Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-05 / 71. szám

XXÍI. évfolyam.. B.-Csaba, 1895. Csütörtök, szeptember hó 5-án. Aa

^l-oki. 71. s

zám. POLITIKAI es VEGYEST ART AL.MU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 fr; 50 kr. Egyes szám ara á Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appcnyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendS „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Még egyszer a megyei székhely kérdéséről. Elöljárójában kijelentjük, hogy több oldalról jött felszólalásra irtuk meg a föutebbi czimen minapi cikkünket. A közéletnek több független, megyei vezér alakja azon általunk is helyeselt elvet vallja, hogy ha az egyházpolitikai törvények parlamenti tárgyalása véget ér és a kormány a közigazgatás rendezését tűzi napirendre, akkor a vármegyék kereteinek megszabására már valamelyes álláspontja lesz. Mielőtt tehát kész tényekkel állnánk szemben, egy minden vonalon és nem tisztán a gyulaiak vagy a csabaiak részéről óhajtott kérdésben: Békésmegye székhelyének fontos kérdésében, ak ö z h a n g u 1 a tuak kifejezést kell adni. Természetesen szó tér ahhoz, hogy időszerű volt-e most a kérdés fölvetése? Sokan azt mondják igen, sokan nem. Ez tisztán egyéni izlés és fölfogás. De mert távol van tőlünk az a nagyképüsködés, hogy higyjük, mintha a sajtó egyetlen fölemelt szava már eo ipso a konkrét tárgyalásokat és ennek alapján a sikert biztosítaná : ezt hisszük, bogy a kérdés pertraktáláaára midőn módot nyujtottunk, nem ártottunk vele senkinek., sem az ügynek. A megyei székhely kérdés, mint azt Reök István irodalmi dolgozatai is elárulják, régen fölszinen van. Foglalkoztatja a kedélyeket, akár teszi azt szóvá a sajtó, akár nem. Itt-ott különféle alakban mindég tárgyalják. Hitünk szerint a megyének ez föltétlenül megoldandó kérdése, ha még oly sok tenta fogyasztásra is vár. Nagy érdekeket sért, de nagy érdekek fogják fölszinen tartani. Mi nem Gyula városa ellen törünk, mely szerencsétlen földrajzi fekvésénél megyei székhelynek a mai határu inegyéően nem alkalmas. Mi igen is óhajtjuk, hogy Gyulát a megyei székhelyért megfelelően rekompenzáljá k. Dohánygyár, katonaság és más nagyobb iparvállalatokkal. Nem akarjuk mi Gyula gyöngülését, de Békésvármegye jövőjét, melyet félteni lehet, hogy a három szomszéd között fognak fö daraboltatni, ha nem lesz erős központja. Azért a nagy czélokat igénylő áldozatkészséget első sorban a gyulaiaktól vártuk és várjuk. Nem testvérharcot ésvil 1 o n g á s t akarunk mi, de a nézetek tisztázását. Mennyi őszinteséggel, vagy antipathiával, de mi lépten-nyomon azt hallottuk, hogy Gyula mint megyei székhely fönn nem tartható. A közhangulat még eddig kifejezésre nem jutott; ezt kellene tehát provokálni. A sajtó azonban csak iniciáí. Mi megtettük kötelességünket, hogy az eszmét fölvetettük. Jó szándék vezette tollúnkat, mert meg se mondottuk, hol legyen hát a megye székhelye, csak legyen alkalmasabb helyen, mint Gyulán. Az olyan kérdésekben, melyek oly erős érdekeket érintenek, a kezdeményezés mindég kockáztatott. De bizonyos bátorságot és nyilt fellépést várunk azoktól, a kiknek kifejezett óhajtásaihoz képest (a mely megvalljuk, több oldalról jött) a kérdést fölvetettük. így nélkülözi szándékunk az őszinteséget, határozottságot, mely nélkül közügyeket tervszerüleg előbbre vinni nem lehet. Mert mig gyulai szemüvegen nézve, a kérdés soha sem lesz „BjkesinegjeiKözlony^rcája. A szerelmes fogalmazó. Irta: Dubányi Imre. Mióta a pénzügyminiszter kisjenei Bardócz Aladár fogalmazó gyakornokot a mártonvári pénzügyigazgatósághoz fo gulmazövá kinevezte, azóta kisjenei Bardócz Aladár folyton lakezipőben és feketében járt és az ismerőseinek elfelejtett köszönni. Némelyek azt mondják, hogy paraszt és henczeg. Mások azonban, a kik lehorgasztott fejjel látták kisjenei Bardócz Aladárt az uri-utezán végigsétálni, nem fogadták el „némelyeknek" ezt az állítását, mert hiszen lehorgasztott fejjel nem henczeg senkisem. Ezek aztán fürkészvén a dolgot, rá jöttek arra, hogy a fogalmazó ur nem mindenütt jár lehorgasztott fejjel, hammi az uri-utcza végén, mikor a Málnásiék háza előtt elmegy, nagyon is felpillant az ablakra. Az ablak azonban kevésbbé érdekli a fogalmazó urat, hanem inkább az a szőke kis fejecske, a mely nagy buzga lommal igyekszik ilyenkor vagy a him zőráma, vtgy könyvek közé temetkezni, élvén azonban annyi politikával, hogy egy ügyesen alkalmazott tükörből a fo gaimazó urnák minden mozdulatát ki veheti és jókat kaczaghat rajta, mikor a fogalmazó ur szivén felejtett kézzel és az ablakon felejtett tekintettel áll a kocsiúton, mint Lóth felesége a bibliában. Egy ilyen „fensterezés" után, mikor Málnási Klárika véletlenül nem csak a tükörből pillantgatott a szerelmes lovagra, hanem egy valódi kacsiutásra is érdemesítette, ész nélkül rohant haza a fogalmazó ur és miután levetette kabátját és az egyik manchette-jét az ágy alá, a másikat a siffon tetejére dobta, elővett egy iv tiszta fehér papirost. Aztán a fehér papirost félretette és egy szürke „fogalmi" papíron kezdte irtá a „pro domói*. így szokták ezt a mártonvári kir. pénzügyigazgatóság egyenes adó ügyekben működő III ik üüvosztálvanál. Meg is kezdte. „Tek. m. kir." No tessék I Majd azt irta, bogy : tek. m. kir. kisasszony I szinte összetévesztette Málnási Klárikát a pénzügyi közigazgatási bírósággal Kihúzta tehát a megszólítást és újra kezdte. Mélyen tisztelt Nagysád ! Hivatkozással . . . A fogalmazó ur itt újra megakadt. Dühösen vakarta meg a fejét, de nehogy sem tudta kisütni, hogy mire hivatkozzék ; mert hiszen ő Málnási Klárikát még csak üvegen keresztül ismerte és így fájdalom, még semmi olyesféle történet, a mire hivatkozni lehetne, nem történt köztük. Végre hosszas fej vakargatások között, miközben kétszer feldőlt a tinta tartó és eltört három penna, megszületett a tarka barka „piszkozat," hasonlatossá téve a szürke papirost a zebra bőréhez, annyira össze vissza volt húzgálva és javítgatva a féloldalas szöveg. Hanem szép volt I Elégedetten olvasta át kisjenei Bardóoz Aladár a szerelmes levelet, olvasás közben hol egy szótagot, hol egy kifejezést húzogatva ki, ugy hogy a zebra-bőr az elolvasás után pórducz-bőrrellátszott con binálva lenni. Végre hozzá foghatott a tisztázathoz. Kétszer elrántotta, mert a levél végén, hol összpontosítva volt a hatás ezen szavakban : „. .. ellenkező esetben enkezem időszerű, csabai szemüvegen időszerű volt már régen. S valakinek kezdeni kell s ha senki sem lép fel kezdeményezőig: nos, hát akkor ne keseregjünk és tehetetlenkedjünk tovább, hadd szabdalják föl Békést a szomszédok. Akarjuk-e ezt, ez a kérdés? Mennyire van közel a félelem, az lehet vita tárgya, de a kik a megye létéhez ragaszkodnak, azoknak a kérdéssel foglalkozniok kell. Nem ideges félelemmel, vagy kapzsisággal, hanem a megye jövojéhez való aggódó szeretettel. Fentebbi czikkünkhöz hasonló reflexiókat kapunk igen tiszteletreméltó helyről, mely emelkedett szempontból tárgyalja a kérdést. Adjuk közéletünk egyik tevékeny tagjának ezen kérdésről való érdekes véleményét a következőkben: Nem szabad a kérdést Gyula ós Csaba szomszéd városok egymás közötti ellenségeskedéséül állítani. (Nem is teltük. A szerk.) Mindenekelőtt tekintetbe veendő, hogy Gyula egész jövőjével van egybeforrva a kérdés és tiszta lelkiismerettel, ki vállalná el, hogy a magyar város nagyon is tizedrangu várossá, sőt talán faluvá fejlődjék vissza. De viszont az is kétségtelen, hogy Gyula a mai közlekedési eszközeinek fogyatékossága miatt, főleg, mert a megye szélén fekszik, központnak nem alkalmas. A kérdés meg oldásánál az első szempont a megye jövője. Attól lehet félni, hogy a kormány, melynek a közigazgatás centralizálása egyik világosan látható öntudatos politikája, erős központ nélkül három szomszédvárosnak osztja Békésmegyét. Arad, Nagyvárad és Szeged ez a három váró?, melyeknek erősítése hazafias czél ós nem lehetetlen, hogy a kormány az általános megyei rendezésnél ezeknek erősítésére fog törekedni. Azért kell foglalkoznunk már eleve a kérdéssel olyan irányban, hogy központot alkossunk, mely köré egy vármegye szervezhető. A kérdést nem egyesek oldják meg, hanem a megyei köz akarat. Hinnék a közakaratnak kell preg nans módon kifejezésre jutnia, viszont az államnak föladata ugy oldani meg a kérdést, hogy az Gyulára sújtó ne legyen. Gyulának számos állami és társadalmi rekompenzáció kell. Sem azt szívesen nem látnám, ha tisztán Gyula ellen induljon az akció, sem azt, ha annak biztos garanciáit nem tudnám, hogy Gyula ellenértékül több olyan intézményt nem kap, mely a megyei központ elvételével egyenértékű és melynek birtokában mai fejlődését megtarthatja. Mert a hegemónia kérdését én nem veszem nagyba. Hogy Gyula századokig székhely volt, azt az állami alakulás és háborúskodás magyarázza. Ha a székhelyet elveszti, ezzel rangját a városok sorában megtarthatja. A városok boldogulása nem attól feltételeztetik, megyei székhely-e vagy sem ? — hanem attól, leeresztette-e a kultura gyökérszállait a népréteg talajába ós van-e anyagi ereje, hogy városias pretenziójának áldozhat. Ne két város versengjen a hegemóniáért, melynek értelme és gyakorlati haszna nincs, hanem általános megyei érdekből latolgassuk a kérdést : lehetne e erős központot szervezni Bókósmegyében a nélkül, hogy Gyula városa érdekei rövidséget szenvednének. T. Szerkesztő ur I Becses és megtisztelő soraira távollétem miatt csak most válaszolhatok ; nézetemet — a szóban lévő tárgyról' a gondolatok első stadiumában vetem papírra. által főbelövetem 11" — még ezt a toldást is használta : „Miről adózó végzésileg ér te.-íttetik." Nem akarta biz ő odatenni, de hát ugy szokta meg az egyenes-adóügyekben tanúsított érdemdús működése alatt. Az adókivetési ügydarabok érdemes referense ezután megezimezte a drága kis levélkét, folyton a „hivatalból portómentes" ós „m. kir." Scylla és Charybdisei között keringve és elment vele a postára. A kik ekkor a fogalmazó urat látták, azt mondják, hogy oly magasan tartotta fejet, mint egy persa sah és előre köszönt még a bakternek is. * Egy 16 éves szőke kis lányt nagyon könynyü kiábrándítani. Még akkor is, ha szerelmes. Csak meg kell egy kicsit „szekírozni" a kis bakfist és kiábrándul Adonisból is. A fogalmazó ur nem volt Adonis. Veres bajusza volt, pápaszemet hordott és a járását egyik jóakarója a ruczáthoz hasonlította. Melyik lánynak nem tetszik, ha valaki délutánokat elsétál az ablaka alatt és versenyt sóhajtozik érte alokomotivval? Természetes, hogy Málnási Klárika is sakkba tartotta az ő lovagját, még ha ruczatempóba lépegetett is el az ablak alatt és időnkint egy egy kacsinlással dotálta az ambuláns lovagot. És így ment körülbelül három napig, míg a „drága kis levélke", egy napot a a poszkiszliben, egyet a postán, egyet pedig a levélhordó táskájában pihenve, megérkezett a bájos tündérhez. A történet folyamára mindenesetre döntőleg hatott a hamisszemü huszárönkéntes, a Klárika unokabátyja megérkezése, a ki mikor délután Klárikával az ablakban ülve, megpillantotta a fenszterező szerelmest, azt kérdezte Klárikától: — Ki ez a viziló? Klárika ezen annyira elkezdett kaczagni, apró czicza fogait mutogatva, hogy a fogalmazó ur ijedten pillantott fel az ablakra ós miután az ottlevő huszár fekete bajuszát is megpillantotta, Othellónál féltékenyebbé válván, rohant el az uri-utczából. Két perczczel azután érkezett meg a levél. Ha két órával azelőtt érkezik meg, talán az egész mártonvári kerület hátrálékos adózói meg lettek volna metve a végrehajtástól, mert akkor bizonyosan nem kaczagott volna Klárika, Bardócz nem rohant volna el dühében ós nem kért volna végrehajtást az adóhátralékosok ellen. * A láthatár kezdett tisztulni. A haszárönkéntes letűnt a láthatárról és Klárika csak ugy mosolygott az adóügyek érdemes referensére, mint azelőtt. Sőt nemcsak kitisztult a láthatár, hanem egyszer csak a nap is kisütött. A fogalmazó ur egy tánczmulatságon ismerkedett meg a szőke Klárikával. Rögtön elkérte a második négyest. — Az bezeezt I — válaszolt dallamosan Klárika. Akkor a souper-csárdással, remélem boldogitalásomat ? I — Az meg le van foglalva, hanem a harmadik négyest szivesen. Természetes, hogy a souper csárdás után Klárikaösszepakolt a mamával együtt és a szerelmes fogalmazó lepottyant a menyországból. * Végre ! . . . Kopogtatott az ajtón és belépett. . . Szive hangosan dobogott és a kalucsniját elfelejtette odakint levetni, ugy ment a szalonba. A marna nagyon szivesen fogadta. — Mindjárt itthon lesz a leányom 1