Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-12 / 73. szám

XXII. évfolyam. B.-Csaba, 1895. Csütörtök, szeptember hö 12-én. 73. szám. BEEE POLITIKAI es VEG Y EST A B TALMU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zqilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egés évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 Kf Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appcnyi-utcza 891 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy jor közlési dija 25 kr. Bánffy és tervei. A politikai arénában újra eseményekkel állunk szemben. Egy sokat igérő exposiciót a miniszterelnök nyújt, midőn a képviselői beszámoló alkalmával tudatja, milyen kérdéseket óhajt az uj kormány megvalósítani. A helyzet ez : Bánft'y miniszterelnök beszéde szerint teljes mértékben birván a korona bizalmát, nem — mint sokan remélték és hangoztatták — pünkösdi királyság volt az ő minisztériuma. A hova a királyi akarat emelte, ott murád s a fontos, szivós és bizonnyal erős parlamenti harcokat ígérő kérdéseket tárgyalni kivánja. A hátralevő egyházpolitikai javaslatoktól nem fél : azok meglesznek. Legkiemelkedőbb fejtegetése azonban az, hogy a közigazgatás államosítására vonatkozó javaslatot a kormány az 1896. év tavaszának kezdetén fogja a képviselőház elé terjeszteni; letárgyalását azonban a millenniumi ünnepségek miatt csak 1897 re reményi i. A kormány e törvényjavaslat keresztülviteléhez, mint az ország legnagyobb szükségletéhez, a legerősebben ragaszkodik. E nagy reform mellett gondoskodni fog a kormány arról is, ami ehhez feltétlenül szükséges : a valódi tartalommal biró önkormányzat ellenőrzéséről, A kijelentést korszakosnak kell venni és ez a politikai életnek ma igen fontos eseménye. A nyílt kijelentés a szélsőbaloldalt összefogja forrasztani, mert a vármegyei rendszerért meg kell vívni az utolsó csatát. Reánk, a kik a kellő garancziákkal biztosított állami közigazgatásnak hívei vagyunk, azért bír súlylyal a miniszterelnök kiA napidíjas leánya. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája.— Egykedvű, vontatott, lépésekben mértem végig az aszfaltot. Gondolkozni akartam, ha ugyan egyáltalán képes lettem volna arra. Vannak az embernek pillanatai, mikor az ég tudja miért, mintha megkötnék agyának máskor szüntelen izgómozgó kerekeit. Memóriája nehézkes, phantáziája bárgyú, tökéletlen, az egész ember egy nagy élő semmi. Ebben a kedélyállapotban haladtam tehát tovább, ügyet sem vetve a körültem nyüzsgő emberántdatra, mig nem érezti m hogy valaki a hátam mögött válion érintett. Visszafordultam Kopott külsejű, ala csony uri emberrel állottam szemközt. Viseltes kalapját idegesen forgatta kezében s elfogult reszkető hangon szólalt meg: — Bocsánatot kérek mól tóságos uram ! — Ób, kérem, lehetek talán valami ben szolgalatára I —felelém szórakozottan. A kis szürke ember tiltakozólag inte kezével. — Csak azt akartam önnel tudatni, hogy . . . hogy Ottil meghalt. — Ottil meghalt — ismétlém, bam bán nézve az idegen szemei közé. — Igen Ottil, az én leáiyom Szánthó Ottil. Hát már nem emlékszik reá, uram 1 — Tehát ön Szánthó Tamás s itt fönn van a fővárosban. Igen, igen. De az leheteüen, hogy Ottil meghalt. Hisz alig egy hónapja kaptam felőle érlesitést a zeneakadémia igazgalóságától, melyben fényes előmeneteléről tettek jelentést. jelentése, mert az fix időhöz van kötve s azt sejteti, hogy 1898-ban már az állami közigazgatás érvényben lesz. De fontos a kijelentés azért is, mert sejtetni engedi, hogy a vármegyei önkormányzatot nem akarja az uj rendszer megölni, hanem jobban kifejleszteni. Nekünk itt a megyében kétszeres figyelemmel kell lenni e korszakos kijelentésekre. Az uj minisztérium tehát nem a politikai meddőség hét bibliai sovány esztendejét ígéri, mely mellett az egyes miniszterek számba vehető kellemetlenség nélkül elevezhetnek a miniszteri nyugdij áldásos intézményéig : ellenkezőleg, feladatukat komolyan veszik s a mi a siker titka : bátran neki harapnak olyan kemény dióknak, a mikbe Szapáry Gyulának kitört a foga. A szilágy-somlyói beszéd jelentékenyen fogja emelni az uj minisztérium presztízsét. Mert a politikai életben is többet a kényszer helyzetben az okos bátorság, mint a pillanat kényelmeiért a kényelmes alkalmazkodás. Mennyi minisztert zavart ki a békés miniszteri székből -akció-képtelensége, hogy nem mert és mennyi bársonyszék állandó elfoglalója tudja, hogy merész föllépése és öntudatos czéljai tartják fölszinen. Bánffy miniszterelnök majdnem tételesen adta a jövő munkásságának képét a melybe sorolta a bankkérdést, a kvótatárgyalást és a kereskedelmi szerződések megújítását. Ami a nemzetiségi kérdést illeti, a kormányeluök kijelenti, hogy a nemzetiségek ellen most nem mutatkozik szüksége hatékonyabb fellépésnek; de a kormány az esetre, ha ezt mégis szükségesnek látná, nem fog visszariadni a legerősebb lépéstől sem. Országszerte meg fogja lepui az olvasókat azon kijelentése is, hogy a kormány a kongrua rendezésére vonatkozólag a király jóváhagyását birja. A liberális törvényjavaslatok mennyi fullánkját szedegette ki az okos tapintatra valló kijelentés és vívmány — a szegényebb kath. alpapság szivéből. Ez már csakugyan valami. A kongrua, vagyis az alsó papság fizetésének rendezéséről Eötvös József báró minisztersége óta beszélnek. A püspöki kar az emlékiratok egész özönét meggyártotta már. Fájdalom, az alsó papság exístencíáját ezek az emlékiratok nem teszik elviselhetőbbé. Most hát végre megoldják'a kongruát is és éppen legjobbkor, mikor az anyaköuyvezési és más stólák révén a falusi plébánosok jövedelme esetleg kisebb lesz. A miniszterelnök eddigi legsikerültebb beszédei közzé sorakozik a szilágy-somlyói. ígéreteket tett és reményeket váltott valóra. Felfedte a politikai élet perszektiváját és szép reményeket keltett. Egy beszámoló beszéd keretében igazán nem lehet többet kívánni A vármegyei közigazgatásból. — Szeptemberi ülés. — Az ülésnek kiemelkedőbb momentuma egy búcsúzás és egy beköszöntő volt. Hajnal István főorvosi állásától megválván, meleg köszönettel vesz bucsut a közigazgatási bizottságtól, melynek tizenöt év óta volt ügybuzgó, fáradhatatlan, szorgalmas tagja. Rokonszenvvel fogadták az uj főorvos hivatalba lépését, a ki egész seregét emli'ette a reá váró fontos egészségügyi kérdéseknek, melyeknek helyes elintézése várható a vármegye uj tisztviselőjétől, ki egész becsvágygyal feküdt — mint látszik — föladatának. A kisebb kérdések körül nem igen volt vita s a tárgyalás délelőtt véget is ért. Az ülésről következő tudósítást adjuk: T a 1 1 i á n Béla főispán elnöklete alatt jelenvoltak : dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bartóky József főjegyző, Oláh György főügyész, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Jancsovits Péter árv. elnök, Paál helyettes pénzügyigazgató, Haviár Lajos és Steinacker Ödön főmérnökök, Zlmszky István közgazd. előadó, Szabó János, Haviár Dániel, Terényi Lajos, Ladics György, Vidovszky János tagok. T a 1 1 i á n Béla főispán megnyittatván az ülést, melegen üdvözli dr. Z ö 1 d y János kinevezett uj főorvost és sikert kiván működéséhez. Az ülés azzal kezdődött, hogy dr. Hajnal István volt vármegyei főorvos köszönő levelét olvasta föl Bartóky József vármegyei főjegyző. A vármegyei közélet tisztelt tagja, szivhez szóló köszönetet, mond ugy tiz hónapos főorvosi, valamint 15 évi közigazgatási bizottsági tagságának ideje alatt tapasztalt rokonszenvért és szeretetért. Magát a közigazgatási bizottság tagjainak jó emlékébe és további vonzalmába ajánlja. T a 1 1 i á n Béla főispán indittatva érzi magát, hogy a lemondó főorvos érdemeit méltassa. Ajánlja, hogy a közigazgatási bizottság volt tagjának kilépése alkalmából a bizottság jegyzőkönyvi p1ismerést szavazzon és üdvözletét küldje. Helyeslésael elfogadtatott. A felolvasott alispáni jelentéshez Haviár Dániel szólott. A szarvasi utczai ribillió tanulságait teszi szóvá s a közönség megnyugtatása érdekében kérné az ott lefolyt események körülményes földeritósét. Ennek az alispán fog megfelelni. Egész sereg anyakönyvvezetési ügy tárgyaltatott azután. Bartóky József főjegyző bemutatja a nemzeti szinü válszallagot, melyet a házasságkötők fognak vállukra övezni, midőn a házasságkötéseket vég zik. A magyar nemzeti czimer disziti az övet 8 a caillogó simboluma a közelgő liberális törvény életbeléptetésének, nagy érdeklődést tudott támasztani. Endrőd községe tekintettel a községi — Ugy van biz az uram. Ottil meghalt. AZ anyja betegsége, a száraz hektika vitte el. Pedig olyan jó, olyan szép volt, — tevé hozzá halkan. Kalapját még mindig a kezében tartotta. Gyér haja libegett a szélben. — Tegye fel a kalapját — mondám részvéttel. Az öreg részvéttel sóhajtott egyet, de azért csak megfogadta a szót. — Jöjjön velem — folytatám s a karjába kapaszkodtam. Beszéljen, kérem 1 A kis szürke ember remegett s arczán látszott, hogy gondolatait akarja rendbe szedni. — Igen uram, egy hónapja lett beteg — kezdé végre — jól emlóksze nnovember harmadika volt. Cíúnya, kö dös idő, csakúgy vaczogtam az irodából hazajövet. Ottilt nem találtam otthon Tetszik tudni kérem, privát-órákat adott az angyalom. Kellett a pénz. Tudtam, — folytatá — hogy ily időtájt a tanácsosék kis leányának ad leczkét zongorából. Elébe mentem. Az Andrássy-ut sarkán talál koztain véle, már jött hazafelé. Sietett. Arcza piros volt, szemei égtek s ugy pihegett minden lélekzetvételnél. Mond tam, talán lassabban _ is mehetnénk, el talál fáradni. Édesen kaczagott a szentem s azt mondta, ő sohasem fárad el, soha 1 S aztán csak beszólt, beszélt egyre. Szinte különös volt s féltettem. Otthon kinyitotta az ablakokat, — azt mondta, nagyon tikkadt benn a levegő — leült a zongorájához s vagy tizsztr eljátszotta rajta, hogy „selyemkendő völt a lelkem". Édesen, bűbájosán játszott. Az ulczán megállottak az emberek s én kértem, ne csináljon feltűnést. Szegény kis angyalom, mégis neheztelt érte. Botette az ablakot s kért, hagyjam magára, menjek feküdni. Szót fogadtam, de az álom került. Fölkel.em s lábujjhegyen az ajtóhoz lopózkodva hallgatóztam. Pedig kérem nem szokásom, de hát mikor azt a leányt ugy féltettem. Sejtettem, hogy még mindig ébren van. A lámpa világa keresztülviritott. hozzám a kulcslyukon. Nem állhat, tam meg. hogy be ne szóljak : „Ottil 1" Meg se mozdult. Láttam, hogy irni akar valamit. Az asztalnál ült s egészen bele volt hajolva. — Ottil 1 — ismétlóm erősebb ban gon — feküdj le kérlek I — Rögtön apám 1 — feleié, de fölső nézett. Másnap sápadt s ideges volt. Szórakozott annyira, hogy előadásra menet még a pelerinjét is otthon felejtette, ugy vittem utána. Pedig kérem oly nyirkos volt az idő. De talán untatom is méltóságos uramat 1 — vetó közbe az öreg félénk tekintetet vetve rám. — Sőt ellenkezőleg 1 — felelém s ön kénytelen megszorítottam a kis szürke ember karját. S valóban nem hazudtam. Imént bénult agyam tisztulni kezdett. Magam előtt láttam Szánthó Oitilt, kinek nagy barna szemei oly sokat tud tak egy tekintetökkel mondani. Különben ismertem őt tiz éves kora ót8. Az apja napidíjas volt a megyén, hol én akkor tájt főjegyző voltam. Gvakran láttam a kis leányt a megyeház folyosóján álldo gálni a 38. számú ajtó előtt, honnan az apját várta. Finom, gyöngéd megjelenése ellenállhatatlan simphátiát költött fel bennem Sajnáltam benn hagyni kopott diurnisták között. Tehetség is volt különben. Remekül tudott énekelni. Művésznőt képezhetünk belőle, — gondolám. Igen, kár ezért a kis gyémántért. Beszéltem az apjával s elvállaltam kiképeztetésót. Az öreg napidíjas rendkívül hálás volt érte. Az ő leánya nem is született azért — mondta büszkén,hogy majd belőle is egy nyomorgó szegény asszony legyen. Anyját is a küzdés sorvasztotta el s vitto sirba. Szánthó Ottil valóban tahetsóg volt, tanárai nem győzték magasztalni. Az öreg napidíjas könnyezve dicsekedett vele. Kis pártfo^oltommal később kevesebbet érintkezhettem. Egyszer, kétszer láttam őt évközben, mikor szünidőre hazalátogatott. S különös, évről-évre elfogultabb lett irányomban. Szép metszésű ajka reszketett, ha velem kellett beszélnie. Arczát minden szavamra sötét pir öntötte el. Egyszer kértem, énekelne már előttem valamit. Belekezdett, s trillázott mintegy kis fülemüle, do a végén aztán olyan zokogás fogta el, hogy alig birtuk ketten is megvigasztalni. Beczézgetvesimoaaítam puha, barna haját. Bársonyos arcza ráhajlott a kezemre s ón nem tudom, de ugy éreztem, mintha csak megcsókolta volna azt. Sokáig előttem volt ez a jelenet. Annak a gyerek leánynak a képe mélyen vésődött a lelkembe. Ugy gondoltam reá mint egy ideálra, egy szentre, ki itt a földön jár ugyan, de ki inkább csak egy tünemény, kit bámulnunk szabad csupán, nem pedig ugy szeretnünk, mint a többi földi asszonyokat. Azóta idestova három esztendeje, hogy nem láttam. Három esztendő nagyot fordított, legalább az én sorsomon. Ott hagytam a megyei élet küzdelmeit, öszszejártam a külföldet s hazajövet a kormány kegyes volt kinevezni államtitkárnak a földmivelésügyi minisztériumban.