Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám
1886-02-11 / 12. szám
B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 12. szám. Csütörtök, februárhó 11-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. A I ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiildve Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írt. 3 „ 1 „ 50 kr. Lapunk számira hirlGtésalr felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Béos, Prága, Budapesten; Németország és Svájca minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. ECiadó Hivatal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttá r u-bsn egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéíen a póatahivaloknál 5 kros poitautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért Járó összeg helybea fizetendő. A kiegyezési tarjatok. A két államfél kormánya között Bécsben folyt s a kiegyezésre vonatkozó tárgyalasok egyelőre befejezvék. Annyit mindenki tudhat, hogy a tanácskozások az eddigi állapot fenntartásával, de javitva, ós az érdek ellentétek lehető kiegyenlítése végett tartattak, mert mindkét oldalon irtóznak a kormányférfiak attól, s mit közönségesen ugy nevezünk, hogy vámháboru. Ennek az eshetőségnek a lehetetlenségét a mi szélső ellenzékünk azzal is indokolja, hogy egy háború Ausztria és Magyarország közt akár vámmal, akár más fegyvernemmel merő lehetetlenség, mig Magyarország koronáját Ausztria császárja viseli fején. Jól van, mi aláírjuk a tételt. Kérjük az ellenzéki oldalon elfogadni annak konzekvencziáját. Az pedig nem más, mint, hogy a közös uralkodó, kit népei jólléte egyaránt érdesei nemcsak az ultima raczióra: a háborúra nem engedheti fajulni a dolgokat, de a békés kiegyezésnél sem tűrhetné el, hogy egyik államfői érdekei a másiknak rovására — kizsákmányoltassanak. Ne beszéljenek tehát mindig arról, hogy váinháboru esetén Ausztria húzná a rövidebbet, s igy bátran neki mehetünk, ha a vámháborut ők is lehetetlennek tartják. Az a kérdés csak: a jelenlegi magyar kormány, mely a szerződés ujabb tiz évi megkötésén fáradozik, elég szilárd-e, elég hazafias-e ahhoz, hogy szólni merjen s a szólás szükségét szivén viselje ott, a hol a magyar érdekek háttérbe tolásával egy kis hasznot remélhetne az egyezkedő fél ? Azt hisszük, erre meg van adva a válasz azon tiz évi működésben, mely a Tiszakormány politikájának jelleget adott. Mi tehát biztosan tudjuk, hogy sem a vámegyezség, sem a bankszabadalom, sem a közös vámterülethez tartozó bármely kérdések a hazai érdekek rovására lényegükben nem változtak, s ha változtak, azokban csak előnyünk van. Azt pedig még^iztosabban tudjuk, hogy a kiindulási alap a status quo volt. Ezt pedig azért tudjuk, mert a Tisza-kormány a nemzet többségének akarata ellen nem cselekszik, s a sajtó, melynek elég ideje volt a kiegyezési kérdéssel foglalkozni, elég hü tükrét szolgáltatta a nemzeti közvéleménynek abban, hogy nincs kedvünk vámháboruba keveredni ama másik államféllel, melynek ehhez szinte nincs hajlama, hanem kedvünk van ahhoz, hogy a vámközösség alapján a kiegyezés részünkre javittassók, módosítassák. Csodálkoznunk kell az olyan szőrszálhasogatáson, mely a kormányi eljárás népszerütleaitésére irányul, hogy a Tisza-kormány a nyilvánosságot kerüli, s csak akkor mondja meg, mit végzett Bécsben, midőu többé azon változtatni nem lehet. A kormány kötelessége, a nemzeti akarat végrehajtása — mond az ellenzéki sajtó — ez az igazi parlamentárizmus. Helyesen! D í, mart a nemzeti akaratot nem a kisebbség, hanem a többség képviseli, s azt tudja jól a kormány, hogy a ntmzeti akarat milyen irányt jelez, éppen azért tudta feladatát, s épp azért tudjuk mindauynyian, mely alapon folytattak a tárgyalások. Valamint, ha egy önálló vámterület híveiből alakult ellenzéki kormány folytatta vclna a tárgyalásokat, akkor is tudnók, hogy mily irányban vezetik azt a miniszterek, Az olyan vád tehát, hogy a kormány mit akar s mit mivel, nem tudja senki, valóban nem az intelligens közönség, hanem a népzöm azon részének van szánva, melynek értelmi színvonala elég gyarló ahhoz, hogy mindent elhigyjen. Közel két évtizede, hogy a második kiegyezés megtörtént. azóta egyik államiéi sem lehet, s nincs is megakasztva semminemű haladásában. N. — Az országos kiállítási bizottság Matlekovics államtitkár elnöklete alatt vasarnap délelőtt tartotta meg utolsó ülését. Az elnök bemutatta az országos kiállítás összes részletes zárszámadásait, melyek rövid vita után egész terjedelmükben jóváhagyattak. — A katholikus autonomiu kérdésében készült régi, 1870. évi munkálatokra nézve hire jár képviselői koromben, hogy Trefort miniszter igéretett tett volna, mely szerint a munkálatokat újra kinyomatja és a képviselők kj-st szétosztatja. — Az osztrák-magyar vámkonferenczia, tegnap tartotta egyelőre utolsó ülését a román szerződési tárgyaltokra vonatkozó utasítások megállapítása tárgyában, mely alkalommal a vasúti és gözhajozasi szerződősek tervezetei is megállapittattak. A konferenczia megáiiapodasaijóváhagyaa végett most már a mindkét részen levő kormányok elé fognak terjesztetni Politikai hírek. * A képviselőházban a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének általános tárgyaiásat oetejezték és már a részletes tárgyalást is megkezdték. Az általános tárgyalásnál Irányi Dániel, Békés város képviselője ismét meglette ismeretes vailasszabadsági indítványát, de mint évek óta mindig, most is kisebbségbea maradt. A költségvetés feletti vita sokkal magasabb színvonalon állott, mint tavaly. Örvendetes, hogy a nemzetiségi kérdésben a pártok egyetértettek és még a szerb nemzetiségi képviselők is oly hangon nyilatkoztak, mely érthetővé tette, hogy teljesen szakítottak a Mileties. Poiit-féle, hazaellenes politikával. Osak Babes, román képviselő és Mjosáry Lajos zavartak az összhangot. A függetlenségi part ez egyik vezére a nemzetiségi kérdésben contemplait excentrikus véleményével egyedül állott pártjában ós felszólalását osak néhány román nemzetiségi kepviselő kísérte helyesléssel. A miniszterelnök, Appoayi Albert gr., Szilágyi Dezső a nemzetiségi kérdésben fontos ós a külföldön is feltünest keltett nyilatkozatokat tettek. '* A török-bulgar egyezség. Konstantinápolyi hírek A „BEkES MKtiYKI KÖZLÖNY* 4 T ARCZAJ A, Csillag van az égen:*) Csiilag van égen, Virág van a földön . Nspom-éjem én most Kinn a mezőn töltöm. Délibábos róna Kellő közepében Van az én lakásom : Zsuppfedett yserényem. Aranyszőrű nyájam A völgyben kolompol, Csonka füzes alján Hever a kom ondor ; €sak egyet füttyentek, Oda ugrik rája, . S megtéríti a nyájt, Ha tilosban járna. Delelőre bájtok, Ha megfogy az árnyék, De én ott is mintha Forró napon járnék; Lefekszem subámra A harmatos fűbe, Da csak meg nem tudok Hüvösedni tele. Dehogy tudok, mikor Nem is a nap éget; Szivem táján érzek Szörnyű melegséget. A jó Isten tudja A bajomat — hogy mi ? Meg egy kis lány tudná, Ha — akarná tudni. Sz. Kovács Sándor. *) Mutatvány a fiatal versirónak, „Dalok a pusztából" czimű kötetéből. Előfizetési ára 1 frt, mely összeg szerző nevére (.Budapest Kölcsey-utcza 8. sz.) küldendő. Ifjúsági bál Gyomán. — 1886. fehr. 6. — Igazán nem valami kényelmes tiszt ez a mienké : újságíróké. Megvárják tőlünk, üogy irjuak, akár van irni valónk, akár nincs; referálnunk kell oly dolgokról, a melyek esetleg meg sem történtek, vagy ha megtörténtek, rosszul sikerültek ; szellemeseknek kell lennünk, ha fáradtak, sőt még akkor is, ha teljesen szellemtelenek vagyunk is. Nézzük csak a már kellemesebb tisztek egyikét: a báli referensét.*Mikor más ember tánczol, akkor neki aggódó szemmel kell körülnéznie, nehogy valakinek nevét kifelejtse a név sorból — mert akkor jaj neki! Mikor pedig a bálaak vége van, akkor a szép ifjú hölgyek, meg a még mindig elbájolni tudó mamák a tánczosok társaságában haza felé tartanak s kiki a jó, puha ágyban álmodja tovább a bálnak folytatását; csak a szegény újságíró ül le ilyenkor, maga elé varázsolja még egyszer a képet, melyet látott s igyekszik azt lefesteni élénk színekkel, hogy annak is fogalma lehessen a fényes mulatságról, aki nem volt ott jelen. S milyen veszedelmes ez az idézés I Mert a hogy megjelenik a kép szeme előtt, egyszersmind életet nyernek annak egyes alakjai s a szegény újságíró elé mered két nagy fényes fekete szem, a melyek egész este kisértették, s a melyek fényétől most sem tud szabadulni. Deüogy tud, hiszen talán nem is akar ! S5t ahhoz a fényes két szemhez hozzákópzeli azt az egész gyönyörű fejet, a mely nem kerek, inkább kissé hosszúkás ; a melyet sötótfakete haj árnyékol be, melynek egész disze egy fehér ós piros rózsából áll; hozzákópzeli ahhoz a két szemhez azokat a rózsás ar c z°k a t> — az igazi rózsák itt virulnak: teljes rózsák a leggyönyörűbb rózsaszínben, mely gyöngén "belejátszik a pirosba — aztán meg azokat az igéző ajkakat, a melyek mindig készek mosolyra fakadni, — azt hinnéd, a nap sütött ki egyszerre — s ilyenkor kilátszik az a gyöngy-fogsor, a mely fehér is, vakító is. S hogy most leírtam e gyönyörű fejet, a melynél szebbet keresni k«dl, kedvet kapok, hogy leírásomat ki is egészítsem. De hol vegyem a jelzőket, a melyek e leíráshoz szükségesek? Honnan szedjem elő a hasonlatokat, hogy legkevósbbó is megértessem magamat ós hogy, ha már nem is nyújthatom arczkópót abban az ő viruló ifjúságában, elbájoló ártatlanságában — legalább halvány visszfényét adhatnám annak, a mt t most mint egy ragyogó tündórkóp tölti be képzeletemet. Mert nehogy valaki azt higyje, kogy fényes toillette drága ékszerek kellenek ahhoz, hogy egy fiatal leány kitűnjék. Részemről legalább teljesen alaptalannak tartom annak az
