Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám
1886-11-25 / 94. szám
B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 94 szám. Csütörtök novemberlió 25-én. KESMEGYEl KOZL Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer : vasárnap ós osiitörtökön, Előfizetési dlj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre . 6 írt Fél évre . . 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLKR ezég, Bées, Prága, Budapest, Németország és bvájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. A lutrizás. Az országos költségvetésnek nevezetes tételét képezi a kis lottó jövedelme. Milliókra rug a nyereség, tnely a szegény emberek garasaiból halmozódik össze. Népünk minden rétegében terjed a játék, a lutrizás szenvedélye, versenyezve az iszákosság bűnével. Elvonja a szegény ember szájától a falatot, a nő éhezteti gyermekeit és a terno reményében a gyűjtőbe viszi filléreit. Akad szédelgő, a ki nyeremény-számokat igér. A rendőrség hasztalan üldözi őket, titokban tovább folytatják gálád népbolonditó működésüket és ezer meg ezer hivőre akadnak, ezer meg ezer ember lizeti meg a mathematikusnak a számokat, melyeket biztosan ki fognak húzni. Beszéltek, irtak már sokat a kis lutri ellen, de hiábavaló volt az erőlködés. Nálunk nem vész el a lutri, a rni népünket nem szoktatják le a játékról, az intő beszéd nem fog rajta, irányitsuk tehát ügyeimét oly sorsjátékokra, melyek jótékony üdv®s hasznos czélra törekszenek, melyek a befolyt pénzt megint csak a nép javára fordítják, ós melyek nem oly erkölcsnyomoritók, mint amilyen a kis lutri. Tekintsünk csak a külföldre, nézzük akár Becs városát. Folyton folyvást szaporodnak a kis jótékony sorsjátékok, majd egyes egyletek, majd más közhasznú dolgok czéljaiból. De aztán gomba módra.keletkezik a sok szédelgő, eget földet igórő vállalat is. Elözönlik még hazánkat is, nyakunkra küldik ügynökeit, vagy mindjárt a sorsjegyeit. Valljuk be, hogy az intelligensebb osztály is legnagyobb részt megtartja e papírokat, megfizeti és óriási összegek vándorolnak ki e réven küllőidre. Ez bizonyára nem egyeztethető össze nemzetgazdasági érdekeinkkel, nem a hazafisággal. Az állam nem tesz sokat az ellen, türi, hogy az ország vagyona kivándoroljon idegen országba. A basilika sorsjegyek elég kedvező terv szerint nyújtják a nj eremény reményét, a vörös-kereszt. sorsjátéka is elfogadható, de népünknek a tiz forintnyi kölMg sok- és az aránylag drága sorsjegyeket még a középosztály nagy része sem vásárolja. Hol találunk tehát megtelelő értékpapírokat? Alig ismerünk mást, mint a lótenyésztés emelésére alakult társaság , kincsem" sorjegyeit. De hát azt tapasztaljuk, hogy ezeket meg a külföldön vásárolják össze. Természetesen az élelmes idegenek Jiamar fölfogják a sorsolás előnyeit, szívesen veszik a sorsjegyeket és elviszik a nyereményt is. Nálunk kisebb mertékben pártolják a vállalatot, pedig saját kárunkra. A társulat színében is kifejezve látjuk a czélt, mely nemessége mellett gazdaságunk egyik főmozzanatának emelkedését foglalja magában. A sorsolás által befolyt pénzt megint csak lótenyésztési czólokra fordítják. Gazdáink a legnagyob örömmel tekinthetik ezt a körülményt is, bizonyára a törekvés pártotolást és támogatást érdemel, kivált ha szem előtt tartjuk, hogy a forintos sorsjegy milyen shanceokat nyújt. Fordítsuk azért népünk, gazdáink figyelmét a sorjegyekre illetőleg e hazai sorsjegyek vásárlására. Kívánjuk, hojy olyan hazafias czólu sorsjáték mint amilyen a „Kincsem" is a többek közt, sűrűbben keletkezzék, mert az ilyen soí-sjátéiíOk hivatvá vannak árra, hogy népünk figyelmét a káros a kis lutritól elvonja, hazafiasabb gondolkozásra és működésre terelje. — A tót közmivelödési társulat, moly Császka püspök és Rudnyánszky br. főispán elnöklete alatt a múlt évben alakult, e hó 19-én tartotta második közgyűlését. Hogy e társulat mily derekasan felel meg czéljának, mely nem egyéb, mnt a tót erkölcsös ós hizafias szellemben való nevelése, látható a titkári jelentésből. A társ ulat kiadásában eddig megjelent két kalendárium, tizeze r példányban, ezenkívül kiad egy bavonkint. kétszer meg|elenö lapot, lefordította Arany Toldiját, Jókai „Magyar nemzet történeté"-t s ínég több basznos könyvet adott ki. A társulatnak A „BMÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAJA. Görgey Artliur.*) — Adalék a szabadságbarcz történetéhez. — Irta: Zlinszky István. A legutóbbi magyar szabad.ságharcz egyik legkiválóbb alakjáról Görgey ürthurról fogok egyet s mást sziVes engedelmökkel rövid vonásokban elmondani, mely alkalommal megkísértem felderíteni azt is, vájjon áruló volt e ö a szcszoros értelmében, avagy a viszonyok kényszerűsége volt e oka azon tettének, melyért bajtársai legnagyobb része, de még a história is elitélte . . Görgey A. régi nemes családból származott s Toporezon Szepesmegyébea született az 1818-ik évben. Tanulmányét édes anyja gondos felügyelete alatt végezte s e mellett valódi spartai nevelésben részesült. Egy nyáron háromszor is meghámlott nyaka, melle a napbevétöl; csizmáiban harimyát nem viselt, s télen is csak könnyű felöllöben járt, s ágyában sohasem volt egyébb szalmánál s pokrccz takarónál. Még majdnem gyermek korában lépett a bécsi kato*) A kérdés, melyet lapunk igen tisztelt munkatársa e sorokbap fejteget, ma még nincs eldöntve a történelem Ítélőszéke előtt s azf hiszszük még nincs is itt az idő, hogy Görgey Arthurról a magyar szabadFágharcz e tüueményszerii alakjaról végleges Ítéletet mondjunk; inert ily féifiu megiteJésénél nem az akkori bajtársak méltó elkeseredésével, hanem a történelem részrehajlatlanságával kell bírálni a tényeket, a mihez a inai kor iróján»k nincs meg a kellő nyugalma, részrehajlatlan, minden befolyástól ment Ítélete, mindazonáltal közöljük a czikket mint adalékot szabadságbarcz történetéhez, annai is Inkább, mert e sorok a függetlenségi harcz egyik bajnokának, megyei küíéletünk egyik fáradhatian munkásának tollából erednek, a i e r k. nai felsőbb tanintézetbe, honnét mint tiszt jött ki s mint hadnagy szolgált az osztrák hadseregben j gyenge szemei miatt azoubau csakhamar quietált s a kardot toll és tudományos könyvekkel cserélte fel, s buzgón foglalkozott kedvencz tárgya a — vegyészettel. Ezen foglalkozásban találta a 30 éves ifjút a 48-iki forradalom, s miután egy ideig küzdött önmagával és az osztrák hadseregben magába szítt subordinatióval, felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak, melyet ez —valamint minden katonailag képzett egyént — örömmel fogadott el, s azonnal Lüttichbe küldötte fegyverek beszerzése végett, honnét visszatérve előbb kapitány és csakhamar örnagygyá léptetvén elő, a Csepel szigeten levő dandár élére állitá s a támadólag fellépő Jellasics horvát bán ronda hordái ellen küldé. Természetesen az ismeretlen egyén iránt sem bizalom, sem pedig bizalmatlansággal nem viseltetett a nemzet, egyszerűen tudomásul vette kinevezését, de a figyelem még is nagy mértékben fordult feléje, mert akkor éppen a horvát mi zgalmak érdekelték a nemzet zömét, s kíváncsisággal néztek az események elé, hazafiúi aggodalmak között várták a rablóhordák megsemmisítését, vagy az országból leendő kiűzetésüket. Görgey a Csepel-szigetén tanyázott kisded — s többnyire nemzetőrök és felkelőkből álló dandárával s valószínűleg azon probléma megfejtésén tűnődött, hogy miként lehetne könnyű szerével nevét híressé tenni, — mert minden ismerője, éh til ója megegyezik abban, hogy fő jellemvonása a nagyravágyás volt, — midőn egy parancstiszt azon jelentéssel lépett sátorába, hog^ az előőrsök egy négyes fogatot tartóztattak le s benne egy egyént a ki gr. Ziohy Üiounek vallja magát. — A grófnál sza rencsétlenségére kompromittáló iratokat találtak melyek böl kitűnt, hogy ö Jelasicscsal levelezőbe a áll s valószínűleg most is annak táborába igyekezett. Nem akarom gr. Zichy Ödönt védeni, nem is tehetném én gyenge laikus, mert hiszen a história is büniü, rójja fel tulbuzgó császári érzelmeit, de bizonynyal nem volt oly mérvben áruló, a miért oly bánásmódot érdemelt volna a minőben részesült. Itt volt a kínálkozó alkalom ismertté, népszerűvé tenni a fiatal vezér nevét, ki egyszerre Marat a 89-iki franczia forradalom e nagy vérengzöjónek lépett nyomdokába s haditörvényszékileg bár — ,s némileg a közvélemény, legalább a tábori közvélemény — nyomása alatt a hazája ellen vétő grófot halálra ítéltette s az ítéletet rajta rögtön végre is hajtatta egy hóhérrá előléptetett czigány által húzatván fel a rögtönzött akasztófára. Természetesen ezen tettét a magyar kormány sem helyeselte, mert még mindig bízott a békés megoldás lehetőségében, melytől a tett által ismét messzebb löketve^ látta magát; a közvélemény azonban Görgey pártján volt, s neve egyszerre nemcsak ismertté, de népszerűvé is lön, s hangosan hirdették e tettének helyeslői, hogy ilyen ember kell a hadsereg élére, a ki ily röviden bánik el a haza ellenségeivel. A közvélemény, mely minden időben nagy hatalom, forradalmi időben pedig kétszeresen az levén, Görgeyt tenyerén hordozta, s annál rendithetlenebb lett iránta bizalma, mert egyik csatát a másik után nyerte, egyik dicső fegyvertényt a másik után hajtotta vó'^re. S nem is járt a közvélemény hamis nyomón, mert G. oly katonai kitűnőségnek bizonyult a magyarországi hadjárat alatt, a ki méltán lett kegyenczévé az ország, s mondhatni bálvány ává hadtestének.
