Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-10-03 / 79. szám

XXÍI. évfolyam. B.-Csaba, 1895. Csütörtök, szeptember hó 3-án. 79. szám. OZLONT POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/^ az. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. • iratok nem adatlak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes >zam ara >< Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appcnyi-utcza 891 /

4 ez. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben flzetendl „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Államháztartás.. Tavaly rosz gazdasági év olt. Az adófizetéseket felfüggesztetté ^ a bevételek megcsappantak s azért mégis az állami zármérlegek igen kedvezőek. A költségvetés is uj jelenséget tár elé, most ugyan nincs olyan nagy fölösleg, mint Wekerle-regieje alatt, de most is 77 ezer frton felüli összeget, mii t fölösleget 11 utatnak ki a jövő évi költségelőirányzatban. Pedig a tételek között ujak is vannak. Az állán i anyaköny ^vezetéssel egy teljes évi kiadás a nyomtatványok óriási költsége. Ezt ez intézményt legalább a preciz vezetés érdekében valóságos konforttal rendezték be. Mindez igen sok pénzbe került, s jó, ha ezek dacára megbírjuk a terheket. Miután pénzügyünk külső képe igen szerencsés alakulatu, azt hisszük a kormány az indirekt adók olyan méretű felsrófolásával, mint azt Békésmegyében teszi, föl fog hagyni. Nem a „nem fizetés" álláspontján állunk. Valljuk te'jes mértékében, hogy az államnak arra, !ogy az állami föladatok minden részletét a föllendült haladás utján tartsa, jól gondozásban kell tartani, s ehhez mindenekelőtt pénz kell. Kötelessége tehát az államhatalomnak a rendelkezésre álló jövedelmeket jól kihasználni, s miután finánc/politikánk főleg a föld megadóztatásában merült ki eddig, ezután az indirekt adók kihasználása jut feladatul az egészséges fiuáuczpoiitikának. Úgyde mindennek van habára. Az indirekt adók meghatározásának is bizonyos számítási alapon kell kifejezésre jutnia. Másként mi az egyéb szemfényvesztésnél, ha a pénzügyigazgatóságok puhatolásokat ejtenek meg s a va uti fuvarleveleket veszik bázisul. Nem kérhetünk mást, mint azt, hogy a kipuhatolt összegekhez ragaszkodjanak. Hogy Békésmegyében 459 ezer s néhány száz frtra teszik a fogyasztási adók egy évi jövedelmét, az az adózók érdekében koczkázott dolog, mert a községek nem vehetik ki az adók bérletét s a magánvállalkozással egyenesen kiadják a közlakosságot a zsarolásnak. Hiba főleg a kizárólagosság jogának megszüntetése. Mindenütt, a hol okos SZH uiitás mutatkozik, a községek a fölsarcolt és a kipuhatolt összegeken felüli összegeket nem adhatták meg, mert az indirekt adók fölfokozásában már elértük a zenitliet. Az állam ujabb négy millióval vár többet a fogyasztási adók bérletének értékesítéséből. Hisszük, hogy a lelkiismeretes puhatolással ezt a négy milliót el is fogják érni, de ha nem lehet, inkább más uton jusson az állam az ő háztartásának egyensúlyához, mint az erkölcsökön való árulással. Ha minden megyében ugy lesz, hogy a kipuhatolás által több jövedelmet érnek el, mint Békésben, akkor fölösleges az államnak indokolatlanul fölsrófolni a fogyasztási adók bérletét. Azt hisszük, hogy az állam bevételeinek előirányzásában tekintettel volt a milleniumi esztendőre, hogy vele az államvasuti jövedelmeket fel fogja fokozni. Igaz, hogy az államvasutaknál most nagyobb, milliókat elnyelő munkálatokat kell végezni, de mindazonáltal a jövedelmek ezt megfogják birni. A költségvetés igen szép, azt hiszszük a budget-vita nem lesz tartós. Az évenként meg-nieguju'ó budget-viták miatt ugy is sok idő veszett. Tanulják meg szónokló honatyáink, hogy az idő pénz, s Magyarországnak ugy is a multak annyi mulasztását kell helyreütni azzal a lázas munkával, melylyel most a milleniumi esztendőben iparkodnak. iBekésmegye közgyűlése. Regen volt Békéemegyének oly fontos közgyűlése, mint a hét elején tartott vármegyei kcigjülés. A vármegyének csatornázása, községi takarékpénztárak, árvaház, földmives iskola, fogyasztási adok, bérletek mind igen fontos kérdések. Oicmmel jegyezzük meg, hogy a kérdések mitdegyikét kedvezően intézték el. A földmives iíkola megszavaztatott. A gyulai leányárvaház szintén felépül. A csatornázási tervek készitésót kérni fogják, a községi takarékpénztárak ügyében is legközelebb módunk lesz határozni. A legtöbb vita a fogyasztási adók bérleténél volt. A közgyűlési ttgok nem igen voliak teljes beszélő kedvükben, s ennek lehet tulajdonítani, hogy a 87 számból álló fő- ós 38 tételből álló póttárgysorozat két napi közgyűlésben in téztetett el. Az első nap c*ak volt egy kis érdeklődés, de a második nap az érdeklődés fagyponton volt. Ez a legs7.omorubb tanulsága a köz gyüíéMuk. Aíiki:fik kár a megbízatást elfogadni, a kik ennek megfelelni nem tudnak, vagy nem akarnak. Pont kilencz érckor Tallián Béla főispán éljenzés mellett elfoglalván az elnöki széket, a követk erő megnyitó beszédet mondta: Tek. közgyűlési Mielőtt a legközelebb mult sziveinkben őszinte és keserves fájdalmat okozott megts( n eritó esemény folytáni indítványomat megtenném a tek. tvhatósági bizotts-agnek, isméiéit sajnálattal kell becses tudomásukra hoznom, hogy felséges urunk és királyunkat megyénk területén történt ujabbi keresztülutazása alkalmával sem volt alkalma közönségünknek szinről színre láthatnia s hódolatának és öröklött hüíégének előtte kifejezést adhatni. 0 cs. és ap. kir. felsége ugyanis mult hó 21 ikről 22-ikére menő éjjel utazván keresztül Békésmegyén, az idő alkalmatlan voltára való tekintettel a nagyközönség ez utazásról tudomást hivatalosan nem is vehetett. Vajlia mielőbb osztályrészünkül jutna a kegyes felséges urunkat körünkben hódolattal környeztetni. Egy szerencsétlen s az egész országban osztatlan bánatot és őszinte szívfájdalmat okozott golyó oltott ki közvetlen szomszédságunkban oly életet, a melyre legszebb reményeink voltak fektetve. — László főberczeg, az utolsó magyar nádor ifpán méltó unokája az, kit a kegyetlen és kérlelhetlen «ors ragadott ki a felséges uralkodó ház hőn szerető családja s az őt fiatalsága daczára is szeretettel övedző nemzet köréből. Könnyeink és fájdalmunk látható őszinte jelei elkísérték utolsó utján a királyi család e nemes, velünk érzett és élt sarját és a mint kitörölhetlen lesz emléke sziveinkből, ugy örökitiük meg az utókor számára jegyzőkönyveinkben. Javaslom, hogy a tek. törvényhatósági bizottság őszinte fájdalmának és keservének adjon kifejezést jegyzőkönyvében és a mélyen megtört gyászoló családhoz pedig küldjön fájdalmát méltón kifejező feliratot. Üdvözlöm a tek. törvényhatóságibi zottságot és az ülést megnyitom. Dr. Bartóky Józ»ef főjegyző felolvassa az alispán rendszerinti jelentését. A jelentés kiterjed a közigazgatási élet minden fázisára, azonban ép az előtti napon Békésen lefolyt vásári tumultus már nem volt beilleszthető a jelentós keretébe, azért nagy figyelemmel hallgatva, tett erről kimerítő jelentést Fábry Sándor megyei alispán, ki az esetről vasárnap délután telefonon jelentést kapván, azonnal kocsira ült s a vizsgálatot az éj folyamán megejtette. Jelentéséből kitűnt, hogy úgy a csendőrség, mint a rendőrség hivatása magaflatán állott s „BékésmegyeiKözIöny"tárcája. Gyűlések hete. — Kultur,- megye,- anyakönyv vezetői g.yüléá. — Azok, a kik gyakran szoktak hallucinálni, vagy — lutri számokat álmodni, — bátran végigélvezhették volna a gyűlések Kálváriáját. Mert még a gyűlésből is megárt a sok s nem csodálkozom, hogy némely embert, a ki gyüiés-látogatási szenvedelmének áldozata, valóságos liátborzongatások között értesül, hogy a nemzetgazdasági szakosztály statisztikai albizottsága a mezőgazdasági statisztika XXXIX tabellájának Y. alpontja érdekében sorozatos albkottsági ülést tart. A modern társadalom ugyanis hallatlan méretekig kifejlesztette a gyűlések institúcióját. Olyik embernek a sok gyűléstől nem is látszik a feje s egy jól preparált feleség nem is felelhet mást, mikor férjét látogatók keresik: — Már mint a férjem, az — gyűlésben van. A mi szeretett megyénkben különösen ki vannak fejlesztve a gyűlések. A melyik hétre kéti három gyűlés van, az igen csöndes hét. Néha aztán összecsomósodik rakásra s ilyenkor Tatay János, Békésmegyében a gyűlések legszenvedélyesebb látogatója, napokra távol van szeretett lakhelyétől, a hol a Széchényies alkotások ez időre f elfüggesztetnek. Vasárnap a kultura vitézei voltunk. Az égből mosolygott a magyarok istene, derült szép idő ragyogott. A szép beszédeket nem akarom méltatni, mert más helyen a kornak fürge típusa: a riporter elirta előlem. A muzeumban az etruszkok kávés flndzsái a szittyák házi sapkái keltettek nagy feltűnést. A mai sentibilis emberek lerogynának a nyolc-tiz kilós vas-sisak alatt, de az is igaz, hogy a szittyák se tudtak volna rogyás nélkül spekulálni börzei schluszsokra. Az emberiség most is produkál bámulatos dolgokat, a melyeketa jövendő meg fog csudálni. Mert a jövendő kor mindég a mult csodálatára van berendezve. És a hogy itt Dürer, meg nem tudom miféle nagy festők ecsetjének nagy alkotásairól hisszük, hogy fönségesek, egy leendő muzeumban lehet, hogy Munkáciy ecsetjében fognak gyönyörködni, habár nincs kizárva, hogy azokat Veres Gusztáv piktorolta. A megye gyűlésen Környei bácsi emelkedett az események magaslatára. Ő szállította frissen és ropogósán a békési véres vásárfiát, Végh Mihálylyal, a ki oly bátorságot tanúsított a néplázadás alatt, hogy a kormány, tnidőn valahol erélyes kormánybiztosra lesz szükség, bátran rágondolhat. A vármegye alispánja fáradalmas napokat élt át, mert nem elég, hogy a kulturegyesületet szüle- j tésénél keresztvízre tartotta, de egész éjjel Békésen vizsgálatot végzett s kocsin érkezett vissza a megye székhelyére, hogy helyt álljon a megye ügyei mellett is, a hol a fogyasztásért fogyasztottak legtöbb szót Lendvay Mátyás erősen hangsúlyozta, hogy mértéktelen emelik a szesz, ezukor és kávé adót, a mire Szeberényi közbe kiáltotta: — No meg a hust is. Lendvay háladatosanpislogott a közbeszólóra. — Hát, persze. C s á n k y Jenő jegyző ijesztette meg a törvényhatósági bizottsági tagok egy részét, midőn jelentette, hojy a választottak felének mandátuma lejár. A bizottsági tagok legtöbbje megrezzen ilyenkor. Mert jóllehet a gyűléseket nem valami nagy szeretettel látogatják, ehhez a polgári megbízatáshoz idők folyásában annyira hozzá szokik az ember, hogy szinte nehéz elképzelni, mi lenne a vármegyéből, ha őt nem választanák többé bizottsági tagnak . . . A hétfőn délután megtartott anyakönyvvé, zetői gyűlésen pedig legjobban sajnálhatják, hogy meg nem jelentsk azok, kik a sujtásos, pathetikus beszédet szeretik. A mi anyakönyvvezetői felügyelőnk, K o s t y ál Ferencs a közéleti szónoklatoknak egy uj iskoláját alapította meg: a közlekedési eszközöknek mint szóképeknek a szónoklatban való fölhasználását. Beszédében volt egyoldalú evezés, szilárdan lefektetett vasúti sínpár, a háborgó tengeren hánykolódó hajó, csak a repülő gép hiányzott, de a sziklából csörgedező gyógyir ámulatba ejtette a derék jegyzői kart, a kik az alliterációk sorozatos megrögzité3éből elkábultak B csak az téritette magukhoz, midőn az anyakönyvvezetés lab'rinthusában Ariadné fonala nélkül e legsötétebb utakon kalandoztatta. A közigazgatás szerkezetébe beillesztett uj alkotás nem olyan könnyű, az érdektelen hallgatóság szinte sajnálta az állami anyakönyvvezetőket, a kiknek három nap óta oly nehéz munka jutott. Csodálatos dolog, hogy a mi törvényalkotásaink annyira szeretik a komplikációkat. Mintha csak az lenne czélunk, mint a tuczat, német tudós Íróknak: ugy alkotni, hogy sokan ne értsék. Anyakönyvvezetőink a vizsgát akkor teszik le igazán, ha az uj intézményt zavarok nélkül hajtják végre. Ha ezt megteszik: akkor igazánle a kalappal! Caliban. Lázban. Irta: Kóbor T?más. Fáj a fejem és mindjárt este lesz. Ne gyújtsanak gyertyát. Ledülök a divánra és alszom. • Furcsa. Milyen nevetséges Az utcza sarkon egy vén asszony áll és kínálja a tubarózsákat. Roppant erős szagú tubarózsákat, elkábul tőlük a fejem. Nem kell. Es a gomblyukamba tűzi és hat krajcárt kér érte. Nom kell. Aztán mosolyog, olyan fiatalos, csábos mosolygással, mely gyuj tott ezelőtt harminez évvel, mikor még fiatal volt, A szegény asszony harminez esztendő óta áll az utczasarkon ós mosolyog. Egyik nap olyan, mint a másik, hát honnan tudja ő. hosry elmúlt harminez esztendő, a fogai sárgák, az arcza fekete és a homloka ránezos ? Nem kell a virága sem, de már a gomblyukamban van. Leg alább ne mosolyogjon már, hiszen most már nem nevetséges, hanem utálatos a mosolygása. Oak nem akarja, hogy belészeressek ? Ugyan, nem szegyeili magát öreg asszony lettre ! Brr . . E< ón megölelem ós uram istenem, mintha mego-»ókoltam volna A nyiit uiczán egy öreg virágárus asszonyt. Lehetetlen, c-<ak num őrültem meg? — Lehetetlen és az ajkamon ég a csókja, érzem a mézét s a szi vemben földagad a szenvedély : még egyszer, még sok at. sokat! Es az öreg aszszony sir és rimánkodva nyújtja felém a virágjait. — Ne hagyj el, ne hagyj el. Es én elmenekülök. Es az emberek, akik szembejönnek •elem, közömbösen néznek rám és a kik utánam jönnek, rám se néznek. Es ón szégyellem magamat és nem értem magunat ós mardos a lelkifurdalás, hogy el hagytam hűtlenül. Hát megőrültem én? Jó lesz hazamenni ós lefeküdni Ott a sarkon befordulok és otthon vagyok. Ott a sarkon áll a vén virágárus asszony ós nyújtja felém a virágját. Aszott karja kaczéran tar togatja az egy szál tubarózsát és vénhedt ajka csábosán, fiatalosan mo solyog. Eltévesztettem az utat, hogy ide visszakerültem ? Es midőn meglát, sirva fakad és zokogva könyörög : — Ne hagy el, ne hagyj ell Es rémület fog el és riadtan fordulok meg, hideg verejték lepi el a homlokomat ós futok, futok hazafelé. Félek, szorongva felek. Valami baj fog érni, az bizonyos. Es szeretnék repülni messzire, messzire, mesaze vidékre, a hol egy kis falusi ház tornáczán ül Katinka