileg bejegyKiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. zett kölcsönök folytán előálló adóletovás 1897-re nyujtassék, nem tudjuk az érdekelt olvasóknak eléggé ajánlani, hogy a terhes jövedelmi pótadók csökkentésére a lépéseket megtegyék. arra, — Viszonosság állami és törvényhatósági tisztviselők között. Békésvármegye kezdeményezésére a vármegyei törvényhatóságok legnagyobb része kéréssel járult a képviselőházhoz, mely kérés előreláthatólag több felszólalásra fog alkalmat szolgáltatni az illető feliratok tárgyalásának rendjén. Egyértelmüleg azt kérik, t. i. fölterjesztéseikben, — hogy a nyugdíjazás ügyánek törvényhozási szabályozásával un gállapittassók az állami és törvényhatósági nyugdíjintézmények közt a viszonosság és ehhez képest az 1885. XI. t.-cz. megfelelő módosításával kímondassék, hogy állami hivatalnokokká kinevezett megyei tisztviselő a megyei szolgálatban szerzett nyugdíjjogosultságot az állami szolgálatba magával viszi; az öszszes törvényhatóságok pedig a viszonosságnak záros határidő alatti megfelelő megállapítására szintén köteleztessenek. A törvényhatósági kérvények a héten kerülnek az országgyűlésen tárgyalás alá, mert a költségvetési tágyalást abban hagyják. — Főispáni jubileum. Reiszig Ede, rövid ideig Békésmegye fóitpánja, közszolgálatának 25 éves jubileumát február elsején ünnepli. Az ünnep nagyarányú lesz. A patronátus a esabai képviselet előtt. Komoly tanácskozás után, egyértelmű akarattal kimondotta Cgaba város képviselőtestülete csütörtökön tartott közgyűlésében, hogy az uj királyi adományt, „BékésmegyeiKözlöiiy"tárcája. Az utolsó anekdota. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Szegény János bátyám ! Beh sokszor gondolok reád ! A veled eltöltött szép kedélyes vig estékre 1 Megösmerkedésünk első pillanatától elválásunkig, kedves volt egyletünk minden pillanata. Szegény János bátyám ! Hogy miért szegény ? Hat azért, mert meghalt 1 Halála, bár megrendítő volt, mert . . . d^. kerítsük sorját a dolognak. Régen volt, hisz már 15 esztendeje, Kolozsváron rendes asztaltársaságunk volt a „Kis Komlóban". Csupa eleven 20—25 eves gyerekek. Valamennyi tele jókedélylyel, ! umorral s egyik másik rovasara elkövetendő csiny hajlandóságával. Egy ült voltunk minden e-t ve patto gott az élez, ürült a pohár. A társasag lelke Boros Árpád szigorló >>rvos volt, kitől valamennyien respektáltunk. mert ha jó kedve volt, szí porkázott az éleiktől. Egy sikerült élez okáért, kész volt nevetségessé tenni az egész kompániát. Kedélyes diskurzusba merülve ülttiuk asztalunknal, midőn > jmszéd asztal höZ rendkívül ínegnyerő külsejíi,mosolygó arezu 55—60 között öreg ur ült ie. Valamely elhangzott jó ötlet után az öreg igen jóízűen nevetve, hangosan is kifejezést adott megelégedésének. Helyeslő fejbólintgatással át-át szólt asztalunkhoz. Kedélyhangulatunk hőmérője a forrpont felé járt, mikor az öreg felállt, bi zalmasan közeledett asztalunkhoz s szólt : — Bokor János 1 jldbirtokos vagyok. Igen örülnek, ha megengednék, hogy kedves társaságuknak tagja lehessek. Szívesen huzódtunk össze, hogy he lyet engedjünk a „jóképű" öreg bácsinak. Elmondta, hogy közel Kolozsvárhoz kőbányát miveltet. A míg a városban lakik, örömmel keresi fel társaságunkat. Szívesen vetjük kijelentését. Késő éjjelig együtt voltunk s mint te-tu bru derek váltunk el. Másnap estve mint régi ösmerősök cordialis magyaros szívességgel szorítot tunk kezet. S^emrehányólag panaszko dott, hogy már egy teljes óra óta vár reánk. Vacsorához ültünk, mely után a szokott jókedv ismét felpezsdült. Anekdo táztunk. Az öreg is el el mondott egyet a régiekből, Ha ösmertük is anekdotá ját, jó izüt nevettünk az öreg zamatos előadásán ; de nevettünk azért is, mert ha ez jól sikerült, feles számmal hozatta a jobbnál-jobb borokat, a mi a nagyobbára diák népség zsebéből nem igen telt volna. Néhány napi együttlét után rájöttünk arra, hogy az öreg, bár ártatlanul, de nagyokat füllent. Különösen, ha magáról beszólt, el el hajította a sulykot. De a jó eredmény tudatában, megbízható komolysággal vettük az általa mondottakat, a mit az öreg meg is hálált, ki szólván a söntésbe: Pali! három üveg Rizlinget. 48—41) volt János bátyánk vessző paripája, mire ha felkapott, végig száguldta velük az egész forradalmat, megpihenvén valamely vitézi tettén. Annyira ösmertük az öregnek e gyengéjét, hogy ha néha hallgatagon elmélázott, rögtön akadt egyik vagy másik, ki oda szóit: Az elmúlt szép idők felett töprengsz János bátyám? Megeredt az öreg I Hej gyerekek ! beh pzépídő is volt az I Ha vis-f/.a gondolok egy-egy magasztos pillán itáiM, köny tolul a szemembe. S^euie csakugyan könytől ragyogott. Sóhajtva, komolyan vártuk a folytatást. Elmúlik hír, dicsőség mindennek csak az «mléke marad meg! . . . . . . Pali! Rizlinget 1 . . . Hisz tudjátok, sokszor elmondtam : egész gyerek voltam, mikor mint debreczenyi diák felcsaptam katonának ós ... Árpád közbeszólt: János bátyám ! a múltkor azt mondtad, bogy enyedi diák voltál ? — Tévedsz, akkor már az enyedi collegium be volt zárva. Debreczenyi diák voltam. Ott húztam fel a bakkancsott... Töltsetek egy pohár bort!. . . Hát Szolnok alatt táboroztunk. Epp a mult napi ütközetről beszélgettünk, mikor az ezre desem magához hivatott. így szólt hozzám : Na édes öcsém Bokor hadnagy ur 1 láttam a tegnapi vitézséget 1 Nem tudom mit bámuljak inkább : a nagy bátorságát, vagy rettenetes hidegvérét! Derék, igen derék ... Sokat gondolkoztam, kerestem, de senkit megbízhatót nem találok önön kívül, kire ama fontos küldetést bízni merném, melynek véghez vitelére önt szemeltem ki. Parancsoljon ezredes ur, ón kész vagyok bármire 1 . . . . . . Adj egy pohárral nekem is. Figyeljen rám 1 Velünk szemben táborozik Schlick. AZ est homály leple alatt magához véve hat bátor fiút, elmegy a híd felé s kikémleli az ott történteket. Legyen óvatos e veszedelmes küldetésben, mert okvetlen hírt akarok szerezni A mint e küldetést elvégezte, vágtasson vissza a táborba s rögtön tegyen jelentést. János bátyám 1 az imént azt mondtad, hogy bakkancso8 voltál, most meg már vissza vágtatsz. Elfeledtem mondani, hogy átléptem a huszárokhoz, untam azt a fene sok gyaloglást . . . . . . Kiválasztottam hat bátor gyereket. Az egyik káplár volt, kinek elmondtam teendő utunkat. Megvakarta a füle tövét s igy szólt: Vitéz főhadnagy urjó volna egyet ímádkoznimielőtt elindulunk, mert azt hiszem onnan ugyan vissza nem térünk. Bátorság fiuk ! őriz minket a magyarok Istene I Nagyobb bajból is kivágtuk már magunkat. Ne féljetek semmit, veletek vagyok én is 1 . . . Azután meg a huszárbecsületről van szó 1 . . . , . . Pali egy kis bort hozzon ! Magam közé gyűjtöttem a fiukat, megmagyaráztam küldetésünk fontosságát. Lelkesülten kiáltották, hogy velem jönnek a világ végére is. Éljen Bokor kapitány ur I Vágtattak utánam. Elszánt bátor fiuk voltak mindnyájan , . . Biz én a neveiket elfelejtettem. Denique a küldetésnek hiven megfeleltem. Az ellenség minden mozdulatát kikémleltem, mikor azok előőrse váratlanul a túl partról tüzelni kezdett ránk. Egyik huszárom halva esett lovanyakáraSarkanytyuba kaptuk lovainkat s visszavágtattunk. Rögtön jelentést tettem ezredesemnek kirándulásunk eredményéről. Riadót fúvatott 1 megrohantuk oldalba Schlicket. Egész seregét tönkre tettük. Hírmondónak hagytuk csak nshányat!... . . . Szervusztok 1 igyunk I Már-már kitört belőlünk a nevetés János gyors avangirozásán, de becsülettel vissza tartottuk. Szerencsétlenségünkre valamelyik azt a kérdést intézte az öreghez, hogy: János bátyám! Ismerted.Teleky Sándort ugy-e? — Teleky,, Sanyit ? Hogyne 1 Együtt szolgáltunk. Ő ezredes volt, én meg őrnagy,! . . . Pali, Rizlinget! . . . Árpád megint közbeszólt: Hagy' el Pali, ne hozzon többet, mert János rögtön tábornok lesz ! . . . Falrengető hahota tört ki mindnyá junkból. Jó ideig szóhoz nem tudtunk jutni. János megbotránkozással nézet körül. Felkelt, fizetett, elment. Jó ideig nem jött az öreg társasa gunkba, mit mindnyájan őszintén saj 1 i j i iik mai sz. ához 2gy iv melléklet van csatolva.