Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-10-03 / 79. szám

az a feldühödt tömeg ellen az engedékenység és humanizmus legmesszebb menő határáig elment. Tapintatos eljárásának tulajdonitható, hogy a fékevesztett tömeg között a csendőrség golyója ártatlanokat nem pusztitott el. A közgyűlés sajnálattal vette tudo másul az alispán jelentését, de nehogy a fővárosi sajtó, mely az utczai verekedésekben mindjárt szocziális zendülést lát, újra ennek cserélje az esetet, nehogy megye rossz hirbe kerüljön, B e 1 i c z e y Rezső indítványára a közgyűlés kimondotta, hogy az eset lefolyásáról kellő tárgyilagos értesítés küldését a megye alispánjára bizzák. Az alispáni jelentés kiterjeszkedik arra, hogy Uj-Kigyós lakosságának existenciája nem valami rózsás és pedig főképen a miatt, mert a szűk határú községben a dohány engedélyeket kellő számban nem adják meg. A megye fölir, hogy Uj-Kigyós községének speciális viszonyait tekintetbe véve, a dohány engedélyeket nagyobb számban megadni kegyeskedjék. A fogyasztási adók bérlete Az alispáni jelentéshez szót kért K e 11 e r Imre, a ki a községek legvitálisabb érdekét képező, a fogyasztási adók bérletének most folyó kiadatását kívánta tárgyalás alá venni. Kifejezést ad annak, hogy mig a pénzügyminiszter eddig min dég a tényleg kipulíUtolt öszszegek arányában állapította meg a fogyasztási adókat, most a kipuhí; • !í. összegeken felül általában nagv kö>- éléseket tanúsított. Ebből az kövcikerik, hogy a községek nem fognak reflektálni a bérletekre, kiveszi azt egy bérlő, aki nem azért bo csátkozik a bérletbe, hogy az államnak ajándékozzon, hanem bírságokat fog rá róni a közlakosságra és abba fogja a lakosokat beleterelni, hogy kihágásokat kövessenek el. B e 1 i c z ey István szintén hosszabb beszédben kifejezést ad annak, hogy a fogy. adótételeket gondolomra emelgetik, reális tények nélkül. Ne gondolják azt, hogy nekünk bő termésünk van, mert habár átlag jó gazdasági óv van is, de nekünk sebeink vannak. A tavalyi gazdasági évet ebben az évben kell a gazdának kiheverni. Fejtegeti, hogy a kizárólagos fogyasztás változván, az adótételek jövedelmében apsrlás történik s mégis emelik az adókat. Éljenzés közben fejezi ki azon véleményét, hogy a községekre való átutalás törvénytelen, mert indirekt adókat direkt adókká átváltoztatni nem lehet. A megyére szinte azon erkölcsi kötelesség hárult, hogy mentse meg a községeket. A megye vezérétől, az elnöklő főispántól várja az akciót s küldöttséget indítana a miniszterhez. T a 11 i á n Béla elnököt megjegyzésre késztetik előtte szóló szavai. Törvénytelenséget nem lát, mert a pénzügyi miniszter eljárása a pénzügyi törvényekhez strikte van alkalmazva. Jelzi, hogy épen a felszólalás értelmében ő a kormánynál felterjesztéssel élt; de azzal mm akarja elejét vágni a megye intézkedéseinek ; ffít szivesen látja ezt, mert egy esetleges sikertelenség esetén nem tisztán intézkedései hiányossága fog oda állíttatni okul Dr. F á b r y Sándor alispán jelenti, hogy ő is élénk tudatában volt annak, hogy a községek igen fontos ügye korült elintézésre, utasította is a főszolgabirakur, liogy a tárgyalásokon megjelenve, a községi érdekeket megóvni szíveskedjenek. A dologban ő is küldöttséget menesztene és óhajtaná, hogy a törvényhatóság a saját kebeléből indítaná e küldöttséget és pedig fölkéretvón a megye országgyűlési képviselőit, hogy a miniszternél a községek ügyét igyekezzenek kedvezően megoldásra juttatni. A minisztériumban Békésmegyéről leves felfogásban vannak : hogy a megye tejjel mézzel folyó Kánaán lenne. így a kataszteri becsléseknél a magas osztályba való sorozásnál nyilat kozott meg e vélemény, most pedig a fogyasztási adóknál is. Énnek ellenkezőjéről kellene a küldöttségnek meggyőznie a minisztert. Veres József azzal kezdi, hogy a ki a nép bajait ismeri, az csak örömmel hallgathatta Beliczey István szavait. A mi pénzügyi törvényeink nem tartanak lépést a közvagyonosodással. Orosházának fogyasztási adója néhány év alatt 5000 frtról 50,000 frtra emelkedett. Szó nélkül ezt nem lehet hagyni. Ne Jókai regényéből ismerjék meg az Alföldet, a hol Jókai szerint a magyar paraszt pecsenyével és túrós lepénynyel táplálkozik, hanem jőj jenek és lássák, hogy ez a valóságban : savanyitott uborka. Már a socialis-politikai bölcselet is azt kívánja, hogy a köztér hek óriási mérvű emeltetésének egyszer vége legyen. L e n d v a i Márton tényleg zsaro lásnak minősili azt az eljárást, hogy az állam, midőn a követelt fogyasztási adóösszeget a községek megajánlják, megtoldja és többet követel. T e r ó n y i Lajos is abban a véle menyben van, hogy tennünk kell. Magánbérlőnek kiadni a fogyasztási adókat, annyit tenne, mint zsarolásnak kiadni a községi lakosokat. Milyen legyen a remedium ? A fogyasztási adók árverési tárgyalása ki van irva, arra kell törekednünk, hogy a tárgyalás ne tartassék meg. A mai nap folyamából a legsürgősebben tenne arra előterjesztést, hogy a fogyasztási adó árveréseket az állam szüntesse be s kéressék föl, hogy méltányos és igazságos alapon kezdjen uj tárgyalásokat. Erre a közgyűlés kimondotta: a mai napon sürgönyileg fogja kérni a pénz ügyminisztert a fogyasztási adók árverésének felfüggesztésére. Fölkéri a megyebeli országos képviselőket, hogy Terényi Lajos vezetése mellett tisztelegjenek a pénzügyminiszter előtt, kérve a minisz tert az ügy méltányos és igazságos el intézésére. A vármegyei ízámonkérőszék a vár megyei tisztikar működése fölött teljes elismerését fejezte ki, a mit a közgyűlés örömmel vett tudomásul. A vármegye alispánjának indiuánya, hogy kultúrmérnökök kéressenek az állam ós gondol rám. Fehér galambokként száll nak tiszta gondolatai, látom őket az al konyodó levegőn keresztül röpülni és a vállamra ülnek, a homlokomat legyintik szárnyaikkal: oly jóleső a simításuk. Aztán a lelkembe repülnek. Turbékoló han gokat hallok a lelkemben : ülök a torná ezon és gondolok reád. A'^ édes anyám pirongat, a testvéreim haragusznak ós &zt mondják, hogy nem szeretem őket. A virágjaimat más öntözi és szegény kicsi macskám egészen lesoványodott. Mert én mindig csak rád gondolok és nem szeret érte senki. Katinka, édes kis leányom, no bántson téged senki Galambszárnyakon re pülnek hozzád sóhajaim, a vágy szárnyain szállok hozzád én. Csak simitsd meg a homlokomat és látni fogod, hogy már minden jól van. Csak azon a sarkon volnék tul. Az a sarok mindig elémbe kerül s már megint látom fehérleni a fehér virágot, a mint nyújtogatja, kínálgatja az arra járóknak. Es ő már olyan öreg szegény es még mindig fiatalosan mosolyog. Fia talosan, csábosán, mint uz én fiatal, ftkér fogú, mosolygó kis Katinkám. Kalinkám, édes kis Katinkám, ugy-e nem te vagy ? Hogy kerülnél ide, virágot árulni az utczasarkon és mosolyogni minden járó-kelőre ? Kalinkám, édes Katinkám, mondd,hogy nem te vagy. Mondd, hogy nem te vagy, mert a szemem azt látja, hogy te vagy és a szivem azt mondja, hogy te vagy ! Ember, ne félj, nyugodj meg, hiszen csak álmodol ! Es ő sirva fakad és rimánkodva nyujija, felém virágait : — Ne hagyj el, ne hagyj el 1 Uram istenem, tedd, hogy meghaljak, vagy ébredjek föl, de ezt u szorongó ér zést nem bírom tovább Kalinkám, édes, gyönyörűséges gyermekem, ennyire jutottál? Az utczasarokra kerültél és itt állsz harmincz év óta és árulod a virá gokat ? Bocsáss meg, hogy nem ismertelek meg, de igazán oly sok év mult el azóta, hogy nem láttalak ? Pedig ón szám láltam a napokat, mig évek poregtek le és fiatal fővel, dobogó szivvei reméltelek a szivemhez ölelni — nem sokára. Bo csáss m*'g, hogy az ón fejem fölött mrgálli az idő s a tied fölött elrohant. Buldogtalanok vagyunk, valami ismeretlen büu bosszúja sujt. Minden embernek közös idejök van, csak mi kerültünk különböző időkben. Es te megvénültél ós en fiatal maradtam. Mi lesz most belőlünk ? Eh, hiszen csak álom. Igen csak álom. Megharapom az ujjamat, igen csak álom : nem érzem a fájdalmát. Lázain van, hagymázos képek gyötörnek, be teg vagyok, talán nehéz beteg leszek. En istenem, én talán meghalok és vége, vége losz a szép ifjúságnak és a boldog szerelemnek. Nem akarokuieghalni,ugy e nem engedsz meghalni ? Támaszkodj a karomba, haza viszlek. Gyógyitlak ós gyógyitsz. Öregre gyógyítsa. Es kiülünk ketten a magános tornáczra és uézzűk a leszálló napot. Ne nézzük soká, mert megfájdul a tejünk tőle. Gondoljunk inkább a multunkra, emlékezzünk vissza ifjúságunkra. Mit is miveltünk mi ifjú koiunkban. No lám, keresem az ifjúba gomat és nem találom, kiesett az emléI kémből. C.- ak a kezdetre emlékezem, azI ián hirtelen itt vagyok a tornáczon, alI kony órában, béna testtel. Hová lett az ifjúságiink, Katinka ? Valaki bánt. Valaki éles tőrrel közeledik felém és a szemembe szúrja. Iszonyú fájdalom, meghalok. részéről, a kik a vármegye öntözési terveit elkészítsék, az indítványozónak hoszszabb fejtegetése mellett, a ki kiterjeszkedett arra, hogy műszaki közegek szerint Bókésmegye predesztinálva van az öntözésre, hogy az öntözéssel nem csak rétmüvelés, de czukorrépa ós rizstermelés lehetséges, azt a közgyűlés felszólalás nélkül, egyhangúlag elfogadta s most már csak a földművelési kormány jóaka rátától függ, hogy a sokat ígérő terv a gyakorlatban is azon csábító szép eredményeket elérje, melyek felől az öntözési tervekért buzgólkodó vármegyei alispán meg van győződve. Nagy ós ismeretlen czélok iránt a szkepszis némileg jogosult s annál nagyobb a dicsőség, hogy volt bátorság egyesekben az ellenvélemények ellenére a nagy alkotásokért hevülni. De a nagy czélok aztán nagy kötelességet ós felelősséget is rónak rá az eszme propagálóira. A megyei költségvetést 105,675 frt 97 kr szükséglettel s 91,180 frt bevétellel elfogadták, a 14,495 frt 97 kr fedezetlen hiányra l°/o-os törvényhatósági közigazgatási pótadó kivetését határozták el és pedig névszerinti szavazás által 29 igen, 8 nem szavazat ellenében. Szép momentuma volt a közgyűlésnek Hajnal István állásáról való lemondása, kinek a közpályán szerzett érdemeit igen szépen emelte ki az elnöklő főispán s kinek érdemei jegyzőkönyvben örökittetnek meg. A társtörvónyhatóságok és pedig Kolozsvár a hírlapi bélyegek, Csanád az állami népoktatás, Kolozsvár a Pasteur intézet, Zemplén a bandérium, Szabolcs a Margitsziget, Zemplén a betegápolási ügyek állami költségek kezelése, Trencsónvármegye átirat,i az Agliardi ügy ben, ez utóbbinak „örvendetes" jelzővel, tudomásul vétettek. Az alispán utasíttatott, hogy a bandérium dolgában a fejleményekhez képest tegyen jelentést. A katona beszállásolási és betegápolási költségek 10% pótadója megszavaztattak. A csabai földmives iskola. A vármegyének tengreri kígyója kétségtelenül a csabai földmives iskola, mely most — szerencsére — kedvező megoldáshozjutott, Addig elmentek már, hogy elvileg nem vitatkoztak azon : legyen e, ne legyen ? csupán a L°/o os pótadó egy évre, vagy három évre való kivetéséről volt szó. Lendvay Márton három évre kívánta a pótadó révén az építési költségeket viselni; az alispán az egj^zeri kivetés mellett nyilatkozik. Szavazás rendeltetett el, melyen a többség a költségek 1 éven belől viselését elejtette. Erre Lendvay indítványa került tárgyalásra, melyre 24-en szavaztak, ellene pe dig 9 en. Az absolut többség meglévén, az isKolát tavasszal építeni fogják, az előleges költségeket a vármegyei alapok fogják viselni. A földmives iskolát megszavazták: Dr. Dunay Alajos, Keller Imre. Beliczey Rezső, Varságh Béla, Ambrus Sándor, Haviár Lajos, dr. Bodoky Zoltán, dr Kerényi Soma, Fábry Károly. Seiler Elek, dr. Zsilinszky Endre, Deimel Lajos. Veres József, Korossy László, Kontúr József, Hoffmann Béla, Bandhauer György, Smidt Iván, Tatay János, Sztraka György, dr. Fábry Sándor, dr. Bartóky József, Csánky Jenő, Lukács Endre. Nemmel szavaztak : Schmidt József, dr. Berényi Annin, Miakucza György, Schmidt Gyula, Sal Sebestyén, Ilich Reinhart, Lendvai Mátyás, Schriffert József, Oláh György. A monografia kic vontatását a bizottság D o b a y Jánosnak javasolja kiadatni jóllehet Veres Lajos orosházi nyomdász 382 frttal olcsóbb ajánlatot tolt. Veres Jó zsef külön véleményt nyújtott be, hogy a munkálat az olcsóbb ajánlattevőnek adas sék ki. A közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy a munkálatot Dobaynak adják ki, mert benne nagyobb garancziát látnak. A közgyűlés második napja a Gyulán létesítendő árvaház ügyét tárgyalta. Dr. Bartóky József ismertette az ügyet, hogy a berényi ajánlat a vármegye ön rendelkezési jogát csorbítaná, az árvaház Gyulán létesüljön, mint mely város 15 000 frt összeget ajánlott az árvaházra. Beliczey István és Rezső nem találják elég nagynak a hozzájárulást, mivel egy áilamoi-ilás esetén ezen ala pókra az állam ugy is ráteszi a kezét, Gyula nagyobb ajánlatot tegyen. Lendvay Mátyás szerint Gyula nincs abban a helyzetben, hogy nagyobb ajánlatba „kvantum satis" belemenjen. A közgyűlés Gyula város ajánlatát elfogadta s az árvaházat Gyulán létesíti. A közgyűlés többi tárgyairól jövő számunkban fogunk tudósítani. Az inasom megyujtotta a gyertyát. A fejem majd szótreped. A gomblyukamban még a tubarózsa, kábító illata szinte fojtogat. Eldobom ós alszom tovább. Oltsa el a gyertyát. Kultur-egyesületünk alakulása. — A gyulai ünnepély. — Szépen folyt az ünnepély. Szépen és biztatóan I Nem volt ugyan mindenki, a kiket a kulturtörekvés harcosaiul ismerünk, de nagyon lelkes emberek jöttek el. Ebben pedig a lelkesedés a siker titka. Lelkesedós és kitartás. Lélekemelő momentumokban oly gazdag az alakuló ülés, hogy aki erről tudomást vesz, már híve lesz az egyesületnek. Mert tudomásul veszi, hogy a terv, melyet az uj intézmény elérni akar, csak ugy létesülhet, ha mindnyájan oldala mellé állunk. Hisszük, hogy az egyesület a taggyüjtés munkáját csak most kezdi meg s csak ha sokan leszünk együtt, akkor, tervszerüleg, fog áldásos működéséhez. Az ünnepély a vármegye házán vasárnap folyt le ós hogy a hölgyközönség is élénken érdeklődött, jó jelnek vesszük kulturmozgalmaink sikerére, mert eszünkbe jur Jókai, hogy minden a mi szép történt — asszony munkája volt. A hölgyek külön gruppot alkottak és szebben festettek, mint egy virágos kert,közöttük zsongott a férfi sereg s csak akkor foglalta el mindenki helyét, midőn fölemelkedett Fábry Sándor s röviden üdvözölve, mint házigazda az átalakulni kivánó és nagy célokra hivatott egyesület tagjait, fölkérte Oláh Györgyöt az emlékbeszéd elmondására. Oláh György eszmékben gazdag szép emlék beszédet mondott. Az egyesület programmját általánosságban a következőkben jelzi: küzdenünk kell két óv század után is újra s küzdenünk kell azok ellen, kiket a félrevezetett féktelen indulat, munkás soraink közül kiragadva előhaladásunk útjába sodort. S midőn beszédében addig jutott, hogy árasszon a Mindenható kegyelme áldást a hazafiúi kötelesség érzettől vezérelt buzgó munkára, mindenki megéljenezte a derek alelnököt, a kinek SZÍVÓS kitartása és lelkesedése jutatta ma is a közönséget a szép ünnepélyhez. Erre megyei közéletünk egyik általánosan tisztelt jelese állott föl, Szabó János k.-tárcsái esperes, hogy ódáját elszavalja. Mint kiváló szónok szóles körben ismeretes, de hogy ilyen erővel és poétái tehetséggel van megáldva, az c«ak szóles körben most világlott ki. Szabó János ódája egy megható Apotheozii. Nem lenne szív, a mely hallatára meg nem indulna. S tényleg láttunk megvénült férfiakat, akik nem szégyelték könynyeiket, s láttunk fiatal kölgyeket, a kiknek harmat arczán végig csorgott a megindulás könnye. íme a megható és lelkesen előadott poemából egy rész: Föl nemzetem I mint Isten tudnod adta, Nemzet nagyságra hív nagy ünneped, A másik ezred ily dicső viradta, JövSdre adja a babért neked ! Uj Pusztaszerré váljék hát az ünnep, Szent eskü mellett milliók lelkesülnek, S uj szerződés lesz a szívdobbanás : Miveltség kell ma — nem vér-áldomás! Mert nem vas, nem vér biztosit jövöre — Bár ebben is légy áldozatra kész, A nemzet-nagyság biztos véde, 5re: Isten, műveltség, bölcs sziv, gazdag ész ; Ösmerd, kövesd, kik igy a siri árnyak, Örök példán buzdítva szól a hit, S szivedbe zárja a hon nagyjait! Vége, hossza nem volt az éjjeneknek s az előadó is megindulva köszönte meg a közönség kitüntetését. Most dr. Karácsonyi János olvasta föl az egyesület huszonegy éves múltjának nevezetesebb mozzanatairól szóló dolgozatát. E felolvasást is megéljenezték. Következett erre a régész ós történelmi egyesületnek átalakítása. Szabó János állott föl s rámutatván azon térre, melyen az egyesület sokat tehet, egyúttal kijelentette, hogy nem kell annak érdemeit külön kiemelni, kinek érdemeit a vármegye ismeri s ajánlotta az egyesület elnökéül Tallián Bélát, a vármegye minden szép és nemesért buzgólkodó főispánját. Szabó János szavára harsány éljenzés zúgott föl, mely mindaddig tartott, mig Tallián elfoglalta elnöki székét, a hol nagysikerű ós emelkedett szellemű beszédet mondott, melyben vázolta a nemzetiségek jogait s azt a tért, melyet az egyesületnek el kell foglalni. Beszédének több passzusát megéljenezték, de különösen azt, melyben kijelenti, hogy szive és meggyőződése egész melegével fogja az egyesületet vezetni és irányitani. Tallián Béla a következő beszédet mondotta: T. közgyűlés I Csak erkölcsi kötelességet teljesitek, midőn a békésvármegyei közművelődési egylet elnökségét elfogadom, a melynek anyagi fellendülését, erősbödését és fejlesztését, helyes irányban leendő tevékeny működését, szivem és meggyőződésem egész melegével fogom vezetni és irányitani. (Éljenzés.)