Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám
1886-02-21 / 15. szám
.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 15. szám. Vasárnap, februárhó 21-én. GYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati vegyes tartalma lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhuz hordva v»gy pó'tíi bé-maitve killlve Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írt. 3 „ 1 , 50 kr. Lapnak szánir* hirdetéae': felvételére fel vau jogositva : HVASENSTEIN é» VOOLER ozég, Béos, Prá<*», Budaoesten; Németország és 8VAJO< minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-atoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető mmdeu közleményt ozimezni kérünk. E&iadóiUvataL: Kishid-ufcoaa, 988. az. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egye) »ám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeresKedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 1»t é i u-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dijában él Bieuer B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknál 5 kros poitautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért Járó ttaueg helyben fizetendő. — Két közlemény. — I. magas feladaNehóz időket élünk. Az állatn, hogy Iának és a hatalmi állása által követelt igényeknek megfeleljen, óriási terhet ró a n pre. A megyék ós községek is ugyanezt teszik, mert a kor követelményeinek csakis a fokozott és folyton fokozandó adóteher és közszolgáltatással lehet megfelelni.. És ez igen természetes is. Az ujjáébredós, a nemzeti reuaíssance, mely a 48-ban kivívott ós a középkorral szakító elvek alapján az 18tí7-iki kiegyezéssel kezdődik, sok százados mulasztást van hivatva helyre pótolni ós sok fejlődésnek indult institutiót támogatni, mely a több nyugoti államokban már megizmosodott ós ápolást nem ígónyelvón, nemcsak önnálló léttel bir, de uj üdvöthozó intézményeknek képezi alapit. De ez csak egyik oldala az éremnek. — Helyzetünket sulyosbitja másrészről a contineatális államok közgazdasági politikája, a prohibitiv és protectiónális vámrendszer, az ebből folyó vámháború ós a tengerentúli verseny, mely speciálisan hazánk mezőgazdaságát fenyegeti vógromlással. Ezek azonban többé-kevésbé általánosan ismert dolgok s igy azok részletezése, az abból folyó következm*'nyek feltüntetése teljesen felesleges. Oonstatálható tény, hogy a baj általános, hogy panaszkodik a földmivelő, az iparos, a kereskedő, hogy az elégedetlenség terjed ós bónitólag hat az emberi tevékenység minden ágára. Vész az önbizalom, kétkedünk önnön erőnkben a munka ós szorgalom gyümölcsöző voltában ós mert a remény ós hit soha se vész ki az emberből ós mindig megtalálja vagy legalább megtalálni véli a mentő szalmaszálat, — mi is keressük azt. Ez a keresés azután sajátságos symptomákat hoz a felszínre Egyik az állam ós az annak alapjául szolgáló társadalmi rend felbontásában, másik az állam oly irányú tevékenységében keresi a panaceát, mely az individualizmus absorbtiójával ós a magánjogok kimóletlen fólretótelével pótol minden egyéni tevékeuysóget és gondoskodik mindenkiről. A symptomák alakot is nyertek. Londonban utczai harcz, munkás zavargások, — Németországban védelem az idegeu ipari ós mezőgazdasági termékek ellen, munkás törvények, szeszmonopol ós lengyel expropriatió, A mélyebb körülttkintés nálunk Magyarországbán is szintén fedez fel jelenségeket, melyek arra engednek következtetni, hogy az emiitett irányzatok nálunk is keletkezőben vannak. Csakhogy mi még hiszünk az államban, mi még nem akarjuk feláldozni 1000 éves múlttal biró államunkat ós társadalmunkat, hanem megfordítva — mindent tőle várunk. Intellingentiánkat s összes erejét leköti a hivatal s annak keresése, a szabad és önálló foglalkozások, inproduktiveknek tekintetnek. A műipar, mely izlést ós szakértelmet feltételez, nem talál művelőkre; a kereskedelem, melynek sikeres műveléséhez éber szellem ós energia szükséges: tudatlan kezekben van s apró raffinériákból, hogy ne mondjam, gyakran a büntető törvény kijátszásából ól; a kézművesség; drágán ós rosszat produkál; a mezőgazda-ág illetve földmivelós a századok óta követett uton szánt és búzát termel; a mezőgazdasági és gyáripar vegetál, de nem saját erejéből, hanem a törvényhozás kedvezménye ós protectió intózkedósóből. És mit csinál a tőke J Nyerészkedik a rentén ós egyób állampapíron, vesz földet nagyban ós olftsón speculátióra ós — takarékpénztárakba megy. A couponnyesós ma a legbiztpsabb ós legjövedelmezőbb foglalkozás. Ezen általános bajok közepette a' panasz elébb keblünkbe sóhajként visszaszáll, majd a barát ós hasonfoglalkozásuakhoz fordul, végre általános jajgatásban kitör ós & kormányt hibáztatva, az örökké élő, a mindent felölelő, a mindent elvevő államhoz esedezik orvoslásért. És az állam, mint a jó szülő, segít is a mig lehet. Az intelligentíának hivatal kell — teremt hivatalt. A müiparnak izlés ós szakértelem — felállít inüipariskolákat, muzeumokat segélyez anyagilag, gyámolit törekvő növendékeket. A kereskedés érdekében — iskolákat, külön törvényt, törvénykezési eljárást, bíróságot, czógjegyzóket, kamarasat ós enyhe büntető törvényt alkot. A kézművesnek — biztosítja a helyi piaczot, testületbe szorítja ós űzését qualificatióhoz koti. A föidmivelőnek ad gazdasági egyletet s általa hármas ekét, ad kitűnő méneket, érmeket, jutalmakat, nemes fát, több subventióval ellátott földhitelintézetet, sőt véd vámot. A mezőgazdasági és gyáriparnak —kultúrmérnököket, adómentességet, rendjeleket, felsőházi tagságot. A tőkének — millió meg millió állampapírt, absolnt erejű váltót és kamatgarantiát. És még som szűnik a panasz. A társadalom rozzant kerekei,' az államot és nemzetet hordozó ipar, kereskedelem, földmivelós nyikorognak és haladni nem tudnak. Többet óh állam! abból a socíaiisticus olajcsepből 1 És keletkeznek a vague combiuátiók ós projeGtumok lógiói. Egyiknek külön vám-terület, másiknak önálló bank, harmadiknak vizi ós talajjavító bank, negyediknek gazdasági és hitelszövetkezet stb. stb. keli. Elismerem, hogy mindezen aspiratióban van sok jogosultság, a vágyak közt sok van, mely megérdemli a megvalósulást. Hiszem és politikai meggyőződésem, hogy az államuak kötelessége ós hivatása a társadalmi bajokon soa esetben olyan eszközökkel is segíteni, a melyek az egyéni jogok rovására a legtöbb esetben meg nem értett és félreértett soczialisztikus tanok és elvek folyományai, de — ós itt ellentétbe helyezem magam az áramaitokkal, — én nem várok mindent az államtól, hanem helyzetünk javulását önmagunkbán: az önsegélyben, az „aides-toi et Dieu t' aidera" elv következetes ós energikus végrehajtásában keresem. A szemeink előtt rémkép elvonuló soczializtnus erejét ós veszedelmét csak társulással, önerőnk összetételével háríthatjuk el ós az államtól nem követelhetünk egyebet, mint, hogy annak lehetővé tételét megkönnyítse ós előmozdítsa. A törvényhozás alkotja meg a keretet, de a beillesztendő kép festése a mi feladatunk. Minden szoczialis bajunk a tőke ós munka közti egyenlőtlen barczból keletkezik. Köztudomásu dolog, hogy a munka csak egészséges hitelviszonyok, olcsó ós könynyen megszerezhető tőke mellett válhat 1 k gyümölcsözővé Nos! törvényhozásunk ós kormányunk az osztrák-sagyar-bankkal kötött ^egyezségben ós a megyéknek közgazdasági czólok érdekében való megadóztatási jogában megadta azt a keretet, a melybe nekünk hitelviszonyaink jobb és szebb kópét kell megfestenünk. Jelen fejtegetésemben ezt szándékozom ón megkísérteni, hitelviszonyaink bajai ós orvoslási módjaival foglalkozván. Nem ismeretlen senki előtt, hogy daczára azon körülménynek, miszerint hazánkban van a többi európai államokhoz viszonyítva, a legtöbb takarékpénztár, népbank, szövetkezet ós más egyóbb czimet viselő pénzintézet, a pénz sehol sem oly drága, mint nálunk. De nemcsak drága a pénz — általános kamatlábnak 8% vehető — de hozzáíórhetlen is. Pedig nem. lehet mondanunk, hogy nincs elég pénzünk a hitelszükséglet kielógitósóre. A pénzintézetekben elhelyezett betétek összege hozzáadva az egyesek ós testületek által kikölcsönzött tőkéket, igen nagy összeget képviselnek. Azt sem lehet mondani, hogy az osztrák-magyar-bankkal kötött egyezségben az ország hitelórdeke rövidséget szenvedett volna. ötven milliónál több az az összeg, mely minálunk keres elhelyezést. Vannak pénzintézeteink; mint a magyar földhitelintézet, az országos bank, a hazai takarékpénztár stb., melyek igen olcsó kamatlábbal dolgoznak ós az osztrák-magyar-banktól 4 ós 4 1/»°/o-al nyert tőkéket Va vagy lVkal juttatják a nagy közönség kezeibe. Mi az oka tehát anaak, hogy ugy a jelzálogkölcsönre szorulók, mint azok, kik a személyes hitel jótéteményét kívánják élvezni, hitelhiány miatt panaszkodnak, vagy ha kölcsönben már részesültek, annak súlyos ós elviselhetlen volta alatt görnyedeznek ? Nézetem szerint ennek oka először a hitel alapforrásait képező intézetek szervezetében, másodszor pedig abban keresendő, hogy a feleslegesen sok vidéki pénzintézet a nyújtott hitei drága volta miatt abban <t helyzetben van, hogy az elhelyezést kereső ós disponibilis tőkéket minden munka nélkül oly magas kamatjövedelemben részesíti, akár részvény, akár betét alakjában, mely eleve kizárja azt, hogy a rendelkezésre álló tőke máshol, például valamely életképes vállalatban keressen értékesítést. Az osztrák-magyar bank mint tudjuk, csakis a bejegyzett Gzógeknek girójával ellátott váltókat számitolja le. Leaet tehát valaki milliomos, ós a legnagyobb órtékü ingatlan birtokosa, ha rövid lejáratú szemólyes hitelre van szüksége ós ha azt az említett banknál keresi, — váltóját elébb giraltatnia kell valamely accreditált czóggel. fí ezógek ezt a girálást természetesen meg is .teszik, de nem ingyen, hanem 1—2%-órt. A budapesti Lipótvárosban bizonyosan vannak oly leszáinitolóky kik mert accreditálva vannak, helyzetüket a hitelképes .sőt náloknál képesebb egyének kárára monopolizálják ós minden munka ós risico nélkül fényes jövedelemre tesznek szert. Földmivelő, kisiparos, kiskereskedő — a bankhoz hiába fordul, elfogadványa még ha vagyoaa tízszeres fedezetet nynjt is, nem fog honoráitatni. Jelzálogi kölcsönöket is ad a közös bank. Feltételei rendkívüli előnyösek, de a minimum 5000 forint, a hypothekáuak pedig nagynak kell lenni. Yégre a béka*