Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-12-25 / 102. szám

„ Békésmegyei Közlöny

1

4 102. szám. 1886. telen szögletben lásson napvilágot az, aki az egész világot hivatvi ^

0lt ujjászülni; hogy jászolban pihenje első álmí. a ki elhomályosítandó volt fényével a királyok koronáit; hogy egyszerű pásztorok által üdvözöltessék az, aki előtt megszégyenül ve némulnak el a világ bölcsei; hogy szűk család környezze születését annak a ki egy tágas családdá össze fűzni volt hivatva az emberi nemzetet ; hogy az igéret Betlilehemében legyen kiinduló pályája annak, a kiben véget ért, betetőzve lett ezredévek várakozása. Oh milyen jogosult lelki örvendezésnek napja a szent karácson! A pogány népeknél — tudni való — szokásban volt a napnak ez éjj, — a világosságnak a setétség felett aratott gyózedelmét megünnepelni. Ez ünnep általánosan deczember utolsó napjaiban, a tél azon szakába esett, midőn a napok nőni, az éjszakák rövidülni kezdenek. Az ókor népei a napfordulás természeti tüneményét a napisten győzedelmeként ünn spelték. Az egyptomiak ujjongva hirdeték ez ünnepen: „örvendjetek, ma Osiris, a napisten született!" A rómaiak 30 napig vigadoztak s náluk deczember 2ö-ke a legyőzlietlen napisten születésnapjának nevezteték, a mikor minden munka szünetelt; vig lakomák voltak napirenden, az emberek ajándékokkal kedveskedtek egymásnak, sőt móg a rabszolgák helyzete is megenyhült. Milyen találó, sokatmondó a ker. egyház ama választása, melyszerint Jézus születése, mint a szellem világosságának győzedelme épen e napokban ünnepeltetik. Ha a pogányság deczember 25-kén örvendő szívvel hirdeté: az éjj hatalma fogy, a világosságé győzőtfc! metinyivel magasztosabb értelemben hangzik a kereszténység körében: „az éjszaka elmúlt, a nap elközelget" — a tudatlanságot világosság, . Kaini bősz indulatot Abeli szelídség, a farizeusi telfuvalkodottságot a publikanus alázatossága, a vértszomjazó gyűlöletet, a megbocsátó engesztelékeny szeretet váltotta fel . . . De hát igy van-e igazáa ? igy átteremtve a világ, az emberi, maga a keresztény társadalom? Azok a magasztos, fenségükben utólérhetlen elvek, a melyek Jézus nevével vannak összekötve s lettek megpecsételve életében s a melyek hallgatására megnépesülnek ma a templomok: fájdalom még közel sem mentek át annyira az e.iiberek vérébe, gondolkozásába, bogy megértenék, követnék az isteni mester szavát, a ki nem eltörülni, de betölteni jött a törvény nagy parancsait: „szeressed ateuradat Istenedet teljes szivedből... felebarátodat pedig mint magadat." De épen azért legyen a beismerés leg hatható" sabb ösztönzőnk, vonzerőnk a bethlehemi kisded bölcsőjéhez, legyen útegyengetőnk arra, hogy bennünk is megszülessék. „Legyen minden nap egy boldog karáoíony! Legyen minden haz egy uj üethlehem, Hoi minden szivben, mint szentelt lakáson, A ezeretetnek lelke van jelen 1' Petrovic* Soma. — A közös hadügyminiszter azon kijelentése folytán, hogy a hadsereg számára szükséges uj ismétlő íegyverek egy részét hajlandó egy Magyarországon íeláliitandó fegyvergyárban rendelni meg : a legtekintélyesebb budapesti czégek egyike szakembereket küldött ki küllőidre, nevezetesen Svajczba annak tanulmányozására, hogy egy fegyvergyár felállítása s a modern technika igényeinek megtelelő berendezése mennyibe kerülne. A szakemberek jelentéséből kitűnt, hogy a fegyvergyár Íelállitása és felszerelése két millió forintnyi tőkebefektetést igényelne, minek folytán az összeg nagyságától visszaijedt ozeg felhagyott az egész eszmével — A j)»nzüyyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottsága decz. 21-én hosszabb általanos vita után elfogadta az 1887-diki költségvetést. Tisza miniszterelnök kifejtette a kabinet pénzügyi programmját, melynek főbb pontjai: lehető takarék;ssag mimen téren, a vasutak csoportosítása, a posta egyesitese a távirdával, a szállítási adó felemelése, a régioo törleszthető kölcsönök converziója, mely irányban már tárgyalások is folynak. A miniszterelnök végül kijelentette, Hogy a kormány további adóemelésekhez nem szándékozik folyamodni. F»olitiltai Iiir-eA*.. * K bolgár Ugy. Valónak bizonyul, ho^y Bismarok herozeg a kiil döttaég közbenjárásával a bolgár kormánynak azt tanácsolta, hogy Oroszországgal igyekezzék megállapodásra jutni es ennek eszköze gyanánt a mingréliai berezeg megvalasztasát jelezte. * K bo gár KÖldóttségne*, mely most már Parisban van, mindenütt azt tanácsolják, hogy bókiiJjöu Ki Oroszországgá!- Oroszország leltételei azonban olyanok, hogy a bolgárok nem fogadhatják el. A helyzet folyvást bonyolultabb kezd lenni, tíulganabau a nyugtalansag előbb utóbb zavargássá fajul. Ha tíurópa aeui jelól nekik lejedelmet, bolgár hazafit (.hír szerint títambulov kormányzót; választják meg fejedelemnek. Valami a ino^yei antisomitizinusr Jl. — Levél a szerkesztőhöz. — üuáapcst, 1886. deczember 20. Kedves szerkesztő barátom ! Szives felhívásodra, hogy irnék valamit lapod karácsonyi számába — im itt válaszolok: Sokat töprengtem, hogy vájjon miféle kérdésről Írjak, mi érdekelné lapod olvasóit leginkább ? Végre is i-rok arról, ami tán oem is olvasóidat, de engem érdekel leginkább. Lapod legutóbbi számaiból értesültem vidékünk közéletének megannyi mozgalmáról, a legelevenebben maradt meg azonban emlékezetemben azon áldatlan polémia, a melyet egyik orosházi — tisztesság ne essék — kollegáddal vívtál. Ezt a hadat kapaczitálni uom lehet, vslük szóba állani annyi, mint szerecsent mosdatni fehérre. Ok nem gondolkodnak, de gyűlölnek; a gyűlölet pedig érvet nem ismer. Nem is nekik szólnak e soraim, hanem szólnál azoknak, akik még fogékonyak a jó szóra, bárhonuan is jön az, akiknek becsületes gondolkozását még hálójáb nem kerité se pártoknak iskolaja, se semmiféle befolyá fegyelme. Folytatas a mellékleten. Előfizetési dij: Egész évre 6 frt — kr. Félévre 3 „ — „ Negyedévre 1 „ 50 „ A „Békésmegyei Közlöny" tekintve hogy hetenként kétszer jelenik meg, aránylag a legolcsóbb megyei lap s a fenti előfizetési ár mellett bárki is előfizethet azon lapra, mely a megyei közönségnek társad almi és politikai érdekeit egyaránt képviselendi. Előfizethetni bármely könyvkereskedésben vagy postahivatalnál, B.-C*abán a kiadóhivatalban vagy Lepage L aj o s könyvkereskedésében és Povázsay Testvérek nyomdájában. Vidékiek legczélszerübben postautalvány utján fizethetnek elő. Az előfizetési pénzek alulírott kiadóhivatalhoz küldendők. Gyűjtőknek öt egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpóldány jár. Hirdetések jutányos á r a ko n v ét etn e k e l a kiadóhivatalban vagyjLepage Lajos könyvkereskedésében B.-Csabán és bármely hirdetési irodában. B.-C s a b án 1886, deczemberhóban. A „Békéstnegyei Közlöny" kiadóhivatala. (Apponyi-utoza) A szent ünnepen. Ki ne lett volna már valaha tanuja egyik-másik család azon kibeszélhetlen nagy örömének, mely egy újszülött, talán épen elsőszülött gyermek születésénél tölti el a család tagjait ? a mikor nemének megható fájdalmát elfelejti az édes anya, mert örül hogy ember született e világra; a mikor a> családapa, a férj nem titkolt könnyeiben az öröm bálával egyesül a gondviselés iránt, hogy remegő kebellel viselt várakozása igy örömre fordult; a mikor a ház népének lekötött, némaságra kárhoztatott nyelve egyszerre csak örömkiáltásban tör ki, — a halk léptek sürgés-forgásba mennek, — a hány rokonsziv, annyi hírnök veszi, viszi közel s távolba az örvendetes esemény hirét. . . Egy ilyen megható vonásokban gazdag családi esemény képét hozza emlékezetünkbe évről-évre a szent karácson. Egy újszülött kisded bölcsője körül sereglenek ma össze lélekben a keresztények milliói mint egykor Bethlehem vidékének pásztorai, kiknek az Ur angyala jelenté: ne féljetek! ime hirdetek nektek nagy örömöt, mert született nektek ma a Megtartó a Dávid városában. Szegényes pólyában nyugszik a gyermek Jézus, Mária megdicsőült arczában, József kiderült tekintetében hála kél a magasságban lakozó Istenhez, a ki — csodálatosan — ugy akarta, hogy egy jelentékna, s elmerülve ábrándjaibiin, előttem lebegett egy tiszta angyal arcz, nemes lelkével s forrón szerető szivével. A kis Jézuska szép ajándékot hozott, egy nemes sziVet, mely felér a világ összes kincseivel. Oly boldog voltam. Szőttem agyamban a tarka barka képzeleteket, álmaimban már enyém volt e kínos, s ha Bzenvedtem, elüzé fájdalmaimat a távolból felém mosolygó arcz, s ha örvendtem, örvendett ö is. Zug a szellő, bus , panaszt nyögdécselve, ép mintha lelkemnek lenne viszhangja. Elmúlt minden. Az ábrándok kihaltak, a remény fnegtört a kétségbeesés szirtjén, a hit oltára romba dőlt, — csak a szeretet maradt meg egy már égi lény iránt. A csillagos éjszaka elkomorult, nehéz fellegek botitják, s csak a kétségbeesett fájdalom villámai szaggatják olykor olykor. Kis szobámban magam vagyok, fejemet kezemre hajtva, könnyeimmel áldozom a múltnak. Ez az én karácsonyom. A harangok hangjai imára hívják a híveket. Jönnek mennek az utczán, s etnek az éjféli misére. Mily boldogok ők, tudnak imádkozni. Az egyedül lét elviselhetetlen. Kezemet égő homlokomra szorítva bolyongok a', utczákon. A harangok folyton zugnak, vidáman hirdetik: ,megszületett a Jézus." Öntudatlanul haladok az emberekkel a templomhoz. Már az ajtóban vagyok, már látom dicsfényben ragyogni az oltárt, s hallom az emberek szivéből feltörő l 'izgó éneket, — és vissza akarok fordulni. Miért menjek ón oda? Ugy sem imádkozom 1 Miórfc v••- tyüljön ez ájtatos n«p buzs;ó imáiba, egy elkeseredett jtugolCdásft H8 eg ellet? Nem, nem megyek. E perozben fölhangzik a chorusról a karácsonyi ének tisztán, csengőn. Egy ártatlan lélek buzgó éneke ez, s száll föl a magasba, önkéntelen ragadva magával lelkemet. Beléptem a templomba. Zavart tekintettel jártatám végig szememet a képeken, s csak néztem, s hallgattam az éneket, de imádkozni nem tudtam. Sokáig voltam igy. De egyszerre csak oly különös érzés járta át minden tagomat. Felemelték a szentséget. Önkéntelenül térdre rogytam, s fogaimat össze szorítva sziszegém: „Isten, Isten, ha elvetted, adj vigaszt !" Végre elhangzott az ének, az istentiszteletnek vége lett s támolyogva jöttem ki a templomból. A fájdalom nem szűnt meg, de csillapult. Az utczákon mindenfelé égnek a lámpák, s a házak ablakaiból is ki ki vetődik egy-egy fénysugár, m

;ndenfltt öröm, mindenütt béke s a szeretet honol ez estén, — mórt vagyok én egyedül, a ki szenvedek? Ha már » boldogság kéjében ring a sziv, mért nem törik n eg, ha a kegyetlen sors kiragadja onnan V Vagy csak küzdalem, örökös szenvedés az élet? Pedig mi jobb volna nyugodni oda lenn egy jeltelen domb alat"-, ho

1 majd az esti szellő susogua altató dalt, s vad mezei virágok koszorúznák meg az egyszerű keresztet, s nem lenne egy jajszó, mi háborgatná az alvó nyugalmát; lolke pedig oda fenn a menybe imádná azt, bit it.t a föld)n is imádott. Zúg, bug a sa>.!, ablakom zörgeti, — keblemből o«y fájdalmas sóhaj azak&d fel. — — Vidd vidd od* saelltt e sóhajt, hol ő pihen csendesen és sűgd az alvónak, hog szeretem igazán Ez az én karácsony estém. Rákóczy Mihály. Ablak* történetek. — Kisvárosi képek. —*• A nőknek, de kivált a férjes nőknek erényei kőző nem utolsó helyet foglal el — az egyenruha iránti elősz retet. Nem írok hadászati szakozikket, s igy nem is fe;t gethetem az egyenruha jeles vonzerejét stb. Elég az hoz2 hogy Vadkertinó Adél rajong az egyenruháért. Mintho^ pedig már osak a munkamegosztás nagy nemzetgazdász ti elvénél fogva is nem lehet mindenkinek eg enruháj Vadkerti ur pedig czérnaszál termeténél fogva szintén lett küszöbölve Mars választottai köíül — Adói nagysá kénytelen várakozó állást foglalni el ablakának redőny mögött. Az eseményekben gazdag korc-iolya-saiso ihau történ hogy Adél igéző pongyolában ablakában ült ós olvaso Mikor egy szép fiatal asssony a korcsolya saisonban all nyodáskor ablakánál ü' és olvas, akkor meglehetünk g^ z^dve, hogy nem olvas. Adél is olyan pillantásokat vet járó-kelökre, hogy bizon-bizon a kezében tartott könyve (pedig Zola „Nanája*) kevés marad azonból a tekin tekböl. Már órákhosszat dobogó szívvel várakozik egyetl kardcsörtetésé, de hiába ! Duzzog, ámde nem csupán bc sKUságból, hanem mert a kis tükör azt matatja, hogy áll Kaki Végre hftlUtsaik a rep^ve várt kardoaőr&efcéa,}