Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-10-10 / 81. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 67. szám. Vasárnap, augusztushó 22-én. i Sft Éj KUI jssSm&i já'i. w Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen heten. l*.én.t kétszer : vasár-nap és osütörtökön, Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bórmentve küldve . Egész évre . 6 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre . 1 „ 50 kr. Lapunk száinára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIiN és V0GLEK czég, Bées, Prága, Budapest, Németország és Övájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adat cak vissza. Egyes szám ára 10 br. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál ö kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helybeu fu tendő. A koczka el van vetve, (*#*) H

a Tisza Kálmán művész volna, azóta pártkülőnbsóg nélkül ünnepelné az egész ország, feltéve, hogy oly nagy lett volna művésznek, amily nagy politikusnak ós diplomatának. Szerencsétlenségére azonban nem művésznek született, nein mehetett a külföldre hírnevet szerezni, hogy aztán magát ünnepeltetni haza jöjjön, hanem mindig itthon levén, természetes, hogy prófétává nem lehetett s igy meg kell azzal elégednie, hogy kit az egész világ nagynak tart, itthon nem érik fel észszel. Még csak tudomásul sem veszik ama válaszát, mely ügyesség tekintetében ritkítja párját, inert inig az orosz terjeszkedésnek sakkot mond, a Balkán nemzeteit egytől-egyig kijózanítja s megmagyarázza nekik egy szóval, hogy függetlenségüket csakis Ausztria-Magyarország egise alatt lelhetik föl. De mert hát a miniszterelnöki szók nem khatedra ós a C képviselők nem diszczipulusok, Tisza nem tartotta szükségesnek, hogy szavait szótbon'czolva a szájokba rágja, mert jól tudta, hogy igy is nagyon®sokat mondott s megértik azt azok, kik megérteni akarják, akik pedig nem akarják megérteni, azoknak hiába, ha tízszer annyit beszél is. És mert ismét bebizonyult, hogy a mi ellenzékünk ase. ő pártszenvedélyét semmi szin alatt ós semmi körülmények közt nem képes a küszöbön kivül hagyni, hanem kötekedik ahányszor a kötekedósre alkalma nyilik s a mig kötekednie lehet De bezzeg megmutatták a bolgárok, hogy megértették Tiszát, mert százat lehet tenni egy ellen, hogy a Kaulbars követolósót a Tisza nyilatkozata s AusztriaMagyarország ügyvivőjenek magatartása következtében utasították vissza. És hogy most már eme visszautasítás következtében mi lesz ? — bajos megmondani. Könnyű lenne ugyan megmondani, ha Oroszország minden esólylyel szemben elég erősnek érezné magát, de meggondolva, hogy egy európai háború őt éppen ugy semmivé teheti, mint tehetné ellenfelét, még mindig Tamások vagyunk abban, hogy erőszakhoz merjen nyúlni. Lesz nagy zenebona, kardcsörtetés, ágyú töltés, már-már azt hinnéd, hogy lő is, de hihetőleg nem történik nagyobb baj egy diplomacziai akcziónál. Igy képzeljük legalább mi. Lehet azonban, hogy csalódunk. Ha ez a dolog ezelőtt 20—30 évvel, történik, mikor egy háborút szőrmentén is el lehetett végezni, már indulnának Bulgáriába az . orosz hadak, de mikor a jelszó: „Egy birodalmat egy háborúért", húszszor is elgondolják, amig megkezdik, huszonegyedikszer pedig kibékülnek. Lehetséges azonban, sőt van benne sok valószínűség, hogy Bulgária ezen eljárását nem lesz képes bevenni a vak engedelmességhez szokott orosz] gyomor, hogy sokkal nagyobb megaláztatásnak veszik, mint sem hogy eltűrni lehessen: és akkor megyünk ! Vannak körülmények mikor nem lehet kitérni még a halál elől sem, s ez a bulgáriai körülmény az orosz hatalomra nézve bizony olyau forma, s lehet, hogy mire e sorok megjelennek, itt ott már meg is harsant a riadó. Tisza Kálmán tehát annyit inert, hogy világháború lehet belőle, s hogy ellenzéki interpellálóink még is kevésnek tartották, valóban furcsa gusztus. Na de ha mert, igen okosan ós igen jól merte, s okunk van hinni, hogy az orosz befolyásnak a Balkánon vége s ha e befolyás visszaszerzésére fegyverhez nyul, Montenegrót kivéve, a Balkán összes nemzeteit szemben találja magával. És a koczkát Tisza Kálmán vetette el. Az ő válaszán log megfordulni a kelet sorsa. Yagy átadatik Bulgária saját függetlenségének, ós akkor az orosz ki van zárva, vagy erőszakhoz nyul ós akkor lángba borul Európa. És ha most borul lángba, hát ismerjük barátainkat ós ismerjük ellenfeleinket, a bennünk őszinte barátokat látó balkáni szlávok hihetőleg körültünk fognak csoportosulni, felfogjuk venni az eldobott kesztyűt, s aztán: Isten velünk! — Korizmics László. A magyar közélet zajtalanul működő derék munkását vesztette el Korizmios Lászlóban, kinek halála hirét küldik Kis-Tétónyböl, a hová száműzte öt betegsége. Testi ereje régen megtörött a betegség súlya alatt, de szelleme mindvégig megőrizte alkotó erejét. A boldogult még utolsó napjaiban is terveket szőtt ama nagy érdekek előmozdítására, melyeknek áldásos életét szentelte, noha már évekkel ezelőtt nyugalomba térhetett volna a hiven teljesített kötelesség tudatával. A magyar köagazdasóguak nem volt nálánál buzgóbb apostola. Mint okleveles mérnök már fiatal korában is a mezőgazdaság fejlesztésére fordította erejét ós külföldön szerzett tapasztalatait, melyeket hézagpótló könyvekben ismertetett meg a közönséggel. Legutolsó műve, mely a magyar kereskedelmi ós vámügynek Ausztriával közös és általános nemzetközi viszonyait tárgyalja, még ma is megbecsülendő statisztikai munka. Tagja volt régóta a parlamentnek is, nyilt üléseken ritkán szólalt fel, de annál nagyobb hasznát vettók szorgalmának és szakértelmének a bizottságok. Az utolsó időben a földhitelintézet és a magyar gazdasági egyesület osztozott áldásos tevékenységén. — Uj főrendiházi tagok kinevezését hozta a hivatalos lap. Karap Ferencz a királyi tábla nemrég nyugalomba lépett tanácselnöke, Hollán Ernő a honvédség egyik legkiválóbb főtisztje ós Grraefl József Szaboicsmegye főispánja az uj főrendiházi tagok, kik eddigi érdemeik elismeréseül részesültek e kiváló kitüntetésben. F-olitilcai Irire fet. — A spanyoi forradalom. A legutóbbi forradalom részeseinek megkegyelmezését a hadi törvényszék, a regenskirálynó közbelépésére csak hosszas vita után határozta el A hadügyminiszter, ki a megkegyelmezós ellen ^szavazott, benyújtotta hmondását. Hir szerint Castillo fog helaczi urü. — Rajz. — Laczi úrfi gyerek volt még, de telve regényes hajlamokkal. Szerinte az ember már a tizenhat évnél kezdődik. Szülei gazdBg, de egyszerű emberek voltak, kik gyönyörködve nézték a szépen fejlődő ifjút, s mit se tettek volna ellenére. A Laczi úrfi tehát bőven el volt látva pénzzel. De ne gondolják önök, kik talán fiatalabb éveikre mosolyogva visszaemlékeznek most, hogy a Laczika — lumpolt volna, vagy egy a pajkos ós könnyelmű ifjú egyéb bohó •zeszélyeire költötte volna a pénzt. A világért sem. Es mégis az öreg ur, a Laczika apja, gyakran jutott arra a gondolatra, hogy vájjon hova is tűnik el a Laczika zsebeiből az a tenger zsebpénz. Kérdezősködött is az öreg fűtől fától, amúgy titokban, de hát senki nem tudott felelni. Persze mert épen attól az egytől nem kérdezte, aki tudott volna a dologról valamit. A Laczika ép a hatodik osztályt végezte el. Hatodik osztály! Hohó uraim, ne tekintsenek önök oly fitymálólag Laczikára. Gondoljanak osak önök arra az időre, núdöu szinte a hatodikat végezték. Nem töltötte-e el köblöket a méltó büszkeség érzete, nem gondolták-e, hogy egy ^jjel nagyobbak, s hogy az egész városban bámulat tárgyát képezik? Az a szeszélyes, rózsaszínben ragyogó jövő pedig nem festett-e szemeik elé ezer ós ezer bűvös ábrándkópet, mosolygó tündér alakokat, kik meghódolt szívvel terjesztik karjaikat, s nyújtják eper ajkukat? A Laczika azonkívül, hogy a hatodik osztályt végezte ; még szerelmes is volt. Szerelmes, miként csak egy tizenhat éves ifjú szív képes. Ideálja egy csinos tizenöt tavaszt látott kis hölgyecske, aki azonban már mosolygott ha „nagysád" nak szólították s nagyon restelte azt, hogy könyvestáskáját karján kellett a növeldébe vinnie. A kis „Erzsike nigysám" is nagyon szerette a Laczíkát. Hogy is ne! Olyan kedves és jó fiu az a Laczika, zsebei mindig telve finom czukorkákkal. (A tizenöt tavaszt látott „nagysám"-ok szemeiben ez roppant nagy előny.) A táncziskolában pedig mindig őt tánczoltatja, de ami fő, amit a nagy lányok is irigyelhetnek, mindennap gyönyörű virágcsokorral lepi meg. Ah azok a gyönyörű rózsák, azok a gyönyörű szebbnél szebb virágok! S a Liczika jól tudta ezt s gondoskodott is csokorról minden nap. Eauem hát régi dolog már az, hogy a hölgyek szeszélyesek, ha midjárt olyan piozinyek is, mint Erzsike „nagysám." Egy szép délután, midőn Laczika az iskolából kisóró haza törzsikét, s udvariasan karján vivé a könyvtáskát, a bájos Erzsike „nagysám" duzzogni kezdett. Ha Laczika nem 16 éves ós nem oly nagyon szerelmes, rögtön kiábrándul, de igy fejét lesütve, szomorúan ballagott Erzsike mellett. De Erzsike, mondja, miért haragszik? kórdó félénken. — Nem, én nem haragszom — felelte a „nagysám". — De akkor mért nem beszél hozzám oly szívélyes hangon mint előbb ? — Miért ? Miért ? És ezt maga kérdheti ? (A kis Erzsike nagysám ugy látszik sokszor lehetett a színházban) Nem kértem-e én, hogy hozzon nekem szebb virágot, tudja . . . amilyen a . . . szomszédjok kertjében van, kórjen olyant a kertésztől. Laczika megrémül, olyan virág nincs a kertésznél. — Oh maga nem is szeret engem, — susogta törzsiké Laczikának. — Erzsike nagysám, Erzsike nagysám, az égre kérem, könyörüljöu rajtam . . . nézzen reám, ... ne haragudjék ... ne öljön meg . . . Erzsike nagysám szemeiben az öröm villant meg. — Fog olyan virágot hozni ? — kórdó. — Fogok, fogok ... ha életem is áldozom fel — sietett Laosika felelni — osak no haragudjék,