Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-03-11 / 20. szám

B.-Csabán, 1886. XLL1. évfolyam, 69. szám. Csütörtök, márcziushó 18-án. KÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vásárnap és osiitör tökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve '. Egész évre . . . 6 írt. Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Lapunk szimira hirdetések felvételére fel van jogosítva : ILVASENSTEIN és VOGLER ezég, Bécs, Prá<?a, Budapesten; Németország és Svájca minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Üiadó hivatal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyei szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeressedésében Hirdetőiek jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r

u-ban egy tor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában és Bianer B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknál 5 kros poitautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Ifjúságiink és a katonai életpálya, A sorozás megindult országszerte. ^ Sok szemrehányást lehet időnként olvasni a szülő* ket, illetőleg az ifjúságot illetőleg, hogy a rendes had* seregnél el nem foglalják az őket megillető helyeket., kevesen választják a katonaságot életpályául; semmiféle ambieziójuk e tekintetben nincs; sőt annyira vagyunk, hogy a kik tényleg a hadsereg kötelékében vannak is, minden alkalmat felhasználnak arra nézve, hogy onnan véglegesen kiszabaduljanak ; mégis azon vagyunk, kivánjuk egy szívvel lélekkel, hogy a magyar szellem ott is eszközöljön hódításokat, de meg nem gondoljuk, hogy lehetetlenséget Kitárnunk, mert hogyan lehet ott magyar szellem magyar érzelmekről beszólni, midőn visszahúzzuk magunkat a hadseregtől. Azt csakugyan nem kívánhatjuk, hogy a csehek, németek szerbek, terjesszék ott a magyar szellemet? A mai katonaságot illető viszonyok tehát megmaradnak mindaddig, míg meg nem változtatjuk előítéleteinket; ha minden jajgatás ós veszélykiáltás helyett gyermekeinket felvilágosítjuk, a katonai szép életpályára figyelmüket jó eleve felhívjuk, annak megkedveltetését már zsenge korukban lelkűkbe oltjuk, meg fogja látni tniudenki, mi más lesz akkor a tní arany ífjuságunk hangulata, örömmel és igazi életkedvvel fog a hadsereghez menni, hogy felajánlhassa édes fájának vérével, ha kell életét is. Midőn tehát ífjuságunk a katonai életpályától vonakodik, nem tartja azt elég szépnek, elég dicsőnek, alaptalansággal vádolják őket, mert felnőnek a nélkül, hogy valaha csak egy szóval is hallottak oly dolgokat, a melyeket jobb lett volna soha sem hallaniok. A szülők idegenkedése a katonaságtól mintegy örökségkép a fiukra száll, és itt van a legnagyobb baj, melynek legyőzésére kellene minden józanul gondolkodó szülének iparkodnia. Csakhogy erre vajmi kevés a kilátás, A „BÉRESMEGYE! KÖfLÖNY" TÁRÜÁJA, Felfordult világ. — 1886. mározius. — íü, fa, bokor tavaszra vár, Mégis hideg a napsugár; Lágy, tavaszi szellő helyett Hatalmas szél havat kerget. S ugy megrázza az ablakot, Mint az Ítélet a rabot ; Illik a tűz a kályhába, Mint éjnek, a hold világa! Keblemben is dul egy szélvész, Mely erőben újúl, nem vész: Föléleszt sok kint, gyötrelmet, S árva szivem attól szenved. Mióta e pályát járom : Tavaszomat egyre várom, Hogy boldogság lenne végre Türelmemnek hossza-vége 1 De nem enged a hó, a fagy, Hol az idő, mikor elhagy ? Hoiott korom megért volna Koszorúra, pályalombra I Ablakomban egy virágszál Alig birja a fagyot már, mert hiszen többre becsüljük mi az egész napi tollrágást a hármas csillagnál; mi prókátor nemzet vagyunk, perelünk ide, perelünk oda, és pz alatt elveszítünk egy a nemzet életében a legfontosabb szerepet játszó pozicziót. A katonáskodástóli idegenkedésünket semmi sem bizonyítja jobba , mint ama valóban feltűnő körülmény, hogy még a honvédség kötelékéből is iparkodnak szabadulni a tartalékos tisztek, pedig hát a honvédség a mi vérünkből való vér, testünkből való test. Egyébiránt a mi ífjuságunk más komolyabb életpálya iránt sem mutatott kiváló hajlamot, de ha mégis ma már némileg megváltozott, nagyobb lett a reális tudományok ápolása, oka az, hogy beláttuk valahára, hogy nemcsak a jogi pályán terem Aicsősóg, de megterem más pályán is, ha komolyan ke/essűk. Hogy a reális tudományok ápolása nem tartozott erényeink közzé azt be fogják látni, ha csak egy futólagos pillantást vetünk is akár egyes vasúti társulatok, akár az állam szolgálatában lévő vasúti mérnökök lété&mára. Prókátor voltunk teljes életünkben, megelégedtünk azzal, ha szidhattuk a németot, Ezt eltanulták gyermekeink is. Különben, hogy ífjuságunk, a katonai életpályához nem mutat valami kiváló vonzalmat azon csodálkoznunk nem igen lehet, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük az alsóbb rangú tisztek fizetését. A mi természetünk, mindenütt a hol csak lehet a gavalléroskodásban nyilvánul, de miután 7-, 8-, 9-száz forintból gavalléroskodni nem lehet, választ ifjúságnak más életpályát, hol sokat el lehet takarni, de a mit tenni a katonaságnál teljes lehetetlen. Tagadhatatlan tény, hogy valamint az államszolgálat minden ágában az alantabb rangú hivatalnokok fizetése a mai viszonyoknak meg nem felelő, ugy meg uem felelő az a katonaságnál sem. Nem vagyuak a füjlig való felfegyverkezésnek barátai, sőt ellenkezőleg, Látod árva, kiosiny virág, Ilyen a felfordult világ 1 Nagy Károly. A csabai álarezos- és jelmezbál. — 1886. márczius 9. — Mikor azokat a nagy falragaszokat olvastam, kissé mosolyogtam es elgondoltam, hogy az ügyes rendezőség olyan bőkezű az eldorádói Ígéretekben, mint akár egy képviselő-jelölt. De a midőn eljött az igéret beváltásának órája és mérlegeltem mennyi lett megtartva az Ígéretből: akkor ón a lehető legnagyobb komolysággal idéztem ezeket a szavakat: „Ilyen még nem volt." Olyan álarczoí- ós jelmezbált, a minő tegnapelőtt este folyt le a vigadó termeiben, móg nem látott Csaba. Az álarezosok gondoskodnak arról, hogy a farsang védszentjének temetése minél különösebb, bizarrabb legyen, a jelmezesek meg arról, hogy a ki 63 napig tartotta kezében az uralmat: annak detronisatioja ós temetése ne nélkülözze a külső fényt ós czifraságot sem. És ez megilleti ez idén Carnevál herczeget. .tíi?yik diadalát a másik után aratta. Kitombolta magát pajkos ifjúként pedig vén rouénak is beválik uralma utolsó napján. De feléled benne a régi mulatozási vágy; mérgesen rázza meg csörgő sapkáját, mert a kalendárium, melyet Gergely pápa megváltozhatlanul, örök időkre megállapított, figyelmezteti, hogy a fényes csillárok tündérországából távoznia kell. A kalendáriumnak pedig hinni, a parancsnak engedelmeskedni kell. Csak hogy az a bűnös Oarneval kifogott a kalendáriumon, AZ uralma 12 órakor ért véget, da miután ki mert látjuk, hogy előbb utóbb a nemzetek tönkre menetelével fog véget érni; hanem azt mégis czélszerünek tartanánk, ha már tartunk óriási hadsereget, hogy alsóbb tisztjei oly javadalmazásban részesittessenek, mely képes legyen mindennapi elmaradhatatlan kiadásaikat fedezni, mert a polgári pályán századosi képzettséggel gyakran két-háromszoros fizetés is elérhető; sőt egy kereskedelmi akadémiát végezett 20—25 éves ifjú már oly javadalmazást élvez, melyet ha esetleg a katonaságnál lett volna, talán 50 esztendős korában vagy soha sem élvezhetett volna. Változás fog e téren is bekövetkezni, mert hiszen minden pálya úgyszólván tuinépes, a megélhetés tehát annál nehezebb. Ma móg özönlik fiatalságunk a jogi tanulmányokra,nagy az orvostaukailgatók száma is, de mindörökre csak nem tarthat, egyszer csak vége szakad. — A magyar szesztermelés visszaesésének ügyébentartandó értekezlet, melynek föladata lesz foglalkozni a .szesziparunkra nehezedő bajok kiderítésével s azok elhárításának módjával, folyó hó ltí-án fogja kezdetét venni a kereskedelmi minisztériumban. — A hazai vasipar pártolása. A közmunka- ós közlekedésügyi m. kir. miniszter kjrreudele ileg felhívta a törvóayüatósagokat, hogy a közutakon építendő vashidak alkatrészeit hazai gyárakból szerezzék be. Jr*oLitikai uir«ü, * A keleti ügyek. A hatalmak legnagyobb róaze kedvezöleg válaszolt a portának a bolgar-Cörök megegyezés tirgyaban intézett körjegyzéttére. A többi hatalom válasza iránt kétség nem tér. Az értekezlet Vilószinüleg e hót folyamin fog összeülni. * A budjet a főrendiházban. A íőreadiháa márcz. 8-iki ülésében hosszabb vita u6áu, melyben Somssich Pal, G-üyozy Kálmán, gr. Scápáry pénzügyminiszter, Kautz Gryula b. Prónay. gr. Ziohy Nándor, gr. Sztáray ós Tisza miniszterelnök vettek részt, — elfogadta a költségvetést általánosságban. * A német kathoiikusok. A képviselőház megkezdte a vallásügyi költségvetés tárgyalását. A miniszteri fizetésről voltak világítva a termek, a böjti időszakból is szakított magának egyrészt és ott maradt az ő diadalainak szinhelyénreggelig. Illik, hogy ott legyen a temetésen, mely kezdődött nüshagyó kedden es végződött hamvazó szerdán. Kitörő jó kedv volt tapasztalható a temetésen. Nem könnyezett senki. Vigasztalódtunk,hogy mindennek vége van — még a farsangnak is. Hanem ba már igy rendelte ezt a sors, hogy ne legyen mindig öröm, vigasság, hanem hogy legyenek a szomorúságnak is napjai: nát illő, hogy a farsangtol minél szebben es mulatságosabban bucsuzzunk el. A zenekar egy szép nyitányt játszott és lassanként gyülekezett a közönség, nem a fővárosi álarezos bálák sokszor kigúnyolt látogatói, hanem az elite bálok közönsége. Pedig nyilvános, jótékony czélú volt a bál, pa azért oda nem való elemek nem zavarták meg az összhangot. A nyitány után eljátszott a zenekar egy-két darabot és kezdtek jönni a maszkok és a szép jelmezes üölgyek. A tanezterem csakhamar egy szép Galeidoscopot mutatott mely fényével kápráztatta a szemet. Miatüa egy keieti oazarbaa sétáltunk volna, oly változatos volt e kép. A férfi álarezosok mellett, kik a ruhatárból nem hoztak magukkal élczeket és csak nem akartak erős mondásokkal vagdauozni, ott sétált a 6 calicoba öltözött szép leány, kiket mindenki összetévesztett, a miből aztán mulatságos helyzetek állottak elő; a szép jelmezesek, a kik midőn beléptek a teremba, áltaíanos feltünest okoztak. — Ah! mily bájos, hangzott minden oldalról, a midőn belépett az a szép cziginy leány és pajzánul rázogatta a csörgőjót. ós hallatta kedves kaczagását. Derült arezín örökös mosoly ül, elevensége, élénkségéért megszerette miudanki. Mikor olyaa szeretetreméitóaa vetette a íártyát l , ,