Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-10-21 / 84. szám

„Békésmegyei Közlöny" 52. szám. 1886 . i resztnevet is guny tárgyává akarja tenni, erre majd fe­lelni fog Sass fstván egy másik ideálja: a nagy Trefort­gyülölő, az elnöki rendreutasitások daczára is rettenhetlen Zimándy „Náczi". De hát az orosházai, 4 hasábos dicsöitő vezérczikké­ről hires lap aristokratikus, kékvérű velleitásai mellett a többek közt tud ferdíteni is. Azt irja, hogy mi megharagudtunk azért, mert egy keresztény pap (gr. Pongrácz János) egy másik keresztény paptársát (a mestert Veres Józsefet) magyar vendégszere­tettel vendégül iiázába fogadta. Hogy ez mennyire nem felel meg a valóságnak, azt olvasóink első pillanatra is észre fogják venni. A dolog igy áll. Mi azt hivén, hogy mindaz, a mit Sass István a 4 hasábos vezérczikkben elzengett, igaz volt és mert gr. Pongrácz Jánost a Veres József politikai szerep­lésének feltétlen bálványozója tendentiosusan és—mint ké­sőbb gr. Pongrácz Jánosnak hozzánk intézett udvarias és müveit emberre valló soraiból kitűnt — a valósággal el­lenkezően ugy tüntette tel, mint a ki amaz áldatlan, és különösen a nagyváradi egyházmegye kormányzója által a legélesebben elitélt irányhoz szegődött volna: ezért őt mint a nyilvánosság-egyik organuma egész joggal meg­róttuk. De midőn a szent-andrasi egyházközség lelkésze hozzánk intézett nyilt levelében az Ur szolgájához méltó, szelíd, és mindenek felett a müveit társadalomban átalán elfogadott hangon felvilágosított minket, hogy ő bizony nem szegődött az orosházai antiszemitákhoz, mi meggyőződvén arról, hogy Sass Istvánnak, az antiszemita hadjarat epi­kusának tényes phantasiája is van és költői szabadságot vesz magának füllenteni is, tudomásul vettük gr. Pongrácz nyilatkozatát és legtávolabbról sein haragudtunk azért, hogy Veres József vagy Sass István a nemes gróf aszta­lánál jó ebédet evett, de kifejezést adtunk annak, hogy a szegény kolduló zsidó, ha hitfelekezetek ellen izgat, nem érdemli meg az egyházférfi vendégszeretetét. Azonban mi sem jellemzi jobban az antiszemiták oros­házai organumának felülmulhatlan bárgyuságát, mint az, hogy egészen komolyan veszi, mikor mi hires vezérczikke satyrikus kritikájában a 11 antiszemitát aristokrata, kék­vérű (?) néptanítójával apostoloknak neveztük. Igen, t. olvasó, Sass István, az „Orosházai Újság" szerkesztője 24 napi gondolkozás után, mi közben 60 ne­buló bámulta az orosházai iskolában a világra szóló esz­mékkel, világboldogító és bolonditó tervekkel küzködő apos­tolt, rájut arra a felfedezésre, hogy hiszen mi azért űldőzíüK. őket, azért tettük ..őket nevetségessé, mert az „apostolokat a hatalom és vagyon birtokában levők üldözni szokták." S a néptanító, ki az elemi iskolában kötelességsze­rűen a biblia történetét is tanítja, mindjárt készen all a históriai analógiával: „A zsidók is halálra üldözték tulaj­don prófétáikat, mert a • bűneikért intették őket, a Meg­váltót és apostolait is." Ügy másik helyen meg azt mondja, hogy ha farize­usnak neveztük az ő bálványát: Veres Józsefet, hát a fa­rizeusokat a zsidó nép színe-javaként tartották, de ha mi ezeket is aljasoknak tartjuk, milyen lehet a zsidó nép söpredéke. Hát a néptanító, a ki tanítványait a zsidó hajdan­kor történelmére is tanítja, ne tudná, hogy a zsidó tör­ténelemnek fényes lapjai is vannak, melyeket arany­betükkel irtak meg nagy elméjű történetírók ? A négy hasábos vezérczikkiró, a ki mag it prófétá­nak is tartja, arra is tud vetemedni, hogy a zsidó törté­nelemből kiszakít egy alakot, melyet a történelem ítélő­széke elitélt, azt arra a korra generáli sálja, de itt sem állapodik meg, hanem együgyüségében vagy roszakaratá­ban alkalmazza a jelen korra, melynek egészen más vi­szonyai, más követelményei vannak és a melyben az em­berek gondolkozását a tudomány és korszellem egészen átalakította. Ha az iskolában is igy interpretálja ez a néptanító­próféta és 4 hasábos vezérczikkiró a történelmet (a tan­felügyelő ur a megmondhatója) akkor az aristokratiko­sociaiistikus érzelmű n é ptanitónak mégis egy kicsit a kör­mére kellene koppintani. Íme ennek a phrasisokkal bélelt néptanítónak, kinek szép hivatásához képest embertársai között — bárminő fe­lekezetűek legyenek is — a szelídséget, emberszeretet, egyszerűséget, szerénységet kellene hirdetni, imponálni tud egy lomtárból kiszedett czimer is és csak ugy félvállról beszél holmi „parvenü" legújabb ágról, de a következő perez ben már kikiáltja az ó orosházai olvasóközönségének, nogy „Egy az Isten és Veres meg Sass István az ő pró­fétája !" Es a mikor azt irja, hogy őket is üldözik a hatalom ós vagyon birtokában levők, nem tudja, hogy ezzel egy politikai programmot, a socialistikus felforgatás és rom­bolás politikáját irta alá az együgyű néptanító, a kinek lelkiismeretét azonban egészen megnyugtatja Veres József ez az egyszerű kijelentése, hogy „ha az országos törvény a polgári jogokban vallás, fajkülönbség nélkül mindenkit részesít, hasonló egyenlőségben gyakorolja mindenki a haza iránti kötelességé t." Hogy ezzel a kijelentéssel a „mester" meg próféta, avagy apostol ténykedései homlokegyenest ellentétben ál­lanak, hogy az a zsidó honpolgár épugy megteszi köte­lességét, mint Veres ur, a ki különben nem veti meg a világi javakat és az orosházai keresztény önsegélyző egy­let presenz-markjaít, vagy mint Sass István, a ki ha ideje van, Szent-Andrason, Öcsödön, Szarvason toastokban önti k phrasisait: azt nem látja a czikkiró csendes butaságá­ban, az neki mind „bliktri." Pedig tud „furfangos" is lenni, akár a mult század­beli „százados" perek körmönfont fiscalisa. Azt irja, hogy minek nevezzük Veres Józsefet lap­tulajdonosnak, mikor ilyenül a nyomdász Veres Lajos van j elöntve. Nyíltan, határozattan nem állítja az ellenkezőt, ami kii 1 önben nem lényeges dolog; de nem is kisérti meg meg­czáfolni azon megyeszerte köztudomásu tényt, hogy az „Oroshá'.i Újság" „ad majorem glóriám Josephi Veres" csinálórliji. Vagy nem együgyű, roszakaratu furfang az, midőn a nagynevű történetíró: Ipolyi Arnold egyik törté­neti munkájából idézve, szemforgató képmutatással azt kér­dezi: nem-e a zsidókra „illenek-e" „A történelem s a, magyar történeti szellem" czimü tanulmányában irt kö­vetkeztetései ? A nagyváradi egyházmegye nagynevű kormányzója, ki mint történetíró különösen felülemelkedik a napi poli­tika szenvedélyein, gyűlölködésein, kicsinyességein és a leg­távolabbról sincs szándékában egy az országos törvény ál­tal elismert vallásfelekezetet sérteni, azok ellen izgatni, majd megköszöni, ha antiszemita agitátorok magas szem­pontokat tartalmazó történeti munkáját is lerántják a tu­domány piedestaljáról a gyűlöletet terjesztő izgatás sa­rába. De ugyan mit tegyen a szegény kath. anyaszentegy­ház, melynek szellemét az „Orosházi Újság" kirohanásá­nak irója azzal akarja jellemezni, hogy el akarja monda­ni, mit hirdettek a pápák és zsinatok a zsidókról? Elmagyarázza-e az „0. U." Írástudóinak és prófétái­nak, hogy mindaz csak jogtörténeti jelentőséggel bír, hogy azóta már átalakult az egyház szelleme, mely szintén a korszellemhez simul és magától rég eltávolította a sötét középkor aberratióit? De mit törődik az „0. U." prófétája a történelem­mel, egyházzal, neki minden a mi nem antiszemitismus : sakterpolitika, a melyet az országgyűlésen Tisza Kálmán, Apponyi Albert gr. és Irányi Dániel a társada­lomban az egész értelmiség és a nép is követ, kivéve egy pár csalhatatlan antiszemitát, a kiknek egyedüli érvük hogy megütköznek a Zimándy „Náczi" nem elég jó hang­zású keresztnevén. Ezzel a korlátolt felfogással, álláspontjuk ilyen bár­gyú védelmével akarnak a megyében híveket szerezni. Jegyezze meg magának az „0. U.", hogy az ily kihívó sértést a társadalom egyszerűen visszautasítja ; ha­nem mert nem akarta megérteni azon egyszerű psycholo­giai következtetést, hogy habár „a lehanyatló nap bíbor­sugarai üdvözlék e magasztos jelenetet" (t. i. Veres Jó­zsef Öcsödön szónokol fegyerkordozója: Sass István je­lenlétében), azért Veres meg a 11 apostol napja mégis le­hanyatlott : hát megmagyarázzuk. Ha az orosházai képviselő választó-kerület értelmi­ségének és a népnek még romlatlan gyomra utóvégre is nem birja el majd az „0. U." süietlensógeit és ha a szept. 19-i számában világgá eresztett badarságai után 24 napi mély gondolkozás után még sokszor fog olyan suszterinas szellemben kirohanni: majd jobban szervezkedni fognak a politikai pártok és a legközelebbi választásoknál egymással kezet fogva együttesen oda fognak hatni, hogy Békes­megye megszabaduljon az antiszemita népoolonditóktói. Akkor aztán Veres ur ismét visszatér az orosházai paplakba és gyakran felfogja keresni egykori hűséges fegyverhordozóját, ki az iskolában példaképen szorgalma­san sokszorozni fogja az elvesztett votumokat. És Josephus Veres egy elvesztett mandatum romja­in, mint egy modern imperátor (mert 4 hasábnál többet egy római imperátor sem kapott) így fog keseregni ahhoz az irodeákhoz: „Stephane, redde mihi legiones." Mi pedig £itt Csabán és a megyében, kezdve a legré­gibb ágaktól az „0. U." által kicsinyelt legújabb ágakig, a midőn tovább is csak az általános országos és megyei érdekeket és a különböző hitfelekezetek érdekeit egyfor­mán fogjuk képviselni, azon a magasztos drámai jeleneten is csak — mosolyogni fogunk. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésvármegye közigazgatási állapota. — Alispáni jelentés — (Folytatás.) Csorvásoo a pénztárak az évben csak egyszer lettek megvizsgál­va. A kötelezvények közül többnek c»ak másolatai mutatattal fel, melyeknek eredeti példányai állítólag a jegyzőnek adattak át betáblázás végett egyes tartozásokról pedig kötelezvény sincs kiállítva. A b jtegápolási és katona elszállásolási pótadó­ból a község még mit sem szállított, közmunka tartozásba még 1401 frttal hátralékban van. A közigazgatási ügykezelés körül a hanyagságnak több nyomai látszanak, a mennyiben a? iktatókönyv szerint sok ügydarab elintézve njnes. A mutató­könyv hiányol?, ellenőrzési napló nincs stb. E helyütt megjegy­zem, hogy a községi jegyző betegeskedósét adván okul, idő­közben nyugdíjaztatásáért folyamodott. 1) Kótegyháza községében szintén többnemű szabályel­lenességeknek jöttem nyomára. A községi s megyei pótadók még mind ez ideig nincsenek kivetve, a pénztárak rendszeresen nem vizsgáltattak a naplók nem hitelesítettek, a leltár a f. év­re el nem készíttetett. \ közigazgatási ügymenet körül meg­elégedésemre haladást tapasztaltam. Egyedül a bagatell flgyefc elintézése körül találtam hiányosságokat. Tapasztalván, h gy a községben a megyei szabályrendelet ellenére növendék mar­hák is vágatnak le, ezen visszaélés megszüntetése, valamint a községbeli belvizek csatornázása iránt Kellően intézkedtem. m.) Gy.-Váriban az ögykezel s kielégítő. Megrovardónak találtam itt mindazonáltal, hogy egyes elöljárók és szolgák a pénztárnok által fizetési előlegben részesittetnek, s hogy a köt­vények egy része csupán kezesekkel van biztositva. n) Öerla-Pósteleken az ügymenet kissé lassú, több idő­höz köt'Wt fgy elintézetlen, a pénztári npplók hitelesítetlen egyszerű ivekből állanak, mi rendetlenségre mutat, továbbá a peuztárak az elöljáróság által az idén egyszer sem vizegáltat­tak meg, o) Dóboz községében örömmel tapasztaltam a buzgó ügy­kezelést, egyedüli megjegyzésem a községi pénztár kötvényeire terjed ki, melyek csupán kezesek által vannak biztosítva. p) Endröd községében sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a pénzkezelés körül általam az előző években észlelt rendetlenségek idevágó rendelkezózeim daczára raindekkoráig meg nem szüntetettek. A községi pénzalapokat illető takarék­pénztári könyvek minden napló nélkül egyszerűen a biró ál­tal őriztetnek a községhez befolyó minden nemű pénzek pe­dig minden utalvány nélkül a törvénybiró kezelése alatt álla­nak. A f. óvi községi pótadó viísgálatom időpontjáig ki nem vettetett, minélfogva az elöljárók fizetése s a folyó kiadások fedezése is lehetetlenitve lett. Mutatókönyv egyátalán nem, az ellenőrzési napló pedig rendetlenül vezettetik, a panasz jegy­zőkönyvek bélyegei felül nem bélyegeztetnek. A tauácsülési jegyzőkönyvek felületesen vezettetnek. A kolera elleni óvin­tézkedések hiányosan lettek foganatosítva, igy járvány kórház és hullaház egyátalán nem lett felállítva. (Vége köv.) Előfizetési felhívás a „BfiEÉSMBGYBI KÖZLŐIT' politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 1886. éviXlil-ik évfolyamának utolsó ne­gyedére. Előfizetési dij : Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Egy hóra ... 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatal, Povázsay test­vérek könyvnyomdájába küldendők, vidékről legczél­-zerübben postautalvány utján. B.-Csabán, 1886. október hóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. MEGYEI HÍREK. — Szarvason a társulati leányi anoda f. hó 17-én este színielőadást rendezett a „Bárány" vendéglő udvarán levő színkörben saját javára, mely minden tekintetben igen sikerült. A növendékek előadták „Melitta herozegnö" színmüvet 5 felvonásban Osengey Gusztávtól. Ezt meg­előzte „Az uj év, u allegorikus előjáték, görög tűzzel, melyben a tanoda mindenik növendéke részt vett, az év­szakokat és hónapokat megfelelő jelmezben ábrázolva. — Ezután táncmulatság következett a „Bárány" nagy ter­mében, mit a fiatalság belépti dij nélkül rendezett s mit szinte sikerültnek jelezhetünk. — Vadásztársulati gyűlés tartatott mult vasárnap délután a szarvasi kaszinóban, melyen a „szarvasi vadász­társulat" három évre ismét megalakult. Elnökül Pól Dani, titkárul dr. Zsilinszky Endre, pénztárosul Dózsa Andor, vadászati igazgatóul Praznovszky Ferencz lön megvá­lasztva. A tagok száma még jóval kevesebb, mint a mult években volt. — Uj szabályrendeletek Gyula városa által az 1886. évi XXII. t. cz. értelmében újonnan alkotott szer­vezeti szabályrendelet, valamint Gyula város kötelékébe való felvétel alkalmával fizetendő dijakra ós a napszámo­sok által fizetendő községi pót-adóra vonatkozó szabály­rendele'ek Békésmegye törvényhatóságához a jóváhagyás kieszközlése végett beterjesztettek. — A miniszter elismerése, A földmivelés- ipar­ós kereskedelmi miniszter Kristoffy János Szarvas városi állatorvosnak, a tenyésztés érdeke körül tanúsított buz­gólkodása és felügyeletéért, teljes elismerését ós hálás kö­szönetét fejezte ki. * Posta statisztika. A hivatalos lap pénteki szá­ma közli az 1885. évi postastatisztikát E szerint a nagy­váradi postaigazgatósági kerület, melyhez a megyében fennálló postahivatalok is tartoznak, 1885-ben 25 kincstári, 317 nem kincstári, két mozgóposta hivatal összesen 344 postahivatal volt, 162 levólszekrónynyel, 144 tisztviselő és dijnokkal, 158 altiszt levélhordó ós szolgával, a posta­mesterek száma 296, a kiadóké 39, a postalegónyekó 304, a postalovaké, 286 a postajármüvek száma 268 volt. Bel­földről kézbesítés végett érkezett 7.602390 levél, 8,120160 egyéb tárgy. Ausztriából 741384 levél. 949446 egyéb tárgy. Külfödről 120816 levél, 152208 egyéb tárgy. Pos­tai megbízás érkezett belföldről 5719 drb, 143870 frt értékben kiváltatott 3178 darab 70096 forint értékben. Ausztriából érkezett 4758 drb 317076 frt értékben. Kivál­tatott 2620 drb 114818 frt értékben, külföldről -érkezett 801 drb 44899 frt értékben, kiváltatott 459 drb 26349 értékben. A postákkal utazott személyek száma 1309. Cso­mag és pénzlevél kézbesítés végett beérkezett belföldről 727920 drb 1931148 mm. 84665646 frt értékben. Ausztriábó. 259956 drb 928278 mm. 19988658 frt értékben. Külföldrő 20088 drb 69102 mm. 1380668 frt értékben. Pest .utalvány befizetések 821022 drbon 21579474 frt. kifizetés 424681 11530300 frt Jövedéki bevétel 759079 frt kiadás 476875 trt többlet 282297 írt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom