Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-29 / 78. szám

XXII. évfo lyam r B.-Csaba, 1895. Vasárnap, szeptember hó 28-án. iyn r 78. szara. POL1T'IKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok sem adatnak vissz a. Megjelenik hetenkiní kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal; ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 foiint. — Fói éue 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Appcr.yi-ufeza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-félehőz hova a küldemények és az nlníi™^; csyet utam xr Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványom. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk száraára elfogad bármely jónevö fővárosi és külffiildi hirdeti-i iroda. küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyiltt ér-ben egy sor kiízlósi dija 25 kr. Békésmegye kulturális ünnepe (V. L.) Nem sippal-dobbal, nem nagyhangú reklámmal, lianem érzés­ben és a szivek örömében ünnepeljük a mai uapot, a melyen a közművelő­désnek zászlóját bontják; alája vezért választanak, a táis.,daiom munkássá­gának uj ösvényt töruek A jobbak szinte látják az égi jelt: In hoc signo vinces. Mert kétségtelen, hogy a társada­lom reformációja közeledik. Elárulja ezt minden jel. A megyei életből ki­szorul a közérzület megnyilatkozása és a sérelmi politika. Még nincs ér vényben az uj közigazgatási rendszer és megárkolja az autouom testületek működésének határát a gyakorlat. Föl-föl lángol még a politikai nyilat­kozatnak egy-egy zsarátnoka, a ki; Trencsén még megnyilatkozik az g­liárdi-ügyben; de már So> jgy somogyi pontok kellenek, mezőgazda sági és merkantil érdekek között von határt. — Ko'ozsnak már Pasteur-pi­tézet kell, einitt a M irgic'szM-üi; orszá­gos költség" ón raió : , teiéneK thé­uiája érdekei: • Au.iurá is nagy álla dalmi fásatokért bontanak zászlót, a kis Csanádmegye az általános álla­mi iskolák ügyében iudit akciót, — az országos sérelmi politika kiszorult a megyéből. Politikai pártok nem álla­nak szembe. Következik a partikulá­ris érdekeknek kielégítése, a cselek­vések és alkotások kora. A cselek­vés-szabadsága nincs bémtva, csak ál­dásosabb térre átzökkentve. Örülünk, ves rónáján hogy az Alföld e ked­megértik a korszellem követelését és a társadalom minden /.ökkenés nélkül elfoglalja működési helyét kulturális téren, melyen oly sok és áldásos alkotni vár. Az iskolafenntartók szegénysége és sokszor szánandó és bűnös indo­lenciája, a néhol még most. is par­lagou hagyott iskolázás, az ázsiai ál­lapotok, midőn kétszáz gyermek ku­ezorog egy tanterembe ;; az iskoláknak a felszerelésben való szegénysége ; a népkönyvtárak hiánya ; a nép szel­lemi szórakozására abszolút ügyet nem vetés és végül a nemzeti lmLdás emel­tyűje : mely jutalom! , . nviM^zik ott, hol valódi érdem' 1 várnak ki­tüntetésre. Reméljük, ho, keziót nem kisszerű átbasoniíásérl, hanem főben jáfó czélokcrt, kezdték. Ha •' mel­j kodeltebb czíiok nem vezették a volt I régészeti és történelmi egyesületet, 'h íjjá születni óhajtott: akkor a kü^fe nagyobb haszon lett volna e íseiides kimúlásra predestinált egyl ­tet elhantolni és akkor együtto igye­kezettel aiakitaui meg a kultura tár­1 sadalmi gyülekezetét, benne minden embert együvé gyűjteni a megyében, a kiknek a kulturális ha'adás iránt érzékük van. De hisszük, hogy akik valódi herois nussal az egyleti átala­kítást végezték, tudják azt az öu­kényteseu vállalt nemzeti kötelességet: hogy az eszmét kompromittálni nem szabad. A mai megalakítás után nagy méretű igyekezet fog megindulni. A kulturáltak csapata verbunkos haddá elevenül és megszerezzük az uj egye­sületnek tagjai számában a tekintélyt lés a tagok évi tagsági dijaival a pénzt. Hogy milyen érdeklődést támasz­tott az egylet, azt ua még nem tud­haijuk. A végrehajtó bizottság kétszáz ivet küldőit szét, melyből jó, ha ne­gyede érkezett viszsza. A taggyiijtés folyik éá pedig szép sikerrel. Ezrek­nek kell együtt lenniök és legyen e ;uegyéb'-'ii mindenkinek am i képesítése, hogy a kultura iránt érzéke van, mi­ként tagja a megyei közmű.:Uídési egyesületnek. Ahuíaíiaá lelkészi kár­nak várjuk lelkes akcióját, a íionora­ciornak táborba szállását. Veliik erősek lehetünk. Nélküle jóJHi elszigetel íKCSÍÍ jaiVíJüi.-. : uz és életet. . :. méltók a mai nap •j;>ére-, ha elismerésünket nem ró­nánk le a régénzeti egyesület vezér­emberei és főleg Oláh György megyei tiszti főügyész iránt. Ma nyitják meg a megyei muzeumot és mindenkit meg fog lepni a modern elrendezésnek any­nyi szép jele. Mindezt és hozzá a mai naphoz tüződő sikereket 01 áh György­nek köszönjük. Az ő tekintete csün­gött a szebb jövő elérendő nagy cél­jai felé és a mai átalakuló munkát igy értük meg. Még abban is neki vau érdeme, hogy az egyesület uj em­berét kiválasztotta a sokáig libegő hajót vígan bocsájtja hódító útra. Érje mog sikerét s legyen verítékei mun­káján isten áldása. Es most önökhöz, minden siker­nek részesei és tényezői, hazafias nagy közönség, szólok. Sok függ attól, hogy a mai ünnepélyes megalakítás minő érdeklődés mellett fog lefolyni. Nekünk megyei közkérdés alig került még, melyhez mindenkinek részvételét meg­kivánt'ik. A mai nap ilyen. Álljon az egyesület mellé mindenki és dokumen­tálja üsszetartozandóságát azzal, hogy ott le.sz, a hol kibontják a zászlóba megye kulturális haladásának javára, nemzeti elhaladásunkra és a nemzet dicsőségére. A vármegyei árvaház. A holnap ?«» u<ndá küzgyüjéinii alig van olyan énekes tárgya, 'úliai a leány" árvaház ügye, melyben a kérdés minden Í : ÍSP F'FIETŐ közleményt mutatunk b^ a következőkben. Az árvaházi bizottság mindenekelőtt beszerezvén a vérmegyebeli községek tartalékalapjára vonatkozó adatokat, azt találta, hogy ez alapok összege 187 708 ?inSo Í 1': ^u e" D6k óv i kamatjövedelme: 21009 írt. Ebből az egyes községek ál­tal jóváhagyás mellett felhasználtatik s illetőleg az alap rendeltetése szerint igénybe Tétetik : 12006 frt 19 kr, — te­hát évenkint felhasználatlanul marad • tőkósittetik : 8994 frt 58 kr. A bizottság a tekintélyes összeget figyelembe véve, azon véleményben van hogy az arvatartalék alapok kamatjöve­delmen ek terhére az árvaház létesíthető s ez által az árvntartalék alap jövedelme az árvák gondozására fordítható a nél­kül, hogy e miatt az egyes községek sé­relmet szenvedhetnének. Minthogy azonban az árvatartalék alapok jövedelmei csak az évi fenntar tasra nyújthatnak alapot, de az alapit költségeit alig ha birnák meg, a bizot ; ság felhívta a vármegy íbeli egyes köz ségek képviselőtestületeit, tegyenek aján latot, hogy mily összeggel segítenék elő a vármegyei árvaház létesítését azon esetben, ha az árvaház községükben ál litattnék fel. E felhívásra Szarvas köz­ség 1200 • telket, Békés község 100,00' drb. téglát, Gyula város képvíselőtestü lete pedig tartalék alapjából 15000 frtot ; ajanlott fol. Ezenkívül Schwarcz Ferencz „BékésmegyeiKözlöny"tárcáia. Egy vadászat kellemetlenségei. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája.— Mikor az én aranyos kis tele-egem­mel megismerkedtem — mint az már a nőknél általánosan szokás — kikérdezte egyes jó és rossz tulajdonaimat Örömmel meséltem el, hogy szeretem a jó szivart, szeretek vadászni, szeretem a társasagot, a zajt, szóval nem kedve lem a zárkózott eletet. — A szivarról le kell szoknia, mert ki nem állhatom a dohány füstöt, a va­dászatot el kell hagynia, mert halálom lenne az, ha férjem azokat a szegény, védtelen állatokat üldözné, ez kegyet­lenség előtUm A társaságot, azt en is kedvelem, tehát önnek is kedvelni kell. De ne higyje, hogy beleegyezem abba, hogy kaszinókba jsrjon kártyázni, éjje­leket töltsön kávéházakban, vagy hogy ülésekre járjon, oh azt nem. Nálam nél­kül nem szabad önnek sehol részt venni. Ezt vegye tudomásul. Igy beszélt az én aranyos tubiczám, formás ujjaival hamiskásan megfenye getve. De ne higyjék kérem, hogy esküvőnk előtt. Oh, nem ! esküvőnk előtt mindent szeieiett és kedvelt, mindent megenge dett, tőt határofottan követelte, bogy fc'jjf fú fi legyen Hanem igenis esküvőnk ultin tdia mindezeket mdiomra, mit — szégyerkezve vallom be — hogy béke legyin közöttünk, betartottam híven — egy ideig. esetem pedig ez: A szomszéd Páli Gábor városi aljegyző meghívott vadászatra. Lelkendezve futottam haza feleségem­hez és mondtam el neki szándékomat, kérve őt, oldjon fel ez egyszer ígéretem alól. Menyit keilett kérnem, könyörögnöm, mig engedett — az aranyos. Felöltöttem vadászruhámat; fegyvere­met leakasztottam a használatlanul régen ott függött szögről vadásztáskámat nya kamba akasztva — búcsúztam a feleségem — De vigyázz magadra Béla, kár ne essen benned és ne bántsd azokat a sze­gény állatkákat, hiszen azok sem bánta­nak téged. Ugy e nem maradsz soká . . . Adj meg egy csókot . . . Alig csattantel ez édes csók, —nyi­tott be a távírda hivatal szolgája és nvuj tottát egy a feleségem nevére szóló levelet. Mohón tépi fej. Látszólag reszketett. Szereltem volna már ott nem lenni. Majd olvasás közben arca kiderül, a nyakamba boiu', ÖFÍZC vissza csókol. Azután kezdi leszedni rólam a va dásí-kéfzletet, lehúzza kabátomat,leveszi kalapomat és mindent visszarak oda, hol oly sokkig érintetlenül, gazdátlanul szé gyenkezve hevert. — Tehát édes Bélám a te vadásza tódnál nem lesz semmi, mert egy nagyon kedves vendeget váiunk. Nézd, ez a sür göny mindent megmagyarázna neked, de én nem adom oda. Egy nagyszerű meg­lepetésben akarlak részesíteni — mondá az én aranyos feleségem kimondhatatlan bájjal. Majd meghűlt bennem a vér. Bosz­szsnkodtsm, de nem az bosszanlott, hogy vadászatom meg van akadályozva, ha nem, hogy Páli aljegyzőnek tett ígérete met vissza kell vonni. Nem tehettem mást, mint hogy át­mentem Páli urboz és nagy bocsánatké­rés kíséretében visezaszittsm imént tett igéretemet. Elképzelhetik, milyen véleménnyel hagytam ott Páli szomszédomat, az én féifiasságomat illetőleg. Hazaérve, feleségem azzal fogadott, hogy a nyakamba borult és össze-vissza csókolt. — Oh, milyen engedelmes jó férjees­kém van nekem, mindent megtesz a ked­vemért ; ugy-e Bélám, nem mész el Páli úrral a vadászatra, ugy-e fogadod a na gyon kedves veudégft illő tisztelettel, férfias komolysággal Ugy-e Bélám ? No szólj, nem haragszol ? — Jó, jó édesem, hiszen kötelességem vendégemet illő tisztelettel fogadni; csak nem gondolod, , hogy arra engem figyel­meztetni kell. És nem volna szabad ne­kem tudni a nagyon kedves vendég ki­létét ? Miért titkolod ? Az asszony hallgatott, miként a sir Kezdtem feledni a vadászatot, Páli ur jogos kifakadását és találgattam a kedves vendég kilétét; előhozakodtam össze? rokonaimmal, barátaimmal, isme rőseimmel. — Hiába minden kíváncsiságod éde­sem, én ugy sem mondom meg, te pedig nem találod ki. Nem is gondolod ki le het az, aki ctak egy táviratban tudatja jöttét. Ne is törd aranyom azt a kis szürke fejedet. Ez a ütkolódzás nem tetszett nekem. Egy sötét gondolat villant át agyamon, megborzongatva egész lényemet. Oh az nem lehet, az lehetetlen ; hiszen akkor vége egy hosszú időre családi boldogsá gomnak. De csakhamar letértem e rémes gondoláiról és kezdtem vigabb alakot öl­teni. Mennél jobban közeledett az esti nyolc óra, annál jobban fokozódott kíváncsisá­gom. Hogy megérdemelte e eme nagyfokú izgatottságot a nfgyon kedves vendég ér kezte, az majd kitudódik. Feleségem bölcs gazdasízonyi kiszá­mítással adta ki a szakácsnőnek az esteli ebédhez való készületet; levágatott két kappant és elindultunk az állomás felé. A vonat csakhamar berobogott. A vonatvezető elkiáltotta magát: — Csaba öt perc! kiszállani. Feleségem izgett-mozgottoldalammel­lett. Egyszerre csak kiszakítja magát ka­a tömeg között, ki a romból, utat tör perronra. Ott valami alakfólét pillantottam meg, a kihez a feleségem igyekezett eljutni. Hatalmas utazó plaid del volt teste beburkolva, fején kalap, a kalap alatt kendő hátul megkötve, két kezében ko ­sarat szorongatott, mit akkor sem tett le mikor feleségem odaért ég nyakába borult. Nem tudtam felismerni, mert annyi kolonc volt rajta, hogy nem voltam képes arcvonásait kivenni. Közelebb mentem Az ölelés még egyre tartott A perron rácsozatán ki­hajolva, föltettem eriptetőmet és ugy vet­tem szemügyre a nagyon kedves vendéget. De nagy ég 1 minő látvány tárult szemeim elé : a nagyon kedves vendég­ben felismertem — anyósomat. Oh, hogy az ördög . .. Uram bocsá', de olyan dühös lettem, hogy nem bírtam visszatartani egy jókívánságot. Majd megütött a guta arra a gon­dolatra, hogy most oly sárkány fészkeli be magát családi szentélyembe, feldúlva boldogságomat. — Mit tegyek ? Tehetetlen vagyok, Oh ozt tul nem élem. Nem szabad vele találkoznom. Hiszen idegessé tesz rnjág csak a látása i*. Hát még közelébsn leuui Brrr ! Egy nagyszerű eszmém tárnán.. El­utazom. Odasiettem a pénztárhoz á ker­tem egy jegyet Gyomára. Feleségem kijövet annnyira el volt mélyedve a beszélgetésben, hogy nem vett észre, pedig közvetlen mellette sur­íantam el. Nagyon megsajnáltam sze­gényt. Gyomára érve kiszálltam és elmen­tem egy régi barátomhoz, hol két napot időztem. Oh mi volt nekem ez a két nap, egy örökkévalóság. És barátom ós annak felesége ia un­szoltak, hogy legalább egy levelet vagy egy sürgönyt menesszek. Bár ők is ne­Lapuuk mai s2ánr.ához egy iv melléklet van csatolva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom