Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-12 / 73. szám

szélére jutott. Ekkor fuzionálni akart a 200 frtos egylettel. Több gyűlésen tárgyal­ták a csatlakozás ügyet s igen sokan el­lenezték azt, mig végre Kovács Lajos és Garay János elnökök erőszakoskodásának sikerült oda vinni az ügyet, hogy egy erős és egy megbukott egyletből csinál­tak egy gyenge, beteg egyletet. — A két elnök a jövő vasárnapra gyűlést hivott össze s kijelentették, hogy csak azok ve­hetnek részt, akik az uj, csatlakozott egy­letnek tagkönyvecskéjét akkorrakiváltják. Csakhogy a 200 frtos egylet tagjai közül igen sokan nem akárják kiváltani a köny­veket s igy megtörténik az a nevetséges dolog, hogy a 200-as egylet alapító tag jait Garay János, a megbukott 250 frtos egylet elnöke fogja kitörülni s igy betel jesedik itt is az a közmondás, hogy adj a tótnak szállást, kiver a házból. — Csak hogy a 200 frtos egylet tagjai nem akar ják azt, hogy az ő vagyonuk, mintegy 5000 frt, a megbukott 250 fitos egylet vagyonába menjen át s mindent el fog­nak követni, hogy a vakmerő támadást visszaverjék. A napokban többen dr. Bo­doky Zoltán főszolgabíróhoz kérvényt adtak be, melyben arra kérik, hogy ren­deljen el a két egylet ellen vizsgálatot s esetleg, hogy a 200 frtos egyletnek a vagyona megmenthető legyen, hasson oda, hogy az egylet feloszlattassék. — Házasság. Szénásy Dénes fő­városi bankbivatalnok, cs. és kir. tart. hadnagy Gyula szülötte, szombaton ve­zette oitáihoz Nagyváradon bájos aráját Czifi'ra Lujzát. Az ifjú pár szerelem­kötötte szép frigyéhez szívből gratulálunk. — Iskolaszéki elnök. SoliárKálmánt, a róm. kath. hitközség elnökét a csabai róm. kath. hivek az iskolaszék elnökévé m egválasztották vasárnap tartott ülésükön — Az orosházi polgári iskolába beirat­kozott 106 leány es 139 fiu-növendék, továbbá 12 magántanuló, a tanulók ösz­szes száma tehát 237 s igy 43-al több, mint tavaly volt. Az igazgatóság utólag még folyó hó 16-ig fogad el beiratásokat. Későbben jelenkezőknek már miniszteri engedélyt kell kieszközölni. A b.-csabai polgári leányiskolában ismét tömegeseb ben iratkoztak be a növendékek. Az ipariskolán kivül a létszám 123. — A csabai algymnasiumban oly nagy volt az első osztályban a beiratkozás, hogy egy parallel osztály helyén lenne. — Békésmegyeiek segitő egyesülete. A jótékony egyesületek száma a fővárosban egygyel ismét szaporodott. A belügymi­niszter ugyanis most hagyta ^helyben a „Békésmegyeiek segitő egyesületének" alapszabályait, a mely a Bekésmegyéből Budapestre jövő ifjakat van hivatva se gélyezni. A választmány hangversenyek, tánczestélyek, felolvasások rendezésével fogja a segélyalapot növelni, melyre ado­mányokat az egyesület szivesen fogad. A tagsági dij egy évre 6 frt, pártojó tag­sági dij 3 frt, alapitó tagsági dij 50 frt. — Jön a viz! Amit áradozó örömmel üdvözöltünk volna a kanikula izzó nap­jaiban, de a mit most is szivesen látunk, a kiszikkadt és kimélyített élővizcsator­nába végre csörgedezik a viz. A nádor­csatorna ereszti zavaros vizét meggon doltan, de biztosan. Még most sem a megígért Fehér-Körösből való vizet, de mégsem miazmás belvizet, mi eddig oly sivárrá tette a Körös-csatorna mentét. A munkálatok végre be vannak fejezve. Elismeréssel adózunk Szarvasy Ar­zén és K i k i n d a y mérnököknek, a munka vezetőinek, kiknek valóban előre nem sejtett nehézségekkel kelletett meg­küzdeniük. Most már csak az a kívána­tos, hogy jövőre az anya-körösből kap­juk meg a vizet, akkor azután, amit évek óta sopánkodva kívánunk is meg lesz és jövőre vigan lubiczkolunk. — Ismét Irodalmi tolvaj. A békésme­gyei poéták, zeneszerzők dolgai ugyan csak kapósak az irodalmi tolvajok előtt. Csak a minap közöltük, hogy dr. W o­d i a n e r szegszárdi pénzügyi fogalmazó eltolvajolta Balog István egyik 6zép költeményét és a sajátjaként kiadta. En­nél még szemérmetlenebb tolvajlást kö­vetett el D o n á t h Lajos színtársulat! karmester, ki 111 é s y Gyulának, a B a­1 o g dalára szerzett „Ej csend ül a pi­henő föld fölött" szép népdalával pályá­zott az „Uj Idők" népdalpályázatán, a melyen dicséretben részesült. Donáth a dicséretet és a tantiémet szépen zsebre­dugta s mikor 111 é s y Gyula reklamálja jogait, azt akarja elhitetni, hogy őt is ugyanaz az inspiráció szállta meg s lehet hogy Illésy is irt „ilye n" nótát, de ez az övé. A — szellem találkozásának eme rendkivüli esete aligha következett be a jelen esetben, mert Donáth valamikor Gyomán járt egy színtársulattal, eppen Illésy vendége és lakója volt s ekkor az „Ej csend ül" nagyon erősen megtetszett neki, elannyira, hogy nem átalloita vele, mint idegen pávatollakkal kérkedni. Re­mélhetőleg Herczeg Ferencz, a ki maga is tollal keresi kenyerét és a ki a szel­lemi tulajdon iránt kellő tisztelettel vi seltetik, az irodalmi szarkát kérdőre fogja vonni és olvasó közönségének leleplezi. — Alapszabály jóváhagyás. A g y u lai nagy magyarvárosi olvasókör alap szabályait a belügyminiszter jóváhagyva leküldötte a vármegyéhez. — Névváltoztatás. Yelki Pál szarvasi illetőségi lakos nevét belügyminiszteri engedéiylyel „Nagy"-ra változtatta. — Virilisijog etruhézása. Rosenthal Gusztáv Gyulavárosában annyi adót fizet, hogy a városi képviseletben virilisi jogot gyakorolhat. Rosenthal ezen jogát Man heimer Arnoldra ruházta. — Leköszönt állatorvos.Un g á r Yil mos, szarvasi helyettes állatorvos tény leges szolgálatra besoroztatván, állásáról leköszönt. Az állatorvosi állás Jegköze lebb bizonyára véglegesen fog betöltetni. Eddigelé az egyedüli pályázó M atics István Csorvás község állatorvosa — Helyettesítés. Ambrus Sándor, a szeghalmi járás főszolgabirája, a k. la dányi II. jegyzői állást Veres Gyulával ideiglenesen töltötte be. — A b.-csabai casinoegylet f. hó 14 én d. u. 5 órakor bútorvásárlásban rendki vüli közgyűlést tart, melyre a tagok tisz­telettel meghívatnak. B.-Csaba, 1895 szept. 10. Az elnökség. — Szarvasi hírek. A most folyó tem­plomépitési alapozási munkálatoknál saj­nálatos baleset történt. A talaj igen ke­mény volt, csákányokkal kelletett dol­gozni. Egy munkás csákányával oly sze rencsétlenül ütött, hogy a csákány a ke mény földről visszapattant és megsebezle egy más munkás csontját. — Bertók Lajos szarvasi lakos 6 éves fia a vizbe fult. — Elhalasztott tánczmulatság. A szeg halmi ifjúság f. hó 8 ra a templom-utcai lámpa-alap javára tánczmulatságot ter vezett és hirdetett, mely az országos gyászra való tekintettel elmaradt. A tánc­mulatság megtartására vonatkozólag a rendezőség a következő értesítéssel szol gál: A f. hó 8-ra tervezett tánczvigalom, mely László főherczeg közbejött halála miatt maradt el, f. hó 15-én, azaz vasár­nap fog megtartatni. — Népfelkelők jelentkezése. Mindazon egyének, akik az 1893. évi XXXVII t.~ cz. alapján katonailag kiképzett népfel­kelők, valamint kik a közöshadseregben, a haditengerészetben, a honvédségben, vagy ezek póttartalékában, esetleg a csendőrségnél szolgáltak és onnan szol­gálati kötelezettségűk letelte után elbo­csájtattak, ugy azon népfölkelésre köte­lezett katonailag ki nem képzett egyé­nek, kik mozgósítás esetére bárminemű szolgálati lappal vannak kijelölve, né­hány nap múlva jelentkezésre be lesznek hiva. Akik a személyes jelentkezésben akadályozva lesznek, azok részére min­den község elöljáróságánál, a katonaügy vezetői hivatalban ingyen jelentkező lap kapható. A személyes jelentkezők az igazolványi könyvecskét, esetleg ennek nem létében az utolsó katonai okmányt tartoznak elhozni, a személyesen nem je­lentkezők pedig írásbeli jelentéséhez csa tolni. A jelentkezés kötelezettsége kiter­jed az Ausztriában ós birodalmi tanács­ban képviselt királyságokban és tarto­mányokban honos népfölkelőkre is. A káplán pirul. — A hogy Lehóczky József elbeszéli. — Minden kath. faluban szokott lenni egy-egy jámbor anyóka, a kit, mivel az olvasó-társulat vezetője, „társulati anyá"-nak, vagy mivel a Má­ria-szobor gondviselője, „Mária-dajkának" szok« tak nevezni. Az ilyenek hivataluknál fogva gyak­ran megfordulnak a parochián, és szivesen elbe­szélgetnek a plébános meg a káplán úrral, ki­vált ha ezek sem fukarkodnak a nyájas szóval. Egyszer beállít egy ily öreg néne, kinek fogadott fia a katonaságnál szolgált, a káplánhoz, s illendő köszöntés után igy kezdé mondókáját — Tisztelendő atyám uram ! az én egyetlen magzatom levelet küldött, de bizony ón sem tu­dom azt elolvasni, sem az apjukom. Pedig az öreg [Erzók néni nagy könyves­asszony volt; imádságos könyvéből folyékony­nyan olvasott; a rossz nyolvek ugyan azt állítot­ták, hogy öreg imádságát könyv nélkül is tudja. Mi volt igaz e beszédből, nem tudni ; elég az hozzá, hogy tarka kendőjéből egy pecsétes le­velet kerített elő, a káplán kezébe nyomta s kérte, hogy olvassa el, hogy megy sora az ő egyetlen magzatának. A levél igy kezdődött; — Kedves szülő dajkám ! (Óh szerelmes magzatom! sóhajtá Erzsók néni.) Kívánom a fölséges Ur Istentől, (én is kívánom neked, hogy minél előbb haza herülj!) hogy ezen pár sor Írásom friss jó egészségben találja a kegyelme­tek hajlékát! (Szegény apád urad egy kissé göt­hösködik.) Tisztelem a Rúzsa nénit, meg a Pé­ter sógort, meg a . . . meg a . . . meg a . . . . (óh szerelmes magzatom, {mindenkiről megemlé keztél !) Hála legyen a fölséges Ur Istennek, jól Inegy a sorom ; ugy látom, hogy a .katonaságnál is a rendes legényeket kedvelik. (De ugy még sem szeretnek, mint én szeretlek téged kedves magzatom.) Midőn a káplán a levelet az Erzsók néni megjegyzései közt végig olvasta, ez örömkönnye­ket hullatott, hogy az ő egyetlen magzatának jó sora van és egészséges. A bizalmas ^látogatásnak és beszélgetésnek az lett a vége, hogy most ki ir ennek a levélnek mását, {vagyis fog rá vála­szolni ? — Hát édes Erzsók néni, majd irok én. — Az Isten is megáldja érte, tisztelendő atyám uram, ha ezt megteszi. A káplán mindjárt asztalhoz ült s a követ­kező tartalmú levelet irta : Kedves Pali fiunk ! Vettük leveledet, melyből megértettük, hogy egészséges vagy stb. stb . . . a rokonok pedig tisztelnek stb. stb. Mielőtt a levelet postára adták volna, a káp­lán felolvasta azt az anyókának. Vonásaiból ugyan kibetűzte, hogy a levél nem egészen az ő szája ize Ezerint van irva, de azért mégis arra kérte a néni, hogy pecsételje be azt, hogy a pos­tára adhassa. Több hét mult el. A káplán már el is felej­tette, hogy az öreg Erzsók néni Íródeákjává csa­pott fel, midőn egy reggel, mise után, ismét be­kopogtatott hozzá Erzsók néni. Megjött a válasz a levélre. — Megint itt a levél az én egyetlen mágza­tomtól. Kérem szépen tisztelendő atyám uramat, legyen szives azt elolvasni! A káplán olvassa: Kedves szülő dajkám! Kívánom a ftlsíges Ur Istentől, hogy ezen pár sor Írásom friss jó egészségben találja a ke­gyelmetek hajlékát. Tisztelem s stb. stb. . . A levél végefelé azonban eme szavak voltak : „Hanem arra kérem szeretettel kegyelmete­ket, hogy ha máskor levelet iratnak kegyelmetek hozzám, hát okosabb emberrel Írassák. Képzelhető a hatás. Az öreg Erzsók néni olyan lett, mint a főtt rák s csakhamar távozott. Később is el-ellátogatott ugyan a káplánhoz egy kis misérevalóval, de az ő egyetlen magzatját sohasem hozta többé szóba. Levélírásra sem kérte föl többé a tisztelendő urat; miből ez azt követ­keztető, hogy oko sabb emberre akadt, a ki az ő szájuk ize szerinti leveleket tudott irni. A mezőn sétált a plébános káplánjával. Mind­kettő jól megtermett, szálas ember volt Utánok ballag két atyafi, s a következő kritikát mondá az egyik reájok : — Ejnye saógor, de szép egy pár ember! Ugy összeillenek, akár az én két derék ökreim, csakhogy a kezes valamivel zabosabb. * Olyan plébánoshoz került egy fiatal ember káplánnak, ki a takarékosságot tulságig vitte, igy például, ha vasárnap megsütöttek eg libát, a ma­radékot félretették a epájzba s egész csütörtökig elélősködtek rajta. A káplán azonban rettenetesen unta a gazdálkodásnak e különös módját s egy alkalommal, midőn ebéd közben a plébános f»l­állt az asztaltól, hogy a libamaradékot előhozza, következőleg tört ki belőle az őszinteség : — Ne tessék fáradni főúr ; majd bejön az a liba magától is, hiszen tudja már az utat. Az iparos daloskör zászló­avatása. A csabai egyesületek között a leg­ifjabb, de tevékeny és lelkes tagokból álló csabai iparos dalkör vasárnap avatta föl uj zászlóját igen szép ünnepélyek közben. Ragyogó napsugaras időben indult meg az impozáns menet, ki a Széchenyi kertbe, az ünnepély színhelyére. De a rendezőség, valamint a közönség nem kis elrettenÓ3ére kavargó porfelhő jelezte a közeli vihart s egyik-másik rendező soha nagyobb kétségbeeséssel nem nézte az eget, mint most. Ámde a dallosokat szereti az Isten. Egy kis ijedelmen és azon kivül, hogy közelgő zivatart sejtve, a közönség java oda hagyta az ünnepély színhelyét: nem történt meg a mitől féltek, hogy az ünne­pélyt az eső mossa el. Szépen folt az le mindvégig s erről szól tudósításunk a a következőkben : Délután 3 órafelé gyülekeztek a koszorús párok a zászlóanyái: Beliczey Gézánénál, ki lekötelező szeretreméltó­sággal fogadta őket. Röviddel 3 óra után hosszú kocsi­sorra] indult a zászlóanya a vasút-ut­czáról a Széchenyi ligetbe, hol a ven­déglői kertben Ízlésesen decorált emel­vény, a zászlóanya részére külön balda­chin volt felállítva. Jóval a koszorús párok megérkezte előtt nem csak előkelő nagy közönség foglalta el a helyeket, hanem zászlóval megjelent az első csa­bai temetkezési és a kőművesek és ácsok önképző-egylete, a békési iparos dalárda, az aradi Kölcsey, mezőtúri ós h -m.-vá­sárhelyi dalegyietek képviselői is. Zajos éljen hangzott fel, midőn a ko­I szorus párok : Beliczey Erzsike Baghi Bélával, Eisner Teréz Jancsok Endrével, Jeney Linka Leszich Endrével, Leitman Ida Löffier Andorral, Sztaricskay Matild Moczkovcsák Györgygyei, Such Vilma Toman Györgygvel, Sztraka Mariska Heiler Jánossal, Badics Ilona Hüke La­jossal, Sztraka Vilma Szlavkovszky Jó­zseffel, Venich Amália Uhrin Gyulával, Gally Juliska Uhrin Pállal, Melcer Ilona ifj. Zelenák Jánossal, Uhrin Teréz Zá­mec&nyik Lujos, Bugyinszky Jolán Cser­mák Lajossal, Dubravcsik Teréz Jeney Endrével, Dubravcsik Etel Melis Pállal, Badics Margit Baghi Gyulával, Such Ju­liska Horváth Mihályijai, Baghi Erzsike dr. Szalay Józseffel, Faragó Mariska ifj. K^pta Jánossal, Szalay Ágnes dr. Pol­ner Ödönnel, Szalay Margit ifj. Urszinyi Jánossal, Urszinyi Matild ifj. Vidovszky Károlylyal, végül pedig rózsaszín virá­gos selyemruhában a zászlóanya Beli­czey Gézánó az egylet elnökével Verner Lászlóval vonult fel a közönség zárt so­rai között az emelvényre. A zászlóanya által adományozott, dúsan arannyal hím­zett zászlószallagot bársonypárnán Baghi Irmuska és Sohár Laczika vitték. Alig foglaltak helyet a párok, a bé­kési dalárda S a 1 am o n Gábor vezénylete alatt hatással énekelte jeligéjét, majd pe­dig Győri Vilmos szövegére: „A zaszló­anyára" irt lendületes dalt, zajos éjjene­ket aratva, szabatosan adta elő. Erre az egylet elnöke mondott rövid alkalmi beszédet, felkérve végül a zászló­anyát, hogy a dalegylet zászlóját avassa fel. A zászló megyvörös szinü damaszt, gazdag bimzéssel. Egyik oldalán lant cser és babérkoszorúval, másik oldalán békés­csabai iparos daloskör. 1895. Fönt a rud csúcsán líra disziti az igen szép zászlót. A zászlóanya pazar szép szallagja ne­héz fehér selyem arany rojtokkal, arany hímzéssel: Bajczai Beliczey Gézáné. — „Dalolva is dicsőítsük a hazát" felirattal. Beliczey Gézánó erre felkötötte a zászlóra a szallagot és a következő jeligét mondotta, melyet a dalkör jeligé­jéül választott: „Dalolva is dicsőítsük a hazát", mire következtek a szegbeverések, zavaros, veszélytsejtő időben. Tudósítónk­nak lehetetlen volt az elmondott szép jeligék valamennyiét leirni. Igy azokat sajnálatunkra, hézagosan a következők­ben közöljük. Az egyleti elnök „Tradíciónkért, a szent hazaszeretetért I" jelige alatt verte be a szöget. T a 1 1 i á n Béla főispán nevében Sztraka György a szegbeve­résnél következő szép jelligót mondotta: „A ma felszentelt zászló alatt mükcdő csabai iparos ifjak dalkörének működését áldás kísérje, maga elé tűzött nemes és hazafias czélt siker koronázza." Beliczey István : Keletről nyugatra, északtól délre zengjen a szép magyar dal. F á b r y Sándor alispán: „Bölcsőnk­ben az anya dala altat, ifjú korunkban a dal hevit, barátságra és nemes lelke­sülósre. A férfi diadalát a dal dicsőíti meg és sírunkba a gyász dana kisér. A szeretet, a barátság és a hazafiság eré­nyeit ápolja, ki a dal művészetét kul­tiválja." B a r t ó k y József, főjegyző helyett a dalkör elnöke: „Mi szárnyalóbb, mint a madár Mi hőbb mint a délszaki nyár Mi a szivet megszenteli S édes búval lesz az teli A dal, a dal, a dal!" Sztraka György : Becsületes mun­ka, fokozott szorgalom, lankadatlan ki­látás, az élet minden cselekvési terén, biztossá teszik a sikert. SeilerElek: A hazáért mindent, a hazát semmiért. Bánó József orsz. képviselő: „A földmives ápolja az ipart, a kereskede­lem a nemzetgazdaságot, kettő együtt a szépművészetet. Kívánom, hogy e nagy alföldi város boldog legyen s boldog le­gyen vele az ország." Zsilinszky Mihály államtitkár nevében Verner László: „A mit a szó nem tud kifejezni, azt kiegésziti a dal." Francsek István alelnök: „A letiport,nemzetek dalban kesergik mult­jokat. Óvd meg ettől magyarok istene drága hazánkat s mi téged mindörökké dalban fogunk imádni ós magasztalni." Beliczey Erzsike a koszorús lányok nevében : „Dal a kedély viszhangja, bol­dog az, ki a dalolni tud." Hüke Lajos a vőfélyek nevében : Mint a hadfit a harczban, ugy buzdítsa e zászló az egylet tagjait az ének, különösen a nenizjti dal fejlesztésére. Légy te jelvé­nye az egylet sikeres működésének és fel­virágzásának. Éljen a nemzeti dal 11 Gally János karnagy : „Ha elfá­radunk a munkában, keressünk üdülést a dalban." Az ev. egyház nevében Áchim F.: „A dal feledteti a but." A rom. kath. egy­ház részéről Krisztik János : „A dal a szívből ered s közelebb hozza a rokon lelkeket." Azizr. hitközségnevében Plesch M. I. : „A dalban istenség van." Donner Lajos a polgári leányiskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom