Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-02-25 / 16. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 16. szám. Csütörtök, februárlió 25-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap és o síi törtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordvv vagy póitin bérmentve kiillve '. 6 írt. 3 „ 1 , 50 kr. Egész évre Fél évre Évnegyedre Lapunk «í«irj hirlatése!: felvételére fel van jogositva : HiASEMSTÜIN és VOtfLKR ezég, Bées, Prága, Budapesten; Németország és Svájca minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkeaiztőáíég : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. kiadóhivatal: iishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r

u-bon egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájiban és tiioner B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivalokn&l 5 kros poitautalványnyal lehet előúzetni. A hirdetésekért járó ffaazeg helyben fizetendő. A délniagyarországi gazdák felirata. (***) Denique akadni kell mindig valami bogárnak, melynek petéit a magyar gazdák fejébe rakják, hogy ne engedjék őket kibontakozni ama káros tévhitből, hogy mindig ós mindig csak a politika által akarjanak üdvözülni. A Bach ós Schmerling korszak alatt folyton azt hitték, hogy a boldogság várva várt napját az alkotmáuy helyreállítása hozza meg, de mert 186 i. után sem következtek be az eldorádói szóp napok, elhitette velük az ellenzéki politika, hogy ez az alkotmány nem is az igazi még, hát az igazit kell követelni. És valóban a helyett, hogy a munkának ós tanulmánynak állt volna neki a magyar gazda, hát politizált ós korteskedett. Néhány óv óta azonban kezdett rajta mutatkozni a komoly gondolkozás jele, az elhanyagolt gazdasági egyesületek kezdtek uepesedui, itt-ott kiállítások rendeztettek, a feledésbe ment szaklapok ismét életre kezdtek ébredni a felkarolás tápláló erejetői, szóval látni lehetett, hogy az elhagyott tór népesedni kezd, mig egyszer csak eszébe jut Bismarcknak a vódváin; ezt utánozta móg egy pár állam, s uoht vódváinelienes nemzetgazda éppen annyi van mint vódvámos, ós noha a vódváin üdvös hatása még koránt siucs bebizonyítva, és noha Magyarország gazdasági helyzete Nyugat-Európa államaihoz éppen nem hasonlítható, de hát mert a magyar gazda a vódvámbau ismét csak politikát lát, s az ideget csiklándoztató agitácziót a komoiy tevékenységnél mulatságosabb dolognak tartja, kapja magát, kaszát kapát eldob újra, ós sült galambot várni ismét a pjlitizálók sorába áll. Ezt bizonyitja legalább a dólmagyarországi gazdák felirata az országgyűléshez, melyben el van mondva, hogy csak is a vódváin órhet valamit, de azon felül nincs semmi ami a magyar gazdának használni tudna. íme itt van ismét a politikai bogár, ami pedig sokkal szomorúbb jelenség mint sem hogy könnyeden el lehetne siklani felette. A delmagyarországi gazdák felirata ugyanis ezeket mondja: „A kongresszusi javaslatoknak egy fontos része, mely a mezőgaz daságnak tinin él beiterjesebbé tételét, s így a termelés fokozását ajánlja, aligha alkalmas helyzetünkön Javítani, (!) mert ha a belterjes gazdaság előnyeit elismerjük is, kérdés, hogy a jelen válság hatása, alatt, az állam jelen pénzügyi viszonyai < között, — mely nem engedi meg a közterhek könnyebbitesét, még kevósbbé a tényleges segélyt, — az elérhető-e I •' „S még kérdésesebb, hogy a aivánt eredményt, a remélt javítást meghozza-e, mert ha jelenleg isp alig vagyunk képesek terményeinket értéi kesiteni, hol találunk vevőt, ha több ráunj ka mellett móg egyszer,annyit termelünk?'? íme a rettenetes tévedés és a bogár, mely a helyes gazdálkodástól eltekintve,, a véiivauiot követeli. Árról nem vesz magának tudomást hogy Európába usque 400 millió bushelre megy a behozatal, s ahoz un fcddig csak 10 millióval járultuuk ós ha még tiz millióval járulnánk sem igen tenne valami nagy külóinbsóget a^ árakban akkor, mikor Amerika maga 188.

;iniiiiot., hozott be lö8±-beu, s hogy nevetséges azt hinni miszerint ti^ millióval kevesebb vagy több magyar termés már oly torlódást idézne elő ott, ahol 400 millió fedezetről van szó, hogy nem lenuóuk képesek eladni. Arról, hogj el ne tudnák adni, most sincs szó se, hanem igen is arrói, hogy olcsón keli adni, de ha okszerű gazdálkodás mellett még egyszer annyit produkálhatnánk egy holdról mint jelenleg, s kapnánk még egyszer annyit mint jelenleg, hat többet kapnánk mint kaptunk akkor mikor legmagasabb volt a gabona ára. Es miután ezt nem is oly nehéz elérni mint gondolnák, sőt el letiet érni okszerű földmivelós által, minden nagyobb befektetés nélkül pár óv alatt, hat ez az egyedüli mód arra, hogy a gazdasági válsággal megküzdhessünk. De mert ez persze nem megy oly könnyen mint menne na valóban hasznos ós lehetséges volna a vódváin felallitasa, hát most minden gazda azzal akarja magát altatni újra, hogy a politikaban keres kevés faradságba kerülő menekvést, ós vódvamot kiait. A, véd vám helyes vagy helytelen voltáról itt nem akarunk vitatkozni, mert ebben nagyon eltér ók a nézetek. Ott a példa .Németországban, az befogja bizonyítani helytelenségét vagy' helyességát mielőbb, de arra bátrak vagyunk figyelmeztetni gazdatarsainkat, hogy a mi közgazdasági helyzetünk koránt sem áll még azon a ponton, ahol a,németeké, mert azon már alig képesek valami . ujat kitalálni, míg, előttünk nyitva áll az egész pálya. Ha mi olyan földművelést folytatnánk mint ,a művelt külföld, ha mi annyit állítanánk eló egy holdról mint ŐK, bold>g nemzet volnánk ami nagyon természetes, mert fél olyan szauimai még egyszer oly területen gazdálkodunk. De ha mentségünket nem a magunk •szorgalmában ós értelmiségében, hanem megint csak a A jMESMEGYEi MMM" TARÜÁJA, A b.-csabai polgári Kör bálja. - 1886. febr. 20. — Hát aztán .... és aztán? — Hát aztán, édes nagysám: semmi. Ugy elmondtam egy csinos nőnek ezt a vigalmat, de úgy, hogy még maga — Mikszáth, az ón prófétám se tudta volna szebben papirra letenni. Alig maradt bennem egy kis szusz és még mindig zaklat. Borzasztók is ezek a kíváncsi asszonyok, az emberből mindent, még a legnagyobb titkot is kitudnák csikarni. Érdekkel hallgatta az elbeszélésemet, de ott — a hol egész lelkesedéssel elmondom, üogy a nem rég Csabára ho zott fiatal menyecske, férjének valódi mennyországa, feltűnt, kedves megnyerő modorával még az irigy nónemet is meghódította s a férfisereg csak ugy rajoDgta körül — elko molyodott és kis sóhaj szállt el ajkiról. Mintha mondta volna: Hej, mikor én még fiatal voltam, én is szerepeltem. Móg a/.t is képas lettem volna kikotyogni, de csak is titoktartás Ígérete mellett, hogy egy fehér üabba öltözött tündér majd elbolonditott. Uram fial Ő már a legnagyobb titkomat is tudja, móg azt is — és pedig előbb mint én, üogy szeretem ez angyalt. Nem volt nehéz a szerepem, hisz egy oly kedves kis vigalmat, hol annyi gyöngyteremtés volt, unalmasan előadni nem is lehet. Ha a sors közülök választani engedett volna, úgy mindenkinek jutott volna egy, mert a szép koszorúnak egy-egy virágszála, bálkirálynője, ideálja volt egy-egy imádónak. Az egyforma rózsaszínű toilettebe öltözött két jó barátnő, a szöszi, meg a barna; a bordeaux színű bársonnyal bevont, kaiotú derekú teremtés; a rózsaszínű ruhábau r<izsas kedvvel mosolygó; a teherbe Ollózott kdt. testvér; a bjidjg menyasztzony és a többi mind-mind, ki tudná éket elsorolni, sok fiald embernek elvette az eszet. Móg, Jancsi is, a főprimás, — szinte bosszantott, — úgy ott felejtette a szemet egy kis barnán, s boldog érzéssel nézte a kedves gyermeket, hogy megakadt a vonója. lalan bántotta őt, hogy a kit szeret, az a megye első emberének a fiaval táuczol. Neui! M tgoocsijtottam neki. Apai örömek voltak ezek, mert az a kis teremtés, az ó leánya volt. w Szerettem volna, ha a sok szóp egyben összpontosul, hogy: egyszerre szorítottam volna őket keblemre. — Ho-hó! Vén Ficzkó! — Hát vétek-e szeretni a szépet ? Nélkületek mi volna az élet. , — Ni-ni, egy lihegő óriás. — Mit csinálsz komék. — E keringöben 102 tourt tánczdtam, most egy kissé kifújom magamat. — Képzelem, — mert jó ízlésed van, csak is a szépeket vitted. — Igen a legszebbeket, mindegyiket háromszor. Igazat szólt, mert mindenike a legszebb volt és mert 3X34=102. Fogják is emlegetni a lányok a vigalmat, hol 20—30 tánczos párhoz nem jutva, busult a négyes alatt. A menyecskéknek is nagy agiójok volt, 15 évvel ezelőtt leánykorukban so voltak kapósabbak. Feltűnt ós kissé rosszul is esett, hogy az úgynevezett intelligenczia alig volt képviselve, pedig máskor emelni szokta volt a polgári kör báljainak sikerét. Az okát ue kerossük, elég hiba az, hogy megtörtént. A tánczosné nem lett volna anynyira kimerülve, megoszlott volna a kedves teher. Szegényeket szinte Kezdtem már sajuálni. Öt óra körül egy része a toilette szobába vonult be, hogy lassan-lassan haza fele szálljanak, mert lépkedni mar alig bírtak. A pajkos íiataiság észre vette a cselt s ostromolni kezdte a kis szobáti Egy kis harcz után, daczára, hogy egy pár mama hősiesen ellentállott, a csata meg volt nyerve s csakhamar ott rakta hévvel, tűzzel az ifjú sereg, jó reggelig, a mig ki nem fogyott a tánczrendről a nóta. A névsor tökéletességéért nem vállalok felelősséget, daczára annak, hogy egy nem tánczos komoly férfiú estétől reggelig Írogatta össze a következő szépeket .Lányok: Áchim Etelka, Áchim Ilka, Aradi Ilonka, Aradi Mariska, Bajer Irma, Csepregi Zsuzsika, Fikete Viktória, Fiedler Ilonka (Teikibányáról,) Fraia E nilia, Holecska Mariska, Hricsovinyi Milcsi, Kapta Nina, Kaak Emília, Körmöczki TVréz (Kétegyházáról,) Majan Juliska, Mazan Milcsike, Mányik Gizella, Michuay Vilma, Povázsay Ilona, Povázsay Mariska, Purcsy Ilona, Schvartz Janka, Schvartz Regiua, Such Linka, Valko Emma. — A menyecskék közül: Áchim Pálné, Bene Bertalanné, Osanády Jáuoané, Hornyacsen Józsefné, Lepáge Lajosnó, Lukoviczki Andrásué, Tajber Gu«távné, Tímár Endréué ós Uhrin Andrásné. Beszéltem én még sok szépet a kedves nagysámnak e fényesen sikerült tánczvigalomról, de már elfogyott a tór. A szépek egy részével találkozunk majd a casinoi s hiszem hogy mindnyájukkal márczius 7-én a nagy álarczos bálban. 4ddig is a boldog viszontlátásig türelmet és nyugodt pihenést ajánlok, mert mind e két helyt nagy lesz a munka, már is egyre hordják az extra vonatok a tánczosokat. Ugy bk zony lányok. Bácsi.