Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-05 / 71. szám

Részemről a megyei székhely nyilt tárgyalását feltétlenül szükségesnek tar­tom. Békésvármegye érdekeltsége e kér­déssel évek hosszú sora óta bizalmas ós szélesebbkörü társaságban nyíltan foglal­kozik. Magam is többször cseréltem e tárgyban eszméket. — Ha tehát a „Bé­késmegyei Közlöny", minte tárgybanme gyónk érdekeinek leghivatottabb orga numa megnyilatkozik, a megyei közérdek legvitalisabb részében nyújt módot ós al kaimat arra, hogy a közönség nyiltan és jogosult helyen foglalkozzék olyan kér­déssel ós ennek részleteivel, mely a köz­gondolkozásból előbb-utóbb felszinre fog törni. Kétségtelen az is, hogy ott, hol el­lentétes érdekek csoportosulnak, csak terv­szerű aktió képezheti az inkább jogos ér­dekek megvalósitásának biztositékát. A kérdés időszerűsége egy részről a fentebbiekben rejlik; sőt a menyiben a székhely áthelyezéséről van szó, akkor ezzel nem szabad késni, mert tudjuk, kogy a közigazgatás államositása a közöl jövő intentiója s az egyszer megállapított, ujabb adminisztrationalis szervezet mellett ennek megoldása sokkal nehezebb leend — mint ma. Ezen körülmény nemcsak időszerűvé, de nagyon is sürgőssé teszi az ügy tár­gyalását. Békésvármegye ez időszerinti szék­helye : Gyula. A ki ismeri Békésvármegye történetét, az előtt teljesen indokolt, hogy annak idején Gyula lett a megye széli­helye. Lokális történeti traditiók, a megye többi részeinek elhagyatottsága, főként a domináns földes uraság befolyása tet ték Gyulát központul. Azóta a viszonyok teljesen megváltoztak. A megye nemcsak benépesedett, de lakosai egyúttal meg is vagyonosodtak ; az egyenek érdekei nem­zet gazdászali formában megjelenve, ma hatalmas közérdeket képviselnek. Néze­tem szerint ezen közérdek égető szük­sége az, hogy a megyei székhely Gyulá­ról elvitessék. Különösen két okból. Az egyik administrationalis ; a megyei lakos­ságot különféle természeti ügyei és érde­kei a központi hivatalokkal való sürü és személyes érintkezésre utalják, és ép ezért szükséges, hogy ezen hivatalok olyan he­lyen legyenek, hol ugy fekvésük mint a kényelmes vasúti összeköttetés által megközelithetők. Mert végtére is, nem a lakosság van a hivatalokért, hanem a hi­vatalok a megyei lakosság érdekeiért. Áll ez megfordítva, a megyei és állami kor­mányzás szempontjából, is hogy a megye székhelye a mennyire a viszonyok lehe­tővé teszik a megye geográfiái központján legyen. Ilyen részletekbe kellene bocsátkoz­nom, ha azon miseriákra akarnék kiter­jeszkedni, melyeket különösen nekünk szarvasiaknak s járásunkba tartozó köz ségeknek a megyei székhely távolléte s kezdetleges vasúti összeköttetése okozott. Általánosabb szempontból szabad legyen utalnom azon sokszor tapasztalt anomá­liára, mely Gyulán ma is igen gyakran előfordul. Ugyanis, ha mi Csabának inneni részén lévő lakosság helyesebben törvény­hatósági tagok a déli órában Gyuláról el nem jöhetünk, a rossz összeköttetés miatt még rosszabb vendéglőkben kell vesztegelnünk másnapig. Tehát a közön­— Óh nagysád I — Mindjárt szolgálok czigarettával, óh, éppen itt jön Klárika. Bardócz fogai mazó ur . . . leányom. — Oh nagysád, mi már ismerjük egy­mást. A fogalmazó ur e közben olyan áb­rándos szemeket vetett Klárikára, hogy a kis hunczut minden arczizma vitus tán­czot akart járni a visszafojtott kaczagástól. — Kináld meg a fogalmazó urat cziga­rettával. Klárika elsietett és miután a szom­szédszobában jólkikaczagta magát, vissza­ment egy skatulya czigarettával a szalonba. — Tessék rágyújtani. Apró kacsóivai meggyújtotta a gyu­fát és odatartotta a fogalmazó ur cziga rettája elé. Bardócznak kezdtek sejtelmei lenni a túlvilági boldogságról. Sehogyse tudta meggyújtani a láng­nál a czigarettát — No talán így jobb lesz ! A pajkos Klári előtartotta a másik kezében tartott papírtekercset és a gyu fával meggyújtotta. — Tessék, így könnyebben meggyúl, — szóit Klári alattomos mosolygással. A papírtekercs hatalmas lángnyelvet bocsájtva szét, nyílott ki a Klárika apró kezecskéi közt és a mama megcsókolta a fejét. — De pajkos vagy Klári. A szalonban fehér világosság áradt be a függöny nyílásain és a szőke tündú' kezeiben hatalmas lobogással égett a fidibusz. A fogalmazó ur pedig feketébbnek látta a világot az univerzál tintánál. Megismerte a vigan lobogó papírte­kercsben a saját levelét. ség nagy része inkább haza megy. Mi ennek a következménye ? Az, hogy főis­páni befolyás alatt az odavaló hivatalnoki kar fontos közérdekű megyei ügyekben határoz. Folytassuk. Bár hivatalosan Gyula a megye központja, a közigazgatás, a különféle administrationalis ós egyéb hi­vatal és kapcsolatos hatalom minden szála itt fut egybe, mégis, ezen város a a szó szoros értelmében életkép te­1 e n. Nincsen társadalmi élete, híjával van a kulturális intézményeknek, nin­csen annyi vendéglői helye sem, hogy a beérkező thatósági tagokat befogadhatná, ipara és kereskedelme — semmi. Sőt azt is meg merem vallani, hogy sohasem vettem észre azt a solidaritást, melyben a hivatalos közpoutnak a megye vidéké­vel élnie kell. Másutt a központ: pars pro toto ; itt ug.y látszik : megye a megyében. Támogatására csak eset* leges érdektelensége esetén számithatunk­— Nos, ha ilyen körülmények között nem ragaszkodunk Gyulához, — az csak természetes és egyéni és a közérdeknek megfelelő. Ezek után az a kérdés merül fel : hol lenne a legalkalmasabb, a megye érdekeltségének legmegfelelőbb székhely Kizárólag és egyedül Csa­bán. Csak ezen városban, mely az al­alföldi lanyhább és nehézkesebb fejlődési képesség mellett is duzzad ez életerőtől, fejlik évről-évre önmagában és önmagá­tól saját erőivel, mely épen fejlődésénél fogva ez időszerint is góczpontja a me­gyének. Vasúti összeköttetése minden felé elsőrangú; ipara ós kereskedelme virágzó, nópe vagyonos; szóval birja mindazon attribútumokat, melyek alkal­massá teszik egy gazdag és népében is intelligens megye képviseletére. Meg­győződésem, ha Csaba megkapná a köz­ponti hivatalokat, három év alatt oda fejlődne, hova Gyula szerencsétlen vi­szonyai mellett 50 év múlva sem jutna el. Ez pedig megyei közérdek ; mert egy viruló központnak, hol minden a kornak megfelelő mozgásban él, tevékenyitő és attroktiv ereje van, mely működésbe hozza azon érdemes vidéki erőket is, me­lyek a mostani lethargikus megyei álla­potok mellett nem csak szunnyadoznak, hanem a megyei közügyek iránt aver­zióval is viseltetnek Más kérdés a terv realizálása. Te­kintélyes részről kell, előleges propagan­dával megindítani. — Ertem a képvise­lő testületek megnyilatkozását. A megye háromnegyed részének független ténye­zői kétségtelenül Csaba mellett foglalnak állást. Az már most is észrevehető köz­hangulat. Természetesen Csaba részéről ez nagy befektetéseket igényelne ; de jol elhelye­zett tőke. Birja-e akarja-e ezt Csaba vagy sem ? Sokat lehetne e tárgyról még szól lani, de egyelőre ezekben véltem gon­dolkozásomat s nézetemet megindokolni. Szlrmay L. Árpád, szarvasi plébános, thtsgi tag. * T. Szerkesztő ur 1 A megyei szókhely kérdésében hoz­zám intézett becses sorai folytán ezen ügyre vonatkozó véleményemet röviden a következőkben van szerencsém közölni : A feltett kérdések elseje és h&rma dika, hogy t. i. 1. haszonnal jár a me­gyei székhely megbolygatása ? és 3. hasz­not látna-e a megye és az ország az áthelyezésből s ha nem, miért? annyira azonosak,hogy azokra együtt lehet felelni. Véleményem szeiint a megyei szék­hely megbolygatása ós áthelyezése a vármegyére nézve, Csaba városát kivéve, semmi, vagy csak igen csekély haszon­nal járna, ellenben Gyula városára arány­talanul nagyobb hátrányokat róna, mint a mennyi előnyt magának Csaba városá­nak is biztositana Mert a mai közleke­dési viszonyok mellett, a táviró és táv­beszélő korában a vármegyét éppen ugy lehet Gyuláról igazgatni, mint lehetne Csabáról. A Csabán tul fekvő községek lakosaira, a kiktörvénykezósí, vagy egyéb ügyeikben a székhelyre uiazni kénytele­nek. tagadhatatlanul néhány krajezárnyi vasutiköltség megtakarítással járna, ha a szókhelyet egy állomással közelebb találnák; időbeli megtakarítást azonban nem érnének el az illőtök, mert akár dóiig, akár estig végezvén el dolgukat, ugyanazon vasúti vonattal mehetnének haza, a melyikkel különben Csabiről indulhatnának. Hogy Csabára nézve a székhely át­helyezése nagy előnyökkel járna, azt mondanom is felesleges, azonban Csaba ós a vidékiek ezen költséges állami be­ruházásokat, nagy építkezéseket igénylő előnyei a Gyula városát sújtó hátrányok­kal arányban nem állanának azon oknál fogva, mert míg a vidékiek vajmi csekély előnyben részesülnének, Csaba városa pedig igy is bir a haladás és fejlődés minden feltételeivel; addig Gyula városa ezen feltételeket kizárólag székhelyi mi nőségóben találja fel s szellemileg is, vagyonilag is rohamosan visszafejlődnék, mihelyt megyei, törvénykezési stb. köz­pont lenni megszűnnék. Boldogult Reök István a vármegyei közszellem fellendülését várta, röpirata szerint, a megyei székhelynek Csabára való áthelyezésétől; én azt hiszem, hogy őt, mint minden idealistát, sok csalódás érte az életben s ezen kérdésben is ok­vetlen csalódott volna. A megyei közszel­lem fellendülése egyáltalán nem függ a székhely kérdésétől, hanem a vármegyei intézmény fejlődésélő], vagy hanyatlásá­tól. Addig, mig a vármegye politizált s befolyást gyakorolhatott a törvényhozásra és az államkormányzatra, meg volt az érdeklődés a megyei közgyűlések iránt; ma, midőn megyei önkormányzatunk jó formán az önadóztatásra zsugorodott össze és a vármegyei igazgatásban is a bürok­ratizmus érvényesül, megszűnt a zöld asztal vonzó ereje a közönség többségére. Ezen a székhely kérdése nem változtat­hat s bizony Csabára sem járnának be a vidéki bizottsági tagok nagyobb szám­ban, mint a hogy Gyulára bejárnak. Azon kell lennünk, hogy községeink izmosodjanak, fejlődjenek, virágozzanak, akkor lehet jó közig, teremteni, akkor fejlődni fog a vármegye is ; ezt azonban nem érjük el a megyei székhely áthe lyezésével, mi egy falu nívójára sülyesz­tené, elsorvasztaná Gyulát s amire Csa­bának, mely a nélkül el van a fejlődés minden feltételével látva, valódi szükóge nincs. Eltekintvee a fent előadottaktól, idő­szerűnek sem látom a kérdés feltevését most, midőn a közig, államositása van a kormánynál tervben, mi, ha keresztül megy a megyék kikerekitósót, szabályo­zását is okvetlen maga után fogja vonni, Jantsovits Enrl. ÜÖZSÉOS ÜGYEK. Csaba város közgyűlése. Egész napon át a csabai városatyák­tól is szokatlan kitartással tárgyalt hét főn a városi képviselőtestület. A bőredő­zetü tárgy, amelynek keretében sok dolog erzme, óhajtás vethető fel, — a jövő évi költségvetés volt. Ennek keretében az­után három nagyszabású vita. Egyik a nyári színkör felől, második a felekeze­tektől megvonandó segélyekről s barma dik Csaba egy történelmi momentumá nak, a jobbágyság alól való fölszabadí­tásának megfestéséről, mely eszmét a jubiláris ünnep alkalmából Beliczey István vetette föl, de a képviseletet nem birta amaz fölfogásnak megnyerni, hogy oly erkölcsi testület, minő Békés­Csaba városa, tartozik képzőművészeti czóloknak is áldozatot hozni. A két másik vita is nem kevésbé érdekes volt. A nyári színkör ügye ked­vezően intéztetett el, mig a felekezetek­nek nyújtandó segélynél nem fogadták el a városi ügyésznek véleményét a te­kintetben, hogy mert a város ugy is kegyúr, törvények szerint felekezeteknek segélyt adni nem tartozik. Mindezekről részletesebben az alábbi tudósítás tájékoztat. M a c z á k L. György megnyitván az ülést, felolvastatnak a szokásos havi jelentések, melyek egytői egyig tudomá­sul szolgáltak. K o r o s y László előterjeszti az ár vapénztari szabályrendelet módosítására vonatkozó tanácsi javaslatot, melynek egyik fontos ujitása, hogy az árvatári pénzek nem tiz, hanem husz évi törlesz­tésre adatnak ki. AZ uj szabályrendelet a kezelést illetőleg több módosítást tesz. Haan Béla szerint az árvatári fe­leslegek ne takarékpéztárakban helyez­tessék el, hanem az állami posta taka­rékpénztárakban. Ebbői a képviseletnek az a haszna volna, hogy mig egyrészről a pénzért az állam szavatol, ugy hogy anyagi veszteség nem lehetséges ; de más­részről a képviselet tagjai fölszabadul nának azon felelősségtől, mely a pénzek valamely takarékba való elhelyezésé­vel járnak. Szeberényi Zs. Lajos elvileg helyesli az inditványt, de a postataka­rékpénztár kezelése nehézkes s csak ezer frtot vesznek föl, ho2V alig lesz lehet­séges az árupénzek ott való elhelyezése, bár azt helyeselné. H a a n Béla: a nagyobb póstataka rékbetéteket állampapírokká lehet vál­toztatni, de megvallja, a postatakarék­pénztár kezelésével maga sem ismerős, igy legjobb lenne bizottságot kiküldeni, mely a kérdés minden részletét tanul­mányozva, tenne javaslatot. Fejér Béla főpénztárnok ellene szólván az indítványnak. Ko r o s y László sem fogadja el a javaslatot, mert forgótőkék elhelyezésé­ről van szó, melyeknek kivétele naphoz van kötve. A postatakarékpénztár keze­lése oly nehézkes, hogy a forgó tőkék használása rendkívül sok zavarral járna, de meg kamatveszteségekkel is nagy kára volna a köznek és az árváknak; a régi módszer fentartását, vagyis a takarók­pénztárban való elhelyezését ajánlja az árvapónzeknek. Ez is határoztatott el. B e z e r ó d y Pál orsz. selyemte­nyésztési biztos, egy ker. selyembeváltó állomás létesítése iránt tesz javaslatot. A tanács még most sincs tájékozva a hely felől, azért e tekintetben tárgyalá­sokat kíván, amelyeuhez képest vagy a sörház épülete, vagy a nagyszik mellett levő porták ajánltatnak föl a gubóraktár czéljaira. Az előterjesztést a közgyűlés melegen pártolja és helyesléssel, felszó­lalás nélkül határozattá emelte. Községi takarékpénztár. A községi vagyonok jövedelmének fokozásáról Csaba községét érdeklőleg a következőket határozta az ez ügyben ki­küldött várm. bizottság. A község tulaj­donát képező regálekártalanitási papirok doviiikultassanak és azon takarékpénz­tár létesitessék. Főjegyző előterjesztesére, a vita a tekintetben indult meg, hogy tegyen-e Csaba előkészületeket községi takarékpénztár létesítésére ? S z e b e r ó n y i Zs. Lajos csak elvi szempontból szól a dologhoz. Még a kül­földön is megtörténik, hogy a községi takarékpénztárakat beszüntetik. A községi elöljáróság ugy is tul van terhelve teen­dőkkel, már eleve kijelenti, hogy a köz­ségi takarékpénztáraknak nem hive. Rosenthal Ignácz, mint ki a községi takarékpénztárakkal bővebben foglalkozott, bár nem volt célja a vitába merülni, hosszasabban szól Szeberényi Zs. Lajos megjegyzésére. Külföldi és ha­zai példákkal igazolja, hogy a községi takaiékpénztárak mindenütt prosperál­tak, sőt ausztriai példák szerint mig ott 1880. óta 400 takarékpénztár keletkezett, ebből alig 10 takarékpénztár részvény­társasági, mert mindenütt községi taka­rékpénztárak alapíttattak. Zsilinszky Endre bár nem ra jong a bisottságok iránt, de mert tudja, hogy e szakbeli jártasságot igénylő kér­déssel a képviselet több tagja foglalko­zik, ezeket kérné föl tanulmányaik rész­letes előterjesztésére s akkor foglalkoz­nék érdemlegesen a kérdéssel. B e 1 i c z e y István : Sokszor föl­vettetett a megyén az az idea, hogy a községek takarékpénztárakat létesítse nek, de az eszme mindég nehézségbe üt­között, mert régi pénzügyi politika, hogy a pénzt a fővárosba kell koncentrálni. Akarunk valamit, de lehetetlenkedünk, pedig kiadásaink évenként szaporodnak. Csabának van 330,000 frt regálepapirja, mely holt tőke, melyre a város egy per­centet fizet, hogy 40 óv múlva az övé le­gyen. Idegen pénzintézetek jönnek hoz­zánk, hogy elvigyék a hasznot. Felszólaló nem akar egy °/o-ot e papí­rokra ráfizetni; de sőt azt kívánja, hogy a regalepapirok hasznot hozzanak a. köz ségnek Élhetetlenek vagyunk ; pénzünk van és a hitelt mégis idegen források nyújtják; — mi élhetetlenek, leszoríthat­nánk a versenyző feleket és mi összo tesszük a kezünket, őrizzük a regalepa pírokat és még ráfizetünk egy percen'et. Hosszasabban fejtegeti, hogy nagyobb garanczia van a községi, mint a részvé­nyek alapján szervezett takarékpénztárak • nál. Ne legyünk önzők. Nekem is van nak takarékpénztári részvényeim, mondja, de mi az a kár mit ón szenvedek, ahhoz az óriási haszonhoz képest, mely a köz­ügyet éri ezzal, hogy emancipáljuk ma­gunkat. Dr. Zsilinszky Endre azt hi-zi, hogy előtte szóló széles alapú fejtego tései termékeny talajra találtak. De egy megjegyzésre, nehogy az félre értésre adjon alkalmat, tartozik néhány szónyi válasszal. A pénz forrása sohasem pu hatolható ki. Ha Csabán tíz takarék­pénztár állittaiik is föl, abból még nem következik, hogy az tisztán csabai losz, mert nagyon sok csabai más takarék­pénztárnál nagyban részvényes, viszont a csabainak is van idegen részvényese. Szeberényi Zs. Lajos szerint a pénznek nincs se nyelve, se vallása, se hazája. Az internacionális. S nem is c.-i­nál belőle nagy dolgot, hogy ha több takarékpénztár jön hozzánk, mert igy erősebb a konkurrencia s olcsóbb a pénz. Beliczey István fönntartja beszé­dének minden szavát. Pesti pénzemberek 4% pénzt élveznek, hiszen az állam sem helyezne Csabán 150,000 4%-os pénzt, ha azt 5 ós 1/2°/o ra gyümölcsözhetné. Beliczey Rezső melegen pártolja a községi takarékpénztár létesítésének szándékát, mert ezáltal nagy anyagi, elő­nyöket biztositunk a városnak. (Álta­lános helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom