Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-02-14 / 13. szám

B.-Csabán, 1886. XI1L évfolyam, 13. szám. Vasárnap, februárhó 14-ér KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Aleg jelen heteakéat kétszer: vasárnap és osütörtőkdn. ELŐFIZETÉSI DIJ : helyben házhoz hordva va^y postán bérmentve küldve Egész évre ... 6 írt. Pál évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 60 kr. Lapunk szároír\ hirdetése': főételére fel van jogosítva : IUASENSTEIN és V0ŰLER ezég, Bées, Práíja, Budapesten; Né­metország és Svájca minleu fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. száma ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. HLiad.ó hivatal: Kishi 1-ufeozA, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepa^e Lajos ur köuyvkeiessedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttá r"-b<m agy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a ki idóhivaialbaa, Povázsay Testvérek nyom dájibsn és Bi«aar B. ur nagylőzsdéjóbea. , Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak Vidéken a póatahiva­loknil 5 kros poitautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésokért Járó öarnieg helyboa fizetendő. A nemzetiségi kérdés tetőpontján. (T.) A mig nemzetiségi küzdelmek lesznek, addig nem fog boldogulni a szoczializmus, melynek egyik alapelve: „nemzetiségem az emberiség." A szoczialis­mus ós naczionalizmus tehát uem fór össze, s ón azt hiszem Verescsagiunai egyetemben, hogy a nemzeti­ségi küzdelmek ma állnak a tetőponton s ez után ha­nyatlásnak fognak indulni. Sőt ez a mai magaslat is erőltetett. Előidézte a német és olasz egység. Követ­kezni akarna a szláv egység. A szlávok abban a hitben élnek, hogy az ő egységük éppen oly iogikai valami a milyen volt a német ós az olasz. Pedig hát ez, igen na­gyon különbözik amazoktól A mi pedig .Romániát illeti? Hát ha valaha arról lehet szó, hogy a románok is egye­süljenek : megfogják ezt tehetni Ausztria-Magyarország alatt, de Románia alatt soha, ós pedig azon egyszerű okból, mert azt Ausztria-Magyarország megengedni nem fogja, mig hogy Románia valaha ide csatolódjók, az lehet­séges. Sokkal inkább lehetséges, mintsemhogy Erdély csa­toltassék ő hozzá. Ezt a hatalmi állás garantirozza igy Ámde térjünk át a szláv egységre, mely előszször is, a világ útjában áll, ós másodszor, a hány nemzeti­ség, annyi elem. Más a véralkat, a gondolkozási mód, a műveltség, a nyelv: csak éppen hogy szlávnak hivják valamennyit. Az olasz mind olasz, a német mind német, de a lengyel, a cseh, a horvát, a szerb, a bolgár, az orosz sat. mind meg akar maradni annak ami most, sőt külön állam akar maradni ős lenni valamennyi. Hát hogy itt az egység létre, jöhessen az rajtok fog múlni első sorban, s hogy az orosz rájok ne tehesse kezét, az ellen védelmezni fogja őket Európa. A pánszlávizmus eszméje tehát a balkáni viszonyok konszolidácziója után lefogja magát járni végképpen, s igy az orosz politika a legutóbbi orosz-török háborúval a pánszlávizmus érdeke ellen soha helyre nem hozható bakot lőtt, s annak a mit elérni akart, éppen az ellenkezőjét érte el. Miután pedig ezt befogja látni ó is, mert kell hogy belássa, bizonnyal megfogja magát adni a helyzetűek már ha t. i. a szerb bolgár kérdés felett ki nem gyul az ;európai vészt jelző csillag, s készebb nem lesz Oroszország a végsőre mint a jelzett viszonyok elfogadására. De ezt nem akar­juk elhinni. Még mindig azt hisszük, hogy a Balkánon helyre fog állni a béke, s hogy Oroszország Ausztria-Magyar­ország ós Németország ellen még a francziákban sem fog szövetségre találni, nem is emlitvón Angliát, mely­nek bárki üljön is kormánya éién, nem állhat érdekében az oroszt Konstantinápoly mellé telepiteui, pláue oda beczipelui. Oroszország jsaját prestigéjéuek fenntartása mellett elfog követni mindent, az kétségtelen de nem hisszük, hogy szakadásig merje vinni. Már ha pedig a béke, csak ugy is, amint most alakulóban van, helyre áll, a pánszláv aspiráczióknak halálos döfést fog adni, feltéve, ha diplomácziánk nem engedi magát háttérbe szoríttatni az orosz által. A Szerbia és Bulgária közt megkötendő béke tehát sokkal fontosabb reáuk nézve mint igen sokan gondol­nák, mert ez esetben a horvát túlzók is elfogják vesz­teni az inspirácziót, a románok pedig magokra fognak maradni, s a nemzetiségi irgalom felfuljt hólyagja las­san lassan lelohad. Akkor aztáu majd felüti fejét ama másik kérdés, melynek gyökere nemzetiségi mozgalmak közepett nem képes talajt fogni, de amely kihajt, azon­nal a mint reá alkalmas idő következik, ós hogy Euró­pának ezzel is lekellend számolnia az kétségtelen. — A képviselőház közigazgatási bizottsága Tisza Lajos gróf elnöklete alatt tartott tegnapelőtti ülésében megália­pitván a közigazgatási tiszviselők segéd ós kezelő személy­zet iránti íegyelmi eljárás tárgyában a képviselőház eíó terjesztendő jelentést, tárgyalás alá vette ós némi stylária módosítás után elfogadta a tömeges viszatelepülőkhonosi­törvé nyjavaslatot. — A kiegyezési tárgyalások szünetelését több oldalról Matlekovits államtitkár rosszullétére viszik vissza. Ezzel szemben Bud Oürr. a leghatározottabban biztosit, hogy Matiekovits államtitkár jelenleg kénytelen ugyau egyidőre a szobát őrizni, de a kiegyezési tárgyalások újból tol véte­lét ós bevégzését semmi sem gátolja,, mihelyt a függőben maradt kérdésekre vonatkozólag az osztrák kormány várt válasza ideérkezik, a mi azonban ezideig még nem tör­tónt meg. FoUtii&aí MreJk. * A keleti válság. Milán király, kit tegnap Ghrassanin miniszterelnök több állomásig elkísért, késő éjjel Nisbe ér­kezett. Az a hir, hogy lefegyverzési reudeiotet adatott ki, koholmány; Sjerbiában samcnitóla kormány sa volna képes ma — mikor a béke megkötve sinos, sőt a török-bolgár bókefeitételek sem ismeretesek, — ily rendszabályt végre­hajtani. * A londoni munkászavargások. Az angol főváros köz­biztonsága, ugy látszik, komolyan fenyegetve volt a mun­kás zavargásoi által; lehetnek a híren nagyítottak, de az bizonyos, hogy az augol alsó néposztályt a nyomor vesze­delmessé teszi arra az osztályra, mely nem rongyos ós nem éhezik. A íorrongásra vonatkozó, hírek a következik: A londoni muukáslázadás az egész országot lázas izgatott­ságba ejtette. Minden nagyobb városban igy Sheffieldban, Onesterben, Yorkbani Liverpoolban ós egyebütt ö-szeoso­portosul a csőcselék ós fenyegető magatartást tanusit. A London közelében levő varosokban fegyveres bandák ala­kulnak melyek egyes lázitok ösztökélésére ily kiáltások­kal élnek: .„Fel Landonba! Éljen a szocziáiis köztársaság!" * A balkán Ügy. Megerösül a hir, hogy Francziaország a Bulgária ósJJauiólia közti personaiunió létesítéséhez bele­egyezését adta, feltéve, hogy a többi hatalmak szintén hozzájárulnak beleegyezesökkeí. Ellenesetben Francziaor­szág fenntartja cselekvési szabadságát. * A képviselőház febr. ll-iki ülésében folytatta a köz­oktatásügyi költségvetés részletes tárgyalását s csak az „egyházi czólok"-ig haladt. Különösen a nemzeti muzeum A „TOSME(,M KCmXV" TAMAJA, A nyomor. — Zola Emil rajza a párisi népé létből. — Egy napon az orvos kijelentette, hogy többé nem is jön, a gyermeken ugys jm lehet segíteni. — A nedves idő megadja neki az utolsó döfést tevó hozzá. Morisseau ökléé ég felé emeli. Hát a szegény embert megöli már mindenféle idő! Mikor fagyott, az nem volt jó, most hogy enged, az még rosszabb. Ha neje bele egyeznék, meggyújtanának egy rakás szenet ós aztán együtt halnának meg mindüárman. Nem sokáig tartana a szenvedés. De az esszony még egy izben volt a polgármesternél, megígérték a segélyt ós most arra várnak. Milyen borzasztó nap ez! Az ereszről nehéz cseppekben csurog az eső, mely a szoba egyik szögletébe is beíiatol, egy tálat állítottak oda, bogy az­zal felfogják a vizet. Teguap óta nincs mit enniök, csak afiu ivott egy csésze theát, melyet a házmesterné hozott fel. Az apa mereven ül egy széken fejét kezébe hajtva. Az anya, ha lépteket hall, rögtön az ajtóhoz rohun s azt hiszi, hogy itt az igért segély. 6 óra elmúlt már és még nem jött senki. Az alkony lassan észrevétlenül ós komoran áll be, mintha a természet is egy embernek a halállal való czivódását utánozná. A mint este lett, a kis Károly értelmetlenül hebegi: — Mama — — mama Anyja közeledik hozzá, forró, lázas lehelet ériati arczát. Aztán nem hall semmit; a sötétben tapogatja a szegény fiu visszahanyatlott fejét, majd megmerevült nyakát. Magán kivül esmgve kiáltja: — Gyertyát! hamar gyertyát! Károlykám, szólj. Gyertya nincs a házban. És mikor sietségében gyufát akar gyújtani, mind eltörnek ujjai közt. Aztán ismét megta­pogatja a gyermek arczát, kezeit, és zokogva tör ki: Oh Istenem! Meghalt! — Hallod Morissou, meghalt! Az apa erre felemeli fejét, a sötétben nem lát semmit. — Mi az? meghalt annál jobb. * * * Mikor Bonetné asszony meghallotta az anya zokogását, lámpájával átment a szomszédba. És mialatt az asszonyok a halottat igazítják, kopognak. A segély megérkezett, tíz frank, utalvány kenyérre ós húsra. Morissau mint egy őrült kaczag fel és gúnyosan mondja a segélyt hozóknak, bogy a szegény­ügyi bizottság mindenütt — lekésik. Bonnetnó asszony, ki most ismét nagyon előzékeny, ki­jelenti, bogy a gyermek nem fog feltámadni, ha mégoly soká Koplalnak is mellette: azért is ajánlkozik, hogy a kenyeret és hust elhozza, és hozzá teszi, hogy gyertyát is fog hozni. El is ment. Mikor visszajött, asztalt teritett es feltálalta a párolgó hus-étket. A kiéhezett Morissauók mohón ettek Károly mellett, kinek fehér, halvány arcza oly éles ellentétben volt a szoba árnyékával. A kemencze is jó meleg, az egész szoba kezd ott­honosabb lenni. Olykor-olykor megtelnek az anya szemei, köny nyeivel áztatja kenyerét. Milyen jó melege lehetne most a kis Károlynak és most ehetnék is valamit! Bonnetnó asszony minden áron virrasztani óhajt, ügy éj­félteié, midőn Morisseau végre elaludt, a két asszony kávét fő­zött. Egy másik szomszédnőt, a tizenayolcz éves varrónőt hív­ták meg a kávéhoz, s a vendég, hogy ő is járuljon valamivé hozzá, egy kis üveg pálinkát hozott magával. Aztán megiszszák kávéjukat, kortyrólkortyra, a mellett egész tulkán üóoíálaák ós borzasztó rémtörténeteket beszélnek el egymásnak; majd hangosabban beszélnek, és kezdenek áttérni más tárgyakra is, sorra veszik a háziakat, az egész városrész dolgait, végre egy nagy bűntény részleteit adják elő. E közben feltekint az anya, megnézi Károlyt, mintha arról akarna meggyőződni, hogy nem mozdult-e meg. Miután Károly halálát uem jelentették be még az nap este, a halottat még a következő napon a házban kellett tar­tf.niok. És mivel csak egy szobájuk van, a szegény Károly mellett esznek, alusznak. Olykor meg is feledkeznek róla; s mikor aztán ismét ott találják, ugy érzik, mintha újra elvesz­tették volna. Yégre a második napon elhozzák a koporsót, négy ros­szul összetákolt deszka az egész, szegénységi bizottványuk alap­ján azt is ingyen kapták. És most előre' Temetőbe mennek. A halott után apja megy két munkástársával, a kik ép­pen arra jöttek, azután az anya Bonnetnó asszonynyal ás a varrónővel. Mindnyájan ott gázolnak a pocsolyában. Eaő nem volt, de a köd oly sürü, hogy ruhájuk egészen átázik. A eze­remoniát a templomban gyorsan végezik. Aztán tovább men­nek a csúszós kövezeten. A temető messze van. Végre oda érnek, miután végig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom